III. SZÍN.
Ugyanott. – Utcza.
Dörgés és villámlás. Kétfelől jönnek Casca kivont karddal és Cicero.
CICERO.
Jó estét, Casca; haza vivéd-e Caesart? Mért lelkendezve, mért nézsz ily merőn?
Jó estét, Casca; haza vivéd-e Caesart? Mért lelkendezve, mért nézsz ily merőn?
CASCA.
S te nem rendülsz, midőn a földtömeg
Úgy reszket, mint a nád? Oh, Cicero,
Láttam vihart, midőn a szél dühe
Csomós tölgyfákat megrepeszte; láttam
A kevély tengert bőszülten felzajogni,
Míg a fenyítő felhőkig dagadt.
De mind ez éjig, mostanig, soha
Tűzzáporon keresztül nem menék.
Vagy belső háború van fenn az égben,
Vagy az istenekre vakmerő világ
Gyújtá fel azt, hogy küldjön pusztulást.
S te nem rendülsz, midőn a földtömeg
Úgy reszket, mint a nád? Oh, Cicero,
Láttam vihart, midőn a szél dühe
Csomós tölgyfákat megrepeszte; láttam
A kevély tengert bőszülten felzajogni,
Míg a fenyítő felhőkig dagadt.
De mind ez éjig, mostanig, soha
Tűzzáporon keresztül nem menék.
Vagy belső háború van fenn az égben,
Vagy az istenekre vakmerő világ
Gyújtá fel azt, hogy küldjön pusztulást.
CICERO.
Ki látott ily csodákat valaha?
Ki látott ily csodákat valaha?
CASCA.
Egy köz rab (arczúl őt jól ismered)
Feltartva balját, olyan lánggal égett,
Mint húsz szövétnek és még is keze
Tüzet nem érző, sértetlen maradt.
Ezen fölűl (azóta kardomat
Le nem tevém) a Capitol felé
Oroszlánnal találkoztam, ki rám
Mereszkedék, mogorván elhaladt
S bántatlanúl hagyott. Száz halovány
Nő ment csoportban máshol, rémüléstől
Arczváltozottan, kik megesküvének,
Hogy egészen lángban népet láttanak
Künn járni fel s alá; s az éjmadár
Világos délben ült a közteren
Vijjogva és huhogva. E csodák,
Ha ily együtt járnak, ne mondja senki:
Ez volt az ok, s hogy az természetes;
Mert úgy hiszem, vészhirdető jelek
A föld szakának, melyre szállanak.
Egy köz rab (arczúl őt jól ismered)
Feltartva balját, olyan lánggal égett,
Mint húsz szövétnek és még is keze
Tüzet nem érző, sértetlen maradt.
Ezen fölűl (azóta kardomat
Le nem tevém) a Capitol felé
Oroszlánnal találkoztam, ki rám
Mereszkedék, mogorván elhaladt
S bántatlanúl hagyott. Száz halovány
Nő ment csoportban máshol, rémüléstől
Arczváltozottan, kik megesküvének,
Hogy egészen lángban népet láttanak
Künn járni fel s alá; s az éjmadár
Világos délben ült a közteren
Vijjogva és huhogva. E csodák,
Ha ily együtt járnak, ne mondja senki:
Ez volt az ok, s hogy az természetes;
Mert úgy hiszem, vészhirdető jelek
A föld szakának, melyre szállanak.
CICERO.
Valóban zordon szellemű idő.
De dolgot ember külszinből itél meg,
Valódi czélját fel nem érheti.
Eljő-e Caesar holnap a tanácsba?
Valóban zordon szellemű idő.
De dolgot ember külszinből itél meg,
Valódi czélját fel nem érheti.
Eljő-e Caesar holnap a tanácsba?
CASCA.
Igen; mert meghagyá Antoniusnak
Tudtodra adni, hogy holnap bejő.
Igen; mert meghagyá Antoniusnak
Tudtodra adni, hogy holnap bejő.
CICERO.
Jó éjszakát; ez a zavart idő
Jó éjszakát; ez a zavart idő
| Sétálni nem való. | (Cicero el.) |
CASCA.
Cassius jő.
| Az istenek veled. |
CASSIUS.
| Ki van itt? |
CASCA.
| Római. |
CASSIUS.
| Casca, hangod után. |
CASCA.
Nem rossz füled van Cassius. Minő éj!
Nem rossz füled van Cassius. Minő éj!
CASSIUS.
Derék embernek vajmi kedves éj!
Derék embernek vajmi kedves éj!
CASCA.
Ki látta valaha égnek ily haragját?
Ki látta valaha égnek ily haragját?
CASSIUS.
Ki a földet látta ily bűnteljesen.
Részemről, én az utczákat bejártam,
Kivetve magamat a veszélyes éjnek.
És ily födetlen, mint látsz, mellemet
Kitártam a mennykő csapásinak,
S midőn a villám kék czikázata
Az ég keblét megnyitni láttatott,
Útjába álltam s lángja ellenébe.
Ki a földet látta ily bűnteljesen.
Részemről, én az utczákat bejártam,
Kivetve magamat a veszélyes éjnek.
És ily födetlen, mint látsz, mellemet
Kitártam a mennykő csapásinak,
S midőn a villám kék czikázata
Az ég keblét megnyitni láttatott,
Útjába álltam s lángja ellenébe.
CASCA.
De mért kisérted így az egeket?
Embernek sorsa félni és remegni,
Ha rémítéseül az istenek
Ily szörnyü hírmondókat küldenek.
De mért kisérted így az egeket?
Embernek sorsa félni és remegni,
Ha rémítéseül az istenek
Ily szörnyü hírmondókat küldenek.
CASSIUS.
Tompult vagy Casca s melynek rómait
Hevítni kéne, az életszikra benned
Hibázik, vagy hogy nem használod azt.
Halvány merőn nézsz, félsz s csodálkozol,
Látván az ég ily szertelen haragját.
De majd ha való okát meggondolod,
Mért e tüzek s e bolygó szellemek;
Miért fajul el állat és madár;
Mi tesz bohóvá aggot, s kisdedet
Bölcselkedővé; mért változnak el
E dolgok mind velök szült erejök,
Természetök s rendeltetésök ellen
Ily balszerűkké, – meg kell vallanod,
Hogy ég adá e szellemet beléjök,
Intő s ijesztő jellé téve őket
Egy képtelen kormányu hon felett.
És én egy embert mondhatnék neked,
Hasont ez ádáz éjhez, a ki dörg,
Villámlik, sírokat nyit és dühöng,
Miként az oroszlán a capitoliumnál;
Embert, személyre, mint mi, nem hatósbat,
De a ki bámulandó nagyra nőtt
S rémes, mint mind e rendkivűli vész.
Tompult vagy Casca s melynek rómait
Hevítni kéne, az életszikra benned
Hibázik, vagy hogy nem használod azt.
Halvány merőn nézsz, félsz s csodálkozol,
Látván az ég ily szertelen haragját.
De majd ha való okát meggondolod,
Mért e tüzek s e bolygó szellemek;
Miért fajul el állat és madár;
Mi tesz bohóvá aggot, s kisdedet
Bölcselkedővé; mért változnak el
E dolgok mind velök szült erejök,
Természetök s rendeltetésök ellen
Ily balszerűkké, – meg kell vallanod,
Hogy ég adá e szellemet beléjök,
Intő s ijesztő jellé téve őket
Egy képtelen kormányu hon felett.
És én egy embert mondhatnék neked,
Hasont ez ádáz éjhez, a ki dörg,
Villámlik, sírokat nyit és dühöng,
Miként az oroszlán a capitoliumnál;
Embert, személyre, mint mi, nem hatósbat,
De a ki bámulandó nagyra nőtt
S rémes, mint mind e rendkivűli vész.
CASCA.
Caesar, kit értesz, nemde Cassius?
Caesar, kit értesz, nemde Cassius?
CASSIUS.
Akárki bár. Mert most a római
Olyan tagú s kelmű mint ősei;
De hajh! apáink lelke már kihalt
S anyák szivétül kormányoztatunk:
Igánk s türelmünk gyáva nőt mutat.
Akárki bár. Mert most a római
Olyan tagú s kelmű mint ősei;
De hajh! apáink lelke már kihalt
S anyák szivétül kormányoztatunk:
Igánk s türelmünk gyáva nőt mutat.
CASCA.
Valóban híre van, hogy a tanács
Holnap királylyá készül tenni Caesart:
Koronát viselhet szárazon, vizen,
És mindenütt Itálián kivül.
Valóban híre van, hogy a tanács
Holnap királylyá készül tenni Caesart:
Koronát viselhet szárazon, vizen,
És mindenütt Itálián kivül.
CASSIUS.
Akkor tudom, hová döf e vasam:
Rabságtól Cassiust mentse Cassius.
Erőt gyengének ebben, büntetést
Zsarnoknak ebben adtok, istenek:
Sem kőtorony, sem rézből vert falak
S szűk légü börtön, sem kemény bilincs
A szellem erejét meg nem köthetik.
Az élet, únva földi nyűgöket,
Búcsút magának mindig képes adni.
Ha ezt tudom, tudhatja minden ember,
Hogy a mi rész önkény reám esik,
Lerázhatom kényemre.
Akkor tudom, hová döf e vasam:
Rabságtól Cassiust mentse Cassius.
Erőt gyengének ebben, büntetést
Zsarnoknak ebben adtok, istenek:
Sem kőtorony, sem rézből vert falak
S szűk légü börtön, sem kemény bilincs
A szellem erejét meg nem köthetik.
Az élet, únva földi nyűgöket,
Búcsút magának mindig képes adni.
Ha ezt tudom, tudhatja minden ember,
Hogy a mi rész önkény reám esik,
Lerázhatom kényemre.
| (Mennydörög folyvást.) |
CASCA.
S minden rabnak kezében a tehetség,
Eltépni szolgasága lánczait.
| Szint’ ugy én. |
Eltépni szolgasága lánczait.
CASSIUS.
S mért volna hát Caesar zsarnok? szegény
Tudom, nem volna ő farkas, hanem
Mert látja hogy a rómaiak juhok;
Nem volna ő oroszlán, csak magunk
Őzek ne volnánk. A ki nagy tüzet
Kiván éleszteni hirtelen, silány
Szalmával kezdi. Róma, mely szemét,
Mi gaz, mely ízék, hogy rossz tűzi-szerként
Oly hitványságnak, mint Caesar, derűt
S fényt adni szolgál? Hajh! de fájdalom,
Hová ragadtál? Én tán ezeket
Kész rabnak mondom; úgy, tudom, hogy értök
Felelni kell: ám fegyverzett vagyok
És a veszély engem meg nem zavar.
S mért volna hát Caesar zsarnok? szegény
Tudom, nem volna ő farkas, hanem
Mert látja hogy a rómaiak juhok;
Nem volna ő oroszlán, csak magunk
Őzek ne volnánk. A ki nagy tüzet
Kiván éleszteni hirtelen, silány
Szalmával kezdi. Róma, mely szemét,
Mi gaz, mely ízék, hogy rossz tűzi-szerként
Oly hitványságnak, mint Caesar, derűt
S fényt adni szolgál? Hajh! de fájdalom,
Hová ragadtál? Én tán ezeket
Kész rabnak mondom; úgy, tudom, hogy értök
Felelni kell: ám fegyverzett vagyok
És a veszély engem meg nem zavar.
CASCA.
Cascának szólasz s oly egy férfinak,
Ki nem vigyorgó hírharang. Kezem rá!
S ha van, ki bármi messze lépni mer,
E láb is ott lesz.
Cascának szólasz s oly egy férfinak,
Ki nem vigyorgó hírharang. Kezem rá!
S ha van, ki bármi messze lépni mer,
E láb is ott lesz.
CASSIUS.
Most Casca tudd meg, néhány rómait
A legnemesb szívek közűl reá birék,
Hogy egy merényt vállaljanak velem
Becsületes veszélyü sikerért.
Most ők, tudom, Pompejus csarnokában
Várnak rám; mert e szörnyű éjszaka
Utczán mulatni s járni nem való;
S az elem alkatja olyan arczot ölt,
Mint a merény, mit kezdendők vagyunk:
Tüzest, vérengezőt, réműletest.
Cinna jő.
| Így! az alku áll. |
A legnemesb szívek közűl reá birék,
Hogy egy merényt vállaljanak velem
Becsületes veszélyü sikerért.
Most ők, tudom, Pompejus csarnokában
Várnak rám; mert e szörnyű éjszaka
Utczán mulatni s járni nem való;
S az elem alkatja olyan arczot ölt,
Mint a merény, mit kezdendők vagyunk:
Tüzest, vérengezőt, réműletest.
Cinna jő.
CASCA.
Légy csendben, itt valaki sietve jő.
Légy csendben, itt valaki sietve jő.
CASSIUS.
Az Cinna, járásáról ismerem.
Ő jó barátunk. Cinna, hova sietsz?
Az Cinna, járásáról ismerem.
Ő jó barátunk. Cinna, hova sietsz?
CINNA.
Téged kereslek. – Nem Metellus ez?
Téged kereslek. – Nem Metellus ez?
CASSIUS.
Nem várnak, Cinna, rám?
| Nem, Casca, frigyesünk a vállalathoz. |
CINNA.
Mi szörnyű éj ez! néhány társaink
Csodálatos dolgot szemléltenek.
| Örűlök. |
Csodálatos dolgot szemléltenek.
CASSIUS.
Nem várnak engem Cinna? szólj!
Nem várnak engem Cinna? szólj!
CINNA.
Várnak reád. Oh Cassius, ha a nemes
Brutust felünkre bírnád szerezni!
| Igen, |
Brutust felünkre bírnád szerezni!
CASSIUS.
Jó Cinna, légy nyugodt. Fogd ezt az írást
És hagyd a praetor székében, hogy ott
Találja Brutus; ezt hajtsd ablakába;
Az ős Brutus szobrán ragaszd fel ezt.
Onnan Pompejus csarnokába térj,
Hol megtalálandsz. Vajjon Decius
Brutus s Trebonius is ott vannak-e?
Jó Cinna, légy nyugodt. Fogd ezt az írást
És hagyd a praetor székében, hogy ott
Találja Brutus; ezt hajtsd ablakába;
Az ős Brutus szobrán ragaszd fel ezt.
Onnan Pompejus csarnokába térj,
Hol megtalálandsz. Vajjon Decius
Brutus s Trebonius is ott vannak-e?
CINNA.
Mind, csak Metellus Cimber nem, ki téged
Honn felkeresni ment. Én sietek,
Ez iratokkal, a mint meghagyád.
Mind, csak Metellus Cimber nem, ki téged
Honn felkeresni ment. Én sietek,
Ez iratokkal, a mint meghagyád.
CASSIUS.
Aztán Pompejus csarnokába térj meg.
Jőj Casca; mig nem nappalik, mi Brutust
Nézzük meg honn. Főbb része már mienk;
Egy ostrom még s egészen birjuk őt.
Aztán Pompejus csarnokába térj meg.
| (Cinna el.) |
Nézzük meg honn. Főbb része már mienk;
Egy ostrom még s egészen birjuk őt.
CASCA.
Oh! magasan ül a nép szivében ő.
És a mi bennünk bűnnek látszanék,
Tekintete, legdúsabb alchymiaként,
Érdem- s erényre változtatja azt.
Oh! magasan ül a nép szivében ő.
És a mi bennünk bűnnek látszanék,
Tekintete, legdúsabb alchymiaként,
Érdem- s erényre változtatja azt.
CASSIUS.
Őt és becsét s szükségünket reá,
Igen helyesen fogád fel. Most jerünk.
Már éjfél mult s előbb mint nappalodnék,
Őt és becsét s szükségünket reá,
Igen helyesen fogád fel. Most jerünk.
Már éjfél mult s előbb mint nappalodnék,
| Felverjük őt és szerződünk vele. | (Elmennek.) |
