VII. SZÍN.
Tábor közel Rómához.
Jön Aufidius és egy Tiszt.
AUFIDIUS.
A rómaihoz futnak mindegyre még?
A rómaihoz futnak mindegyre még?
TISZT.
Én nem tudom, mily bű-hatalma van, de
Legényeidnek ő ebéd előtt
S után imája és közben beszéde,
S uram, te elhomályosíttatál még
Tenembereid előtt is.
Én nem tudom, mily bű-hatalma van, de
Legényeidnek ő ebéd előtt
S után imája és közben beszéde,
S uram, te elhomályosíttatál még
Tenembereid előtt is.
AUFIDIUS.
Segítni nem lehet, vagy legfölebb
Csak oly eszközzel, a mi terveinket
Sántítaná meg. Ő irántam is
Kevélyebb, mint véltem, hogy lesz, midőn
Először üdvözlém. De ebben ő
Változhatlan; mentem, a mi nem
Javítható.
| Most ezen |
Csak oly eszközzel, a mi terveinket
Sántítaná meg. Ő irántam is
Kevélyebb, mint véltem, hogy lesz, midőn
Először üdvözlém. De ebben ő
Változhatlan; mentem, a mi nem
Javítható.
TISZT.
De kívánnám, uram
(Magadra nézve), bár ne egyesültél
Vón’ véle. Mért nem vetted által az
Egész ügyet? Vagy bíztad volna őrá.
De kívánnám, uram
(Magadra nézve), bár ne egyesültél
Vón’ véle. Mért nem vetted által az
Egész ügyet? Vagy bíztad volna őrá.
AUFIDIUS.
Jól értelek, s hidd el, ha számolunk,
Nem sejti, hogy szorítom majd meg őt.
Habár úgy tetszik, és ő is hiszi,
S azt vélik a közönséges szemek, hogy
Rendén tesz mindent, s jól gazdálkodik
A volszk ügyekben, mint sárkány csatáz
S végez, mihelyt kardját kirántja: egy
Nincs téve még, mi majd nyakát szegi
Vagy az enyémet koczkáztatja, ha
Kenyértörésre kerül a dolog.
Jól értelek, s hidd el, ha számolunk,
Nem sejti, hogy szorítom majd meg őt.
Habár úgy tetszik, és ő is hiszi,
S azt vélik a közönséges szemek, hogy
Rendén tesz mindent, s jól gazdálkodik
A volszk ügyekben, mint sárkány csatáz
S végez, mihelyt kardját kirántja: egy
Nincs téve még, mi majd nyakát szegi
Vagy az enyémet koczkáztatja, ha
Kenyértörésre kerül a dolog.
TISZT.
Uram, hiszed, hogy elfoglalja Rómát?
Uram, hiszed, hogy elfoglalja Rómát?
AUFIDIUS.
Minden hely meghódol, még meg se’ szállja.
Övé Rómának minden nemese,
Senator és patricius kedveli;
Harczhoz nem értők a tribúnok; a nép
Oly kész lesz visszahíni őt, a mily
Hamar kiűzte. Ő Rómának az, mi
A halnak a sas, mely megfogja azt
Felelőségénél fogva. Egykor ő
Nemes szolgájok volt, de nem viselheté
Szerényen érdemét:… mi vagy kevélység,
Mely nagy szerencsében mindig kisérti
A boldogot; vagy ítélethiány,
Hogy nem tudá használni a körülményt,
A melyen úr volt; vagy természete,
Hogy mindig úgy legyen, … párnára nem
Ment a sisaktól, békén egyaránt oly
Szigorral és komolysággal parancsolt,
Mint háborúban… Egy ezek közűl
(Mind ebbül bír egy részt, nem az egészet,
Elismerem) félelmessé tevé őt,
Gyűlöltté s számüzötté. Érdeme
Szélsőségekbe fúl. Így magyarázza
Erényeinket a kor; s az erő,
A mely magát ajánlja, biztosabb sírt
A szónokszéknél nem talál, a hol
Magasztaltatnak tettei.
Tüzet tűz olt, szöget szög ver ki, jog
Jogot dönt, és erőt erő emészt. Jer.
Cajus, ha Rómát bírod, mily szegény lészsz!
Minden hely meghódol, még meg se’ szállja.
Övé Rómának minden nemese,
Senator és patricius kedveli;
Harczhoz nem értők a tribúnok; a nép
Oly kész lesz visszahíni őt, a mily
Hamar kiűzte. Ő Rómának az, mi
A halnak a sas, mely megfogja azt
Felelőségénél fogva. Egykor ő
Nemes szolgájok volt, de nem viselheté
Szerényen érdemét:… mi vagy kevélység,
Mely nagy szerencsében mindig kisérti
A boldogot; vagy ítélethiány,
Hogy nem tudá használni a körülményt,
A melyen úr volt; vagy természete,
Hogy mindig úgy legyen, … párnára nem
Ment a sisaktól, békén egyaránt oly
Szigorral és komolysággal parancsolt,
Mint háborúban… Egy ezek közűl
(Mind ebbül bír egy részt, nem az egészet,
Elismerem) félelmessé tevé őt,
Gyűlöltté s számüzötté. Érdeme
Szélsőségekbe fúl. Így magyarázza
Erényeinket a kor; s az erő,
A mely magát ajánlja, biztosabb sírt
A szónokszéknél nem talál, a hol
Magasztaltatnak tettei.
Tüzet tűz olt, szöget szög ver ki, jog
Jogot dönt, és erőt erő emészt. Jer.
Cajus, ha Rómát bírod, mily szegény lészsz!
| Mert nem sokára akkor az enyém lészsz. | (El.) |
