V. JELENET.
Csakugyan kiindult már bátyám hada?
Igen, asszonyom.
Személyesen velök van ő is ott?
Nagy bajjal birhaták rá.
Nővéred a valódi katona.
Edmund úr nem beszélt honn az uraddal?
Nem, asszonyom.
Mit foglalhat magában |
Azt nem tudom, asszonyom.
Úgy hiszem, |
Életben hagyni. Hová csak érkezik,
Minden szivet fellázit ellenünk.
Edmund talán, megszánva nyomorát,
Vak életének véget vetnie
S egy úttal ellenségünk erejét
Kémlelni indult.
Okvetetlen
Utána kell sietnem e levéllel.
Hadunk holnap megyen, maradj velünk:
Az út nem biztos.
Nem lehet, asszonyom. |
Miért ir Edmundnak? üzenetét
Nem mondanád meg szóval? Nincs-e tán
Mit én tudom, mi? Én kegyembe veszlek.
Hagyd e levelet feltörnöm.
Asszonyom, |
Úrnőd, jól tudom, |
S végső ittlétekor sokat-jelentő
S igen csodálatos szemeket vetett
Nemes Edmundra. S én tudom,
Hogy megbizottja vagy.
Én, asszonyom? |
Jól érts meg. Én tudom jól, hogy te az vagy.
Azért tanácslom, ródd meg ezt magadnak:
Uram meghalt. Edmund s én egyezénk,
S illőbb is ő hozzám, mint asszonyodhoz.
Ebből itélhetsz. Add ezt át neki,
Kérlek, ha feltalálod. És ha úrnőd
Ezt tőlem megtudandja, mondd neki,
Kérlek, hogy tartsa ildomhoz magát.
Élj boldogúl. Ha a vak árulónak
Hirét történnék hallanod, jelentsd, hogy
Jutalmat kap, ki őt agyon veri.
Bár én találnék rá, majd megmutatnám,
Mily párthoz tartozom.
Élj boldogúl. |