II. SZÍN.
Volszk táborszem Róma előtt. Helyeiken az őrök.
Jön hozzájok Menenius.
1. ŐR.
Megállj, honnan jösz?
Megállj, honnan jösz?
2. ŐR.
| Vissza! |
MENENIUS.
Őrök vagytok, de engedelmetekkel
Országos ügyben jöttem Marciussal
Beszélni.
| Ti derék |
Országos ügyben jöttem Marciussal
Beszélni.
1. ŐR.
Honnan?
Honnan?
MENENIUS.
| Róma városából. |
1. ŐR.
Térj vissza, nem mehetsz át, mert vezérünk.
Azokról többé tudni sem akar.
Térj vissza, nem mehetsz át, mert vezérünk.
Azokról többé tudni sem akar.
2. ŐR.
Előbb látod Rómádat égni, mint
Beszélhetsz Marciussal.
Előbb látod Rómádat égni, mint
Beszélhetsz Marciussal.
MENENIUS.
Ha hallátok Rómáról szólani
S barátiról vezérteket, fogadni
Merek, megemlített engem; nevem
Menenius.
| Jó barátim. |
S barátiról vezérteket, fogadni
Merek, megemlített engem; nevem
Menenius.
1. ŐR.
Mindegy, csak vissza, mert
Nevednek itten nincs becsűlete.
Mindegy, csak vissza, mert
Nevednek itten nincs becsűlete.
MENENIUS.
Mondom, fiú, vezéretek barátom;
Vitézségének könyve én valék,
Hasonlíthatlan hírét énbelőlem
Olvasták s tán nagyítva… Barátimat (s ő
Az első köztök) én dicsérni szoktam,
A mint csak az igazság engedi,
Sőt néha, mint golyó a sík uton,
Még túl is ugrám, s a dicséretet
Megtoldottam füllentésekkel is…
Azért ereszsz, öcsém.
Mondom, fiú, vezéretek barátom;
Vitézségének könyve én valék,
Hasonlíthatlan hírét énbelőlem
Olvasták s tán nagyítva… Barátimat (s ő
Az első köztök) én dicsérni szoktam,
A mint csak az igazság engedi,
Sőt néha, mint golyó a sík uton,
Még túl is ugrám, s a dicséretet
Megtoldottam füllentésekkel is…
Azért ereszsz, öcsém.
1. ŐR.
Már, uram, ha annyi hazugságot mondtál is az ő javára, a hány szót most magadéra, mégsem mégy itt keresztűl; nem itt, ha olyan érdem volna is a hazugság, mint a szeplőtelen élet. Annak okáért csak vissza!
Már, uram, ha annyi hazugságot mondtál is az ő javára, a hány szót most magadéra, mégsem mégy itt keresztűl; nem itt, ha olyan érdem volna is a hazugság, mint a szeplőtelen élet. Annak okáért csak vissza!
MENENIUS.
Kérlek, fiú, jusson eszedbe, hogy nevem Menenius, s mindig vezéred pártján voltam.
Kérlek, fiú, jusson eszedbe, hogy nevem Menenius, s mindig vezéred pártján voltam.
2. ŐR.
Ha te hazudozója voltál (mint magad vallod), én olyan vagyok szolgálatában, hogy igazat beszélek, s azt mondom, nem mehetsz át. Azért fordulj vissza.
Ha te hazudozója voltál (mint magad vallod), én olyan vagyok szolgálatában, hogy igazat beszélek, s azt mondom, nem mehetsz át. Azért fordulj vissza.
MENENIUS.
Nem tudod, megebédelt-e már? Mert csak ebéd után szeretnék vele beszélni.
Nem tudod, megebédelt-e már? Mert csak ebéd után szeretnék vele beszélni.
1. ŐR.
Római vagy, úgy-e bár?
Római vagy, úgy-e bár?
MENENIUS.
Az vagyok, a mi vezéred.
Az vagyok, a mi vezéred.
1. ŐR.
Akkor gyűlölnöd kéne Rómát, mint ő gyűlöli. Gondolhatjátok-e, hogy miután kilöktétek kapuitokon ezeknek valódi védelmezőjét, s a feldühült nép butasága által az ellenségnek adtátok át paizsotokat, gondolhatjátok-e, hogy majd ellenálltok boszújának sopánkodó vén asszonyok sohajával, leányaitok szűzi kézkulcsolásaival, vagy köszvényes közbenjárásával ilyen megaszott, elévült embernek, a milyennek te látszol? Képzelhetitek, hogy a szándékolt tüzet, melyben városotok el fog égni, elolthatjátok ilyen gyönge lélekzettel? Nagyon csalatkoztok… Azért csak eredj vissza Rómába, s készüljetek a halálra; el vagytok itélve, s vezérünk megesküdt, hogy se halasztás, se kegyelem.
Akkor gyűlölnöd kéne Rómát, mint ő gyűlöli. Gondolhatjátok-e, hogy miután kilöktétek kapuitokon ezeknek valódi védelmezőjét, s a feldühült nép butasága által az ellenségnek adtátok át paizsotokat, gondolhatjátok-e, hogy majd ellenálltok boszújának sopánkodó vén asszonyok sohajával, leányaitok szűzi kézkulcsolásaival, vagy köszvényes közbenjárásával ilyen megaszott, elévült embernek, a milyennek te látszol? Képzelhetitek, hogy a szándékolt tüzet, melyben városotok el fog égni, elolthatjátok ilyen gyönge lélekzettel? Nagyon csalatkoztok… Azért csak eredj vissza Rómába, s készüljetek a halálra; el vagytok itélve, s vezérünk megesküdt, hogy se halasztás, se kegyelem.
MENENIUS.
Ficzkó, ha kapitányod tudná, hogy itt vagyok, tisztelettel bánnék velem.
Ficzkó, ha kapitányod tudná, hogy itt vagyok, tisztelettel bánnék velem.
2. ŐR.
Hagyd el, kapitányunk nem ismer téged.
Hagyd el, kapitányunk nem ismer téged.
MENENIUS.
A vezért értem.
A vezért értem.
1. ŐR.
Törődik is veled vezérünk!… Vissza, mondom, vissza, mert még lecsapolom azt a kis maradék véredet… Ennél egyebet nem remélhetsz. Vissza.
Törődik is veled vezérünk!… Vissza, mondom, vissza, mert még lecsapolom azt a kis maradék véredet… Ennél egyebet nem remélhetsz. Vissza.
MENENIUS.
Hanem hát, atyámfia…
Jön Coriolanus és Aufidius.
Hanem hát, atyámfia…
Jön Coriolanus és Aufidius.
CORIOLANUS.
Mi a baj?
Mi a baj?
MENENIUS.
No, legény, ide vigyázz! Majd meglátod, milyen becsülésben állok, látni fogod, hogy ilyen fajankóféle strázsa nem rekeszthet el engem az én Coriolanus fiamtól; gyanítani fogod beszélgetésünk módjáról, hogy közel jutottál az akasztófához, vagy valami távolabb halálhoz, a mi ennél még kegyetlenebb. Most hát ide nézz, s elgondolván jövődet, ájulj el. – A dicsőséges istenek tartsanak óránkint gyülést kirekesztőleg a te jólléted végett, s ne szeressenek kevésbbé, mint vén apád, Menenius szeret. Oh fiam, fiam, tüzet készítesz számunkra; nézd, itt a víz, azt eloltani. Nehezen vehettek rá, hogy hozzád jőjjek, de meg levén győződve, hogy kívülem senki sem indíthat meg, sóhajokkal fújtak ki a kapukon. Kérlek, kényszerítlek, kegyelmezz Rómának s esedező hazádfiainak! A jó istenek csendesítsék le haragodat, s annak söprejét ontsák e gazemberre itt, ki, mint valami tuskó, gátolta hozzád-jöttemet.
No, legény, ide vigyázz! Majd meglátod, milyen becsülésben állok, látni fogod, hogy ilyen fajankóféle strázsa nem rekeszthet el engem az én Coriolanus fiamtól; gyanítani fogod beszélgetésünk módjáról, hogy közel jutottál az akasztófához, vagy valami távolabb halálhoz, a mi ennél még kegyetlenebb. Most hát ide nézz, s elgondolván jövődet, ájulj el. – A dicsőséges istenek tartsanak óránkint gyülést kirekesztőleg a te jólléted végett, s ne szeressenek kevésbbé, mint vén apád, Menenius szeret. Oh fiam, fiam, tüzet készítesz számunkra; nézd, itt a víz, azt eloltani. Nehezen vehettek rá, hogy hozzád jőjjek, de meg levén győződve, hogy kívülem senki sem indíthat meg, sóhajokkal fújtak ki a kapukon. Kérlek, kényszerítlek, kegyelmezz Rómának s esedező hazádfiainak! A jó istenek csendesítsék le haragodat, s annak söprejét ontsák e gazemberre itt, ki, mint valami tuskó, gátolta hozzád-jöttemet.
CORIOLANUS.
Félre!
Félre!
MENENIUS.
Hogyan, félre?
Hogyan, félre?
)
CORIOLANUS.
Szülő, nő, gyermek, én nem ismerem.
Másnak szolgálok. Bár magam kivánok
Boszút, elengedése annak a volszk
Szivekben van. Hogy egykor jól valánk
Egymással, inkább hálátlan felejtés
Törölje el, mint följegezze részvét.
Menj hát. Fülem könyörgéseitek ellen
Erősb, mint seregem ellen kaputok.
De vedd ezt, mert szerettelek; érted írtam.
S elküldtem vón’. Ne szólj, Menenius,
Nem hallgatok rád. – Ő, Aufidius,
Barátom volt Rómában; s ime, látod.
Szülő, nő, gyermek, én nem ismerem.
Másnak szolgálok. Bár magam kivánok
Boszút, elengedése annak a volszk
Szivekben van. Hogy egykor jól valánk
Egymással, inkább hálátlan felejtés
Törölje el, mint följegezze részvét.
Menj hát. Fülem könyörgéseitek ellen
Erősb, mint seregem ellen kaputok.
De vedd ezt, mert szerettelek; érted írtam.
| (Levelet ad neki.) |
Nem hallgatok rád. – Ő, Aufidius,
Barátom volt Rómában; s ime, látod.
AUFIDIUS.
Rendíthetetlen vagy.
Rendíthetetlen vagy.
| (El Coriolanus és Aufidius.) |
1. ŐR.
Nos, uram, Menenius a neved?
Nos, uram, Menenius a neved?
2. ŐR.
Ez, a mint látod, nagy hatalmú varázsige.
Tudod már, merre az út haza felé?
Ez, a mint látod, nagy hatalmú varázsige.
Tudod már, merre az út haza felé?
1. ŐR.
Hallottad, hogy tönkre tettek bennünket, a mért uraságodat föltartóztattuk?
Hallottad, hogy tönkre tettek bennünket, a mért uraságodat föltartóztattuk?
2. ŐR.
Ugyan mondd meg csak, mért ájuljak el?
Ugyan mondd meg csak, mért ájuljak el?
MENENIUS.
| Nem gondolok sem a világgal, sem vezéretekkel; ti pedig? Alig képzelhetem, hogy léteztek, olyan hitványságok vagytok. A ki önnön keze által kész meghalni, nem fél a mástól jövő haláltól. Tegyen vezértek akármit. A mi titeket illet, legyetek sokáig azok, a mik vagytok, s éveitekkel gyarapodjék nyomorúságtok! Azt mondom nektek, a mit nekem mondtak: félre! | (El.) |
1. ŐR.
Derék legény, meg kell vallanom.
Derék legény, meg kell vallanom.
2. ŐR.
| Vezérünk a derék legény. Ő szikla, tölgy, melyet meg nem ráz a szél. | (Elmennek.) |
