V. SZÍN.
Antium. Nyilvános tér.
Jön Aufidius és Kiséret.
AUFIDIUS.
Mondjátok főnökinknek, itt vagyok, s ez
Írást adjátok át; ha olvasák,
A térre jőjjenek, kérem, hol én
Bizonyságot teszek nyilvánosan, hogy
Való, mi ebben van. Bevádlom őt, ki
Most jött be a városba s szándoka
Kiállani a népség elé, remélvén:
Jő nehány Aufidius részéről való Összeesküdt.
Isten hozott!
Mondjátok főnökinknek, itt vagyok, s ez
Írást adjátok át; ha olvasák,
A térre jőjjenek, kérem, hol én
Bizonyságot teszek nyilvánosan, hogy
Való, mi ebben van. Bevádlom őt, ki
Most jött be a városba s szándoka
Kiállani a népség elé, remélvén:
| Szóval kimenti majd magát. Hamar. | (Kiséret el.) |
Isten hozott!
1. ÖSSZEESKÜDT.
Hogy vagy, vezér?
Hogy vagy, vezér?
AUFIDIUS.
Kit megmérgez saját jótéteménye,
S kit szívessége öl meg.
| Csak úgy, mint |
S kit szívessége öl meg.
2. ÖSSZEESKÜDT.
Ha áll szándékod, melyben részesidnek
Kivántál minket, úgy megszabadulsz
A nagy veszélytől.
| Nemes úr, |
Kivántál minket, úgy megszabadulsz
A nagy veszélytől.
AUFIDIUS.
A milyen a nép lesz, majd úgy tegyünk.
| Még nem mondhatom. |
3. ÖSSZEESKÜDT.
A nép bizonytalan, míg ti együtt
Vitáztok; ha egyiktek elvesz, az
Élő örökli mindenét.
A nép bizonytalan, míg ti együtt
Vitáztok; ha egyiktek elvesz, az
Élő örökli mindenét.
AUFIDIUS.
S a szín, mely alatt lesújtom őt,
Szépíthető. Én tettem őt s hitemmel
Kezeskedém hűségeért. Midőn így
Fönn lett, hizelgés harmatával önté
Le új növényeit, s elcsábitá
Barátimat, s végtére meghajolt, ki
Oly durva hódíthatlan és szabad volt.
S a szín, mely alatt lesújtom őt,
Szépíthető. Én tettem őt s hitemmel
Kezeskedém hűségeért. Midőn így
Fönn lett, hizelgés harmatával önté
Le új növényeit, s elcsábitá
Barátimat, s végtére meghajolt, ki
Oly durva hódíthatlan és szabad volt.
3. ÖSSZEESKÜDT.
A dacz, midőn a consulságra készült,
Mit elveszített, mert meg nem hajolt…
A dacz, midőn a consulságra készült,
Mit elveszített, mert meg nem hajolt…
AUFIDIUS.
Erről akartam épen szólani.
Ezért száműzetvén, házamba jött,
S nyakát nyújtá késemnek. Befogadtam,
Kenyeres társammá tettem s vágyainak
Utat nyiték, ki hagytam válogatni
Az ő tervének végbevitelére
Legjobb legényim, még magam segítém;
Együtt arattuk a hírt, mit magának
Tulajdonít; büszkélkedém, magam
Megkárosítni; Végre zsoldosának
Látszottam és nem társának, s velem
Oly pártfogóilag bánt, mintha csak
Szolgája volnék.
Erről akartam épen szólani.
Ezért száműzetvén, házamba jött,
S nyakát nyújtá késemnek. Befogadtam,
Kenyeres társammá tettem s vágyainak
Utat nyiték, ki hagytam válogatni
Az ő tervének végbevitelére
Legjobb legényim, még magam segítém;
Együtt arattuk a hírt, mit magának
Tulajdonít; büszkélkedém, magam
Megkárosítni; Végre zsoldosának
Látszottam és nem társának, s velem
Oly pártfogóilag bánt, mintha csak
Szolgája volnék.
1. ÖSSZEESKÜDT.
Ez való, uram, s a
Sereg csodálkozott rajt’. És midőn már
Rómát bírá, mi által annyi hírt
Reméltünk, mint zsákmányt…
Ez való, uram, s a
Sereg csodálkozott rajt’. És midőn már
Rómát bírá, mi által annyi hírt
Reméltünk, mint zsákmányt…
AUFIDIUS.
Erőmet megfeszítem ellene.
Nehány asszonykönyért, mi olyan olcsó,
Mint a hazugság, munkák fáradalmát
S vérét eladta. Meg kell halnia,
S bukása engem föltámaszt. De hallga!
| Ez az, miért |
Nehány asszonykönyért, mi olyan olcsó,
Mint a hazugság, munkák fáradalmát
S vérét eladta. Meg kell halnia,
S bukása engem föltámaszt. De hallga!
| (Dobok, harsonák, a Nép örömrivalgása.) |
1. ÖSSZEESKÜDT.
Mint a futár, megüdvözletlenül
Jövél hazádba, s ím, hogy ő jön, a zaj
Léget hasít.
Mint a futár, megüdvözletlenül
Jövél hazádba, s ím, hogy ő jön, a zaj
Léget hasít.
2. ÖSSZEESKÜDT.
A bárgyú nép, a melynek
Fiait megölte, szétrepeszti torkát
Az ő dicsére.
A bárgyú nép, a melynek
Fiait megölte, szétrepeszti torkát
Az ő dicsére.
3. ÖSSZEESKÜDT.
Mint hasznod kivánja:
Előbb, hogy szól, s a nép meghatva lesz
Beszéditől, érezze kardodat;
Mi majd segítünk. Hogyha elesett,
Szerinted értelmezzük szavait.
S ővéle együtt, okait is eltemetjük.
Mint hasznod kivánja:
Előbb, hogy szól, s a nép meghatva lesz
Beszéditől, érezze kardodat;
Mi majd segítünk. Hogyha elesett,
Szerinted értelmezzük szavait.
S ővéle együtt, okait is eltemetjük.
AUFIDIUS.
Elég, elég; itt jönnek az urak.
Jönnek a város urai.
Elég, elég; itt jönnek az urak.
Jönnek a város urai.
URAK.
Üdvözlünk.
Üdvözlünk.
AUFIDIUS.
Tisztelt urak, átnéztétek gondosan,
Mit nektek írtam?
| Ezt nem érdemeltem én; de |
Mit nektek írtam?
URAK.
| Át. |
1. ÚR.
Előbbi vétkeit jóvá teendé
Kis büntetés is; ám a kezdeten
Végezni, és eldobni seregünk
Hasznát, minket saját költségeinkkel
Díjazni és a hódítás helyett
Szerződést kötni: már ez menthetetlen.
| S fájt hallanunk. |
Kis büntetés is; ám a kezdeten
Végezni, és eldobni seregünk
Hasznát, minket saját költségeinkkel
Díjazni és a hódítás helyett
Szerződést kötni: már ez menthetetlen.
AUFIDIUS.
Im, itt közelg, majd meghalljátok őt.
Jön Coriolanus dobszóval és zászlókkal, vele egy csapat Polgár.
Im, itt közelg, majd meghalljátok őt.
Jön Coriolanus dobszóval és zászlókkal, vele egy csapat Polgár.
CORIOLANUS.
Üdv nektek! Visszatértem, katonátok,
És nem ragadt rám több honszeretet, mint
Midőn menék! Folyvást nagyságtokat
Szolgálom. Tudnotok kell, hogy sikerrel
Harczoltam s véres nyomdokon vezettem
Tábortokat Rómának kapujáig.
Zsákmányt szereztünk, mely egy harmadával
Fölülhaladja a költségeket.
Békét köténk az antiumbelik
Dicsőségére s Róma szégyenére.
Itt nyújtom át a szerződést, a melyet
Aláírt a consul s patriciusság,
És rajta a tanács pecsétje van.
Üdv nektek! Visszatértem, katonátok,
És nem ragadt rám több honszeretet, mint
Midőn menék! Folyvást nagyságtokat
Szolgálom. Tudnotok kell, hogy sikerrel
Harczoltam s véres nyomdokon vezettem
Tábortokat Rómának kapujáig.
Zsákmányt szereztünk, mely egy harmadával
Fölülhaladja a költségeket.
Békét köténk az antiumbelik
Dicsőségére s Róma szégyenére.
Itt nyújtom át a szerződést, a melyet
Aláírt a consul s patriciusság,
És rajta a tanács pecsétje van.
AUFIDIUS.
Ne olvassátok el, tisztelt urak,
De mondjátok ki, hogy ez áruló
Hatalmatokkal szörnyen visszaélt.
Ne olvassátok el, tisztelt urak,
De mondjátok ki, hogy ez áruló
Hatalmatokkal szörnyen visszaélt.
CORIOLANUS.
Mit! Áruló?
Mit! Áruló?
AUFIDIUS.
| Az, Marcius. |
CORIOLANUS.
| Marcius! |
AUFIDIUS.
Az, Marcius, Cajus Marcius; azt hiszed,
Ragadmányoddal díszitlek? Neveddel,
A melyet loptál Corioliban!
Urak s országnagyok ti, hűtlenül
Elárult bennetek’, s od’ adta nehány
Sós cseppekért Rómát, várostokat
(Igen, várostokat) anyjának s nejének,
Eltépve eskét és határzatát, mint
Rothadt selyemszálat, s hadi tanácsot
Soh’sem tartván. Dajkája könnyivel
Elsírta, bőgte diadaltokat…
Ficzkók pirultak s érett emberek
Bámulva nézték egymást.
Az, Marcius, Cajus Marcius; azt hiszed,
Ragadmányoddal díszitlek? Neveddel,
A melyet loptál Corioliban!
Urak s országnagyok ti, hűtlenül
Elárult bennetek’, s od’ adta nehány
Sós cseppekért Rómát, várostokat
(Igen, várostokat) anyjának s nejének,
Eltépve eskét és határzatát, mint
Rothadt selyemszálat, s hadi tanácsot
Soh’sem tartván. Dajkája könnyivel
Elsírta, bőgte diadaltokat…
Ficzkók pirultak s érett emberek
Bámulva nézték egymást.
CORIOLANUS.
| Hallod ezt, Mars? |
AUFIDIUS.
Ne hidd ez istent síró gyermek...
Ne hidd ez istent síró gyermek...
CORIOLANUS.
| Hah! |
AUFIDIUS.
Egyéb sem vagy.
Egyéb sem vagy.
CORIOLANUS.
Oly nagygyá tetted szívem, hogy be nem fér
Keblembe. Gyermek!… Oh rabszolga te!…
Urak, bocsánat, első alkalom, hogy
Pörölnöm kell. Itéljetek, komoly fők,
Hogy e gaz dög hazud… Saját hite
(Hisz rája vésvék vagdalásaim s e
Veréseket a sírba fogja vinni)
Hazugságát az is képébe dobja.
| Határtalan hazug, |
Keblembe. Gyermek!… Oh rabszolga te!…
Urak, bocsánat, első alkalom, hogy
Pörölnöm kell. Itéljetek, komoly fők,
Hogy e gaz dög hazud… Saját hite
(Hisz rája vésvék vagdalásaim s e
Veréseket a sírba fogja vinni)
Hazugságát az is képébe dobja.
1. ÚR.
Békét, békét! Halljátok szavamat…
Békét, békét! Halljátok szavamat…
CORIOLANUS.
Szaggassatok szét, volszkok; vének, ifjak,
Vagdaljatok. – Gyermek! – Csalárd kutya!
Ha krónikátok hű, úgy benne van, hogy
Mint a galambokat a sas, titeket
Úgy üldözélek Corioliban.
Én, egymagam. – Gyermek!
Szaggassatok szét, volszkok; vének, ifjak,
Vagdaljatok. – Gyermek! – Csalárd kutya!
Ha krónikátok hű, úgy benne van, hogy
Mint a galambokat a sas, titeket
Úgy üldözélek Corioliban.
Én, egymagam. – Gyermek!
AUFIDIUS.
Ő vak szerencséjét fölhányja, mi
Szégyentek, a hetvenkedő pimasz,
Itt mindnyájunk láttára, hallatára!
| Tisztelt urak, |
Szégyentek, a hetvenkedő pimasz,
Itt mindnyájunk láttára, hallatára!
ÖSSZEESKÜDTEK.
Haljon meg érte!
Haljon meg érte!
POLGÁROK (összevissza).
Szaggassuk őt szét, most mindjárt!… Megölte fiamat… leányomat… Megölte Marsus bátyámat… Megölte apámat…
Szaggassuk őt szét, most mindjárt!… Megölte fiamat… leányomat… Megölte Marsus bátyámat… Megölte apámat…
2. ÚR.
Békét!… Ne gyalázkodjunk…
Hó, csendesen.
Nagy férfi ő, a földet átövedzi
Dicsőségével. Vétkét ellenünk
Törvény itélje el. Megállj, Aufidius,
Ne bántsd a békét.
Békét!… Ne gyalázkodjunk…
Hó, csendesen.
Nagy férfi ő, a földet átövedzi
Dicsőségével. Vétkét ellenünk
Törvény itélje el. Megállj, Aufidius,
Ne bántsd a békét.
CORIOLANUS.
S hat ilyen még, s több minden perepútya,
S velem jó kardom!
| Volna csak kezemben! |
S velem jó kardom!
AUFIDIUS.
| Orczátlan bitang! |
ÖSSZEESKÜDTEK.
Öljük meg! öljük meg!
(Megölik Coriolanust, ki elesik s Aufidius rá lép.)
Öljük meg! öljük meg!
(Megölik Coriolanust, ki elesik s Aufidius rá lép.)
)
URAK.
| Megálljatok. |
AUFIDIUS.
Tisztelt urak, halljátok szóm…
Tisztelt urak, halljátok szóm…
1. ÚR.
| Ó Tullus! |
2. ÚR.
Könyűket ejt tettedre a vitézség.
Könyűket ejt tettedre a vitézség.
3. ÚR.
Ne lépj reá. – Békében legyetek,
Hüvelybe a kardot.
Ne lépj reá. – Békében legyetek,
Hüvelybe a kardot.
AUFIDIUS.
Urak, ha látni fogjátok (mi a
Dühöngésben, mit ő okozott, lehetlen)
A nagy veszélyt, a melyet életétől
Várhattatok, még hálálkodni fogtok,
Hogy végit érte. Méltóztassatok
Tanácsba híni, bizonyságát adom majd,
Hogy hű szolgátok voltam; és ha nem:
Büntessetek bármint.
Urak, ha látni fogjátok (mi a
Dühöngésben, mit ő okozott, lehetlen)
A nagy veszélyt, a melyet életétől
Várhattatok, még hálálkodni fogtok,
Hogy végit érte. Méltóztassatok
Tanácsba híni, bizonyságát adom majd,
Hogy hű szolgátok voltam; és ha nem:
Büntessetek bármint.
1. ÚR.
Testét, s gyászoljuk meg. Tekintsük úgy, mint
A legnemesb holtat, kit valaha
A hamvvederhez hírnök elkisért.
| Vigyétek el |
A legnemesb holtat, kit valaha
A hamvvederhez hírnök elkisért.
2. ÚR.
Saját föllázadó természete
Aufidius vádját könnyebbiti.
Fordítsuk jóra.
Saját föllázadó természete
Aufidius vádját könnyebbiti.
Fordítsuk jóra.
AUFIDIUS.
S bú száll reám. Emeljétek fel őt,
Három legjobb vitézem; negyedik
Magam leszek. Te úgy verd a dobot,
Hogy gyászt beszéljen. A kopják a földön
Vontassanak. – Bár e városban ő-
Miatta oly sok özvegy s árva van,
Kik most is veszteségöket siratják:
Csak tisztelettel emlegessük őt.
Segítsetek.
| Elmult haragom, |
Három legjobb vitézem; negyedik
Magam leszek. Te úgy verd a dobot,
Hogy gyászt beszéljen. A kopják a földön
Vontassanak. – Bár e városban ő-
Miatta oly sok özvegy s árva van,
Kik most is veszteségöket siratják:
Csak tisztelettel emlegessük őt.
Segítsetek.
| (Kiviszik Coriolanus holttestét. Gyászzene.) |
