IV. SZÍN.
Börtön.
Posthumus és két Porkoláb jönnek.
1. PORKOLÁB.
Nem lopnak már el; van békód is: így,
Legelj, ha van gyöpöd.
Nem lopnak már el; van békód is: így,
Legelj, ha van gyöpöd.
2. PORKOLÁB.
| Vagy gyomrod, úgy. |
| (A Porkolábok elmennek.) |
POSTHUMUS.
Üdvöz légy, békó: te viszesz, hiszem,
A szabadságra. Jobb így, mint a kit
A köszvény bánt s örökké nyöszörög,
A helytt hogy a halál, a biztos orvos,
E závár kulcsa, meggyógyítaná.
Lelkismeretem jobban békózva van,
Mint lábam és kezem. Jó Isten, adj
Bünbánó eszközt, mely feloldja s aztán
Szabad örökre! És elég megbánnom!
Atyát így békit gyermek; de Istenben
Az irgalom több. Kell vezeklenem?
Legjobb úgy lánczban, mit inkább ohajtva,
Mint kényszerből vevék el: büntetésül,
Ha ez lesz a szabadulás nekem,
Ne végy el többet, mint mi mindenem.
Tudom, inkább kegyes vagy, mint kemény,
Bukott adósidtól egy harmad, egy
Hatod, tized részt vészsz, hogy ellehetnek
A maradékon is: ezt én nem kérem.
Vedd éltemet Imogen élteért,
S bár olcsóbb, ámde élet; és te verted:
Nem latolunk minden pénzt, képeért
Elkél a könnyü is, s így nálad az
Enyim is, mely tied. S most, nagy hatalmak,
Ha számadásom kell, vegyétek éltem’
S tépjétek el eme hideg kötést.
Oh Imogen! veled némán beszélek.
Ünnepélyes zene. Jön, mint jelenés, Sicilius Leonatus, Posthumus atyja, egy aggastyán harczias öltözetben, kezén vezet egy öreg asszonyt, feleségét, Posthumus anyját; zene előzi meg őket. Aztán, más zene után következik a két ifjú Leonatus, Posthumus testvérei, sebekkel, a mint a harczban elestek. Mindnyájan körűlveszik az alvó Posthumust.
Üdvöz légy, békó: te viszesz, hiszem,
A szabadságra. Jobb így, mint a kit
A köszvény bánt s örökké nyöszörög,
A helytt hogy a halál, a biztos orvos,
E závár kulcsa, meggyógyítaná.
Lelkismeretem jobban békózva van,
Mint lábam és kezem. Jó Isten, adj
Bünbánó eszközt, mely feloldja s aztán
Szabad örökre! És elég megbánnom!
Atyát így békit gyermek; de Istenben
Az irgalom több. Kell vezeklenem?
Legjobb úgy lánczban, mit inkább ohajtva,
Mint kényszerből vevék el: büntetésül,
Ha ez lesz a szabadulás nekem,
Ne végy el többet, mint mi mindenem.
Tudom, inkább kegyes vagy, mint kemény,
Bukott adósidtól egy harmad, egy
Hatod, tized részt vészsz, hogy ellehetnek
A maradékon is: ezt én nem kérem.
Vedd éltemet Imogen élteért,
S bár olcsóbb, ámde élet; és te verted:
Nem latolunk minden pénzt, képeért
Elkél a könnyü is, s így nálad az
Enyim is, mely tied. S most, nagy hatalmak,
Ha számadásom kell, vegyétek éltem’
S tépjétek el eme hideg kötést.
Oh Imogen! veled némán beszélek.
Ünnepélyes zene. Jön, mint jelenés, Sicilius Leonatus, Posthumus atyja, egy aggastyán harczias öltözetben, kezén vezet egy öreg asszonyt, feleségét, Posthumus anyját; zene előzi meg őket. Aztán, más zene után következik a két ifjú Leonatus, Posthumus testvérei, sebekkel, a mint a harczban elestek. Mindnyájan körűlveszik az alvó Posthumust.
)
SICILIUS.
Bősz, villámszóró, már ne üldj
Halandó legyeket:
Küzd Marssal, Junoval perelj,
Ki hitszegésedet
Méri s megbosszulja.
Tett mást, mint jót, fiam, kinek
Arczát se láttam én?
Ő még a méhbe’ várt, mikor
Én éltem’ végezém.
Atyjának lenned kell vala
– Mert árvák atyja vagy –
És e föld kinjai elé
Rá hajtnod pajzsodat.
Bősz, villámszóró, már ne üldj
Halandó legyeket:
Küzd Marssal, Junoval perelj,
Ki hitszegésedet
Méri s megbosszulja.
Tett mást, mint jót, fiam, kinek
Arczát se láttam én?
Ő még a méhbe’ várt, mikor
Én éltem’ végezém.
Atyjának lenned kell vala
– Mert árvák atyja vagy –
És e föld kinjai elé
Rá hajtnod pajzsodat.
ANYJA.
Lucina nem segite meg,
Elvett kinom között;
Posthumus elleni közé
Kimetszve, sirva jött
A szánandó lény!
Lucina nem segite meg,
Elvett kinom között;
Posthumus elleni közé
Kimetszve, sirva jött
A szánandó lény!
SICILIUS.
A természet, mint őseit,
Szépnek alkotta őt:
Hogy a világ mint sarjamat
Emlitse a dicsőt.
A természet, mint őseit,
Szépnek alkotta őt:
Hogy a világ mint sarjamat
Emlitse a dicsőt.
1. TESTVÉR.
Midőn emberré ért, vele
Melyik brit mérközött?
Avagy olyan derék ki volt
Szép Imogen előtt?
Pedig ő tudta érdeme
Szerint becsülni őt.
Midőn emberré ért, vele
Melyik brit mérközött?
Avagy olyan derék ki volt
Szép Imogen előtt?
Pedig ő tudta érdeme
Szerint becsülni őt.
ANYJA.
Mért, hogy a hitvány Jachimo
Kisértheté nemesb
Szivét s eszét, haszontalan
Féltéssel hányva lest?
S mért mások gonoszságinak
Bolondja s csufja lett?
Mért, hogy a hitvány Jachimo
Kisértheté nemesb
Szivét s eszét, haszontalan
Féltéssel hányva lest?
S mért mások gonoszságinak
Bolondja s csufja lett?
2. TESTVÉR.
Ezért jövénk sirházunkból
Mi ketten s a szülők,
A kik hazánkért harczolánk
Halállal szenvedők,
Hitünk’ s Tenancius jogát
Megóvni keresők.
Ezért jövénk sirházunkból
Mi ketten s a szülők,
A kik hazánkért harczolánk
Halállal szenvedők,
Hitünk’ s Tenancius jogát
Megóvni keresők.
1. TESTVÉR.
Merészen Cymbeline-nak is
Szolgált Posthumus itt:
Mért, istenek királya, Zeus,
Halasztod, érdemit
Méltón dijazni és sietsz
Forditni bura mind?
Merészen Cymbeline-nak is
Szolgált Posthumus itt:
Mért, istenek királya, Zeus,
Halasztod, érdemit
Méltón dijazni és sietsz
Forditni bura mind?
SICILIUS.
Tekints kristály ablakodon
Ki, és immár tovább
Bus haragoddal e derék
Nemzetséget ne bántsd!
Tekints kristály ablakodon
Ki, és immár tovább
Bus haragoddal e derék
Nemzetséget ne bántsd!
ANYJA.
Mivel fiunk jó, Jupiter
Szüntesd meg nyomorát!
Mivel fiunk jó, Jupiter
Szüntesd meg nyomorát!
SICILIUS.
Jöj márvány házadból, segits!
Vagy társaid előtt
Mi szellemek panaszt teszünk
Istenséged fölött.
Jöj márvány házadból, segits!
Vagy társaid előtt
Mi szellemek panaszt teszünk
Istenséged fölött.
2. TESTVÉR.
Kerüljük igazságodat,
Ha nem segited őt.
Jupiter sason ülve dörgés és villámlás közt leszáll, kezében mennykövei; a szellemek térdre borúlnak.
Kerüljük igazságodat,
Ha nem segited őt.
Jupiter sason ülve dörgés és villámlás közt leszáll, kezében mennykövei; a szellemek térdre borúlnak.
JUPITER.
Elég a sértés: el, kis szellemek!
A mennykövest, ki égszülött nyilat
Vet a hütlen partokra, meritek
Vádolni még ti, lelkek itt alatt?
Elyzium árva árnyi, el! nyugvásra
Nem hervadó virágu halmokon!
Halandó sors nyugalmatok’ ne bántsa!
Nem rátok tartozik: mienk e gond.
Gyötröm, kit szeretek; ajándokom
Gyönyörtelibb, mentül tovább marad;
Ha megaláztam, felmagasztalom;
Nehéz próbán szerencsét vált fiad.
Az én csillagzatomban született
És templomomban esküdt. Kelj fel, el!
Ő elnyeri a szende Imogent,
És boldogabb lesz szenvedésivel.
Eme kis táblát mellire teszem:
Gazdag szerencsét rajta irva lel;
És boldogabb lesz szenvedésivel.
Eme kis táblát mellire teszem:
Gazdag szerencsét rajta irva lel;
És most el! zajtalan, türelmesen,
Nehogy türelmem’ én veszitsem el.
Szállj, saskesely, kristálylakomba fel.
Elég a sértés: el, kis szellemek!
A mennykövest, ki égszülött nyilat
Vet a hütlen partokra, meritek
Vádolni még ti, lelkek itt alatt?
Elyzium árva árnyi, el! nyugvásra
Nem hervadó virágu halmokon!
Halandó sors nyugalmatok’ ne bántsa!
Nem rátok tartozik: mienk e gond.
Gyötröm, kit szeretek; ajándokom
Gyönyörtelibb, mentül tovább marad;
Ha megaláztam, felmagasztalom;
Nehéz próbán szerencsét vált fiad.
Az én csillagzatomban született
És templomomban esküdt. Kelj fel, el!
Ő elnyeri a szende Imogent,
És boldogabb lesz szenvedésivel.
Eme kis táblát mellire teszem:
Gazdag szerencsét rajta irva lel;
És boldogabb lesz szenvedésivel.
Eme kis táblát mellire teszem:
Gazdag szerencsét rajta irva lel;
És most el! zajtalan, türelmesen,
Nehogy türelmem’ én veszitsem el.
Szállj, saskesely, kristálylakomba fel.
| (Fölszáll.) |
SICILIUS.
Dörgésben szállt le; mennyei lehe
Kénes szagu volt; úgy jött szent sasa,
Hogy majd legázolt, s fölemelkedése
Szelídebb volt, mint áldott téreink.
Királyi madara legyinti szárnyát
S csőrét simitja, mint ha istenének
Jó kedve tellik.
Dörgésben szállt le; mennyei lehe
Kénes szagu volt; úgy jött szent sasa,
Hogy majd legázolt, s fölemelkedése
Szelídebb volt, mint áldott téreink.
Királyi madara legyinti szárnyát
S csőrét simitja, mint ha istenének
Jó kedve tellik.
| MIND. | Hála, Jupiter! |
SICILIUS.
A márvány padlás zárva; ő betért
Sugárzó hajlokába. El! s tegyünk
Parancsaként, hogy áldottak legyünk.
A márvány padlás zárva; ő betért
Sugárzó hajlokába. El! s tegyünk
Parancsaként, hogy áldottak legyünk.
| (A szellemek eltűnnek.) |
POSTHUMUS (ébredve).
Álom, te nagyatyám valál s atyát
Nemzél nekem; s anyát és két fitestvért
Teremtél. Ám (oh bosszuság!) eltüntek,
Oly gyorsan, mint születtek: és így ébren
Vagyok. Szegény ficzkók álmodnak így,
A kik számítanak nagyon kegyére
S ébredve mitsem lelnek. Oh de nem!
Hány nem álmodja, hogy semmit se lel,
S kegyben uszik, bár mit sem érdemel.
Így jártam én, és nem tudom miért.
Mely tündér jár e helytt? Mi ritka könyv!
Ne légy ékesb ruha, mint mit takarsz,
Mikép mai világunk: a valód
Legyen – ne úgy mint udvaronczaink –
„Ha oroszlán kölyke, maga magát sem ismerve, keresés nélkül talál s egy darab gyöngéd levegő által átkaroltatik; és ha egy hatalmas czédrus ágai, levágatván s éveken át halottak levén, ismét fölélednek s az agg törzsre visszaillesztve újra virúlnak: akkor érnek Posthumus szenvedései véget, és akkor fog ő gyarapodni békében, bőségben.”
Még mindig álom, vagy őrült badar
Beszéd; vagy mindkettő, vagy semmi sem;
Vagy esztelen beszéd, vagy olyat mondó,
Mit ész nem ért meg. De legyen akármi,
Hasonlit életemhez, és azért
Ha csak rokonszenvből is, elteszem.
A Porkoláb visszajön.
Álom, te nagyatyám valál s atyát
Nemzél nekem; s anyát és két fitestvért
Teremtél. Ám (oh bosszuság!) eltüntek,
Oly gyorsan, mint születtek: és így ébren
Vagyok. Szegény ficzkók álmodnak így,
A kik számítanak nagyon kegyére
S ébredve mitsem lelnek. Oh de nem!
Hány nem álmodja, hogy semmit se lel,
S kegyben uszik, bár mit sem érdemel.
Így jártam én, és nem tudom miért.
Mely tündér jár e helytt? Mi ritka könyv!
Ne légy ékesb ruha, mint mit takarsz,
Mikép mai világunk: a valód
Legyen – ne úgy mint udvaronczaink –
| Olyan jó mint milyet igérsz. | (Olvas.) |
Még mindig álom, vagy őrült badar
Beszéd; vagy mindkettő, vagy semmi sem;
Vagy esztelen beszéd, vagy olyat mondó,
Mit ész nem ért meg. De legyen akármi,
Hasonlit életemhez, és azért
Ha csak rokonszenvből is, elteszem.
A Porkoláb visszajön.
PORKOLÁB.
Nos, uram, készen vagy-e a halálra?
Nos, uram, készen vagy-e a halálra?
POSTHUMUS.
Már meg is égtem; készen már rég vagyok.
Már meg is égtem; készen már rég vagyok.
PORKOLÁB.
Kötél a jelszó, uram: ha erre készen vagy, akkor meg vagy sülve.
Kötél a jelszó, uram: ha erre készen vagy, akkor meg vagy sülve.
POSTHUMUS.
Így, ha jó leszek eledelnek a nézők számára, akkor a sült megérte a töltést.
Így, ha jó leszek eledelnek a nézők számára, akkor a sült megérte a töltést.
PORKOLÁB.
Terhes egy számvetés biz ez rád nézve, uram; de hát vigasztaljon az, hogy ez lesz az utolsó fizetség rád nézve: nem félsz több kocsmai számlától, mely gyakran megkeseríti a távozást, minek utána jó kedvet csinált volt. Belépsz alélva éhségtől s kimégy dühöngve az ivástól; bánkódva, hogy sokat fizettél, és bánkódva, hogy jól megfizettettek; üres erszénynyel s koponyával egyaránt: koponyád annál nehezebb, mentül üresebb, erszényed annál üresebb, mentül könnyebb. Oh, ez ellenmondástól most meg fogsz szabadúlni. Oh egy garasos kötél irgalma ezreket semmisít meg egy szemhunyásra! Nincs ennél biztosabb zárszámadás. Fölment mind alól, a mi volt, a mi van s a mi lesz. A nyakad, uram, toll, könyv és tantus, s így a quietanczia el nem marad.
Terhes egy számvetés biz ez rád nézve, uram; de hát vigasztaljon az, hogy ez lesz az utolsó fizetség rád nézve: nem félsz több kocsmai számlától, mely gyakran megkeseríti a távozást, minek utána jó kedvet csinált volt. Belépsz alélva éhségtől s kimégy dühöngve az ivástól; bánkódva, hogy sokat fizettél, és bánkódva, hogy jól megfizettettek; üres erszénynyel s koponyával egyaránt: koponyád annál nehezebb, mentül üresebb, erszényed annál üresebb, mentül könnyebb. Oh, ez ellenmondástól most meg fogsz szabadúlni. Oh egy garasos kötél irgalma ezreket semmisít meg egy szemhunyásra! Nincs ennél biztosabb zárszámadás. Fölment mind alól, a mi volt, a mi van s a mi lesz. A nyakad, uram, toll, könyv és tantus, s így a quietanczia el nem marad.
POSTHUMUS.
Én jobb szeretek meghalni, mint te élni.
Én jobb szeretek meghalni, mint te élni.
PORKOLÁB.
Bizony, uram, a ki aluszik, nem érzi a fogfájást; hanem végy egy embert, a kinek a te álmodra kellene készülnie, és egy hóhért, a kinek őt ágyba kellene segítenie: azt hiszem, embered cserélne tisztviselőjével: mert hát lásd, uram, csak nem tudod te azt, hogy mily útra készülsz.
Bizony, uram, a ki aluszik, nem érzi a fogfájást; hanem végy egy embert, a kinek a te álmodra kellene készülnie, és egy hóhért, a kinek őt ágyba kellene segítenie: azt hiszem, embered cserélne tisztviselőjével: mert hát lásd, uram, csak nem tudod te azt, hogy mily útra készülsz.
POSTHUMUS.
De bizony tudom, ficzkó!
De bizony tudom, ficzkó!
PORKOLÁB.
Akkor a te halálodnak szeme is van a fejében; én pedig soha se láttam úgy föstve: téged vagy olyanok küldenek, a kik elvállalják, hogy tudják; vagy magadnak kell elvállalnod, miről bizonyos vagyok, hogy nem tudod; vagy túl kell magadat tenned azon, hogy kutasd saját veszedelmedet; és bármint siess is utazásod vége felé, azt hiszem, soha sem fogsz visszatérni hírt mondani róla.
Akkor a te halálodnak szeme is van a fejében; én pedig soha se láttam úgy föstve: téged vagy olyanok küldenek, a kik elvállalják, hogy tudják; vagy magadnak kell elvállalnod, miről bizonyos vagyok, hogy nem tudod; vagy túl kell magadat tenned azon, hogy kutasd saját veszedelmedet; és bármint siess is utazásod vége felé, azt hiszem, soha sem fogsz visszatérni hírt mondani róla.
POSTHUMUS.
Mondom, ficzkó, nincs a kinek ne volna szeme, hogy lássa az útat, melyre én készülök, kivéve a ki behunyja s nem akarja hasznát venni.
Mondom, ficzkó, nincs a kinek ne volna szeme, hogy lássa az útat, melyre én készülök, kivéve a ki behunyja s nem akarja hasznát venni.
PORKOLÁB.
Micsoda feneketlen tréfa az, hogy valaki szemeivel láthassa a vakság útját! Tudom én azt, hogy az akasztás szemhunyás nélkül meg nem esik.
Egy Küldött jön.
Micsoda feneketlen tréfa az, hogy valaki szemeivel láthassa a vakság útját! Tudom én azt, hogy az akasztás szemhunyás nélkül meg nem esik.
Egy Küldött jön.
KÜLDÖTT.
Szedd le bilincseit s hozd foglyodat a király elé.
Szedd le bilincseit s hozd foglyodat a király elé.
POSTHUMUS.
Te jó hírt hozasz. Azért hívnak, hogy szabadon ereszszenek.
Te jó hírt hozasz. Azért hívnak, hogy szabadon ereszszenek.
PORKOLÁB.
Akaszszanak fel, ha úgy van.
Akaszszanak fel, ha úgy van.
POSTHUMUS.
Akkor is szabadabb lészsz, mint egy porkoláb: a halálnak nincs závára.
Akkor is szabadabb lészsz, mint egy porkoláb: a halálnak nincs závára.
| (Posthumus s a Küldött el.) |
PORKOLÁB.
Ha csak valaki el nem veszi az akasztófát s csupa zsenge akasztófákat nem nemez vele, mást nem láttam így esengni utána. Hanem, jó lelkiismerettel mondhatom, vannak nagyobb bitangok, noha ő római, a kik élni óhajtanak; sőt vannak olyanok is, a kik akaratuk ellen meghalnak: így járnék én is, ha az volnék. Bár mindnyájan egy akaraton volnánk, és pedig jó akaraton: oh, mely pusztítást tenne ez a porkolábokban és az akasztófákban! A magam mostani haszna ellen beszélek ugyan, de hát óhajtásom előléptetést is foglal magában.
Ha csak valaki el nem veszi az akasztófát s csupa zsenge akasztófákat nem nemez vele, mást nem láttam így esengni utána. Hanem, jó lelkiismerettel mondhatom, vannak nagyobb bitangok, noha ő római, a kik élni óhajtanak; sőt vannak olyanok is, a kik akaratuk ellen meghalnak: így járnék én is, ha az volnék. Bár mindnyájan egy akaraton volnánk, és pedig jó akaraton: oh, mely pusztítást tenne ez a porkolábokban és az akasztófákban! A magam mostani haszna ellen beszélek ugyan, de hát óhajtásom előléptetést is foglal magában.
