III. JELENET.
Ejh ejh! Edmund, nekem nem tetszik ez a természet elleni eljárás. Midőn engedelmöket kértem, hogy rajta könyörülhessek, elvették tőlem saját házam használatát, s örökös kegyvesztés büntetése alatt eltiltottak róla szólani, értte könyörögni, vagy őt akármi úton gyámolítani.
Rendkívül kegyetlen, természet elleni.
Hagyd el! ne szólj semmit. Meghasonlás van a herczegek közt s még valami, mi ennél is rosszabb. Ez éjjel levelet kaptam. – Veszedelmes róla szólani. – A levelet szobámban elzártam. Ezen bántalmak, melyeket a király szenvedett, súlyosan meg lesznek torolva. A hadsereg egy része már kiszállt. Nekünk a királyhoz kell szítanunk. Én most fölkeresem, s titokban segítségére leszek. Te menj s tartsd beszéddel a herczeget, hogy szánakozásomat észre ne vegye. Ha kérdezősködik felőlem, mondd, hogy rosszúl vagyok s lefeküdtem. Ha meghalok is, aminthogy ezért nem kevesebb vár rám, a királyon, régi jó uramon, segítenem kell. Rendkívüli dolgok vannak készülőben. Kérlek légy vigyázatos. | (El.) |
Bocsánat! e szép buzgalom s levélről
A herczeget tüstént kell értesítnem.
S ez nagy szolgálat, s a mit veszt apám,
Mi nem kevesb, mint minden javai,
Nekem jutand. Az ifjuság fölül-
Fordúl, midőn bukásnak indul az öreg.