VI. SZÍN.
Róma. Nyilvános tér.
Jön Sicinius és Brutus.
SICINIUS.
Hirét sem halljuk, nincs mit félni tőle;
Erője megfogyott a nép jelen
Békés nyugalmában, mely azelőtt
Vadul zajongott. Így barátait
Megszégyenítjük, hogy minden helyén van.
Ők jobb szeretnék, bár magokra is
Bajt hozna, hogyha zúgó nép zavarná
Az utczákat, mint azt, hogy műhelyében
A mesterember énekel s ügyét
Békében végezi.
Jön Menenius.
Hirét sem halljuk, nincs mit félni tőle;
Erője megfogyott a nép jelen
Békés nyugalmában, mely azelőtt
Vadul zajongott. Így barátait
Megszégyenítjük, hogy minden helyén van.
Ők jobb szeretnék, bár magokra is
Bajt hozna, hogyha zúgó nép zavarná
Az utczákat, mint azt, hogy műhelyében
A mesterember énekel s ügyét
Békében végezi.
Jön Menenius.
BRUTUS.
Jól végezénk. – Ez nem Menenius?
Jól végezénk. – Ez nem Menenius?
SICINIUS.
De ő. Nagyon nyájas lett mostanában.
Köszöntlek.
De ő. Nagyon nyájas lett mostanában.
Köszöntlek.
MENENIUS.
S én mind kettőtöket.
S én mind kettőtöket.
SICINIUS.
Coriolanus távollétét csupán
Baráti érzik; a hon áll, s tovább is
Fönállna, bárha még jobban gyülölné.
Coriolanus távollétét csupán
Baráti érzik; a hon áll, s tovább is
Fönállna, bárha még jobban gyülölné.
MENENIUS.
Minden jól van, s még jobban lenne, ha
Úgy nem tett volna.
Minden jól van, s még jobban lenne, ha
Úgy nem tett volna.
SICINIUS.
| Hol van, nem tudod? |
MENENIUS.
Nem én; sem anyja, sem pedig neje
Nem értesűl felőle.
Jön nehány Polgár.
Nem én; sem anyja, sem pedig neje
Nem értesűl felőle.
Jön nehány Polgár.
POLGÁR.
Az ég tartson meg mind kettőtöket.
Az ég tartson meg mind kettőtöket.
SICINIUS.
Adj’ isten jó estét, szomszédaink.
Adj’ isten jó estét, szomszédaink.
BRUTUS.
Jó estét, jó estét mindnyájatoknak.
Jó estét, jó estét mindnyájatoknak.
1. POLGÁR.
Mi, gyermekink és nőink, térdepelve
Imádkozunk érettetek.
Mi, gyermekink és nőink, térdepelve
Imádkozunk érettetek.
SICINIUS.
| Köszönjük. |
BRUTUS.
Jó szomszédok, bár kedvelt volna úgy Coriolanus, mint mi, titeket.
Isten velünk.
Jó szomszédok, bár kedvelt volna úgy Coriolanus, mint mi, titeket.
Isten velünk.
POLGÁR.
Az ég áldása rátok.
Az ég áldása rátok.
A két TRIBÚN.
Isten velünk, isten velünk!
Isten velünk, isten velünk!
| (Polgár el.) |
SICINIUS.
Ez boldogabb és kedvesebb idő, mint
Midőn rohantak e fiúk az utczán,
Romlást kiáltva.
Ez boldogabb és kedvesebb idő, mint
Midőn rohantak e fiúk az utczán,
Romlást kiáltva.
BRUTUS.
Derék hadember volt, de elbizott,
Gőgös, képzelhetetlen nagyravágyó,
Önző…
| Cajus Marcius |
Gőgös, képzelhetetlen nagyravágyó,
Önző…
SICINIUS.
S korlátlan úr akart saját
Erejéből lenni.
S korlátlan úr akart saját
Erejéből lenni.
MENENIUS.
Én ezt nem hiszem.
Én ezt nem hiszem.
SICINIUS.
Hahogy consul maradt vón’, ez leendett
Közfájdalomra a tapasztalás.
Hahogy consul maradt vón’, ez leendett
Közfájdalomra a tapasztalás.
BRUTUS.
Az istenek megóttak tőle s Róma
Most csendes és ép.
Aedil jön.
Az istenek megóttak tőle s Róma
Most csendes és ép.
Aedil jön.
AEDIL.
Egy elfogott rabszolga azt beszéli,
Hogy a volszkok külön két hadsereggel
Átléptek Rómának határain,
S a háború dühével útjokon
Pusztítanak mindent.
| Érdemes tribúnok, |
Hogy a volszkok külön két hadsereggel
Átléptek Rómának határain,
S a háború dühével útjokon
Pusztítanak mindent.
MENENIUS.
Ki hallván Marcius száműzetését,
Szarvát kinyújtja ismét a világba,
Melyet bevont, míg az Rómába’ volt,
S nem is mocczant.
| Aufidius lesz, |
Szarvát kinyújtja ismét a világba,
Melyet bevont, míg az Rómába’ volt,
S nem is mocczant.
SICINIUS.
| Eh, hagyd el Marciust! |
BRUTUS.
Ostort ama pletykának! Nem lehet,
Hogy ezt merjék a volszkok.
Ostort ama pletykának! Nem lehet,
Hogy ezt merjék a volszkok.
MENENIUS.
Eszünkbe juthat, hogy nagyon lehet.
Három példája van, mióta élek.
Mielőtt megbüntetnétek a legényt,
Kérdezzétek ki, hol hallotta azt,
Mert majd intőtök kap ki, a követ,
Ki hírül adta, hogy óvakodjatok
Attól, a mit rettegni kell.
| Nem lehet! |
Három példája van, mióta élek.
Mielőtt megbüntetnétek a legényt,
Kérdezzétek ki, hol hallotta azt,
Mert majd intőtök kap ki, a követ,
Ki hírül adta, hogy óvakodjatok
Attól, a mit rettegni kell.
SICINIUS.
Tudom, hogy nem lehet.
| Ne szólj! |
BRUTUS.
Követ jön.
| Hisz képtelenség. |
KÖVET.
Tanácskozásra gyült mind a nemesség.
Egy újság jött, mely megzavarta őket.
Tanácskozásra gyült mind a nemesség.
Egy újság jött, mely megzavarta őket.
SICINIUS.
Ez a rabszolga. Menj, s a nép előtt
Korbácsolják meg. Ő koholta ezt.
Mindig ez a hír!
Ez a rabszolga. Menj, s a nép előtt
Korbácsolják meg. Ő koholta ezt.
Mindig ez a hír!
KÖVET.
A szolga nem hazudt; sőt rémitőbbek
Sülnek ki még.
| Úgy van, tisztes úr. |
Sülnek ki még.
SICINIUS.
| Mit, milyen rémitőbbek? |
KÖVET.
Nyiltan beszéli több zaj (nem tudom,
Mily mértékben való?), hogy Marcius
Aufidiussal frígyesülve hoz
Hadat Rómába, és határtalan
Boszút esküdt.
Nyiltan beszéli több zaj (nem tudom,
Mily mértékben való?), hogy Marcius
Aufidiussal frígyesülve hoz
Hadat Rómába, és határtalan
Boszút esküdt.
SICINIUS.
| Nagyon valószinű! |
BRUTUS.
Szíszó; hogy a gyöngébb rész Marciust
Megint előkivánja.
Szíszó; hogy a gyöngébb rész Marciust
Megint előkivánja.
SICINIUS.
| Ez a fogás. |
MENENIUS.
Ez nem lehet;
Aufidiussal ő nem egyesűlhet,
Ők a legszélsőbb ellentételek.
Más Követ jön.
Ez nem lehet;
Aufidiussal ő nem egyesűlhet,
Ők a legszélsőbb ellentételek.
Más Követ jön.
KÖVET.
Tanácsgyülésbe hínak bennetek;
Rémes had, melyet Cajus Marcius
Aufidiussal társultan vezérel,
Dühöng határitok között; utat
Tört már magának, és mindent emészt
Tűzzel vassal, mi csak előtte van.
Jön Cominius.
Tanácsgyülésbe hínak bennetek;
Rémes had, melyet Cajus Marcius
Aufidiussal társultan vezérel,
Dühöng határitok között; utat
Tört már magának, és mindent emészt
Tűzzel vassal, mi csak előtte van.
Jön Cominius.
COMINIUS.
Igen szép dolgot tettetek.
Igen szép dolgot tettetek.
MENENIUS.
| Mi újság? |
COMINIUS.
Elhurczolják leányaitokat,
Koponyáitokra ónt olvasztanak,
És meggyalázzák asszonyaitokat,
S mindezt magatok szereztétek.
Elhurczolják leányaitokat,
Koponyáitokra ónt olvasztanak,
És meggyalázzák asszonyaitokat,
S mindezt magatok szereztétek.
MENENIUS.
| Mi újság? |
COMINIUS.
Talpig leégnek templomaitok,
Kiváltságaitok fúrólyukba is
Be fognak férni.
Talpig leégnek templomaitok,
Kiváltságaitok fúrólyukba is
Be fognak férni.
MENENIUS.
Hejh, rossz fa ég a tűzön… Szólj, mi újság?
Ha Marcius a volszkokkal egyesült…
| Kérlek, mondd, mi hír? |
Ha Marcius a volszkokkal egyesült…
COMINIUS.
Ő istenök; mint olyan lény vezérli
Őtet, kit nem természet alkotott, de
Nagyobb erő, s azok jönnek vele
Reánk tacskókra olyan bizalommal,
Mint a gyerek pillét űz, vagy legyet
Öl a mészáros.
| Ha! |
Őtet, kit nem természet alkotott, de
Nagyobb erő, s azok jönnek vele
Reánk tacskókra olyan bizalommal,
Mint a gyerek pillét űz, vagy legyet
Öl a mészáros.
MENENIUS.
Szépet tettetek
Ti s társitok. Hogy hetvenkedtetek
E mesteremberek voksával, e
Foghagyma-rágókkal!
Szépet tettetek
Ti s társitok. Hogy hetvenkedtetek
E mesteremberek voksával, e
Foghagyma-rágókkal!
COMINIUS.
Hogy rázza meg fülön!
| Rómátokat |
MENENIUS.
Az ért gyümölcsöt rázta. Szép dolog!
| Mint Hercules |
BRUTUS.
Igaz tehát?
Igaz tehát?
COMINIUS.
Látván, hogy nincs különben. Birtokink
Vígan lázadnak föl, s ki ellenáll,
Mint balga hőst gúnyolják, s elesik,
Mint hű bolond. És gáncsolhatjuk-e?
Az ellenségek most látják, ki ő.
| Az, és sápadni fogtok, |
Vígan lázadnak föl, s ki ellenáll,
Mint balga hőst gúnyolják, s elesik,
Mint hű bolond. És gáncsolhatjuk-e?
Az ellenségek most látják, ki ő.
)
MENENIUS.
Ha nem kegyelmez a nemes,
Végünk vagyon.
Ha nem kegyelmez a nemes,
Végünk vagyon.
COMINIUS.
Azt a tribúnok szégyelnék; a nép
Kegyelmet tőle akkép érdemel, mint
Juhásztul a farkas; barátai
Ha mondanák; „légy jó Rómához”, úgy
Terhelnék, mint azok, kiket gyülöl, s ők
Ellenségei lennének szintén.
| S ki fog könyörgeni? |
Kegyelmet tőle akkép érdemel, mint
Juhásztul a farkas; barátai
Ha mondanák; „légy jó Rómához”, úgy
Terhelnék, mint azok, kiket gyülöl, s ők
Ellenségei lennének szintén.
MENENIUS.
Ha üszköt vetne a házamra, hogy
Meggyújtsa, nem vón’ lelkem, mondani:
„Kérlek, ne bántsd!” Szép dolgot tettetek
Ti s czimboráitok! Gyönyörű dolog!
| Úgy van. |
Meggyújtsa, nem vón’ lelkem, mondani:
„Kérlek, ne bántsd!” Szép dolgot tettetek
Ti s czimboráitok! Gyönyörű dolog!
COMINIUS.
Úgy megráztátok Rómát, hogy soha
Sem volt ily gyógyíthatlan.
Úgy megráztátok Rómát, hogy soha
Sem volt ily gyógyíthatlan.
TRIBÚNOK.
| Ránk ne hárítsd. |
MENENIUS.
Mi tettük hát? Mi szerettük őt, de mint
Barmok, gyáván helyt engedt a nemesség
A ti csoportotoknak, és ez őt
A városból kikurjogatta.
Mi tettük hát? Mi szerettük őt, de mint
Barmok, gyáván helyt engedt a nemesség
A ti csoportotoknak, és ez őt
A városból kikurjogatta.
COMINIUS.
Megint beordítják. Aufidius,
A második hős, enged néki, mintha
Szolgája volna. A kétségb’esés
Erőnk, eszélyünk, védelmünk, mivel
Eléje állhatunk.
Egy csapat Polgár jön.
| Félek, |
A második hős, enged néki, mintha
Szolgája volna. A kétségb’esés
Erőnk, eszélyünk, védelmünk, mivel
Eléje állhatunk.
Egy csapat Polgár jön.
MENENIUS.
S Aufidius vele van? – Ti rontottátok el
A léget, a midőn büdös, zsiros
Sapkátokat hajgálva, zúgtatok
Száműzetéseért. Most visszajön,
S a harczosok minden hajszála egy
Korbács lesz; voksotok jutalmaúl
Majd annyi tökfejet kaszál le, a hány
Kucsmát akkor földobtatok. De jól van!
Ha porrá égnénk is mindannyian,
Megérdemeltük.
| Itt a rakás. |
A léget, a midőn büdös, zsiros
Sapkátokat hajgálva, zúgtatok
Száműzetéseért. Most visszajön,
S a harczosok minden hajszála egy
Korbács lesz; voksotok jutalmaúl
Majd annyi tökfejet kaszál le, a hány
Kucsmát akkor földobtatok. De jól van!
Ha porrá égnénk is mindannyian,
Megérdemeltük.
POLGÁR.
Rossz híreket hallánk.
Rossz híreket hallánk.
1. POLGÁR.
Mindjárt mondtam, hogy kár száműzni őt.
| Részemrül én |
2. POLGÁR.
Azt mondtam én is.
Azt mondtam én is.
3. POLGÁR.
Én magam is; és igazat szólva, ezt sokan mondták közülünk. A közjóért tettük, a mit tettünk! És ámbár szivesen beleegyeztünk számüzetésébe, ez mégis akaratunk ellen történt.
Én magam is; és igazat szólva, ezt sokan mondták közülünk. A közjóért tettük, a mit tettünk! És ámbár szivesen beleegyeztünk számüzetésébe, ez mégis akaratunk ellen történt.
COMINIUS.
Derék legények vagytok!
Derék legények vagytok!
MENENIUS.
A mit tevétek! – A capitólba menjünk?
| Szép dolog, |
COMINIUS.
Igen; mit is tehetnénk egyebet?
Igen; mit is tehetnénk egyebet?
| (Cominius és Menenius el.) |
SICINIUS.
Bátorság, társak! Menjetek haza.
Azon párt ez, mely azt óhajtja, hogy
Megtörténjék, mitől rettegni látszik.
Ne féljünk semmit. Menjetek haza.
Bátorság, társak! Menjetek haza.
Azon párt ez, mely azt óhajtja, hogy
Megtörténjék, mitől rettegni látszik.
Ne féljünk semmit. Menjetek haza.
1. POLGÁR.
Legyenek irántunk jók az istenek! Jertek társaim, menjünk haza. Mindig mondtam, hogy nincs igazunk, mikor őt száműztük.
Legyenek irántunk jók az istenek! Jertek társaim, menjünk haza. Mindig mondtam, hogy nincs igazunk, mikor őt száműztük.
2. POLGÁR.
| Mindnyájan ezt mondtuk. De menjük haza. | (Polgár el.) |
BRUTUS.
Ez a hír nem tetszik nekem.
Ez a hír nem tetszik nekem.
SZOLGA.
| Nekem sem. |
BRUTUS.
El a capitólba. Birtokom felét od’
Adnám, ha ez hazug hír volna.
El a capitólba. Birtokom felét od’
Adnám, ha ez hazug hír volna.
SICINIUS.
| Menjünk. (Elmennek.) |
