I. SZÍN.
Róma. – Utcza.
Flavius, Marullus, s egy sereg Polgár jönnek.
FLAVIUS.
El, renyhe nép, lóduljatok haza.
Ünnepnap ez ma? Nem tudjátok-e
Kézműves létetekre, hogy tilos
Hétköznap járni mesterségitek
Jelczíme nélkül? szólj, mely mívet űzsz te?
El, renyhe nép, lóduljatok haza.
Ünnepnap ez ma? Nem tudjátok-e
Kézműves létetekre, hogy tilos
Hétköznap járni mesterségitek
Jelczíme nélkül? szólj, mely mívet űzsz te?
1. POLGÁR.
Hát, uram, én ács vagyok.
Hát, uram, én ács vagyok.
MARULLUS.
Hol bőrkötényed és a mérvonak?
Mi dolgod itt most legjobbik ruhádban?
S te itt, miféle műves vagy?
Hol bőrkötényed és a mérvonak?
Mi dolgod itt most legjobbik ruhádban?
S te itt, miféle műves vagy?
2. POLGÁR.
Biz’ uram, finom műveshez képest, én úgy szólván, csak kontár vagyok.
Biz’ uram, finom műveshez képest, én úgy szólván, csak kontár vagyok.
MARULLUS.
De mi mesterséget, szólj, mely mívet űzsz?
De mi mesterséget, szólj, mely mívet űzsz?
2. POLGÁR.
Oly mű az uram, melyet a legjobb lélekkel űzhetek, a mi valóban nem egyéb, mint a rossz viselet megjavítója.
Oly mű az uram, melyet a legjobb lélekkel űzhetek, a mi valóban nem egyéb, mint a rossz viselet megjavítója.
FLAVIUS.
De mi az, te semmirekellő, szólj, miféle mű?
De mi az, te semmirekellő, szólj, miféle mű?
2. POLGÁR.
Ne, kérlek uram, ki ne kelj ellenem, de ha valamidből ki találnál kelni, én helyre hozhatlak.
Ne, kérlek uram, ki ne kelj ellenem, de ha valamidből ki találnál kelni, én helyre hozhatlak.
MARULLUS.
Te helyre hozhatsz, szemtelen fiú?
Te helyre hozhatsz, szemtelen fiú?
2. POLGÁR.
Igen, uram, megfoldalak.
Igen, uram, megfoldalak.
FLAVIUS.
Te csizmafoltozó vagy, nemde?
Te csizmafoltozó vagy, nemde?
2. POLGÁR.
Biz’, uram, én minden életszükségeim árát árral szerzem; én nem ártom magamat sem a mesteremberek közé, sem az asszonyi dolgokba egyébbel mint árral. Igazán szólva, én az öreg lábbelik seborvosa vagyok; ha nagy veszélyben vannak, kigyógyítom őket. Oly derék nép járdogál az én két kezem művein, a milyen csak valaha marhabőrt tapodott.
Biz’, uram, én minden életszükségeim árát árral szerzem; én nem ártom magamat sem a mesteremberek közé, sem az asszonyi dolgokba egyébbel mint árral. Igazán szólva, én az öreg lábbelik seborvosa vagyok; ha nagy veszélyben vannak, kigyógyítom őket. Oly derék nép járdogál az én két kezem művein, a milyen csak valaha marhabőrt tapodott.
FLAVIUS.
De mért ma műhelyedben nem maradsz? Mért hordod e népséget fel s alá?
De mért ma műhelyedben nem maradsz? Mért hordod e népséget fel s alá?
2. POLGÁR.
Igazán, uram, csak hogy csizmáik kopjanak s munkám szaporodjék. De valósággal uram, azért ünnepelünk ma, hogy Caesart láthassuk s örüljünk diadalán.
Igazán, uram, csak hogy csizmáik kopjanak s munkám szaporodjék. De valósággal uram, azért ünnepelünk ma, hogy Caesart láthassuk s örüljünk diadalán.
MARULLUS.
Örülni? mért? mi zsákmányt hoz haza?
Vagy mely adózók jönnek, szekerét
Rablánczaikban ékesíteni?
Ti fák, szirtek! gonoszbak mindazoknál!
Oh rög szivek, Rómának vad fiai,
Nem ismerétek Pompejust? mi sokszor
Mászkáltatok fel falra, várfokokra,
Ablak- s toronyra, sőt kéménytetőkre
Emőitekkel és ott ültetek
Regtől napestig békén várakozva,
Láthatni nagy Pompejus menetét
Rómának utczáin? s ha szekere
Csak feltünék is, nem kezdétek-e
Köz zendüléssel oly örömkiáltást,
Hogy pandalainak viszhangzásira,
Miket ujjongástok ébresztett fel ott,
Megrekesztett ágyában Tiberis?
S ti most még ünnepeltek, és ti most
Virágot szórtok annak útain,
Ki diadalmat ül Pompejusvér fölött?
El innen! tüstént menjetek haza.
Az istenekhez térden esdjetek,
Hogy a villámot feltartsák, minek
Lecsapni kell e háladatlanságra.
Örülni? mért? mi zsákmányt hoz haza?
Vagy mely adózók jönnek, szekerét
Rablánczaikban ékesíteni?
Ti fák, szirtek! gonoszbak mindazoknál!
Oh rög szivek, Rómának vad fiai,
Nem ismerétek Pompejust? mi sokszor
Mászkáltatok fel falra, várfokokra,
Ablak- s toronyra, sőt kéménytetőkre
Emőitekkel és ott ültetek
Regtől napestig békén várakozva,
Láthatni nagy Pompejus menetét
Rómának utczáin? s ha szekere
Csak feltünék is, nem kezdétek-e
Köz zendüléssel oly örömkiáltást,
Hogy pandalainak viszhangzásira,
Miket ujjongástok ébresztett fel ott,
Megrekesztett ágyában Tiberis?
S ti most még ünnepeltek, és ti most
Virágot szórtok annak útain,
Ki diadalmat ül Pompejusvér fölött?
El innen! tüstént menjetek haza.
Az istenekhez térden esdjetek,
Hogy a villámot feltartsák, minek
Lecsapni kell e háladatlanságra.
FLAVIUS.
El, el, jó földiek, s e vétekért
Gyüjtsétek össze sorsosaitokat
A Tiberishez; sírjátok vizébe
Könyűitek, míg a legaljasabb ár
Nézd, hogy megolvadt bennök a salak;
Eltüntek megnémulva bűneikben.
Eredj te most a Capitol felé.
Én erre tartok. Foszd a képeket,
Ha melyeket díszjellel fedve látsz.
El, el, jó földiek, s e vétekért
Gyüjtsétek össze sorsosaitokat
A Tiberishez; sírjátok vizébe
Könyűitek, míg a legaljasabb ár
| A legfőbb partot csókolandja meg. | (Nép el.) |
Eltüntek megnémulva bűneikben.
Eredj te most a Capitol felé.
Én erre tartok. Foszd a képeket,
Ha melyeket díszjellel fedve látsz.
MARULLUS.
Tehetjük azt?
Tudod, ma vannak a Lupercaliák.
Tehetjük azt?
Tudod, ma vannak a Lupercaliák.
FLAVIUS.
Se baj! ne hagyd Caesarnak diszjelét
Egy képen is meg. Én körűl megyek
S elűzöm utczáról a pórokat.
Tedd azt te is, hol tömve látod őket,
Alant repűlend Caesar, szárnyiból
E nőni kezdő toll ha tépve lesz;
Különben túl száll ember látkörén,
Se baj! ne hagyd Caesarnak diszjelét
Egy képen is meg. Én körűl megyek
S elűzöm utczáról a pórokat.
Tedd azt te is, hol tömve látod őket,
Alant repűlend Caesar, szárnyiból
E nőni kezdő toll ha tépve lesz;
Különben túl száll ember látkörén,
| S mindünket szolga félelembe fojt. | (El.) |
