IV. SZÍN.
Zaj. Katonák jönnek viaskodva mind a két seregből; azután Brutus, Cato, Lucilius, s egyebek.
Még rajta, bátran, rajta honfiak.
Mely fattyu nem megyen? ki jő velem?
Kikiáltom ím a harczmezőn nevem:
Hejh! én vagyok Marcus Cato fia,
A hon barátja, zsarnokgyűlölő.
Hejh én vagyok Marcus Cato fia. | (Támad.) |
És Brutus én, Marcus Brutus vagyok.
Honom barátja;
Ismerjetek meg, Brutus én vagyok.
(Megy, az ellenséget megtámadja; Cato megnyomatván elesik.)
Ifjú s nemes Cato! te halva vagy.
Vitézűl, mint Titinius, halál:
Méltán becs illet, mint Cato fiát.
Add meg magad, vagy meghalsz.
Megadom, |
(Pénzt nyújt.) |
Halála által hirt.
Az nem szabad.
Oh ez nemes fogoly.
Hejh! félre innen, |
Hogy Brutus fogva van.
Majd megjelentem, |
Antonius jő.
Uram, Brutus fogoly; |
Hol vagyon? |
Ő ment, eléggé ment, Antonius.
Hidd el nekem, hogy ellenség soha
Nemes Brutust nem fogja élve meg:
E szégyentől megóják istenek.
Ha halva vagy élve megleled, magához,
Brutushoz illőleg találod őt.
Barátom, ez nem Brutus, bár bizonyra
Mondom, nem olcsóbb értékű fogoly.
Vigyázzatok rá, tartsátok szeliden.
Inkább ohajtok oly embert barátúl,
Mint ellenségeműl. Most menjetek,
Nézzétek: Brutus él-e vagy halott.
S Octavius sátrába hozzatok hírt,
Mint állnak dolgaink. (El.)