III. SZÍN.
Brutus sátorának belseje.
Lucius és Titinius egy kis távolságban tőle. Brutus és Cassius jönnek.
CASSIUS.
Hogy engem megbántál, ebből világos.
Te Lucius Pellát kárhoztatád,
Hogy ajándokot vőn itt a sardiaktól,
S irásom, melylyel közbe járulék,
Mert ismerem jól, félre vettetett.
Hogy engem megbántál, ebből világos.
Te Lucius Pellát kárhoztatád,
Hogy ajándokot vőn itt a sardiaktól,
S irásom, melylyel közbe járulék,
Mert ismerem jól, félre vettetett.
BRUTUS.
Magad bántád meg tenmagad, midőn
Ilyen dologban irtál.
Magad bántád meg tenmagad, midőn
Ilyen dologban irtál.
CASSIUS.
Mint ez, nem illik minden kis hibát
Úgy latra vetni.
| Ily időben |
Úgy latra vetni.
BRUTUS.
Szennyes kezűnek tartatol te is,
Ki pénzen árulsz s adsz el hivatalt
Érdemtelennek.
| Halljad, Cassius, |
Ki pénzen árulsz s adsz el hivatalt
Érdemtelennek.
CASSIUS.
Tudod, hogy Brutus az, ki így beszél,
Vagy, istenekre! végszód volna ez.
| Én szennyes kezü? |
Vagy, istenekre! végszód volna ez.
BRUTUS.
E vesztegetésnek Cassius neve
Ád díszt s azért burkolja el fejét
A büntetés.
E vesztegetésnek Cassius neve
Ád díszt s azért burkolja el fejét
A büntetés.
CASSIUS.
A büntetés!
A büntetés!
BRUTUS.
Emlékezz’ Martiusnak idusára.
Nem jog miatt vérzett nagy Julius?
Ki a gazember, a ki döfni hajlott
Ha nem jogért? S most minmagunk, kik a
Világnak első emberét ledöftük,
Csupán mivel rablók védője volt,
Mi most kezünket fertőztessük-e
Rút szerzeménynyel? s gazdag tiszteink
Nagy terjedelmét egy marok szemétért
Elvesztegessük? Inkább eb legyek
S ugassak holdat, mint ily római.
| Igen! |
Nem jog miatt vérzett nagy Julius?
Ki a gazember, a ki döfni hajlott
Ha nem jogért? S most minmagunk, kik a
Világnak első emberét ledöftük,
Csupán mivel rablók védője volt,
Mi most kezünket fertőztessük-e
Rút szerzeménynyel? s gazdag tiszteink
Nagy terjedelmét egy marok szemétért
Elvesztegessük? Inkább eb legyek
S ugassak holdat, mint ily római.
CASSIUS.
Brutus ne zaklass, ezt nem tűrhetem.
Te megfeledkezel, hogy ennyire
Szorítasz. Én idősebb katona
S jártasb vagyok náladnál s képesebb
Feltételt szabni.
Brutus ne zaklass, ezt nem tűrhetem.
Te megfeledkezel, hogy ennyire
Szorítasz. Én idősebb katona
S jártasb vagyok náladnál s képesebb
Feltételt szabni.
BRUTUS.
| Menj! te nem vagy az! |
CASSIUS.
De az vagyok.
De az vagyok.
BRUTUS.
| Ha mondom, nem vagy az. |
CASSIUS.
Ne űzz tovább, mert megfeledkezem;
Vigyázz magadra, és tovább ne kísérts.
Ne űzz tovább, mert megfeledkezem;
Vigyázz magadra, és tovább ne kísérts.
BRUTUS.
Eh, balga ember!
Eh, balga ember!
CASSIUS.
| Lehetséges ez? |
BRUTUS.
Hallgass, beszélnem kell. Kitérjek-e
Szilaj hevednek? s megrettenjek-e,
Ha egy bolond őrjöng?
Hallgass, beszélnem kell. Kitérjek-e
Szilaj hevednek? s megrettenjek-e,
Ha egy bolond őrjöng?
CASSIUS.
Oh istenek s én mind ezt türjem-e?
| Oh istenek! |
BRUTUS.
Sőt többet; mérgelődj’, mig megszakad
Dölyfös szíved. Mutasd meg rabjaidnak,
Milyen dühös vagy; reszkettesd meg őket.
S én meghajoljak? udvaroljalak?
S fanyar szeszélyeidre görbedezzek?
Az istenekre! meg kell mérgedet
Emésztened, bár megfakadj belé.
Mert mától fogva tréfa, sőt nevetség
Gyanánt veszem, ha zsémbelsz.
Sőt többet; mérgelődj’, mig megszakad
Dölyfös szíved. Mutasd meg rabjaidnak,
Milyen dühös vagy; reszkettesd meg őket.
S én meghajoljak? udvaroljalak?
S fanyar szeszélyeidre görbedezzek?
Az istenekre! meg kell mérgedet
Emésztened, bár megfakadj belé.
Mert mától fogva tréfa, sőt nevetség
Gyanánt veszem, ha zsémbelsz.
CASSIUS.
Jutottam!
| Ennyire |
BRUTUS.
Mondád, hogy jobb harczoló vagy.
Mutasd meg, tedd e kérkedést valóvá,
S örvendek rajta; mert mi engem illet,
Nagy férfiaktól szivesen tanúlok.
Mondád, hogy jobb harczoló vagy.
Mutasd meg, tedd e kérkedést valóvá,
S örvendek rajta; mert mi engem illet,
Nagy férfiaktól szivesen tanúlok.
CASSIUS.
Folyvást, de folyvást bántasz, Brutus, engem.
Mondám: korosb, de nem jobb katona.
Azt mondtam-e, jobb?
Folyvást, de folyvást bántasz, Brutus, engem.
Mondám: korosb, de nem jobb katona.
Azt mondtam-e, jobb?
BRUTUS.
Ha mondtad is, mit bánom én!
Ha mondtad is, mit bánom én!
CASSIUS.
Caesar ha élne, nem tanácslanám,
Hogy így boszantson.
Caesar ha élne, nem tanácslanám,
Hogy így boszantson.
BRUTUS.
Nem merted volna így felingerelni.
| Oh hallgass! te őt |
CASSIUS.
Nem mertem volna?
Nem mertem volna?
| Brutus. | Nem. |
CASSIUS.
Mit, én ne mertem volna?
Mit, én ne mertem volna?
BRUTUS.
| Nem, éltedért. |
CASSIUS.
Brutus! ne merj sokat
Baráti érzetimre; mert különben
Olyat teszek, mit még megbánhatok.
Brutus! ne merj sokat
Baráti érzetimre; mert különben
Olyat teszek, mit még megbánhatok.
BRUTUS.
Te megtevéd már, mit megbánni kell.
Fenyegetésed nem rémít, Cassius;
Mert oly erősen fegyverzett vagyok
Becsűletemben, hogy mellettem elszáll
Mint lenge szél, melylyel nem gondolok.
Pénzt kéreték tőled s te megtagadtad.
Én pénzt szerezni nem tudok galádúl.
Ég látja, inkább szívemet veretném
És ontanám drachmákká véremet,
Mint bármi csalfasággal a paraszt
Kérges kezéből a silány keresményt
Előcsikarjam. Pénzért küldtem el
Hadamat fizetni és te megtagadtad.
Oly tett-e ez, mely Cassiushoz illik?
S így bántam volna én is Cassiussal?
Ha Brutus ily fukar lesz valaha,
S barátitól ily rongy batkákat elzár,
Készítsetek fel minden mennykövet
Ti istenek, s törjétek ízre őt.
Te megtevéd már, mit megbánni kell.
Fenyegetésed nem rémít, Cassius;
Mert oly erősen fegyverzett vagyok
Becsűletemben, hogy mellettem elszáll
Mint lenge szél, melylyel nem gondolok.
Pénzt kéreték tőled s te megtagadtad.
Én pénzt szerezni nem tudok galádúl.
Ég látja, inkább szívemet veretném
És ontanám drachmákká véremet,
Mint bármi csalfasággal a paraszt
Kérges kezéből a silány keresményt
Előcsikarjam. Pénzért küldtem el
Hadamat fizetni és te megtagadtad.
Oly tett-e ez, mely Cassiushoz illik?
S így bántam volna én is Cassiussal?
Ha Brutus ily fukar lesz valaha,
S barátitól ily rongy batkákat elzár,
Készítsetek fel minden mennykövet
Ti istenek, s törjétek ízre őt.
CASSIUS.
Én nem tagadtam azt meg.
Én nem tagadtam azt meg.
BRUTUS.
| Sőt igen. |
CASSIUS.
Nem, mondom; csak bolond vihette meg
Azt válaszúl. Te szívemet repesztéd,
Brutus. Barátja gyengeségeit
Barátnak tűrni kén’, enyéimet
Brutus nagyítja még.
Nem, mondom; csak bolond vihette meg
Azt válaszúl. Te szívemet repesztéd,
Brutus. Barátja gyengeségeit
Barátnak tűrni kén’, enyéimet
Brutus nagyítja még.
BRUTUS.
Míg nem gyötrél velök.
| Nem tettem azt, |
CASSIUS.
| Te nem szeretsz. |
BRUTUS.
Hibáidat nem.
Hibáidat nem.
CASSIUS.
Nem lát meg ily hibát.
| A baráti szem |
BRUTUS.
Nem látna meg, bár oly roppant legyen,
Mint a magas Olymp.
| A hizelkedő |
Mint a magas Olymp.
CASSIUS.
Jer hát Antonius, s jer Octavius!
Csak Cassiuson álljatok boszút,
Mert Cassius megunta a világot,
Gyülölve attól, kit szeret, daczolva
Testvére által, szidva szolgaként;
Lesik hibáit s emlékkönyvbe írják,
Könyv nélkűl megtanulják, hogy szemére
Vessék. Oh szűmet tudnám e szemekből
Kisírni. Itt e kard, itt puszta mellem,
És benne sziv, mely drágább mint Plutus
Bányái, dúsabb mint arany:
Ha római vagy, vedd; én, ki megtagadtam
Az aranyat tőled, nyujtom szívemet.
Döfd, mint döféd Caesart, mert jól tudom,
Midőn leginkább gyülöléd, erősben
Szeretted őt, mint Cassiust valaha.
Jer hát Antonius, s jer Octavius!
Csak Cassiuson álljatok boszút,
Mert Cassius megunta a világot,
Gyülölve attól, kit szeret, daczolva
Testvére által, szidva szolgaként;
Lesik hibáit s emlékkönyvbe írják,
Könyv nélkűl megtanulják, hogy szemére
Vessék. Oh szűmet tudnám e szemekből
Kisírni. Itt e kard, itt puszta mellem,
És benne sziv, mely drágább mint Plutus
Bányái, dúsabb mint arany:
Ha római vagy, vedd; én, ki megtagadtam
Az aranyat tőled, nyujtom szívemet.
Döfd, mint döféd Caesart, mert jól tudom,
Midőn leginkább gyülöléd, erősben
Szeretted őt, mint Cassiust valaha.
BRUTUS.
Dugd vissza kardodat; légy haragos,
Ha úgy tetszik. Minden legyen szabad.
Kényed szerint tégy. A gyalázatot
Nevezd szeszélynek bár. Oh Cassius, te
Bárányhoz vagy csatolva, a ki csak
Úgy tart haragot, miként a kő tüzet,
Mely ütve hirtelen szikrákat ád,
S legott hideg megint.
Dugd vissza kardodat; légy haragos,
Ha úgy tetszik. Minden legyen szabad.
Kényed szerint tégy. A gyalázatot
Nevezd szeszélynek bár. Oh Cassius, te
Bárányhoz vagy csatolva, a ki csak
Úgy tart haragot, miként a kő tüzet,
Mely ütve hirtelen szikrákat ád,
S legott hideg megint.
CASSIUS.
A végre élt, hogy tréfa és nevetség
Gyanánt szolgáljon Brutusnak, midőn
A fájdalom s rossz vére üldözik?
| Hát Cassius |
Gyanánt szolgáljon Brutusnak, midőn
A fájdalom s rossz vére üldözik?
BRUTUS.
Ezt szólva, rossz vér űzött engem is.
Ezt szólva, rossz vér űzött engem is.
CASSIUS.
Ha ennyit vallasz, fogjad jobbomat.
Ha ennyit vallasz, fogjad jobbomat.
BRUTUS.
És szívemet vele.
És szívemet vele.
CASSIUS.
| Oh Brutus. |
BRUTUS.
| Mit kívánsz? |
CASSIUS.
Oh Brutus, nincs-e benned annyi szív,
Hogy tűrj, midőn a hirtelen szeszély,
Mely rám anyáról szállott, elragad?
Oh Brutus, nincs-e benned annyi szív,
Hogy tűrj, midőn a hirtelen szeszély,
Mely rám anyáról szállott, elragad?
BRUTUS.
Van, Cassius, s ha eztán Brutusoddal
Oly nagy szigorral bánnál, azt hiendi:
Van, Cassius, s ha eztán Brutusoddal
Oly nagy szigorral bánnál, azt hiendi:
| Anyád czivódik és magadra hágy. | (Zaj kívül.) |
POETA (künn).
Bocsássatok be fő vezéreinkhez.
Viszály van köztök; nem jó így magokra
Hagyatniok.
Bocsássatok be fő vezéreinkhez.
Viszály van köztök; nem jó így magokra
Hagyatniok.
LUCIUS (künn).
Tart vissza.
Poeta jő.
| Csak a halál |
Poeta jő.
CASSIUS.
Nos mi baj?
Nos mi baj?
POETA.
Mit gondoltok? barátság, szeretet
Kapcsoljon újra, mint hozzátok illik.
Mert nálatoknál én már több napot
Láttam, bizonynyal mondhatom.
| Szégyen, vezérek! |
Kapcsoljon újra, mint hozzátok illik.
Mert nálatoknál én már több napot
Láttam, bizonynyal mondhatom.
CASSIUS.
Milyen bohókán költ a cynicus.
| Ha ha! |
BRUTUS.
Kotródj’, ficzkó; menj, vakmerő kölöncz.
Kotródj’, ficzkó; menj, vakmerő kölöncz.
CASSIUS.
Tűrd, Brutus, ez szokása.
Tűrd, Brutus, ez szokása.
BRUTUS.
Válaszsza meg s én eltüröm szeszélyét.
De mit keressen ily futó bolond
A háborúban? Távozz’, czimbora.
| Idejét |
De mit keressen ily futó bolond
A háborúban? Távozz’, czimbora.
CASSIUS.
Lucilius és Titinius jönnek.
| El, el; hordd el magad. | (Poeta el.) |
BRUTUS.
S Titinius mondjátok hadnagyainknak,
Hogy éjtanyára szálljanak hadaikkal.
| Lucilius |
Hogy éjtanyára szálljanak hadaikkal.
CASSIUS.
S ti jőjetek s hozzátok Messalát
S ti jőjetek s hozzátok Messalát
| Ide magatokkal. | (Titinius s Lucilius el.) |
BRUTUS.
Egy pohár bort, Lucius.
Egy pohár bort, Lucius.
CASSIUS.
Nem gondolám, hogy ily haragos lehetsz.
Nem gondolám, hogy ily haragos lehetsz.
)
BRUTUS.
Oh Cassius, én bútól vagyok beteg.
Oh Cassius, én bútól vagyok beteg.
CASSIUS.
Így nem cselekszel bölcs tanod szerint,
Történetes bajoknak helyt ha adsz.
Így nem cselekszel bölcs tanod szerint,
Történetes bajoknak helyt ha adsz.
BRUTUS.
Bút jobban ember nem tűr. Portia
Meghalt.
Bút jobban ember nem tűr. Portia
Meghalt.
CASSIUS.
Hah, Portia?
Hah, Portia?
BRUTUS.
| Meghalt. |
CASSIUS.
Hogy maradtam
Életben, így szegűlvén ellened?
Oh türhetetlen, szívtörő csapás!
S mi bajban halt?
Hogy maradtam
Életben, így szegűlvén ellened?
Oh türhetetlen, szívtörő csapás!
S mi bajban halt?
BRUTUS.
S evődve, hogy az ifjú Octavius
Antoniussal oly erőre kaptak –
Mert ez, s halála híre egykorú –
Magán kivül lön és távol levén
Őrzői, lángot nyelt.
| Sínlé távoztomat |
Antoniussal oly erőre kaptak –
Mert ez, s halála híre egykorú –
Magán kivül lön és távol levén
Őrzői, lángot nyelt.
CASSIUS.
| És így hala! |
BRUTUS.
Így.
Így.
CASSIUS.
Oh halhatatlan istenek.
Lucius jő borral s gyertyával.
Oh halhatatlan istenek.
Lucius jő borral s gyertyával.
BRUTUS.
Minden viszályt most ebbe temetek.
| Ne többet róla. Egy pohárt bort! Cassius, | (Iszik.) |
CASSIUS.
Szomjúzza szivem e szép zálogot.
Töltsd, Lucius, csordultig a kupát:
Sok nem lehet, mit Brutusért iszom.
Titinius jő Messalával.
Szomjúzza szivem e szép zálogot.
Töltsd, Lucius, csordultig a kupát:
Sok nem lehet, mit Brutusért iszom.
Titinius jő Messalával.
BRUTUS.
Titinius, jövel. Jó Messala,
Légy üdvöz. Üljük most körűl e gyertyát
És értekezzünk szükségink felől.
Titinius, jövel. Jó Messala,
Légy üdvöz. Üljük most körűl e gyertyát
És értekezzünk szükségink felől.
CASSIUS.
Portia, elköltözél!
Portia, elköltözél!
BRUTUS.
Ne többet róla, kérlek.
Azt irják több levélben, Messala,
Hogy nagy hatalommal jönnek ellenünk
Antonius s ifjú Octavius,
S Philippihez vezérlik a hadat.
Ne többet róla, kérlek.
Azt irják több levélben, Messala,
Hogy nagy hatalommal jönnek ellenünk
Antonius s ifjú Octavius,
S Philippihez vezérlik a hadat.
MESSALA.
Leveleim tartalma ugyanaz.
Leveleim tartalma ugyanaz.
BRUTUS.
Mi toldalékkal?
Mi toldalékkal?
MESSALA.
Octavius, Antonius és Lepidus
Proscriptióval küldének halálra.
| Hogy vagy száz tanácsost |
Proscriptióval küldének halálra.
BRUTUS.
Itt híreink különbözők; enyéim
Hetven tanácsost mondanak, kiket
Proscriptio által vesztének el;
S közöttük Cicero.
Itt híreink különbözők; enyéim
Hetven tanácsost mondanak, kiket
Proscriptio által vesztének el;
S közöttük Cicero.
CASSIUS.
| Hogy? Cicero? |
MESSALA.
Ő meghalt, számkivetve általok.
Nődtől, uram, nem érkezett levél?
| Igen. |
Nődtől, uram, nem érkezett levél?
BRUTUS.
Nem, Messala.
Nem, Messala.
MESSALA.
A többiekben?
| Sem felőle semmi hír |
BRUTUS.
| Semmi, Messala. |
MESSALA.
| Különös. |
BRUTUS.
Mi okból kérdesz? Van talán
Híred felőle?
Mi okból kérdesz? Van talán
Híred felőle?
MESSALA.
Semmi sincs, uram.
Semmi sincs, uram.
BRUTUS.
Ha római vagy, beszélj nekem valót.
Ha római vagy, beszélj nekem valót.
MESSALA.
S te a valót tűrjed mint római:
Mert ő meghalt, és rendkivüli módon.
S te a valót tűrjed mint római:
Mert ő meghalt, és rendkivüli módon.
BRUTUS.
Isten veled hát, Portia. Halni kell
Mindünknek, Messala.
S elmélve, hogy egykor meg kell halnia,
Erőt nyerék most elviselni azt.
Isten veled hát, Portia. Halni kell
Mindünknek, Messala.
S elmélve, hogy egykor meg kell halnia,
Erőt nyerék most elviselni azt.
CASSIUS.
E tanhoz én is szinte jól tudok:
De nem viselné így természetem.
E tanhoz én is szinte jól tudok:
De nem viselné így természetem.
BRUTUS.
Elég! most élő dolgainkra. Mit szólsz,
Ha most legitt Philippihez megyünk?
Elég! most élő dolgainkra. Mit szólsz,
Ha most legitt Philippihez megyünk?
CASSIUS.
Nem tartom jónak.
Nem tartom jónak.
BRUTUS.
| És miért? |
CASSIUS.
Használatosb, ha ellenség keres fel;
Élelme fogy, fáradnak harczosi,
S magának árt! mig mink pihenve itt
Nyugottak, fedve s fürgék maradunk.
| Ezért: |
Élelme fogy, fáradnak harczosi,
S magának árt! mig mink pihenve itt
Nyugottak, fedve s fürgék maradunk.
BRUTUS.
Jobb oknak enged a jó. Itt s Philippi
Között a nép csak kényszeritve hódol,
S kedvetlenül hozott nekünk adót.
S ha most az ellen erre költözik,
Hadat szed itt, és teljesb számu lesz
S ujabb erővel s bátorodva jő ránk.
Ezen haszontól elvághatjuk őt,
Ha szembe szállandunk Philippinél,
Megettünk hagyva e táj népeit.
Jobb oknak enged a jó. Itt s Philippi
Között a nép csak kényszeritve hódol,
S kedvetlenül hozott nekünk adót.
S ha most az ellen erre költözik,
Hadat szed itt, és teljesb számu lesz
S ujabb erővel s bátorodva jő ránk.
Ezen haszontól elvághatjuk őt,
Ha szembe szállandunk Philippinél,
Megettünk hagyva e táj népeit.
CASSIUS.
Hallgass meg, jó öcsém.
Hallgass meg, jó öcsém.
BRUTUS.
Jegyezd meg e fölött, hogy társaink
Kitelhetőleg összevonva vannak.
Hadunk fölös, s ügyünk megért; az ellen
Növekszik napról napra; mink a fő
Fokon vagyunk s hanyatlás vár reánk.
Az emberek dolgának árja van,
Mely habdagálylyal boldogságra visz,
De elmulasztva, teljes életök
Nyomorban, s zátonyok közt zárva teng.
Ily duzzadt tenger visz most minket is,
Használni kell, mig áradatja tart,
Vagy vesztjük a sors kedvezéseit.
| Bocsánatoddal. |
Kitelhetőleg összevonva vannak.
Hadunk fölös, s ügyünk megért; az ellen
Növekszik napról napra; mink a fő
Fokon vagyunk s hanyatlás vár reánk.
Az emberek dolgának árja van,
Mely habdagálylyal boldogságra visz,
De elmulasztva, teljes életök
Nyomorban, s zátonyok közt zárva teng.
Ily duzzadt tenger visz most minket is,
Használni kell, mig áradatja tart,
Vagy vesztjük a sors kedvezéseit.
CASSIUS.
Legyen mint akarod, megyünk mi is.
S Philippinél találkozunk velök.
Legyen mint akarod, megyünk mi is.
S Philippinél találkozunk velök.
BRUTUS.
Beszédeink közt meglepett az éj,
S természetünk adóját megkivánja,
Melyet rövid nyugvással csak szüken
Fizethetünk le. Nincs mit mondanunk még?
Beszédeink közt meglepett az éj,
S természetünk adóját megkivánja,
Melyet rövid nyugvással csak szüken
Fizethetünk le. Nincs mit mondanunk még?
CASSIUS.
Nincsen. Jó éjszakát. Holnap korán
Kelünk s megyünk.
Nincsen. Jó éjszakát. Holnap korán
Kelünk s megyünk.
BRUTUS.
Isten veled jó Messala, Titinius
Jó éjszakát. Nemes, jó Cassius,
Jó éjet, jó nyugalmat.
| Ruhámat, Lucius. | (Lucius el.) |
Jó éjszakát. Nemes, jó Cassius,
Jó éjet, jó nyugalmat.
CASSIUS.
Az éjnek ez rossz megkezdése volt.
Ne férjen meghasonlás lelkeinkhez,
Ne engedd, Brutus.
| Oh öcsém! |
Ne férjen meghasonlás lelkeinkhez,
Ne engedd, Brutus.
BRUTUS.
| Minden jól van immár. |
CASSIUS.
Jó éjszakát.
Jó éjszakát.
BRUTUS.
| Jó bátya, jól nyugodjál. |
TITINIUS, MESSALA.
Uram, jó éjszakát.
Uram, jó éjszakát.
BRUTUS.
Mindnyájatokkal jó szerencse járjon.
(Cassius, Titinius, Messala el.)
Lucius visszajő a ruhával.
Mindnyájatokkal jó szerencse járjon.
(Cassius, Titinius, Messala el.)
Lucius visszajő a ruhával.
BRUTUS.
Adjad ruhámat. Hol van hangszered?
Adjad ruhámat. Hol van hangszered?
LUCIUS.
Itt a sátorban.
Itt a sátorban.
BRUTUS.
Beszélsz? szegény fiu, nem feddelek:
Erőn túl virrasztál. Hidd Claudiust,
S még egy cselédet. Háljanak
Itt sátoromban a szekrényeken.
| Hogy? te álmosan |
Erőn túl virrasztál. Hidd Claudiust,
S még egy cselédet. Háljanak
Itt sátoromban a szekrényeken.
LUCIUS.
Hejh! Varro, Claudius.
Varro és Claudius jönnek.
Hejh! Varro, Claudius.
Varro és Claudius jönnek.
VARRO.
| Hivott urunk? |
BRUTUS.
Kérlek barátim, itten háljatok,
Lehet, hogy majd fölkeltlek s üzenettel
Testvérem Cassiushoz küldelek.
Kérlek barátim, itten háljatok,
Lehet, hogy majd fölkeltlek s üzenettel
Testvérem Cassiushoz küldelek.
VARRO.
Ha tetszik, állunk és várunk reád.
Ha tetszik, állunk és várunk reád.
BRUTUS.
Nem, azt nem akarom, csak feküdjetek le;
Mert meglehet, hogy még mást gondolok.
Nézd Lucius, a könyv, melyet keresék,
Ruhám zsebében itt van.
(Varro és Claudius lefeküsznek.)
Nem, azt nem akarom, csak feküdjetek le;
Mert meglehet, hogy még mást gondolok.
Nézd Lucius, a könyv, melyet keresék,
Ruhám zsebében itt van.
(Varro és Claudius lefeküsznek.)
LUCIUS.
Hogy uram nekem nem adta.
| Jól tudám, |
BRUTUS.
Jól gyermekem, nagyon feledkező vagyok.
Nehéz szemedet fenn tarthatnád-e még
S játszhatnál egy-két dalt e hangszeren?
| Légy türelmes, |
Nehéz szemedet fenn tarthatnád-e még
S játszhatnál egy-két dalt e hangszeren?
LUCIUS.
Igen, ha tetszik uram.
Igen, ha tetszik uram.
BRUTUS.
Sokat zavarlak; ám te kész szives vagy.
| Tetszik, fiam. |
LUCIUS.
Tisztemben áll.
Tisztemben áll.
BRUTUS.
Erőn fölűl is kényszeritenem.
Tudom, nyugonni vágy az ifju vér.
| Nem kéne tisztedet |
Tudom, nyugonni vágy az ifju vér.
LUCIUS.
Már én alvám, uram.
Már én alvám, uram.
BRUTUS.
Elalhatol; nem tartalak soká.
Ez álmos hang. Oh gyilkos szender! e kis
Fiúra nyujtod ólom botodat,
Ki itt zenél neked? Kedves fiú,
Jó éjszakát. Olyan kiméltelen
Nem lészek hozzád, hogy fölkeltselek.
Ha bólogatsz, eltörnéd hangszered.
Kiveszem kezedből. Most jó éjszakát.
Hadd látom. Nincs behajtva a levél,
Caesar szelleme jő.
Mi rosszul ég e gyertya! Hah ki jő itt?
Úgy gondolom, szememnek gyöngesége
Ábrázza e kisértő tüneményt.
Felém közelget. Vagy te valami?
Isten vagy angyal, ördög vagy mi vagy,
Mitől fagy vérem, felborzad hajam;
Mondd meg, mi vagy?
| Jól van s megint |
| Ha élek, jól teendek még veled. | (Zene és dal.) |
Fiúra nyujtod ólom botodat,
Ki itt zenél neked? Kedves fiú,
Jó éjszakát. Olyan kiméltelen
Nem lészek hozzád, hogy fölkeltselek.
Ha bólogatsz, eltörnéd hangszered.
Kiveszem kezedből. Most jó éjszakát.
Hadd látom. Nincs behajtva a levél,
| Hol elhagyám az olvasást? de itt van! | (Leül.) |
Mi rosszul ég e gyertya! Hah ki jő itt?
Úgy gondolom, szememnek gyöngesége
Ábrázza e kisértő tüneményt.
Felém közelget. Vagy te valami?
Isten vagy angyal, ördög vagy mi vagy,
Mitől fagy vérem, felborzad hajam;
Mondd meg, mi vagy?
SZELLEM.
| Rossz szellemed. |
)
BRUTUS.
| Miért jösz? |
SZELLEM.
Azt mondani, hogy meglátsz Philippinél.
Azt mondani, hogy meglátsz Philippinél.
BRUTUS.
Jól van. Tehát ismét látandalak.
Jól van. Tehát ismét látandalak.
SZELLEM.
| Igen, Philippinél. | (Eltűnik.) |
BRUTUS.
Nos hát Philippinél látlak megint.
Im eltünöl, hogy bátorodni látsz.
Gonosz szellem, veled még több beszédem
Lett volna. Hejh? fiú te, Lucius!
Ébredjetek fel, Varro, Claudius!
Hejh Claudius!
Nos hát Philippinél látlak megint.
Im eltünöl, hogy bátorodni látsz.
Gonosz szellem, veled még több beszédem
Lett volna. Hejh? fiú te, Lucius!
Ébredjetek fel, Varro, Claudius!
Hejh Claudius!
LUCIUS.
| Uram, a húr hamis. |
BRUTUS.
Azt véli, most is hangszerrel mulat.
Ébredj fel, Lucius.
Azt véli, most is hangszerrel mulat.
Ébredj fel, Lucius.
LUCIUS.
| Parancsolóm! |
BRUTUS.
Mi álmod volt, hogy úgy kiáltozál?
Mi álmod volt, hogy úgy kiáltozál?
LUCIUS.
Tudtomra nem kiálték.
Tudtomra nem kiálték.
BRUTUS.
Láttál valamit?
| Sőt igen. |
LUCIUS.
| Nem láttam semmit is. |
BRUTUS.
Alugyál megint. Hejh Varro, Claudius!
Ficzkó te, kelj fel.
Alugyál megint. Hejh Varro, Claudius!
Ficzkó te, kelj fel.
VARRO, CLAUDIUS.
Uram.
Uram.
BRUTUS.
Miért kiáltozátok álmotokban?
Miért kiáltozátok álmotokban?
VARRO, CLAUDIUS.
Kiáltozánk uram?
Kiáltozánk uram?
BRUTUS.
Szemléltetek valamit?
| Igen. Talán |
VARRO.
Nem láttam semmit.
| Nem én, uram, |
CLAUDIUS.
| Én sem. |
BRUTUS.
Ajánljatok testvérem Cassiusnak;
Mondjátok, menjen jó korán előre
Hadával s mink követni fogjuk őt.
| Menjetek, |
Mondjátok, menjen jó korán előre
Hadával s mink követni fogjuk őt.
VARRO, CLAUDIUS..
Parancsod teljesítve lesz. (El.)
Parancsod teljesítve lesz. (El.)
