I. SZÍN.
Róma. Nyilvános tér.
Jönnek Menenius, Cominius, Sicinius, Brutus s Mások.
MENENIUS.
Én nem megyek. Halljátok, egykori
Vezérét hogy fogadta, a ki őt oly
Nagyon szerette. Engem úgy hivott, hogy
Apám, s mi haszna? Menjetek, kik őt
Elűztétek, térdeljetek le egy
Mértföldre sátrától s így csúszszatok
Kegyébe. Már, ha még Cominiust
Sem vette föl, csak itthon maradok.
Én nem megyek. Halljátok, egykori
Vezérét hogy fogadta, a ki őt oly
Nagyon szerette. Engem úgy hivott, hogy
Apám, s mi haszna? Menjetek, kik őt
Elűztétek, térdeljetek le egy
Mértföldre sátrától s így csúszszatok
Kegyébe. Már, ha még Cominiust
Sem vette föl, csak itthon maradok.
COMINIUS.
Ismerni sem akart.
Ismerni sem akart.
MENENIUS.
| Halljátok ezt? |
COMINIUS.
Egyszer mondá nevem. Fölemlegettem
A régi ismeretséget s a vért, mit
Együtt ontánk. Felelni sem akart;
Minden név ellen tiltakozva szólt; ő
Nevetlen semmi, Róma lángiban,
Ottan kovácsol majd nevet magának.
Egyszer mondá nevem. Fölemlegettem
A régi ismeretséget s a vért, mit
Együtt ontánk. Felelni sem akart;
Minden név ellen tiltakozva szólt; ő
Nevetlen semmi, Róma lángiban,
Ottan kovácsol majd nevet magának.
MENENIUS.
Lám, ilyen dolgot tettetek, tribúnok
Elgyötörtétek Rómáért magatok, hogy
A szén olcsó legyen. Szép híretek lesz!
Lám, ilyen dolgot tettetek, tribúnok
Elgyötörtétek Rómáért magatok, hogy
A szén olcsó legyen. Szép híretek lesz!
COMINIUS.
Mondám, milyen dicső a kegyelem,
Hol azt nem várják. Válaszolta, hogy
Ez puszta szózat a hazátul ahhoz,
Kit az megbűntetett.
Mondám, milyen dicső a kegyelem,
Hol azt nem várják. Válaszolta, hogy
Ez puszta szózat a hazátul ahhoz,
Kit az megbűntetett.
MENENIUS.
Kevesebbet válaszolhatott-e?
| Való igaz; |
COMINIUS.
Azon valék, hogy jó barátait
Kimélje. Így felelt: nem szedheti
Őket ki a penészes undorító
Rakás gazból, s egy-két szegény magért
Bolondság lenne föl nem gyújtani
S tovább szagolni ezt.
Azon valék, hogy jó barátait
Kimélje. Így felelt: nem szedheti
Őket ki a penészes undorító
Rakás gazból, s egy-két szegény magért
Bolondság lenne föl nem gyújtani
S tovább szagolni ezt.
MENENIUS.
Egy én vagyok. Anyja, nője és fia
S e bajnok társ, mi a magok vagyunk,
S ti a penészes gaz; felbűzlötök
A holdig… Égnünk kell miattatok.
| Egy-két szegény magért? |
S e bajnok társ, mi a magok vagyunk,
S ti a penészes gaz; felbűzlötök
A holdig… Égnünk kell miattatok.
SICINIUS.
Légy csendesen, kérlek. Ha nem segítesz
E váratlan bajon, ne hányd szemünkre
Inségünket. Ha kedved lenne szólni
Ez ügyben, hidd, inkább föltartaná
Jó nyelved, mint a had, mit gyűjthetünk,
Hazánkfiát.
Légy csendesen, kérlek. Ha nem segítesz
E váratlan bajon, ne hányd szemünkre
Inségünket. Ha kedved lenne szólni
Ez ügyben, hidd, inkább föltartaná
Jó nyelved, mint a had, mit gyűjthetünk,
Hazánkfiát.
MENENIUS.
Nem, én ezt nem teszem.
Nem, én ezt nem teszem.
SICINIUS.
Eredj hozzája, kérlek.
Eredj hozzája, kérlek.
MENENIUS.
| S mit tegyek? |
BRUTUS.
Próbáld meg, Marciusnál mit tehet
Szived Rómáért.
Próbáld meg, Marciusnál mit tehet
Szived Rómáért.
MENENIUS.
Cominiust, majd elküld engem is,
Ki sem hallgatva, aztán? … Több legyen
Egy bús barátjával, kit szigora
Megsérte? Akkor?
| Jó, s ha Marcius, mint |
Ki sem hallgatva, aztán? … Több legyen
Egy bús barátjával, kit szigora
Megsérte? Akkor?
SICINIUS.
Köszönni fogjuk, oly mértékbe’, mint
Iparkodál.
| Jó szándékodat |
Iparkodál.
MENENIUS.
Megpróbálom tehát.
Tán meghallgat. De hogy száját harapta
S Cominiussal úgy bánt, ez lever.
Rosszkor ment hozzá, még ebéd előtt. Ha
Erőnk üres, vérünk hideg, haragszunk
Még a reggelre, nincs ínyünkre adni
És megbocsátni; de ha megtömők e
Csatornáit vérünknek ételekkel
S borral, hajlékonyabbak lelkeink, mint
Vallási bőjtölésben. Kilesem,
Ha kérelmemhez illőn jóllakik,
Aztán utána látok.
Megpróbálom tehát.
Tán meghallgat. De hogy száját harapta
S Cominiussal úgy bánt, ez lever.
Rosszkor ment hozzá, még ebéd előtt. Ha
Erőnk üres, vérünk hideg, haragszunk
Még a reggelre, nincs ínyünkre adni
És megbocsátni; de ha megtömők e
Csatornáit vérünknek ételekkel
S borral, hajlékonyabbak lelkeink, mint
Vallási bőjtölésben. Kilesem,
Ha kérelmemhez illőn jóllakik,
Aztán utána látok.
BRUTUS.
Tudod, hogy’ kell megnyerni a szivét,
Nem tévedhetsz el.
Tudod, hogy’ kell megnyerni a szivét,
Nem tévedhetsz el.
MENENIUS.
A mint lesz, úgy lesz. Meglátjuk, miképen
| Ráadom fejem. |
| Végződik. | (El.) |
COMINIUS.
Rá sem fog hallgatni.
Rá sem fog hallgatni.
SICINIUS.
| Nem? |
COMINIUS.
Aranyban ül, mondám; úgy ég szeme,
Mintha Rómát akarná gyújtani,
S kegyét sérelme fogva tartja. Térdre
Esém; halkan szólt; „kelj föl,” s elbocsátott
Némán, kezével. A mit megtesz, azt
Irásban küldte meg, s mit nem teszen,
Azt eskü tiltja végbevinnie.
S így nincs remény, csak
Tisztes szülője és nejében, a kik
Mint hallom, kérni készek őt, hogy
Kegyelmezzen honának. El tehát,
Aranyban ül, mondám; úgy ég szeme,
Mintha Rómát akarná gyújtani,
S kegyét sérelme fogva tartja. Térdre
Esém; halkan szólt; „kelj föl,” s elbocsátott
Némán, kezével. A mit megtesz, azt
Irásban küldte meg, s mit nem teszen,
Azt eskü tiltja végbevinnie.
S így nincs remény, csak
Tisztes szülője és nejében, a kik
Mint hallom, kérni készek őt, hogy
Kegyelmezzen honának. El tehát,
| Vegyük reá, hogy gyorsan menjenek. | (Elmennek.) |
