I. JELENET.

Teljes szövegű keresés

Udvari terem Lear király palotájában.
Kent, Gloster, Edmund jönnek.
KENT.
Úgy hittem, a király inkább kedveli Alban herczeget, mint Cornwallt.
GLOSTER.
Nekünk is mindig úgy tetszett; de most az ország felosztásánál ki nem vehető, melyik fejedelmet becsüli inkább; mert az egyenlőség úgy ki van mérve, hogy maga a szigor sem tehet választást osztályrészeik közt.
KENT.
Nem a te fiad ez Mylord?
GLOSTER.
Nevelése, Sir, rovásomra történt. Annyiszor pirúltam elismerni, hogy most már elég orczátlan vagyok azt tenni.
KENT.
Nem foghatlak meg.
GLOSTER.
De igen ezen ficzkó anyja, mert domborúvá lőn, és valóban, Sir, előbb volt fia bölcsője, mint férje ágya számára. Orontod a hibát?
KENT.
Miután az eredmény ily derék, nem kivánhatom nem történtnek a hibát.
GLOSTER.
Egyébiránt, Sir, nekem törvényes fiam is van, néhány évvel idősebb ennél; de mind a mellett nem kedvesb előttem, ámbár ez a gazkölyök egy kissé mohón jött a világba, mielőtt hítták volna. De anyja szép volt, s anyja fiát végre is el kelle fogadnom. Ismered ezen nemes urat Edmund?
EDMUND.
Nem, Mylord.
GLOSTER.
Kent Lord. Úgy tekintsd ezentúl, mint tisztelt barátomat.
EDMUND.
Szolgálatjára nagyságodnak.
KENT.
Kell hogy szeresselek, s rajta leszek, hogy jobban megismerjük egymást.
EDMUND.
S én, Sir, törekedni fogok hogy azt megérdemeljem.
GLOSTER.
Künn volt vagy kilencz évig, s ismét mennie kell. – A király jön!(Harsonaszó.)
Lear, Cornwall, Alban, Goneril, Regan, Cordelia, s kiséret jönnek.
LEAR.
Gloster! menj, hídd elő Frankhon s Burgund urait.
GLOSTER.
Tüstént, felség!
LEAR.
Azalatt kimondjuk rejtett szándokunkat.
Adjátok a térképet. Tudnotok kell,
Hogy országunkat három részre osztók
S erős feltétünk minden gondot és bajt
Lerázni aggkorunkról, általadván
Ifjabb erőknek, míg magunk tehertől
Menten mászunk a sír felé. Fiunk
Cornwall és nem kevésbbé szeretett
Fiunk Alban, ez órában szilárd
Akaratunk leányaink jegydíjait
Külön kiszabni, hogy jövő viszálynak
Már most elejét vegyük. Két fejdelem,
Burgund- és Frankhon nagy vetélkedők
Legifjabbik lányom szerelmeért,
Rég udvarolnak házunknál, s nekik most
Választ kell adnunk. Szóljatok leányim,
Minthogy mi most le akarunk mondani
Uralkodás-, s az ország gondjai-
S jövedelmiről. Mondjuk hát: melyitek
Szeret leginkább, hogy legfőbb kegyünket
Érdem szerint adhassuk. Goneril,
Első szülöttünk, szólj először.
GONERIL.
Én, Sir,
Jobban szeretlek, mint kimondható,
Drágább vagy előttem, mint szemem világa,
Tér és szabadság s minden a mi ritka,
Dús és becses. Szeretlek nem kevésbbé
Egy épség, kellem, szépség és becsűlet-
Áldotta életnél: mint valaha
Gyermek szeretve s imádva volt apa,
Szeretettel, melyhez a szó képtelen,
A lélekzet szegény. Szeretlek úgy,
Hogy annak módja és határa nincs.
CORDELIA.
Cordelia mit tegyen? Hallgat s szeret.
LEAR.
E két vonal közt mind e tartománynak,
Ez árnyas erdők-, dús mezők-, tanóros
Legelők- és teljes folyamoknak
Urává teszlek: Alban és a te
Utódaidnak légyen öröke.
Mit mond most második leányunk,
A drága Regan, Cornwall nője? Szólj!
REGAN.
Nénémmel én egy érczből szerkezett
Méltónak tartom hozzá magamat.
És úgy találom igaz szivem szerint,
Hogy ő saját érzelmimet nevezte meg,
Csakhogy nem egészen: minden más örömnek,
Mit az érzékek legdúsabb tára nyújt,
Én ellenéül vallom magamat,
S csupán boldognak felségedhezi
Szeretetemben.
CORDELIA (félre).
Szegény Cordelia!
És mégsem az, mert szívem gazdagabb,
Mint nyelvem: abban biztos vagyok.
LEAR.
Szép országunknak e bő harmada
Neked s utódidnak jut örökűl,
Térségre, bájra, becsre Goneril
Részénél nem csekélyebb. S most örömünk
Legvégső-, nem legalsója, kinek
Ifjú szerelmeért Burgund teje,
Frankhon borai vetélyben küzdenek,
Mit szólsz te, hogy szerezz egy harmadot,
Dúsabbat mint testvéridé? beszélj.
CORDELIA.
Semmit, Mylord.
LEAR.
Semmit?
CORDELIA.
Semmit.
LEAR.
Még egyszer szólj, a semmiből misem lesz.
CORDELIA.
Boldogtalan én! ki számhoz nem birom
Emelni szívemet. Szeretem fölségedet
Tisztem szerint, sem többé, sem kevesbbé.
LEAR.
Hogyhogy Cordelia? jobbítsd szavaidat,
Ne hogy szerencsédet megrontsa.
CORDELIA.
Jó uram!
Nemzőm vagy, fölneveltél és szerettél.
A tartozást én úgy rovom le, mint
Illik s méltó: szeretlek, engedelmes
Vagyok, tisztellek mindenek fölött.
Mért mennek férjhez nénéim, ha mondják,
Hogy csak téged szeretnek? Én ha egykor
Tán férjhez mennék, akkor az, kivel
Jegyet váltottam, bírni fogja fél
Szerelmem, gondom s tartozásomat.
Úgy mint nénéim, hogy csupán atyámat
Szeressem, férjhez nem megyek.
LEAR.
De hát
Szived szerint szólsz?
CORDELIA.
Úgy én jó uram.
LEAR.
Oly ifju s oly szivetlen.
CORDELIA.
Ifju s oly
Őszinte csak Mylord.
LEAR.
Legyen tehát!
Őszinteséged vedd jegypénzedűl,
Mert esküszöm a nap szent sugárzatára,
Hecate rejtelmeire és az éjre,
A világok minden működésire,
Mik által élünk s lenni megszününk:
Az atyai gondot ím megtagadm,
A vérrokonság minden jogait.
Légy mind örökre szűmtől idegen.
A durva scytha, vagy ki gyermekét
Emészti föl, étvágyát csillapítni,
Csak úgy legyen velem rokon, csak úgy
Segítve, szánva, mint te – volt leányom!
KENT.
Oh jó uram –
LEAR.
Békével Kent, ne jőj
A sárkány és haragja közé. Leginkább
Szerettem őt, s szelid dajkálatára
Reméltem bízni végső napjaim.
Cordeliához.
El innen! menj szemem elől. Úgy legyen
Nyugalmam a sír, mint most leveszem
Az atyai gondot róla. – Jőjenek
A Frank s Burgund. Ki mozdul? Ím e harmadot
Cornwall s Alban! vessétek két leányom
Jegybirtokához. Házasítsa ki
Emezt a dölyf, mit nyiltságnak nevez.
Most kettőtöknek adjuk a hatalmat,
Előnyt és minden hasznot, a mi a
Felséghez tartozik. Magunk havonként,
Fentartva száz legényt, kiket ti fogtok
Ellátni, nálatok veszünk lakást
Felváltva, kellő sorban. E felett
Megtartjuk a király név- és czímeket.
Jövedelmek, uralkodás s a végrehajtó
Hatalom, legyen tietek kedves fiaim!
Minek jeléül ím e koronán
Osztozzatok.
KENT.
Fejdelmi Lear,
Kit mint királyom’ tisztelék, szerettem
Atyám gyanánt, s mint mestert úgy követtem,
S imámba zártam mint nagy pártfogómat –
LEAR.
Feszűlt a húr, szaladj a nyíl elől.
KENT.
Csak jőjön bízvást, hogy szivem körébe
Fúrjon hegyével. Kent legyen goromba,
Ha Lear őrjöng. Vén ember, mit cselekszel?
Hiszed, hogy a kötelesség szólni nem mer,
Midőn a hatalmat a hizelkedésnek
Bókolni látja? Hol dőre lett a fölség,
Ott a becsület nyiltsággal tartozik.
Vond vissza végzésed’, hozd helyre tüstént
Legjobb belátásod szerint ez undok
Elhirtelenkedést. Éltem’ reá!
Hogy ifjabb lányod nem szeret kevesbbé,
S nem is mind léha szív, kinek halk szózatát
A puszta pandal vissza nem veri.
LEAR.
Ne többet, életedre!
KENT.
Éltem’ eddig is csak
Zálognak tartám ellenségeid
Számára, s most midőn saját
Megmentésed forog fenn, föl merem
Áldozni érted.
LEAR.
El szemeim elől.
KENT.
Láss jobban Lear, engedd, hogy én legyek
Szemed világa.
LEAR.
Apollóra mondom.
KENT.
Apollóra hát király,
Hiába hívod istenségidet.
LEAR.
Ó pártütő jobbágy. (Kardjára teszi kezét.)
ALBAN és CORDELIA.
Bocsáss meg drága felség!
KENT.
Tedd, öld meg az orvost, s a rossz nyavalyának
Juttasd a díjt. – Határzatod
Vedd vissza, vagy míg a szó torkomon
Kiférhet, azt mondom: rosszúl tevél.
LEAR.
Hallgass meg hitszegő!
Hűbérenczem ki vagy, hallgass meg engem.
Minthogy te minket esküt szegni késztél
(Mit eddig tenni nem merénk) s kihívó
Gőggel hatalmunk s végzésünk között
Utunkat álltad, (mit sem helyzetünk,
Sem vérünk el nem tűrhete) hogy hatalmunk
Csorbát ne szenvedjen, meg kell lakolnod:
Im öt napot hagyunk hogy magadat
Ellásd világi baj s szükségek ellen,
Hatodikat rá, hogy gyűlölt hátadat
Országunknak fordítsd, a tizedik
Napon, ha számüzött fejed itt találják,
A percz halálod. El innen! Jupiterre,
Ez visszavonhatatlan.
KENT.
Isten veled király! Míg így cselekszel,
Künn a szabadság, itt a számüzés.(Cordeliához.)
Az istenek ójanak meg drága szűz,
Ki jogosan érzesz s oly bölcsen beszélsz.
(Goneril és Reganhoz.)
S ti a mint szóltok, úgy cselekedjetek,
Hogy jó eredményt szűljön a kegyes szó.
S így óh fejedelmek, Kent bucsút veszen,
S öreg lábakkal új országba megy.
Gloster, Burgund és Francziaország fejedelmeivel.
GLOSTER.
Im nagyságos király:
Burgund és Frankhon fejedelmei.
LEAR.
Először is tehozzád fordulunk.
Burgund fejdelme, a ki e királylyal
Kérője voltál lányunknak. Mi volna
A legkevesb, mit jegyben kérsz vele,
Különben felhagyván a mátkasággal?
BURGUND.
Magas királyi felség! többet én
Ajánlatodnál nem követelek,
Sem fenséged kevesbet adni nem fog.
LEAR.
Nemes Burgund, mi úgy tartottuk őt,
Míg előttünk kedves volt. Most ára csökkent:
Itt áll, Sir. És ha bármi a kevésből,
Mi benne értéknek mutatkozik,
Vagy mind az bár megtoldva haragunkkal
És semmi mással, képes kedvedet
Megnyerni: ím itt áll, tiéd.
BURGUND.
Így nem tudok felelni.
LEAR.
Sir.
A milyen gyarló és barátlan, új
Leányunk a gyülöletben, kinek
Jegypénze átkunk, s tőlünk idegen
Szent eskü által, így mint van, veszed
Vagy itt hagyod?
BURGUND.
Felséges úr, bocsáss meg,
Ily feltét mellett nem választhatok.
LEAR.
Úgy hagyd őt Sir. Mert a hatalomra,
Mely megteremtett, minden vagyonát
Elődbe adtam… Nagy király,
Nem akarnék vonzalmadtól annyira
Eltérni, hogy téged, hol gyűlölök,
Ott párosítsalak. Kérlek tehát,
Fordítsd szerelmed méltóbb tárgy felé,
Mint e nyomorék, mit elfogadni csaknem
A természet pirúl.
FRANK.
Ez rendkivűli,
Hogy az, ki legkedvesb volt csak imént,
Dicséretednek tárgya, balzsama
Agg napjaidnak, legdrágább s becsesb,
Egy percz alatt oly szörnyet vétkezett,
Mi kedvezésid annyi jeleit
Lefosztja róla. Vétsége, úgy hiszem,
Oly nagy lehet s természet-ellenes, hogy
Vagy ő a szörny, vagy korábban hirdetett
Hajlandóságod jön gyanú alá.
Mit róla hinnem oly hit kellene,
Melyet csoda nélkűl az ész soha
Belém nem olthat.
CORDELIA.
Mégis, kérem fölségedet, (mivel
Nyelvem nem elég beszédes és sima
Czél nélkül szólni, mert én a mi jót
Szándékozom, szó nélkül megteszem)
Tudassa fölséged, hogy nem sötét
Bűnfolt, gyilkosság, vagy hivalkodás,
Tisztátlan élet vagy tán becstelenség
Az, a mi jóakarata- és kegyétől
Megfoszta engem, és csupán hiánya
Annak, mi által gazdagabb vagyok,
Mert telhetetlen nyelvem és szemem nincs,
Minek én örűlök, bár nem bírva azt,
Kiesém kegyeidből.
LEAR.
Jobb leende nem
Születned, mint nekem jobban nem tetszened.
FRANK.
Csak ennyi hát? természet lassusága,
Mely a történetet nem mondja el,
Midőn azt tenni kész. Burgund ura
Mit szólasz a hölgyhöz? A szerelem
Csak úgy szerelem, ha nem zavarjuk össze
Tekintetekkel, melyek a valódi
Ponton kivűl esnek. Kivánod? ő
Magában is jegykincs.
BURGUND.
Felséges úr!
Add át a részt, mit önként megigértél,
És én tüstént kezet nyújtok neki,
Mint Burgund asszonyának.
LEAR.
Semmit, megesküvém s szilárd vagyok.
BURGUND.
Sajnállak, hogy ki elvesztéd atyádat,
Most férjet vesztesz.
CORDELIA.
Békesség vele!
Burgund szerelme kincseket vadász.
Én nője nem leszek.
FRANK.
Gyönyörű Cordelia,
Ki szegényűl legdúsabb vagy, elhagyottan
Legfeltünőbb, s utáltan legszerettebb!
Téged s erényid elfoglallak itt,
Szabadon fölvennem, mit eldobának.
Ó istenek! istenek! mily különös,
Hogy a hidegség, mely téged lenéz,
Szerelmem lángzó tiszteletre gyújtja.
Jegydíjtalan lányod, király, kit a sors
Hozzám vetett, királyném lesz, királyné
Népem s a szép Frankhon felett, vizes
Burgund valamennyi herczege képtelen
Megvenni tőlem e dicsértelen,
De drága hölgyet. Szép Cordelia!
Végy búcsút tőlök, ámbár nem szerettek.
A vesztett itt-ért jobb másholt nyerendesz.
LEAR.
Vidd őt, király, legyen tied, nekünk
Nem lányunk és ne is jőjön soha
Többé szemünk elé. – Most menj tova
Kegyünktől elszakadtan, nem szeretve
S áldatlanúl. – Nemes Burgund jerünk.
(Harsonaszó. Lear, Burgund, Cornwall, Alban, Gloster s a kiséret távoznak.)
FRANK.
Bucsúzz nővéreidtől.
CORDELIA.
Atyámnak drága gyöngyei, nedvesült
Szemmel hagy el Cordelia. Jól tudom,
Mik vagytok; s mint testvér, igaz nevén
Hibátokat nevezni nem fogom.
Atyámmal bánjatok jól. Megdicsért
Jó szívetekre bizom. Ó ha még kegyében
Volnék, jobb helyre vágynám tenni őt.
Isten veletek.
GONERIL.
Ne oktass tiszteinkre.
REGAN.
Urad kedvében járj, ki a szerencse
Koldúskenyeréhez juttatott. Daczoltál:
Ezen hibádért most méltán lakolsz.
CORDELIA.
Mit a csel rejt, kifejti az idő.
A képmutató kudarczot vall utóbb.
Szerencse veletek.
FRANK.
Jer szép Cordeliám.
(Cordelia s franczia király elmennek.)
GONERIL.
Sok mondani valóm van testvér, mi kettőnket legközelebbről érdekel. Úgy gondolom, atyánk az éjtszaka távozik.
REGAN.
Bizonyosan, és pedig veled, a jövő hónapban hozzánk jő.
GONERIL.
Láthatod, agg kora tele változékonysággal; e felől nem csekély tapasztalást vehettünk épen most. Nővérünket mindig legjobban szerette, s mily nyomorú ok miatt taszította most el magától. Ez mégis igen feltűnő.
REGAN.
Korának gyöngesége. Egyébiránt ő magát is örökké csak fölületesen ismerte.
GONERIL.
Legjobb, legépebb életkora is csupa meggondolatlanság volt. Mindig készen lehetünk rá, hogy éreztetni fogja velünk, nem csak egy rég megrögzött életszokás gyarlóságait, hanem ezen fölül mind azon korlátlan szeszélyeket, mik a gyenge s mogorva vénséggel együtt járnak.
REGAN.
Megérjük, hogy több ily váratlan kitörései lesznek, mint most Kent száműzése volt.
GONERIL.
Továbbá a bucsúvétel bókja közte s a franczia király között! Kérlek, tartsunk össze, ha atyánk ily szeszélyekben mutatja ki tekintélyét; ez utóbbi lemondása is csak szégyenünkre válik.
REGAN.
Majd beszéljünk róla.
GONERIL.
Kell tennünk valamit, még pedig hevenyében.(Elmennek.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem