II. SZÍN.
Brutus sátora előtt a Sardis melletti táborban.
Dobszó. Brutus, Lucilius, Lucius s Katonák, s szemben Titinius, Pindarus jönnek.
BRUTUS.
Állj!
Állj!
LUCILIUS.
Tovább a jelszót! és megálljatok.
Tovább a jelszót! és megálljatok.
BRUTUS.
Mi hír Lucilius? nem jő-e Cassius?
Mi hír Lucilius? nem jő-e Cassius?
LUCILIUS.
Közel van immár s ime Pindarus,
Urától téged üdvözölni jött.
Pindarus levelet ad által Brutusnak.
Közel van immár s ime Pindarus,
Urától téged üdvözölni jött.
Pindarus levelet ad által Brutusnak.
BRUTUS.
Ez nyájas üdvözlés. De Pindarus,
Urad, vagy önként változván, avagy
Gonosz tanács után, méltó okot
Adott a tettet nem tetté kivánnom.
De ha itt van, elégtételt adand.
Ez nyájas üdvözlés. De Pindarus,
Urad, vagy önként változván, avagy
Gonosz tanács után, méltó okot
Adott a tettet nem tetté kivánnom.
De ha itt van, elégtételt adand.
PINDARUS.
Uram, nem kétlem, úgy fog megjelenni,
A mily méltányos és becsületes.
| Nemes |
A mily méltányos és becsületes.
BRUTUS.
Nincs benne kétség. Jőj Lucilius,
Beszéld el, mint fogadtatál?
Nincs benne kétség. Jőj Lucilius,
Beszéld el, mint fogadtatál?
LUCILIUS.
Tisztességgel s nem udvariatlanúl;
De nem oly bizalmas szivvel, oly baráti
És nyilt beszéddel, mint szokása volt.
| Elég |
De nem oly bizalmas szivvel, oly baráti
És nyilt beszéddel, mint szokása volt.
BRUTUS.
Hülő barátot rajzolál. Jegyezd meg
Lucilius, midőn a szeretet
Kórrá lesz s fogyni kezd, erőltetett
Módot veszen fel. A nyílt, egyszerű
Hűség nem ismer áltatást. De a
Színlett barát, mint kezdetben tüzes ló,
Erőt mutatva tombol délczegen,
Majd tűrni kellvén sarkantyú döfését,
Száll büszkesége s rossz gabancs gyanánt
Kidől a pálya közben. Jön hada?
Hülő barátot rajzolál. Jegyezd meg
Lucilius, midőn a szeretet
Kórrá lesz s fogyni kezd, erőltetett
Módot veszen fel. A nyílt, egyszerű
Hűség nem ismer áltatást. De a
Színlett barát, mint kezdetben tüzes ló,
Erőt mutatva tombol délczegen,
Majd tűrni kellvén sarkantyú döfését,
Száll büszkesége s rossz gabancs gyanánt
Kidől a pálya közben. Jön hada?
LUCIUS.
Szándékok éjre Sardon szállani;
De a lovasság s a nagyobb sereg
Szándékok éjre Sardon szállani;
De a lovasság s a nagyobb sereg
| Jő Cassiussal. | (Induló, künn.) |
BRUTUS.
Menj lassan ellenébe.
Cassius és Katonák jönnek.
| Halld! megérkezett. |
Cassius és Katonák jönnek.
CASSIUS.
| Hó! megállj! |
BRUTUS.
Megállj; adjátok a szót tovább.
(Kívül.) Megállj, – megállj, – megállj!
Megállj; adjátok a szót tovább.
(Kívül.) Megállj, – megállj, – megállj!
CASSIUS.
Öcsém! te engem megbántál.
Öcsém! te engem megbántál.
BRUTUS.
Legyen birám, ellent megbántok-e,
S ha nem, testvéremet hogy’ bántanám
| Az ég |
S ha nem, testvéremet hogy’ bántanám
CASSIUS.
E józan szín, Brutus, bántalmakat
Fedez, s ha így –
E józan szín, Brutus, bántalmakat
Fedez, s ha így –
BRUTUS.
Sérelmedet mondd halkan. Ismerünk jól.
Hadunk előtt, melynek nem kellene
Mást, mint szeretetet köztünk látnia,
Ne patvarkodjunk. Hadd távozzanak,
S majd sátoromban öntsd ki sérvidet:
Kihallgatandalak.
| Légy nyugton, Cassius. |
Hadunk előtt, melynek nem kellene
Mást, mint szeretetet köztünk látnia,
Ne patvarkodjunk. Hadd távozzanak,
S majd sátoromban öntsd ki sérvidet:
Kihallgatandalak.
CASSIUS.
Mondd hadnagyinknak, hogy vigyék tovább
A sereget innen.
| Menj Pindarus, |
A sereget innen.
BRUTUS.
Lucilius, s ne jőjön sátorunkhoz,
Miglen beszédünk tartand, senki is.
| Tedd meg ezt te is, |
Miglen beszédünk tartand, senki is.
| Lucius és Titinius álljon őrt. | (El.) |
