II. SZÍN.
Ugyanott. – Közhely.
Versenyre készűlten jönnek díszjárattal s zenével Caesar, Antonius, Calpurnia, Portia, Decius, Cicero, Brutus, Cassius, Casca; utánok nagy csoport s köztük egy Jós.
CAESAR.
Calpurnia!
Calpurnia!
CASCA.
Csendesen, hejh! Caesar szól.
Csendesen, hejh! Caesar szól.
| (A zene megszűn.) |
CAESAR.
Calpurnia.
Calpurnia.
CALPURNIA.
Itt vagyok, uram.
Itt vagyok, uram.
CAESAR.
Antoniusnak álld egészen útját,
Ha majd pályát futand. Antonius!
Antoniusnak álld egészen útját,
Ha majd pályát futand. Antonius!
ANTONIUS.
Caesar, uram?
Caesar, uram?
CAESAR.
Megemlékezzél versenyed között
Calpurniát illetni. Őseink
Mondásaként a magtalan, ha ily
Szent pálya közben érintik, lerázza
A meddőségnek átkát.
Megemlékezzél versenyed között
Calpurniát illetni. Őseink
Mondásaként a magtalan, ha ily
Szent pálya közben érintik, lerázza
A meddőségnek átkát.
ANTONIUS.
Ha Caesar mondja: tedd, az téve van.
| Nem felejtem |
CAESAR.
Kezdjétek. S minden rend szerint legyen.
Kezdjétek. S minden rend szerint legyen.
| (Zene.) |
JÓS.
Caesar!
Caesar!
CAESAR.
Hah! ki szólit?
Hah! ki szólit?
CASCA.
Csendet körül! Hallgasson el kiki.
Csendet körül! Hallgasson el kiki.
| (Zene megszűn.) |
CAESAR.
Ki az, ki hozzám szól a sokaságból?
Egy hang visitja Caesart, a zenén is
Túl hatva. Szólj, Caesar kész hallani.
Ki az, ki hozzám szól a sokaságból?
Egy hang visitja Caesart, a zenén is
Túl hatva. Szólj, Caesar kész hallani.
JÓS.
Őrizkedjél Martius idusától.
Őrizkedjél Martius idusától.
CAESAR.
Mi ember ez?
Mi ember ez?
BRUTUS.
Egy jós tanácsolja ónod magadat
Martius idusától.
Egy jós tanácsolja ónod magadat
Martius idusától.
CAESAR.
Hadd lássam arczát, hozzátok közelb.
Hadd lássam arczát, hozzátok közelb.
CASSIUS.
Ficzkó! jőj ki a csoportból, tekints Caesarra.
Ficzkó! jőj ki a csoportból, tekints Caesarra.
CAESAR.
Mit szólsz nekem most? mondd még egyszer el.
Mit szólsz nekem most? mondd még egyszer el.
JÓS.
Őrizkedjél Martius idusától.
Őrizkedjél Martius idusától.
CAESAR.
Ábrándozó, bocsássuk őt. – Eredj.
(Harsonák. Mind el, Cassius és Brutuson kívül.)
Ábrándozó, bocsássuk őt. – Eredj.
(Harsonák. Mind el, Cassius és Brutuson kívül.)
CASSIUS.
Nem jösz megnézni a versenyt?
Nem jösz megnézni a versenyt?
BRUTUS.
Nem én.
Nem én.
)
CASSIUS.
Jőj, kérlek.
Jőj, kérlek.
BRUTUS.
Játék barátja nem vagyok. Kevés van
A fürgeségből bennem, mely jutott
Antoniusnak. Ám ez fel ne tartson
Kivánatodban; én magadra hagylak.
Játék barátja nem vagyok. Kevés van
A fürgeségből bennem, mely jutott
Antoniusnak. Ám ez fel ne tartson
Kivánatodban; én magadra hagylak.
CASSIUS.
Régóta, Brutus, szemmel tartalak.
Te nem tekintesz oly nyájas szemekkel,
Sem szívességet többé nem mutatsz,
Milyenhez szokva voltam; szigorún
Zord vagy barátaidhoz, kik szeretnek.
Régóta, Brutus, szemmel tartalak.
Te nem tekintesz oly nyájas szemekkel,
Sem szívességet többé nem mutatsz,
Milyenhez szokva voltam; szigorún
Zord vagy barátaidhoz, kik szeretnek.
BRUTUS.
Csalatkozol. Ha arczom elsötétült,
Lelkem borúja csak magamra tér.
Sokféle szenvedély üld egy kor óta
És ötletek, csupán nekem valók,
Mi tetteimre tán homályt borít;
De ez ne bántsa meg barátimat,
(Kiknek sorában egy vagy Cassius)
Se másra múlasztásimat ne értsék,
Mint, hogy magával Brutus lelke küzd
És nyájas lenni máshoz elfelejt.
Csalatkozol. Ha arczom elsötétült,
Lelkem borúja csak magamra tér.
Sokféle szenvedély üld egy kor óta
És ötletek, csupán nekem valók,
Mi tetteimre tán homályt borít;
De ez ne bántsa meg barátimat,
(Kiknek sorában egy vagy Cassius)
Se másra múlasztásimat ne értsék,
Mint, hogy magával Brutus lelke küzd
És nyájas lenni máshoz elfelejt.
CASSIUS.
Így félre értem bomlott kedvedet,
Miért is e keblembe sok nyomós
Szándékot s méltó gondot eltemettem.
Mondd, láthatod-e, jó Brutus, arczodat?
Így félre értem bomlott kedvedet,
Miért is e keblembe sok nyomós
Szándékot s méltó gondot eltemettem.
Mondd, láthatod-e, jó Brutus, arczodat?
BRUTUS.
Nem, Cassius, mert a szem önmagát
Nem látja, csak más tárgyról visszavert
Sugárok által.
Nem, Cassius, mert a szem önmagát
Nem látja, csak más tárgyról visszavert
Sugárok által.
CASSIUS.
S felette kár, Brutus, hogy nincsenek
Ily tükreid, honnan rejtett becsed
Szemedbe tünnék, s látnád árnyadat.
Hallám mikép sok fő-fő római
(A halhatatlan Caesaron kivül)
Brutusról szólva s e kor járma súlyát
Nyögvén, óhajtá: vajha a nemes
Brutus szemekkel bírna.
| Úgy vagyon. |
Ily tükreid, honnan rejtett becsed
Szemedbe tünnék, s látnád árnyadat.
Hallám mikép sok fő-fő római
(A halhatatlan Caesaron kivül)
Brutusról szólva s e kor járma súlyát
Nyögvén, óhajtá: vajha a nemes
Brutus szemekkel bírna.
BRUTUS.
Mily veszélybe
Vezetsz te engem, azt kivánva, hogy
Olyat keressek bennem a mi nincs?
Mily veszélybe
Vezetsz te engem, azt kivánva, hogy
Olyat keressek bennem a mi nincs?
CASSIUS.
Készülj azért, jó Brutus, hallani.
És tudva, hogy nem láthatod magad
Oly jól, mint tükröződve, tűkröd én
Szerényen felfödöm magadnak azt,
Mit még magadról nem tudsz. És ne légy
Ezért gyanúval Brutus ellenem.
Ha köz nevetkező, s ha szokva volnék
Hálálkodókra szívességemet
Pór esküvéssel elpazarlani,
S ha észrevetted, hogy hizelkedém
Embernek, és forrón ölelgetém
S aztán gyaláztam, vagy hogy tor között
Az egész csoportnak megnyilatkozom
Készülj azért, jó Brutus, hallani.
És tudva, hogy nem láthatod magad
Oly jól, mint tükröződve, tűkröd én
Szerényen felfödöm magadnak azt,
Mit még magadról nem tudsz. És ne légy
Ezért gyanúval Brutus ellenem.
Ha köz nevetkező, s ha szokva volnék
Hálálkodókra szívességemet
Pór esküvéssel elpazarlani,
S ha észrevetted, hogy hizelkedém
Embernek, és forrón ölelgetém
S aztán gyaláztam, vagy hogy tor között
Az egész csoportnak megnyilatkozom
| Úgy óvakozzál tőlem. | (Harsonák és zaj.) |
BRUTUS.
Örömkiáltás? tartok tőle, hogy
Caesart a nép királylyá emeli.
| Mit jelent ez |
Caesart a nép királylyá emeli.
CASSIUS.
Igen, te tartasz? úgy azt kell gyanítnom,
Hogy nem szeretnéd?
Igen, te tartasz? úgy azt kell gyanítnom,
Hogy nem szeretnéd?
BRUTUS.
De őt én kedvelem. Hanem miért
Tartasz te engem ily sokáig itt?
Mi az, mit vágyásod van közleni?
Ha köz jót illet, tégy becsületet
Egyik s halált a másik szem elé,
S én mind a kettőt egy kedvvel tekintem.
Mert istenek úgy segítsenek, miként
Inkább imádom a becsületet,
Mint félem a halált.
| Azt nem, Cassius; |
Tartasz te engem ily sokáig itt?
Mi az, mit vágyásod van közleni?
Ha köz jót illet, tégy becsületet
Egyik s halált a másik szem elé,
S én mind a kettőt egy kedvvel tekintem.
Mert istenek úgy segítsenek, miként
Inkább imádom a becsületet,
Mint félem a halált.
CASSIUS.
Ismérem benned, Brutus, ez erényt,
Épen miként külsődet ismerem.
Igen, tehát, becsűlet tárgya szómnak.
Nem mondhatom, te s más mit tartotok
Az életről; nekem, magamra nézve,
Nem lenni épen oly kivánatos,
Mint élni rémben olytól, mint magam.
Szabadúl születtem mint Caesar, s te is;
Mindketten szinte jól táplálkozánk
S kiálljuk, mint ő, a tél hidegét.
Mert egykor egy zord, szélvészes napon
Tiber hulláma küzdvén partival,
Így szóla Caesar: mersz-e most velem
A bősz habokba szállni, Cassius,
S amott a pontig úszni? E szavakra,
Fegyverben, mint valék, bele szökém,
S intém, kövessen. És ő követett.
Dühödt az ár s mi vertük, gyors inakkal
Hadarva félre és daczos kebellel
Előre nyomván. Ám, még mielőtt
A feltett ponthoz érnénk: „Cassius!”
Kiált Caesar „segits, vagy elbukom.”
Én, mint nagy ősünk Aeneas kihozta
Hátán az agg Anchisest láng közől,
Úgy hoztam a fáradt Caesart Tiberis
Hullámiból. S most istenné leve
Ez ember, s Cassius hitvány teremtmény,
Kinek fejét mélyen kell hajtani,
Ha Caesar kéjelemmel int felé.
Hispániában egykor láz gyötörte,
Reszketni láttam őt, midőn
Rohamja jött; ez isten reszketett!
A gyáva ajkak szinöket hagyák
S azon szem, melytől a világ remeg,
Fényét veszíté. Hallám nyögni őt;
Igen! s azon nyelv, mely Rómát köti,
Hogy rá figyeljen és beszédeit
Könyvébe rója, az most így nyögött:
„Adj innom, ah, Titinius”
Mint egy beteg leány. Oh istenek!
Bámulnom kell, hogy ily gyarló egy ember
Elébe vágott a dicső világnak
Ismérem benned, Brutus, ez erényt,
Épen miként külsődet ismerem.
Igen, tehát, becsűlet tárgya szómnak.
Nem mondhatom, te s más mit tartotok
Az életről; nekem, magamra nézve,
Nem lenni épen oly kivánatos,
Mint élni rémben olytól, mint magam.
Szabadúl születtem mint Caesar, s te is;
Mindketten szinte jól táplálkozánk
S kiálljuk, mint ő, a tél hidegét.
Mert egykor egy zord, szélvészes napon
Tiber hulláma küzdvén partival,
Így szóla Caesar: mersz-e most velem
A bősz habokba szállni, Cassius,
S amott a pontig úszni? E szavakra,
Fegyverben, mint valék, bele szökém,
S intém, kövessen. És ő követett.
Dühödt az ár s mi vertük, gyors inakkal
Hadarva félre és daczos kebellel
Előre nyomván. Ám, még mielőtt
A feltett ponthoz érnénk: „Cassius!”
Kiált Caesar „segits, vagy elbukom.”
Én, mint nagy ősünk Aeneas kihozta
Hátán az agg Anchisest láng közől,
Úgy hoztam a fáradt Caesart Tiberis
Hullámiból. S most istenné leve
Ez ember, s Cassius hitvány teremtmény,
Kinek fejét mélyen kell hajtani,
Ha Caesar kéjelemmel int felé.
Hispániában egykor láz gyötörte,
Reszketni láttam őt, midőn
Rohamja jött; ez isten reszketett!
A gyáva ajkak szinöket hagyák
S azon szem, melytől a világ remeg,
Fényét veszíté. Hallám nyögni őt;
Igen! s azon nyelv, mely Rómát köti,
Hogy rá figyeljen és beszédeit
Könyvébe rója, az most így nyögött:
„Adj innom, ah, Titinius”
Mint egy beteg leány. Oh istenek!
Bámulnom kell, hogy ily gyarló egy ember
Elébe vágott a dicső világnak
| S a pálmát bírja egyedűl. | (Zaj. Harsonák.) |
BRUTUS.
Köz felkiáltás ismét; úgy hiszem,
E tapsok új tisztesség jelei,
Melyekkel Caesar elboríttatik.
Köz felkiáltás ismét; úgy hiszem,
E tapsok új tisztesség jelei,
Melyekkel Caesar elboríttatik.
CASSIUS.
Oh, mint coloss lép ő a szűk világon,
S kis emberek mi, roppant szárai
Alatt bolyongva, széttekingetünk,
Gyalázatos sírunkat keresők.
Sorsának ember néha mestere.
Nem csillaginkban, Brutus, a hiba,
Hanem magunkban, kik megbókolunk.
Caesar vagy Brutus! Caesarban mi van?
Mért volna hangzóbb e név mint tiéd?
Ird össze s szint’ oly ékes lesz neved;
Mondd és a szájnak szint’ úgy jól esik;
Mérd s szinte oly nehéz; idézz vele
Egyszerre minden istenek nevében!
Ugyan miféle táppal él e Caesar,
Hogy ilyen nagyra nőtt? Oh kor, gyalázva vagy,
Nemes fajodban, Róma, megfogyál!
A vízözöntől fogva múlt-e kor,
Csupán egy s nem több férfival jeles?
Ha mondhaták Rómáról mostanig,
Hogy tág terén egy ember fér csak el?
Valóban Róma tágas puszta rom,
Ha benne nincsen több egy férfinál.
Oh, én s te hallók őseink szavából:
Egy Brutus élt hajdan, ki Róma földén
A véghetetlen ördög udvarát
Szenvedte volna inkább, mint királyt.
Oh, mint coloss lép ő a szűk világon,
S kis emberek mi, roppant szárai
Alatt bolyongva, széttekingetünk,
Gyalázatos sírunkat keresők.
Sorsának ember néha mestere.
Nem csillaginkban, Brutus, a hiba,
Hanem magunkban, kik megbókolunk.
Caesar vagy Brutus! Caesarban mi van?
Mért volna hangzóbb e név mint tiéd?
Ird össze s szint’ oly ékes lesz neved;
Mondd és a szájnak szint’ úgy jól esik;
Mérd s szinte oly nehéz; idézz vele
| S lelket hivand fel Brutus, mint amaz. | (Zaj.) |
Ugyan miféle táppal él e Caesar,
Hogy ilyen nagyra nőtt? Oh kor, gyalázva vagy,
Nemes fajodban, Róma, megfogyál!
A vízözöntől fogva múlt-e kor,
Csupán egy s nem több férfival jeles?
Ha mondhaták Rómáról mostanig,
Hogy tág terén egy ember fér csak el?
Valóban Róma tágas puszta rom,
Ha benne nincsen több egy férfinál.
Oh, én s te hallók őseink szavából:
Egy Brutus élt hajdan, ki Róma földén
A véghetetlen ördög udvarát
Szenvedte volna inkább, mint királyt.
BRUTUS.
Hogy engem kedvelsz, nem kétlem: miket
Tennem kivánsz, gyaníthatom. Miként
Elmélkedém ezekről és korunkról,
Majd elbeszélem. Most, ha szivesen
Kérnem szabad, ne késztenél tovább.
A mit mondál, meggondolom, mi még
Van mondandód, békén kihallgatom
S időt lelendek, alkalmast reá,
Hogy megvitassunk ily fő dolgokat.
Addig, nemes barátom, tartsd eszedben,
Hogy Brutus inkább lenne pór, falun,
Mint Róma gyermekeinek egyike
Ilyen kemény feltételekkel, minőket
Az idő ránk vetni készűl.
Hogy engem kedvelsz, nem kétlem: miket
Tennem kivánsz, gyaníthatom. Miként
Elmélkedém ezekről és korunkról,
Majd elbeszélem. Most, ha szivesen
Kérnem szabad, ne késztenél tovább.
A mit mondál, meggondolom, mi még
Van mondandód, békén kihallgatom
S időt lelendek, alkalmast reá,
Hogy megvitassunk ily fő dolgokat.
Addig, nemes barátom, tartsd eszedben,
Hogy Brutus inkább lenne pór, falun,
Mint Róma gyermekeinek egyike
Ilyen kemény feltételekkel, minőket
Az idő ránk vetni készűl.
CASSIUS.
Hogy gyenge szóm Brutusnak kebliből
Csak ennyi szikrát is kifejthetett.
Caesar és Kisérete visszajő.
| S én örűlök |
Csak ennyi szikrát is kifejthetett.
Caesar és Kisérete visszajő.
BRUTUS.
A játnak vége, s Caesar visszatér.
A játnak vége, s Caesar visszatér.
CASSIUS.
Ha erre jönnek, rántsd meg Casca ujját
S fanyar szeszélylyel ő majd elbeszéli,
Mi történt, méltó megjegyzésre, ma.
Ha erre jönnek, rántsd meg Casca ujját
S fanyar szeszélylyel ő majd elbeszéli,
Mi történt, méltó megjegyzésre, ma.
)
BRUTUS.
Azt megteszem; de nézzed Cassius:
Haragfolt ég Caesarnak homlokán,
S a többi úgy néz, mint a vert cseléd.
Calpurnia arcza sápadt s Cicero
Oly rőt s tüzes szemekkel néz körül,
Mint a capitoliumban láttuk őt, midőn
Vitában állott a senatorokkal.
Azt megteszem; de nézzed Cassius:
Haragfolt ég Caesarnak homlokán,
S a többi úgy néz, mint a vert cseléd.
Calpurnia arcza sápadt s Cicero
Oly rőt s tüzes szemekkel néz körül,
Mint a capitoliumban láttuk őt, midőn
Vitában állott a senatorokkal.
CASSIUS.
Elmondja, Casca majd, mi történt.
Elmondja, Casca majd, mi történt.
CAESAR.
Antonius!
Antonius!
ANTONIUS.
Caesar!
Caesar!
CAESAR.
Tedd, hogy kövér nép foglaljon körűl,
És sikfejű s kik éjjel alszanak.
A Cassius ott sovány, éhes szinű:
Sokat tünődik s ily ember veszélyes.
Tedd, hogy kövér nép foglaljon körűl,
És sikfejű s kik éjjel alszanak.
A Cassius ott sovány, éhes szinű:
Sokat tünődik s ily ember veszélyes.
ANTONIUS.
Ne féljed, Caesar, nem veszélyes az.
Derék és jóérzelmü római.
Ne féljed, Caesar, nem veszélyes az.
Derék és jóérzelmü római.
CAESAR.
Mért nem kövérebb? Bár nem félem őt,
S még is, ha nevemhez férne félelem,
Nem ösmerek, kit inkább kellene
Kerülnöm, mint e fonnyadt Cassiust.
Szünetlen olvas; nagy figyelmező;
Átlát az embereknek tettein.
Játéknak nem barátja, mint te vagy
Antonius; nem hallgat muzsikát.
Ritkán mosolyg s mintegy magát csufolva
S eszét gyalázva akkor is, hogy azt
Akármi tárgy mosolyra birhatá.
Ily embereknek nyugta nincs soha,
A mig nagyobbat látnak, mint magok,
Azért is ők igen veszélyesek.
Inkább beszélem a mi félhető,
Mint a mi rettent: én Caesar vagyok.
Jőj jobb felemre; bal fülem nagyot hall;
S mondd el valólag, mit tartasz felőle.
(Caesar s Kisérői el. Casca hátra maradt.)
Mért nem kövérebb? Bár nem félem őt,
S még is, ha nevemhez férne félelem,
Nem ösmerek, kit inkább kellene
Kerülnöm, mint e fonnyadt Cassiust.
Szünetlen olvas; nagy figyelmező;
Átlát az embereknek tettein.
Játéknak nem barátja, mint te vagy
Antonius; nem hallgat muzsikát.
Ritkán mosolyg s mintegy magát csufolva
S eszét gyalázva akkor is, hogy azt
Akármi tárgy mosolyra birhatá.
Ily embereknek nyugta nincs soha,
A mig nagyobbat látnak, mint magok,
Azért is ők igen veszélyesek.
Inkább beszélem a mi félhető,
Mint a mi rettent: én Caesar vagyok.
Jőj jobb felemre; bal fülem nagyot hall;
S mondd el valólag, mit tartasz felőle.
(Caesar s Kisérői el. Casca hátra maradt.)
CASCA.
Palástomat megrántátok; beszédtek
Van velem?
Palástomat megrántátok; beszédtek
Van velem?
BRUTUS.
Mondd el nekünk, mi történt, Casca most,
Hogy Caesar oly setét tekintetű?
Mondd el nekünk, mi történt, Casca most,
Hogy Caesar oly setét tekintetű?
CASCA.
Hiszen ti is vele voltatok, vagy nem?
Hiszen ti is vele voltatok, vagy nem?
BRUTUS.
Nem kérdeném úgy Cascától, mi történt.
Nem kérdeném úgy Cascától, mi történt.
CASCA.
Ha koronával kínálták meg, s meg levén vele kínálva, ő azt keze fejével félre tolta, így, s a nép újjongatott.
Ha koronával kínálták meg, s meg levén vele kínálva, ő azt keze fejével félre tolta, így, s a nép újjongatott.
BRUTUS.
Mért volt a második zaj?
Mért volt a második zaj?
CASCA.
Hát megint azért.
Hát megint azért.
CASSIUS.
Háromszor újjongtak; miért a vég kiáltás?
Háromszor újjongtak; miért a vég kiáltás?
CASCA.
Hát megint azért.
Hát megint azért.
CASSIUS.
Háromszor ajánltatott neki a korona?
Háromszor ajánltatott neki a korona?
CASCA.
Háromszor, ha mondom. S ő azt háromszor tolta vissza, mindig szelídebben, mint előbb, s az én becsületes szomszédaim minden visszatoláskor sivalkodtak.
Háromszor, ha mondom. S ő azt háromszor tolta vissza, mindig szelídebben, mint előbb, s az én becsületes szomszédaim minden visszatoláskor sivalkodtak.
CASCA.
Ki nyújtá neki a koronát?
Ki nyújtá neki a koronát?
CASCA.
Hát Antonius.
Hát Antonius.
BRUTUS.
Jó Casca, mondd el rendét és sorát.
Jó Casca, mondd el rendét és sorát.
CASCA.
Akaszszanak fel, ha én nektek rendét, sorát megmondhatom: csupa bolondság volt, nem vigyáztam reá. Láttam Marcus Antoniust, hogy koronát ajánlott neki: tulajdonképen nem is korona volt, hanem csak afféle párta. – S mint mondám, ő azt először félre tolá; mind a mellett, úgy gondolom, igen örömest elvette volna. Azután ismét oda nyújtá neki s ő ismét félre tolá; de, úgy gondolom, igen nehezen esett újjait róla levennie. Azután harmad ízben nyújtá neki, s ő harmadszor is félre tolá. S valahányszor lemondott róla, a gyülevész felsivalkodott, összeverte kérges tenyereit, felhányta izzadságos hálósipkáit, s oly temérdek büdös lélekzetet bocsátott ki, mivel Caesar megveté a koronát, hogy Caesar szinte megfúlt belé; mert arra elájult és lerogyott. Részemről nem mertem nevetni, félvén, hogy ha szájamat kinyitom, tele szívom magamat romlott levegővel.
Akaszszanak fel, ha én nektek rendét, sorát megmondhatom: csupa bolondság volt, nem vigyáztam reá. Láttam Marcus Antoniust, hogy koronát ajánlott neki: tulajdonképen nem is korona volt, hanem csak afféle párta. – S mint mondám, ő azt először félre tolá; mind a mellett, úgy gondolom, igen örömest elvette volna. Azután ismét oda nyújtá neki s ő ismét félre tolá; de, úgy gondolom, igen nehezen esett újjait róla levennie. Azután harmad ízben nyújtá neki, s ő harmadszor is félre tolá. S valahányszor lemondott róla, a gyülevész felsivalkodott, összeverte kérges tenyereit, felhányta izzadságos hálósipkáit, s oly temérdek büdös lélekzetet bocsátott ki, mivel Caesar megveté a koronát, hogy Caesar szinte megfúlt belé; mert arra elájult és lerogyott. Részemről nem mertem nevetni, félvén, hogy ha szájamat kinyitom, tele szívom magamat romlott levegővel.
CASSIUS.
Kérlek, megállj: elájult volna Caesar?
Kérlek, megállj: elájult volna Caesar?
CASCA.
Lerogyott a vásártéren, habot túrt szája, s a szava is elállt.
Lerogyott a vásártéren, habot túrt szája, s a szava is elállt.
BRUTUS.
Az meglehet; nehézség gyötri őt.
Az meglehet; nehézség gyötri őt.
CASSIUS.
Nem, őt nem; minket, engem s tégedet. S téged, jó Casca, sújtol a nehézség.
Nem, őt nem; minket, engem s tégedet. S téged, jó Casca, sújtol a nehézség.
CASCA.
Nem tudom, hogy érted; annyi bizonyos, hogy Caesar lerogyott. De ha a gizgaz nép meg nem tapsolta s piszszegette őt, a mint tetszett vagy nem tetszett nekik, miként az alakosokkal a színen szokott tenni, ne legyek becsületes ember.
Nem tudom, hogy érted; annyi bizonyos, hogy Caesar lerogyott. De ha a gizgaz nép meg nem tapsolta s piszszegette őt, a mint tetszett vagy nem tetszett nekik, miként az alakosokkal a színen szokott tenni, ne legyek becsületes ember.
BRUTUS.
Mit szólt, hogy ismét eszméletre jött?
Mit szólt, hogy ismét eszméletre jött?
CASCA.
Nos hát, mielőtt lerogyott, látván a köz csoportot örvendeni azon, hogy ő a koronát visszavette, megnyitá mellruháját, s oda mutatá torkát, hogy messék el. És ha én valamiféle kézmíves volnék, szálljak pokolra a gonoszokkal, ha szaván nem fogtam volna. – S így lerogyott. S mikor ismét magához tért, monda: ha szóval vagy tettel valami hibát követett volna el, óhajtaná, hogy azt ő nagyságok e bajának tulajdonítanák. Három vagy négy banya, hol állék, kiáltá: Ah a jó lélek! s teljes szívökből megbocsátának neki; de ez nem sok figyelmet érdemel: ha Caesar anyjaikat döfte volna is le, nem tesznek vala kevesebbet.
Nos hát, mielőtt lerogyott, látván a köz csoportot örvendeni azon, hogy ő a koronát visszavette, megnyitá mellruháját, s oda mutatá torkát, hogy messék el. És ha én valamiféle kézmíves volnék, szálljak pokolra a gonoszokkal, ha szaván nem fogtam volna. – S így lerogyott. S mikor ismét magához tért, monda: ha szóval vagy tettel valami hibát követett volna el, óhajtaná, hogy azt ő nagyságok e bajának tulajdonítanák. Három vagy négy banya, hol állék, kiáltá: Ah a jó lélek! s teljes szívökből megbocsátának neki; de ez nem sok figyelmet érdemel: ha Caesar anyjaikat döfte volna is le, nem tesznek vala kevesebbet.
BRUTUS.
És erre ment ő oly sötéten el?
És erre ment ő oly sötéten el?
CASCA.
Igen.
Igen.
CASSIUS.
Szólt Cicero is valamit?
Szólt Cicero is valamit?
CASCA.
Igen, görögűl beszélt.
Igen, görögűl beszélt.
BRUTUS.
Mi végre úgy?
Mi végre úgy?
CASCA.
Ha én azt nektek megmondom, soha ne nézzek többé szemetekbe. Azok, kik értették, egymásra mosolyogtak és csóválták fejöket; de, mi engem illet, nekem az görögűl volt. Több újságot is mondhatok nektek: Flavius és Marullus, Caesar szobra díszjeleinek lerángatásáért, hűvösre tétettek. Éljetek boldogúl. Több bohóság is volt még, ha emlékezném reá.
Ha én azt nektek megmondom, soha ne nézzek többé szemetekbe. Azok, kik értették, egymásra mosolyogtak és csóválták fejöket; de, mi engem illet, nekem az görögűl volt. Több újságot is mondhatok nektek: Flavius és Marullus, Caesar szobra díszjeleinek lerángatásáért, hűvösre tétettek. Éljetek boldogúl. Több bohóság is volt még, ha emlékezném reá.
CASSIUS.
Eljösz ma hozzám estebédre, Casca?
Eljösz ma hozzám estebédre, Casca?
CASCA.
Nem, el vagyok igérkezve.
Nem, el vagyok igérkezve.
CASSIUS.
Eljösz ebédre holnap?
Eljösz ebédre holnap?
CASCA.
Igen, ha élek, s te szándékod mellett maradsz s étkeid méltók a megevésre.
Igen, ha élek, s te szándékod mellett maradsz s étkeid méltók a megevésre.
CASSIUS.
Jó! elvárlak.
Jó! elvárlak.
CASCA.
| Azt tedd. Élj boldogúl. | (Casca el.) |
BRUTUS.
Mi lomha ficzkó vált ebből? tüzes,
Fürgencz fiú volt iskolás korában.
Mi lomha ficzkó vált ebből? tüzes,
Fürgencz fiú volt iskolás korában.
CASCA.
Az ő ma is, ha végrehajtani
Kell nagy s nemes merényeket, noha
E lomha képet öltözé magára:
E durvaság a mártás ép eszén,
Mely a gyomort készíti, hogy szavait
Jobb ízüen költhessük el.
Az ő ma is, ha végrehajtani
Kell nagy s nemes merényeket, noha
E lomha képet öltözé magára:
E durvaság a mártás ép eszén,
Mely a gyomort készíti, hogy szavait
Jobb ízüen költhessük el.
BRUTUS.
Úgy van. De most megyek, holnap ha tán
Beszélni vágysz velem, hozzád megyek;
Avagy, ha tetszik, jőj hozzám s bevárlak.
Úgy van. De most megyek, holnap ha tán
Beszélni vágysz velem, hozzád megyek;
Avagy, ha tetszik, jőj hozzám s bevárlak.
CASSIUS.
Jövök s te addig elmélj a világról.
Nemes szivű vagy Brutus, ám, hiszem,
Természeted más útra fogható.
Mint melyre hajlik. Azért kivánatos,
Hogy a nemes nemessel frígyesűljön.
Ki oly erős, hogy nem csábítható?
Üld Caesar engem, Brutust kedveli.
De volnék Brutus én s ő Cassius,
Nem tántorítna meg. Ma éjtszaka
Többféle irást, mintha több külön
Polgártól jönne, hányok ablakába,
Mint arra czélzót, mily nagy véleménynyel
Vagyon nevéhez Róma; benne titkon
Érintve lesz Caesar dicsvágya is.
S hadd üljön aztán Caesar biztosan:
Jövök s te addig elmélj a világról.
| (Brutus el.) |
Természeted más útra fogható.
Mint melyre hajlik. Azért kivánatos,
Hogy a nemes nemessel frígyesűljön.
Ki oly erős, hogy nem csábítható?
Üld Caesar engem, Brutust kedveli.
De volnék Brutus én s ő Cassius,
Nem tántorítna meg. Ma éjtszaka
Többféle irást, mintha több külön
Polgártól jönne, hányok ablakába,
Mint arra czélzót, mily nagy véleménynyel
Vagyon nevéhez Róma; benne titkon
Érintve lesz Caesar dicsvágya is.
S hadd üljön aztán Caesar biztosan:
| Megrázzuk őt, vagy rosszabb kort türünk. | (El.) |
