III. SZÍN.
Ugyanott. Más része a síknak. Hadi zaj.
Cassius és Titinius jönnek.
Cassius és Titinius jönnek.
CASSIUS.
Ó nézd, Titinius, a gaz nép szalad!
Magam magaméinak ellensége lettem.
Ez a zászlóm már fordúlt; én a gyávát
Megöltem, és ezt tőle elvevém.
Ó nézd, Titinius, a gaz nép szalad!
Magam magaméinak ellensége lettem.
Ez a zászlóm már fordúlt; én a gyávát
Megöltem, és ezt tőle elvevém.
TITINIUS.
Ó Cassius, Brutus nagyon korán
Adá a jelt, s megnyomván egy kevéssé
Octaviust, mohón hajtott neki.
Vitézi zsákmányoltak, míg mi végkép
Bezáratnák Antonius hadától.
Pindarus jő.
Ó Cassius, Brutus nagyon korán
Adá a jelt, s megnyomván egy kevéssé
Octaviust, mohón hajtott neki.
Vitézi zsákmányoltak, míg mi végkép
Bezáratnák Antonius hadától.
Pindarus jő.
PINDARUS.
Szaladj tovább, uram, szaladj tovább.
Már sátorodban jár Antonius.
Nemes Cassius, távozzál messze innen.
Szaladj tovább, uram, szaladj tovább.
Már sátorodban jár Antonius.
Nemes Cassius, távozzál messze innen.
CASSIUS.
E domb eléggé távol van. Titinius
Nézd: sátrom az, hol látom a tüzet?
E domb eléggé távol van. Titinius
Nézd: sátrom az, hol látom a tüzet?
TITINIUS.
Az, uram.
Az, uram.
CASSIUS.
Titinius, ha engemet szeretsz,
Ülj fel lovamra, sarkantyúzd, a míg
Ama hadakhoz vitt és visszahoz,
Hogy tudjam azt bizonynyal, a hadak
Barát, vagy ellenség-e?
Titinius, ha engemet szeretsz,
Ülj fel lovamra, sarkantyúzd, a míg
Ama hadakhoz vitt és visszahoz,
Hogy tudjam azt bizonynyal, a hadak
Barát, vagy ellenség-e?
TITINIUS.
Itt termek tüstént, mint a gondolat. (El.)
Itt termek tüstént, mint a gondolat. (El.)
CASSIUS.
Menj, Pindarus, menj, hágj fölebb a dombra.
Látásom tompa volt mindenha; nézd
Titiniust s mondd, mit látsz a mezőn?
Ez nap születtem; megkerült időm
És a hol kezdém, ott végzendem el:
Éltem lejárta útkörét. Fiú,
Mi újság?
Menj, Pindarus, menj, hágj fölebb a dombra.
Látásom tompa volt mindenha; nézd
Titiniust s mondd, mit látsz a mezőn?
| (Pindarus el.) |
És a hol kezdém, ott végzendem el:
Éltem lejárta útkörét. Fiú,
Mi újság?
PINDRUS (fenn).
Oh uram!
Oh uram!
CASSIUS.
| Mi baj? |
PINDARUS.
Lovasok kerítik s rajta hajtanak.
De vágtat ő is, most csaknem beérték.
Most, most Titinius! Leszállanak
És halld! örömükben mint ujjonganak.
| Titiniust |
De vágtat ő is, most csaknem beérték.
Most, most Titinius! Leszállanak
| Néhányan, oh, és ő is: fogva van. | (Kiáltás.) |
CASSIUS.
Jőj el, ne nézd tovább. Oh gyáva én,
Ki élek, míg legjobb barátimat
szemeim előtt elfogják.
Pindarus jő.
Fiú. Rabbá tevélek Parthiában
S meghagyva éltedet, fölesketélek,
Hogy bármit megtenned parancsolok,
Véghez viended. Jőj most s teljesitsd
Az esküt. Légy szabad s e karddal itt,
Mely Caesart döfte, nyisd meg e kebelt.
Ne válaszolj. Itt, tartsad markolatját,
S ha arczom fedve lesz, mint most vagyon,
Intézd felém. Caesar! torolva vagy,
Jőj el, ne nézd tovább. Oh gyáva én,
Ki élek, míg legjobb barátimat
szemeim előtt elfogják.
Pindarus jő.
| Jőj ide, |
S meghagyva éltedet, fölesketélek,
Hogy bármit megtenned parancsolok,
Véghez viended. Jőj most s teljesitsd
Az esküt. Légy szabad s e karddal itt,
Mely Caesart döfte, nyisd meg e kebelt.
Ne válaszolj. Itt, tartsad markolatját,
S ha arczom fedve lesz, mint most vagyon,
Intézd felém. Caesar! torolva vagy,
| S azon karddal, mely tégedet megölt. | (Meghal.) |
PINDARUS.
Így most szabad vagyok, de nem levék az,
Ha rajtam állott volna. Oh Cassius,
E hontól Pindar messze bujdosik,
Titinius visszajő Messalával.
Így most szabad vagyok, de nem levék az,
Ha rajtam állott volna. Oh Cassius,
E hontól Pindar messze bujdosik,
| Hol őt ne lássa többé római. | (El.) |
MESSALA.
Kölcsönbe megy Titinius. Nemes
Brutus legyőzte Octavius hadát,
Mint Cassius hadát Antonius.
Kölcsönbe megy Titinius. Nemes
Brutus legyőzte Octavius hadát,
Mint Cassius hadát Antonius.
TITINIUS.
E hír majd felvidítja Cassiust.
E hír majd felvidítja Cassiust.
MESSALA.
Hol hagytad őtet?
Hol hagytad őtet?
TITINIUS.
Rabjával, Pindarussal itt a dombon.
| Teljes csüggedésben |
MESSALA.
Nem ő, ki ott a földön elterűlt?
Nem ő, ki ott a földön elterűlt?
TITINIUS.
Nem úgy terűlt, mint élő. Oh szivem?
Nem úgy terűlt, mint élő. Oh szivem?
MESSALA.
Nem ő az?
Nem ő az?
TITINIUS.
Nem Cassius többé. Oh nyúgovó nap,
Mint éjre szállasz rőt sugáraiddal,
Úgy szálla vérben Cassius napja le,
Rómának fénye szállt; Lejárt napunk:
Most felleg, harmat, vész, jőj; tetteink
Már téve vannak. Nem bizott merényem
Sikerében és e tettet az tevé.
| Nem, Messala; volt, de már |
Mint éjre szállasz rőt sugáraiddal,
Úgy szálla vérben Cassius napja le,
Rómának fénye szállt; Lejárt napunk:
Most felleg, harmat, vész, jőj; tetteink
Már téve vannak. Nem bizott merényem
Sikerében és e tettet az tevé.
MESSALA.
Nem vára jó sikert, s az tette ezt.
Oh mélabú fia, gyűlölt tévedés,
Mért képzesz dolgokat, mik nincsenek,
Az éber ész elé? könnyen fogant
Csalatkozás, te nem születel soha
Szerencsésen; mert a ki hordozott,
Anyádat gyilkolod meg.
Nem vára jó sikert, s az tette ezt.
Oh mélabú fia, gyűlölt tévedés,
Mért képzesz dolgokat, mik nincsenek,
Az éber ész elé? könnyen fogant
Csalatkozás, te nem születel soha
Szerencsésen; mert a ki hordozott,
Anyádat gyilkolod meg.
TITINIUS.
Hejh, hol vagy Pindarus?
| Pindarus! |
MESSALA.
Titinius, mig én megyek nemes
Brutus fülét e hírrel általütni,
Átütni, mondhatom; mert fent aczél,
Méregbe mártott nyil Brutus fülének
Oly kedves épen, mint e hír leend.
| Keressed őt, |
Brutus fülét e hírrel általütni,
Átütni, mondhatom; mert fent aczél,
Méregbe mártott nyil Brutus fülének
Oly kedves épen, mint e hír leend.
TITINIUS.
Siess el, Messala, én majd Pindarust
Derék Cassius? Én nem barátaiddal
Találkozám-e? Nem tevék-e ők
E győzelem füzérét homlokomra,
Hogy adjam át neked? Nem hallhatád-e
A felkiáltást? Ah te balra értél
Minden körülményt. Ám e koszorút
Feltenni homlokodra Brutusod
Parancsolá, s parancsát teljesítem.
Jőj gyorsan, Brutus, s lássad e helyen,
Mint tisztelem meg Cajus Cassiust.
Bocsánat, istenek, ez római halál:
Jőj Cassiusnak kardja és találd
Zaj. Messala visszajő. Brutus, ifjú Cato, Strato, Volumnius és Lucilius
Siess el, Messala, én majd Pindarust
| Keresem fel addig. | (Messala el.) |
| Mért küldél tova, |
Találkozám-e? Nem tevék-e ők
E győzelem füzérét homlokomra,
Hogy adjam át neked? Nem hallhatád-e
A felkiáltást? Ah te balra értél
Minden körülményt. Ám e koszorút
Feltenni homlokodra Brutusod
Parancsolá, s parancsát teljesítem.
Jőj gyorsan, Brutus, s lássad e helyen,
Mint tisztelem meg Cajus Cassiust.
Bocsánat, istenek, ez római halál:
Jőj Cassiusnak kardja és találd
| Titinius szívét. | (Meghal.) |
BRUTUS.
Hol, Messala, mondd, hol fekszik teteme?
Hol, Messala, mondd, hol fekszik teteme?
MESSALA.
Amott, s Titinius kesergi őt.
Amott, s Titinius kesergi őt.
BRUTUS.
Hol, Messala, mondd, hol fekszik teteme?
Hol, Messala, mondd, hol fekszik teteme?
MESSALA.
Amott, s Titinius kesergi őt.
Amott, s Titinius kesergi őt.
BRUTUS.
Titiniusnak arcza fölfelé van.
Titiniusnak arcza fölfelé van.
CATO.
Meghalt.
Meghalt.
BRUTUS.
Lelked körüljár, s minden belseinkre
Fordítja kardjainkat.
| Oh Caesar! most is tart hatalmad. |
Fordítja kardjainkat.
CATO.
| Derék Titinius! |
| Im Cassiust mint koszorúzta meg. | (Tompa zaj.) |
BRUTUS.
Él, mint ezek, még két ily római?
Az ég veletek, utósó rómaiak.
Lehetlen, hogy hasonlót valaha
Szülhessen Róma. E halottnak én,
Barátim, több könyűvel tartozom,
Mint mennyit megfizetni láttok itt.
De lelek időt, oh Cassius, lelek
Időt reá. Most küldjük tetemét
Tharsosba innen. Itt a harczmezőn
Nem teszszük sírba, mert csüggesztene.
Lucilius, ifju Cato, jőjetek,
Keljünk a síkra; Labeo, Flavius,
Vigyétek a hadat. Most három óra,
S ez éj előtt még, rómaiak, szerencsét
Él, mint ezek, még két ily római?
Az ég veletek, utósó rómaiak.
Lehetlen, hogy hasonlót valaha
Szülhessen Róma. E halottnak én,
Barátim, több könyűvel tartozom,
Mint mennyit megfizetni láttok itt.
De lelek időt, oh Cassius, lelek
Időt reá. Most küldjük tetemét
Tharsosba innen. Itt a harczmezőn
Nem teszszük sírba, mert csüggesztene.
Lucilius, ifju Cato, jőjetek,
Keljünk a síkra; Labeo, Flavius,
Vigyétek a hadat. Most három óra,
S ez éj előtt még, rómaiak, szerencsét
| Kisértni menjünk egy másik csatában. | (El.) |
