II. SZÍN.
Ugyanott.
A Királyné, Posthumus és Imogen jönnek.
KIRÁLYNÉ.
Nem, lányom, már én rólam azt ne mondhasd,
Hogy én, sok mostoha rossz hireként,
Rossz szemmel nézlek. Foglyom vagy; de im,
Kezedbe adja zárod kulcsait
Őrződ maga. Rád nézve, Posthumus,
Mihelyt megnyertem a sértett királyt,
Valóban, ügyvéded leszek; de még
Dühének forr tüze, s jó volna oly
Türelmesen viselned itéletét,
A mint javalja bölcseséged.
Nem, lányom, már én rólam azt ne mondhasd,
Hogy én, sok mostoha rossz hireként,
Rossz szemmel nézlek. Foglyom vagy; de im,
Kezedbe adja zárod kulcsait
Őrződ maga. Rád nézve, Posthumus,
Mihelyt megnyertem a sértett királyt,
Valóban, ügyvéded leszek; de még
Dühének forr tüze, s jó volna oly
Türelmesen viselned itéletét,
A mint javalja bölcseséged.
POSTHUMUS.
Eltávozom ma még.
| Fölség, |
KIRÁLYNÉ.
Veszélyt. Én egyet fordulok a kertben,
Mert szánom a meddő szerelmi kint,
| Ösméred a |
Mert szánom a meddő szerelmi kint,
| Bár a király tilt együtt lennetek. | (Elmegy.) |
IMOGEN.
Galád nyájasság! Csiklandoz simán
E zsarnok ott, a hol sebez! – Legdrágább
Uram, én tartok egy kicsit atyám
Dühétől, ámde – szent hitem megóva –
Nem attól, mit velem dühe tehet.
Te távozol, és én haj türjem itt
Későn korán a bősz szemek tüzét,
Vigasztalan egyéb, mint hogy a földön
Van még e gyöngy, kit viszontláthatok.
Galád nyájasság! Csiklandoz simán
E zsarnok ott, a hol sebez! – Legdrágább
Uram, én tartok egy kicsit atyám
Dühétől, ámde – szent hitem megóva –
Nem attól, mit velem dühe tehet.
Te távozol, és én haj türjem itt
Későn korán a bősz szemek tüzét,
Vigasztalan egyéb, mint hogy a földön
Van még e gyöngy, kit viszontláthatok.
POSTHUMUS.
Királynőm, hölgyem! Asszonyom, ne sirj!
Okot adok rá, hogy gyengébbnek vélnek,
Mint illik férfihoz. A leghivebb
Férj én leszek, ki csak hűséget esküdt.
Philarionál Rómában lesz lakásom:
Barátja volt atyámnak; én csupán
Levélből ismerem őt. Irj oda,
S szemem betűid’ inni fogja, bár
Királynőm, hölgyem! Asszonyom, ne sirj!
Okot adok rá, hogy gyengébbnek vélnek,
Mint illik férfihoz. A leghivebb
Férj én leszek, ki csak hűséget esküdt.
Philarionál Rómában lesz lakásom:
Barátja volt atyámnak; én csupán
Levélből ismerem őt. Irj oda,
S szemem betűid’ inni fogja, bár
| Epéből van a ténta. | (A Királyné visszajön.) |
KIRÁLYNÉ.
Ha jönne a király, ki tudja, mily
Haragja érne engem. (Magában.) Ráveszem,
Hogy erre jöjjön. Én nem bántom őt,
De ő fizet meg a bántalmakért,
| Kérlek, gyorsan. |
Haragja érne engem. (Magában.) Ráveszem,
Hogy erre jöjjön. Én nem bántom őt,
De ő fizet meg a bántalmakért,
| És drágán vesz sérelmet. | (Elmegy.) |
POSTHUMUS.
Hosszára nyujtsuk bár bucsunk’, csupán
Az indulás irtózata növekszik:
Isten veled.
| Életünk |
Az indulás irtózata növekszik:
Isten veled.
IMOGEN.
Nem, várj még egy kicsit.
Ha csak friss légre nyargalnál, rövid
Voln’ ez bucsunak. Nézd, szerelmem, ezt:
Anyámé volt e gyémánt: vedd, szivem;
De tartsd meg, mig más nőért nem esengsz,
S a mig él Imogen.
Nem, várj még egy kicsit.
Ha csak friss légre nyargalnál, rövid
Voln’ ez bucsunak. Nézd, szerelmem, ezt:
Anyámé volt e gyémánt: vedd, szivem;
De tartsd meg, mig más nőért nem esengsz,
S a mig él Imogen.
POSTHUMUS.
Jó Isten, add nekem, mi az enyim,
S más ölelésitől válaszszon a
Halál bilincse el. Itt, itt maradj!
Mig érzék rajta tart. S mint árva énem’
Cseréltem nagy károddal rajtad, legszebb
S legédesebb, úgy apróságainkon
Is mindig csak nyerek: viseld ezt értem:
A szerelem békója; ráteszem
Im, a legszebb fogolyra.
| Másért? Hogyan! |
S más ölelésitől válaszszon a
Halál bilincse el. Itt, itt maradj!
| (Újjára húzza a gyűrűt.) |
Cseréltem nagy károddal rajtad, legszebb
S legédesebb, úgy apróságainkon
Is mindig csak nyerek: viseld ezt értem:
A szerelem békója; ráteszem
Im, a legszebb fogolyra.
| (Karpereczet tesz karjára.) |
)
IMOGEN.
Mikor látlak viszont?
| Istenek! |
POSTHUMUS.
Cymbeline és Urak jönnek.
| Ah, a király! |
CYMBELINE.
Hitvány kölyök! El innen, el szememből!
Meghalsz, silány magaddal ha parancsunk
Után is terheled az udvart. Pusztulj!
Véremnek méreg vagy.
Hitvány kölyök! El innen, el szememből!
Meghalsz, silány magaddal ha parancsunk
Után is terheled az udvart. Pusztulj!
Véremnek méreg vagy.
POSTHUMUS.
S megáldja, ki jó az udvaron marad!
Megyek. (Elmegy.)
| Az Isten óvjon! |
Megyek. (Elmegy.)
IMOGEN.
Ennél már élesb nem lehet
A kinhalál.
Ennél már élesb nem lehet
A kinhalál.
CYMBELINE.
Hálátlan, ifjuságom
Kellett voln’ visszaadnod, és te évek
Sulyával terhelsz.
Hálátlan, ifjuságom
Kellett voln’ visszaadnod, és te évek
Sulyával terhelsz.
IMOGEN.
Önkinzásoddal ne emészd magad’:
Dühöd’ nem érzem: minden rettegés
Minden kin egy nemesb érzésbe ful.
| Kérlek, jó uram, |
Dühöd’ nem érzem: minden rettegés
Minden kin egy nemesb érzésbe ful.
CYMBELINE.
Nincs hűség, szeretet?
Nincs hűség, szeretet?
IMOGEN.
Kétségbesett, s vele a szeretet.
| Nincsen remény, |
CYMBELINE.
Miért nem kelle királynénk fia?
Miért nem kelle királynénk fia?
IMOGEN.
Oh hála, hogy nem kelle! Sast vevék,
S a vércsét kerülém.
Oh hála, hogy nem kelle! Sast vevék,
S a vércsét kerülém.
CYMBELINE.
Koldust vevél, és trónomat a szenny
Fészkévé tenni készülél.
Koldust vevél, és trónomat a szenny
Fészkévé tenni készülél.
IMOGEN.
Fénynyel tetézni.
| De sőt |
CYMBELINE.
| Oh, elvetemült! |
IMOGEN.
A te hibád, uram, hogy szeretem:
Játszó társammá tetted; s bármi nőhöz
Ő méltó férfi: tul fizet az egész
Összeggel, melyet értem ád.
A te hibád, uram, hogy szeretem:
Játszó társammá tetted; s bármi nőhöz
Ő méltó férfi: tul fizet az egész
Összeggel, melyet értem ád.
CYMBELINE.
| Őrült vagy? |
IMOGEN.
Sir, szinte az: gyógyitson meg az ég!
Bár pásztor lánya volnék s ő juhász
Szomszédunk gyermeke!
Sir, szinte az: gyógyitson meg az ég!
Bár pásztor lánya volnék s ő juhász
Szomszédunk gyermeke!
| (A Királyné visszatér.) |
CYMBELINE.
(A Királynéhoz.) Együtt lelém megint: nem úgy tevél
A hogy rendeltük. El vele és csukd el.
| Te eszelős! |
A hogy rendeltük. El vele és csukd el.
KIRÁLYNÉ.
Oh kérlek, türelem. – Csend! Lányom asszony,
Csend! – Drága felség, hagyj magunkra és
Keress vígaszt belátásod szerint.
Oh kérlek, türelem. – Csend! Lányom asszony,
Csend! – Drága felség, hagyj magunkra és
Keress vígaszt belátásod szerint.
CYMBELINE.
Szikkadjon el mindennap vériből
Egy csepp s e hóbortjában veszszen el
Vénségire.
Pisanio jön.
Szikkadjon el mindennap vériből
Egy csepp s e hóbortjában veszszen el
Vénségire.
Pisanio jön.
KIRÁLYNÉ.
Pfui! – Térj ki: ime, szolgád.
Nos, nos, uram, mi hir?
Pfui! – Térj ki: ime, szolgád.
Nos, nos, uram, mi hir?
PISANIO.
Gazdámra kardot ránta.
| Fiad urad |
KIRÁLYNÉ.
Reménylem, nincs?
| Hah! De baj, |
PISANIO.
Nem inkább játszik, mintsem vív uram,
S dühét veszi segédül: ott levő
Urak szétválasztották.
| De hisz lett volna, ha |
S dühét veszi segédül: ott levő
Urak szétválasztották.
KIRÁLYNÉ.
| Nagyon örülök. |
IMOGEN.
Atyám fiad barátja s őt pártolja.
Egy számüzöttre kardot huzni. Oh
Derék lovag! Bár Afrikában állna
E kettő szemben s én tűvel közel,
Hogy szurdalhatnám azt, a ki hátrálna.
Mért hagytad el urad’?
Atyám fiad barátja s őt pártolja.
Egy számüzöttre kardot huzni. Oh
Derék lovag! Bár Afrikában állna
E kettő szemben s én tűvel közel,
Hogy szurdalhatnám azt, a ki hátrálna.
Mért hagytad el urad’?
PISANIO.
Nem türte, hogy kisérjem őt a révig.
E jegyzéket adá elvégzenem,
Ha tetszenék rám biznod.
| Parancsolá. |
E jegyzéket adá elvégzenem,
Ha tetszenék rám biznod.
KIRÁLYNÉ.
Volt mindig, s hogy lesz is, becsületem
Reá!
| Hű cselédje |
Reá!
PISANIO.
Felség, alásan köszönöm.
Felség, alásan köszönöm.
KIRÁLYNÉ.
Forduljunk egyet, kérlek.
Forduljunk egyet, kérlek.
IMOGEN.
Veled fél óra mulva szólni: addig
| Itt fogok |
| Nézd legalább, mint indul el uram. | (Elmennek.) |
