II. JELENET

Teljes szövegű keresés

Csarnok Gloster gróf palotájában.
Edmund jő, kezében levél van.
EDMUND.
Természet, istenem vagy: hódolok
Törvényednek. Mért kéne a szokás
Bilincseit hurczolnom, s magamat
A nemzeteknek furcsasága által
Kifosztani hagynom, mert tíz, tizenöt
Hóval bátyám után vagyok? miért
Fattyú? miért korcs? ha szintúgy megütöm
A mértéket, szintoly hős lelkü vagyok,
S arczom, mint bármi tisztes hölgy fiáé?
Mért bélyegeznek korcsnak, fattyunak?
Miért volnánk mi korcsok? fattyu és korcs!
Kik a természet fürge meglopása
Közben hatalmasb alkatot, szilajb
Erőt nyerénk, mint egy egész sereg
Fajankó, kik pállott, fáradt, megunt
Ágyban fél álom s éberség között
Foganzanak. Jól van hát, földedet
Törvényes Edgar, bírnom kell. Atyánknak
A fattyú Edmund szintoly kedvese,
Mint a törvényes. Törvényes! finom szó!
Jól van: törvényesem! ha e levél
Kézhez jut, a csel jól sikerűl, a fattyú
Edmund lesz úr a törvényes felett.
Növök, gyarapszom: a fattyúk javára
Csináljatok most pártot, istenek.
Gloster jő.
GLOSTER.
Száműzve Kent, haraggal vált a frank,
S ez éjjel elmegy a király. Hatalma
Átírva s kegytartásra összevonva,
S megtéve minden, mintha a bögöly
Kergette volna. Edmund mit csinálsz?
Mi hír?
EDMUND.
Nagysád engedelmével, semmi.
GLOSTER.
Miért akarod hát oly mohón eltenni azt a levelet?
EDMUND.
Én semmi újságot nem tudok Mylord.
GLOSTER.
Miféle írást olvasál imént?
EDMUND.
Semmit, Mylord.
GLOSTER.
Mire való hát az az iszonyú sietség, hogy azt zsebedbe dugd? A semmit érőnek nem szükség magát elrejtenie. Ha semmi, úgy nem kell hozzá pápaszem.
EDMUND.
Bocsáss meg, Sir, levél bátyámtól, melyet még nem olvastam el egészen, a mi keveset kivehettem, nem arra való, hogy nagyságod bele nézzen.
GLOSTER.
Add ide a levelet, Sir.
EDMUND.
Megbántlak, akár megtartom, akár átadom. Tartalma, mint részint felfoghattam, feddésre méltó.
GLOSTER.
Hadd lám! hadd lám!
EDMUND.
Bátyám igazolására azt kell hinnem, hogy ezt csak erényem kisértése s kipuhatolása végett írta.
GLOSTER (olvas).
„Az agg kornak ezen tisztelete s rendőrködése felettünk, keserűvé teszi a világot legjobb éveinkben; visszatartja javainkat, míg vénségünk azt többé nem éldelheti. Igen silány és dőre rabságot kezdek találni az elévűlt zsarnokság nyomásában, mely uralkodik, nem mert hatalma van, hanem mert eltűretik. Jer hozzám, hogy ez iránt bővebben szólhassunk. Ha apánk addig alunnék, míg én fölkelteném, fele jövedelmével te bírnál mind örökre s maradnál kedvencze Edgar bátyádnak.” Üm! árulás. „Alunnék, míg én fölkelteném” – „fele jövedelmét te bírnád.” Fiam Edgar! Volt keze ezt írni? Szíve és esze kigondolni? Mikor kaptad ezt? ki hozta hozzád?
EDMUND.
Nem hozták, Mylord, épen ez a fogás benne. Az ablakon vetették szobámba, úgy találtam.
GLOSTER.
Gondolod, hogy ez bátyád keze írása?
EDMUND.
Ha tartalma jó volna, megeskünném, hogy az övé, de arra nézve szeretem hinni, hogy nem az.
GLOSTER.
Övé.
EDMUND.
Kétségtelen, de reménylem, szíve nem foglaltatik benne.
GLOSTER.
Nem példázgatott előtted ezelőtt soha e tárgyban?
EDMUND.
Soha, Mylord. De gyakran hallám őt állítani, miszerint igazságos, teljeskorúak lévén a fiúk, hanyatlók az atyák, hogy az atyák a fiúk gyámsága alatt legyenek, s a fiúk kezeljék a jövedelmeket.
GLOSTER.
Ó semmire kellő gazember, ugyan az, a mi a levélben van. Irtózatos gazember, természetlen, kárhozatos gazember, több mint baromi. Menj fiú, keresd fel. Tüstént elfogatom. Utálatos gazember! Hol van most?
EDMUND.
Nem tudom, Mylord. Ha méltóztatnál felfüggeszteni haragodat bátyám ellen, míg jobb bizonyítmányt szerezhetsz szándéka felől, tán biztosabb úton jársz, holott ha erőszakosan lépsz föl ellene, szándéka iránt tévedésben lévén, az igen nagy csorbát üt becsületeden s engedelmes szívét összezúzza. Életemet merném lekötni érette, hogy ezt csak nagyságod iránti vonzalmam kitudása végett írta s nem valami veszélyes czélzatból.
GLOSTER.
Azt hiszed?
EDMUND.
Ha nagyságod jónak találja, elhelyezem, hol kihallgathat bennünket, midőn e felett értekezünk, és saját hallomása után meggyőződést szerezhet magának, és pedig minden további halogatás nélkül még ma estve.
GLOSTER.
Nem lehet oly szörnyeteg.
EDMUND.
Bizonyosan nem.
GLOSTER.
Atyja iránt, ki őt oly gyengéden, oly bensőleg szereti. Menny és föld! Keresd fel őt Edmund, kutasd ki őt, kérlek, intézd a dolgot legjobb belátásod szerint. Kivetkezném mindenemből, hogy bizonyost tudjak.
EDMUND.
Tüstént fölkeresem őt, Sir. Ügyekezni fogok a dolgot lehető legjobban elintézni, s majd hírt adok felőle.
GLOSTER.
Ezek az utóbbi nap- s holdfogyatkozások nem jót jelentenek nekünk: ámbár a temészet ezt így is, úgy is magyarázhatja, de a természetet végre is igazolják a bekövetkező események: a szeretet meghűl, a barátság meghasonlik, a városokban zendülés, viszály a falukon, palotákban árulás s a viszony felbomlik apa s fiú között. Ez az én gazfiam is e jóslat alá esik; itt a fiú az apa ellen van. A király kivetkezik természeti hajlamából, s az apa feltámad gyermeke ellen. Megettük kenyerünknek javát. Fondorság, csel, árulás, romboló zavargás kisérnek nyakra-főre sírunkba. Keresd fel ezt a gazfiút, Edmund; nem vallod kárát. Legyen rá gondod. S a nemes és hűséges Kent számkivetve! Vétke becsületesség. Különös, nagyon különös. (El.)
EDMUND.
Ez a legfölségesebb bohózat a világon, hogy midőn szerencsénk beteg (mi pedig többnyire erkölcseink megzabálásából ered), balsorsunkra vetünk: napra, holdra, és a csillagokra, mintha gazemberek kényszerűségből volnánk, bolondok az ég akaratjából, semmirekellők, tolvajok, országárulók a sphaerák hatalmánál fogva, részegesek, hazugok, házasságtörők csupa megrögzött engedelmességből a planetai befolyások iránt, szóval a mi rosszban leledzünk, az mind isteni unszolásból történnék. Csodálatos kibuvási mód a kurafinak, bakkecske hajlamait a csillagokra hárítani. Atyám a sárkányjegy alatt közösködött anyámmal, s születésem a nagy medve alá esik, azért vagyok én durva és korhely. Eh! én biz az lettem volna, a mi vagyok, hamindjárt a legszűziesebb csillag pislogott volna az ég boltozatán, mikor engem fattyúvá nemzettek. Edgar!
Edgar belép.
És ő itt terem, mint a végfordulat a régi komédiában. Szerepem most „egy semmirekellő melancholiája” sóhajjal, mint Tamásé Bedlamben. Ó ezek a sötétedések jelentik e viszályokat. Fa-sol-la-mi.
EDGAR.
Hogy vagyunk Edmund öcsém? miféle komoly dolgokról elmélkedel?
EDMUND.
Azon jóslatról gondolkozom bátya, melyet a napokban olvastam, melynek ezen napsötétedés után kellene bekövetkezni.
EDGAR.
Foglalkozol te ilyekkel?
EDMUND.
Bizonyossá teszlek, hogy a mely események fel vannak jegyezve szerencsétlenségünkre, mind beteljesednek, úgymint természetlenség szülő s gyermekek közt, halál, éhség, régi barátságok felbomlása, meghasonlás a státusban, fenyegetés, áltkozódások a király s nemesség ellen, alaptalan gyanúskodás, jóbarátok számkivetése, a seregek kicsapongásai, házasok elválása s mit én tudom.
EDGAR.
Mióta tartozol a csillagászati sectához?
EDMUND.
Hagyjuk el. Mikor láttad atyámat legutóbb?
EDGAR.
Hát, a múlt éjjel.
EDMUND.
Beszéltél vele?
EDGAR.
Vagy két egész órát.
EDMUND.
Jól váltatok meg? Nem vettél észre neheztelést szavában vagy maga-viseletében?
EDGAR.
Egy szikrát sem.
EDMUND.
Gondolkozzál, mivel bánthattad meg, s kérlek, kerűld tekintetét, míg egy kevés idő boszúsága hevét lecsillapítandja, mi most annyira dühösködik benne, hogy alig érné be személyed megtámadásával.
EDGAR.
Bizonyosan valami semmirekellő rágalmazott.
EDMUND.
Attól tartok én. Kérlek, viseld magad csendesen, míg haragja hullámai egy kissé lelohadnak, s mint mondom, vonúlj el velem szállásomra, honnan alkalom szerint majd elhozlak, hogy magad halljad őt beszélni. Menj, kérlek. Itt kulcsom. ha kimégy, fegyverrel járj.
EDGAR.
Fegyverrel, öcsém?
EDMUND.
Bátyám, én javadat akarom: fegyverrel járj. Ne legyek becsületes ember, ha valami rosszat nem forralnak ellened. Elmondtam neked, a mit láttam és hallottam, de csak csínján, távolsem oly ijesztőleg, mint valóban van. Kérlek, távozzál.
EDGAR.
Hallok felőled nem sokára?
EDMUND.
Szolgálatodra leszek ez ügyben.
(Edgar megy.)
Hiszékeny apa és nemes testvér, kinek
Lelkéhez úgy nem fér mást bántani,
Hogy ilyesről még csak sejtelme sincs!
S így dőre jámborságát cseleim
Könnyen megnyergelik. Most a dologra!
Kell lenni birtokomnak, és ha nem
Születés, úgy ész után. Mind jó nekem,
Akármint jő, ha én élvezhetem.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem