I. SZÍN.
Ugyanott. – Szoba Antonius házában.
Antonius, Octavius, Lepidus, asztalnál ülnek.
ANTONIUS.
Tehát ezeknek meg kell halniok,
Kiknek nevét megjegyzők.
Tehát ezeknek meg kell halniok,
Kiknek nevét megjegyzők.
OCTAVIUS.
Testvéred is meghal. Megegyezel?
| Lepidus, |
LEPIDUS.
Meg.
Meg.
)
OCTAVIUS.
Ródd meg őt, Antonius.
Ródd meg őt, Antonius.
LEPIDUS.
Hogy Publius, ki nénédnek fia,
Antonius, ne éljen.
| De úgy, |
Antonius, ne éljen.
ANTONIUS.
Nézd, e huzás itt kárhoztatja őt.
De most eredj el Caesar hajlokába,
S végrendelését hozd el, Lepidus.
Itéljük el, mi lesz leróható
Hagyományiból.
| Hát ne éljen. |
De most eredj el Caesar hajlokába,
S végrendelését hozd el, Lepidus.
Itéljük el, mi lesz leróható
Hagyományiból.
LEPIDUS.
| S itt keresselek fel? |
OCTAVIUS.
Vagy itt, vagy a capitoliumban
Vagy itt, vagy a capitoliumban
| (Lepidus el.) |
ANTONIUS.
Haszontalan, silány egy ember ez:
Csak hírhordásra jó. Érdemli-e,
Három felé szakadván a világ,
Hogy harmadát ő birja?
Haszontalan, silány egy ember ez:
Csak hírhordásra jó. Érdemli-e,
Három felé szakadván a világ,
Hogy harmadát ő birja?
OCTAVIUS.
S rá hallgattál a számüző tanácsban,
Kiket kelljen halálra jegyzeni.
| Te akartad úgy, |
Kiket kelljen halálra jegyzeni.
ANTONIUS.
Én több napot láték, Octavius!
Habár ez embert diszszel rakjuk is meg,
Lerázni némi rágalmak sulyát:
Hadd hordja, mint szamár az aranyat,
Izzadva, nyögve munkaterh alatt,
Az úton, melyre hajtjuk vagy vezetjük.
S a kincset elvivén, hová kivántuk,
Leveszszük terhét és üres szamárként
Bocsátjuk el, hogy rázza füleit
S legeljen a gyepen.
Én több napot láték, Octavius!
Habár ez embert diszszel rakjuk is meg,
Lerázni némi rágalmak sulyát:
Hadd hordja, mint szamár az aranyat,
Izzadva, nyögve munkaterh alatt,
Az úton, melyre hajtjuk vagy vezetjük.
S a kincset elvivén, hová kivántuk,
Leveszszük terhét és üres szamárként
Bocsátjuk el, hogy rázza füleit
S legeljen a gyepen.
OCTAVIUS.
De ő derék és edzett katona.
| Tégy mint akarsz; |
ANTONIUS.
Lovam is az, Octavius, s azért
Kijár abrakja tőlem. Állat, melyet én
Tanitok állni, futni, forgani,
Uralkodván mozgásin szellemem.
Ő ilyen némi részt. Tanítani
S izgatni kell: egy meddő lélek, a ki
Utánozásból teng, s elkoptatott
Tárgyak- s müvekből, melyek már avulván
Kezdik divatját tenni. Ne szólj felőle,
Másképen mint sajátról. S most Octavius
Nagy dolgokat hallj: Brutus és Cassius
Hadat fogadnak. Tüstént szembe kell
Mennünk; azért is álljunk frigybe, legjobb
Barátainkat összesitve és legitten
Tartsunk tanácsot, mint lehessen
A rejtett rosszat felfödözni s nyilt
Bajokkal szembe szállni.
Lovam is az, Octavius, s azért
Kijár abrakja tőlem. Állat, melyet én
Tanitok állni, futni, forgani,
Uralkodván mozgásin szellemem.
Ő ilyen némi részt. Tanítani
S izgatni kell: egy meddő lélek, a ki
Utánozásból teng, s elkoptatott
Tárgyak- s müvekből, melyek már avulván
Kezdik divatját tenni. Ne szólj felőle,
Másképen mint sajátról. S most Octavius
Nagy dolgokat hallj: Brutus és Cassius
Hadat fogadnak. Tüstént szembe kell
Mennünk; azért is álljunk frigybe, legjobb
Barátainkat összesitve és legitten
Tartsunk tanácsot, mint lehessen
A rejtett rosszat felfödözni s nyilt
Bajokkal szembe szállni.
OCTAVIUS.
A koczka vetve s életünk forog fenn,
Körül csaholva számos elleninktől.
S félek, nem egy, ki ránk mosolyg, szivében
| Azt tegyük. |
Körül csaholva számos elleninktől.
S félek, nem egy, ki ránk mosolyg, szivében
| Ezer veszélyt kohol. | (El.) |
