VI. JELENET.
Vidék Dover mellett.
Gloster és Edgar paraszt öltözetben jönnek.
GLOSTER.
Mikor leszünk már a hegy tetején?
Mikor leszünk már a hegy tetején?
EDGAR.
Most hágunk fel. Nézd mily erőnkre van.
Most hágunk fel. Nézd mily erőnkre van.
GLOSTER.
Úgy tetszik, ez sík föld.
Úgy tetszik, ez sík föld.
)
EDGAR.
Halkan! hogy zúg a tenger, hallod-e?
| Borzasztó meredek. |
GLOSTER.
Valóban nem.
Valóban nem.
EDGAR.
Mind meggyengíté a szemfájdalom.
| Úgy hát érzékidet |
GLOSTER.
Biz az lehet. De úgy tetszik nekem,
Hangod megváltozott, s jobban beszélsz
És jobbat, mint előbb.
Biz az lehet. De úgy tetszik nekem,
Hangod megváltozott, s jobban beszélsz
És jobbat, mint előbb.
EDGAR.
Csalódol; én miben sem változám,
Csak öltözetemben.
Csalódol; én miben sem változám,
Csak öltözetemben.
GLOSTER.
Beszédü volnál most.
| Még is mintha jobb |
EDGAR.
Helyen vagyunk, megállj. – Mily borzalom
S szédítő ily mélységbe nézni le.
Közép tájon varjú és csóka repdes,
S kisebbnek látszik csaknem egy bogárnál.
A fél uton függ – mi szörnyü kereset! –
Egy a ki lórmot szed s alig nagyobb
Saját fejénél. A partszéleken
Járó halászok egérnél nem nagyobbak.
Ott egy magas hajó áll horgonyon,
Ladikjává fajulva, és ladikja
Kis átalaggá, mely alig hogy látható
A szemnek. A zúgó csörgeteg,
Mely a teménytelen rest kavicson
Dühöngve küzd, nem hallik ily magosra.
Nem nézhetek tovább, nehogy fejem
Megszédülvén, s elkáprázván szemem,
Hanyat-homlok lebukjam.
| Csak jer fölebb, Sir. |
S szédítő ily mélységbe nézni le.
Közép tájon varjú és csóka repdes,
S kisebbnek látszik csaknem egy bogárnál.
A fél uton függ – mi szörnyü kereset! –
Egy a ki lórmot szed s alig nagyobb
Saját fejénél. A partszéleken
Járó halászok egérnél nem nagyobbak.
Ott egy magas hajó áll horgonyon,
Ladikjává fajulva, és ladikja
Kis átalaggá, mely alig hogy látható
A szemnek. A zúgó csörgeteg,
Mely a teménytelen rest kavicson
Dühöngve küzd, nem hallik ily magosra.
Nem nézhetek tovább, nehogy fejem
Megszédülvén, s elkáprázván szemem,
Hanyat-homlok lebukjam.
GLOSTER.
Hol állsz.
| Végy oda, |
EDGAR.
Add a kezed. No most
Egy lépés kell s a szikla- élen állsz.
A hold alatti minden kincsekért
Nem ugranám le.
Add a kezed. No most
Egy lépés kell s a szikla- élen állsz.
A hold alatti minden kincsekért
Nem ugranám le.
GLOSTER.
Barátom, íme itt van még egy erszény,
És benne ékszer, méltó elfogadni
Szegény embernek. Tündér- s istenek
Áldjátok meg azt kezedben! Menj tovább most,
Bucsúzz s hagyd hallanom, hogy távozol.
| Bocsásd el kezemet. |
És benne ékszer, méltó elfogadni
Szegény embernek. Tündér- s istenek
Áldjátok meg azt kezedben! Menj tovább most,
Bucsúzz s hagyd hallanom, hogy távozol.
EDGAR.
Élj boldogúl hát, jó uram.
Élj boldogúl hát, jó uram.
GLOSTER.
Kivánom azt neked.
| Szivemből |
EDGAR.
Ha tréfát űzök csüggedt szellemével,
Azért teszem, hogy meggyógyítsam őt.
Ha tréfát űzök csüggedt szellemével,
Azért teszem, hogy meggyógyítsam őt.
GLOSTER.
Nagy istenek! lemondok a világról
És színetek előtt békével teszem le
Nehéz gyötrelmemet. Ha még tovább
Birhatnám, s perbe nem szállnék örök
Végzéstekkel, természetem leégett
És útált része elhamvadna úgy is.
Ha Edgar még él, áldjátok meg őt.
Nagy istenek! lemondok a világról
És színetek előtt békével teszem le
Nehéz gyötrelmemet. Ha még tovább
Birhatnám, s perbe nem szállnék örök
Végzéstekkel, természetem leégett
És útált része elhamvadna úgy is.
Ha Edgar még él, áldjátok meg őt.
| Fiú, élj boldogúl. | (Ugrik s hosszában elesik.) |
EDGAR.
És még is félnem kell: a képzelet
Életkincsét el nem rabolja-e,
Midőn az élet önmagát kitárja,
Hogy ellopassék. Ott ha volna most,
Hol képzeli hogy van, nem képzelne többet. –
Uram, barátom, szólj! hejh hallod-e? –
Talán meg is halt. – Nem, nem, éledez.
Ki vagy uram?
| Te mégy? élj boldogúl. – |
Életkincsét el nem rabolja-e,
Midőn az élet önmagát kitárja,
Hogy ellopassék. Ott ha volna most,
Hol képzeli hogy van, nem képzelne többet. –
Uram, barátom, szólj! hejh hallod-e? –
Talán meg is halt. – Nem, nem, éledez.
Ki vagy uram?
GLOSTER.
| Hagyj meghalni; félre tőlem. |
EDGAR.
Habár ökörnyál lettél volna, toll,
Vagy lég, lebukván oly sok ölnyire,
Elzúztál volna, mint a tojás. De te
Lihegsz, van súlyod, nem vérzel, beszélsz,
S ép vagy. Tíz árbocz egymás tetején
Nem volna oly magas, mint a mennyiről
Egyenest leestél. Életed csoda.
Szólj még egyszer.
Habár ökörnyál lettél volna, toll,
Vagy lég, lebukván oly sok ölnyire,
Elzúztál volna, mint a tojás. De te
Lihegsz, van súlyod, nem vérzel, beszélsz,
S ép vagy. Tíz árbocz egymás tetején
Nem volna oly magas, mint a mennyiről
Egyenest leestél. Életed csoda.
Szólj még egyszer.
GLOSTER.
| De hát leestem-e? |
EDGAR.
Csak e meszesnek rémséges fokáról.
Nézz bár föl: az éles torku pacsirta is
Elvész oly fenn a szem elől, s nem hallható.
Nézz föl felé.
Csak e meszesnek rémséges fokáról.
Nézz bár föl: az éles torku pacsirta is
Elvész oly fenn a szem elől, s nem hallható.
Nézz föl felé.
GLOSTER.
Hajh! nincs szemem. – A nyomor
Meg van hát fosztva a jótéteménytől,
Halállal véget vetni önmagának?
Az még is némi vigaszt adott, míg az
Inség kikerülte a zsarnok boszuját,
És büszke végzését kijátszhatá.
Hajh! nincs szemem. – A nyomor
Meg van hát fosztva a jótéteménytől,
Halállal véget vetni önmagának?
Az még is némi vigaszt adott, míg az
Inség kikerülte a zsarnok boszuját,
És büszke végzését kijátszhatá.
EDGAR.
Nyújtsd a karod! Fel, így! most talpon állsz.
Hogy érzed lábaid?
Nyújtsd a karod! Fel, így! most talpon állsz.
Hogy érzed lábaid?
GLOSTER.
| Nagyon, nagyon jól. |
EDGAR.
Csodálatos! Mi volt a szirttetőn,
Mi tőled távozott?
Csodálatos! Mi volt a szirttetőn,
Mi tőled távozott?
GLOSTER.
Koldús.
| Egy nyomorúlt |
EDGAR.
Hogy itt lenn álltam, szemei
Olynak látszottak, mint két teli hold:
Ezer orra volt, s hoporcsos szarvai,
Mik a háborgó tengerként mozogtak.
Az rossz szellem volt. És azért szerencsés
Apó, hihetd: a legfőbb istenek
Tartottak meg, kik abban helyzenek
Dicsőséget, mi embernek lehetlen.
Hogy itt lenn álltam, szemei
Olynak látszottak, mint két teli hold:
Ezer orra volt, s hoporcsos szarvai,
Mik a háborgó tengerként mozogtak.
Az rossz szellem volt. És azért szerencsés
Apó, hihetd: a legfőbb istenek
Tartottak meg, kik abban helyzenek
Dicsőséget, mi embernek lehetlen.
GLOSTER.
Elismerem, s ezentul készen állok
Inséget tűrni, míg azt nem kiáltja:
Elég, elég! halj meg. Miről beszélsz,
Embernek véltem. „A gonosz, a gonosz!”
Kiálta gyakran. Ő vitt a magasra.
Elismerem, s ezentul készen állok
Inséget tűrni, míg azt nem kiáltja:
Elég, elég! halj meg. Miről beszélsz,
Embernek véltem. „A gonosz, a gonosz!”
Kiálta gyakran. Ő vitt a magasra.
EDGAR.
Nyugodt s türelmes légy.
Lear jő, virágokkal ábrándszerűleg ékesítve.
Ép elme urát így nem czifrázza fel.
Nyugodt s türelmes légy.
Lear jő, virágokkal ábrándszerűleg ékesítve.
Ép elme urát így nem czifrázza fel.
LEAR.
Nem, senki sem bánthat, hogy pénzt csináltam:
Király vagyok.
Nem, senki sem bánthat, hogy pénzt csináltam:
Király vagyok.
EDGAR.
| Ó szívrepesztő látomány! |
LEAR.
Ebben a természet fölűl áll a mesterségen. Itt foglalód. Ez a ficzkó úgy kezeli íját mint egy kerti váz. Tégy fel nekem egy rőfös nyilat. Ni! ni! egér. Csendesen. Ez a kis darab pörkölt sajt megteszi. Itt van hadi keztyűm: szerencsélkedem vele egy óriás ellen. Hozzátok bárdomat. Jól repülsz madár. Rajta, rajta! Mi a jelszó?
Ebben a természet fölűl áll a mesterségen. Itt foglalód. Ez a ficzkó úgy kezeli íját mint egy kerti váz. Tégy fel nekem egy rőfös nyilat. Ni! ni! egér. Csendesen. Ez a kis darab pörkölt sajt megteszi. Itt van hadi keztyűm: szerencsélkedem vele egy óriás ellen. Hozzátok bárdomat. Jól repülsz madár. Rajta, rajta! Mi a jelszó?
EDGAR.
Édes majoranna.
Édes majoranna.
LEAR.
| Mehetsz. |
GLOSTER.
| E hangot ismerem. |
LEAR.
Hah Goneril! fehér szakállal. Ők hízelegtek nekem, mint az eb. Azt mondták: fehér szálak vannak szakállamban, míg fekete sem volt. Mindenre mit szólék, igent és nemet mondtak. ,Nem és igen’ egyszersmind nem jövendőlt jót. Midőn az esőben, a szélben dideregtem, a mennydörgés nem akart megszűnni parancsomra, ott találtam őket, ott éreztem őket. Hagyjátok el: ők nem urai szavoknak. Azt mondták: minden vagyok. Hazudság. Én nem vagyok lázment.
Hah Goneril! fehér szakállal. Ők hízelegtek nekem, mint az eb. Azt mondták: fehér szálak vannak szakállamban, míg fekete sem volt. Mindenre mit szólék, igent és nemet mondtak. ,Nem és igen’ egyszersmind nem jövendőlt jót. Midőn az esőben, a szélben dideregtem, a mennydörgés nem akart megszűnni parancsomra, ott találtam őket, ott éreztem őket. Hagyjátok el: ők nem urai szavoknak. Azt mondták: minden vagyok. Hazudság. Én nem vagyok lázment.
GLOSTER.
E hangjárásra jól emlékezem.
Nem a király ez?
E hangjárásra jól emlékezem.
Nem a király ez?
LEAR.
Ha szemet meresztek, nézd, mint reszket a nép.
Im most kegyelmet adok az embereknek.
Mi volt a vétked? Házasságtörés.
Nem kell meghalnod. Házasságtörésért?
Nem, nem! Hisz az ökörszem is úgy él, s az aranyos
Kis légy szemlátomást bujálkodik.
Hadd menjen a párzás. A fattyu Gloster
Jobb volt atyjához, mint törvényes ágyban
Nemzett leányaim. Csak rajta bujaság!
Katonákra van szükségem. Nézzetek
Ama mosolygó hölgyre. Arcza azt
Látszik mutatni: keble csupa hó.
Erényt fitogtat, s elfordúl ha csak
Nevezni hallja a kéjt. – S a görény
S a sárló kancza nem rohan neki
Mohóbban, mint ő. Centaurok alul,
Bár asszonyok különben. Csak övig
Birják az istenek, mi azon alúl van,
Az mind az ördögé. Ott a pokol,
Ott a sötétség, ott a kéngödör,
Mely forr és ég, ott bűz van és enyészet.
Huj, huj! Pihá!
| Ízről ízre király. |
Im most kegyelmet adok az embereknek.
Mi volt a vétked? Házasságtörés.
Nem kell meghalnod. Házasságtörésért?
Nem, nem! Hisz az ökörszem is úgy él, s az aranyos
Kis légy szemlátomást bujálkodik.
Hadd menjen a párzás. A fattyu Gloster
Jobb volt atyjához, mint törvényes ágyban
Nemzett leányaim. Csak rajta bujaság!
Katonákra van szükségem. Nézzetek
Ama mosolygó hölgyre. Arcza azt
Látszik mutatni: keble csupa hó.
Erényt fitogtat, s elfordúl ha csak
Nevezni hallja a kéjt. – S a görény
S a sárló kancza nem rohan neki
Mohóbban, mint ő. Centaurok alul,
Bár asszonyok különben. Csak övig
Birják az istenek, mi azon alúl van,
Az mind az ördögé. Ott a pokol,
Ott a sötétség, ott a kéngödör,
Mely forr és ég, ott bűz van és enyészet.
Huj, huj! Pihá!
| Adj egy nehezék pézsmát, jó gyógyszerárus, hadd édesítsem meg képzelődésimet. – Itt a pénzed. |
)
GLOSTER.
Ó hagyj kezet csókolnom.
Ó hagyj kezet csókolnom.
LEAR.
Letörlenem a halandóság szagát.
| Hagyd előbb |
GLOSTER.
Ó természetnek roncsolt műve. A nagy
Világ is így kopik majd semmivé.
Ismersz-e engem?
Ó természetnek roncsolt műve. A nagy
Világ is így kopik majd semmivé.
Ismersz-e engem?
LEAR.
Jól emlékezem szemeidre. Reám kacsingatsz?
Jól emlékezem szemeidre. Reám kacsingatsz?
| Nem, vak Cupido, kövess el a mit csak bírsz, én nem fogok szeretni. Olvasd ezt a kihívást, nézd meg csak ezen vonásokat. |
GLOSTER.
Minden betűje, egy nap volna bár,
Nem láthatom.
Minden betűje, egy nap volna bár,
Nem láthatom.
EDGAR.
Hogy így van, szívem megszakad belé.
| A hírnek nem hivém ezt: |
LEAR.
Olvasd!
Olvasd!
GLOSTER.
| Hogyan? ez üres szemekkel? |
LEAR.
Óhó! Hát úgy vagyunk? Nincs szem a fejedben, sem pénz az erszényedben? szemed súlyos, erszényed üres állapotban van? s még is látod, hogy foly a világ?
Óhó! Hát úgy vagyunk? Nincs szem a fejedben, sem pénz az erszényedben? szemed súlyos, erszényed üres állapotban van? s még is látod, hogy foly a világ?
GLOSTER.
Érezve látom azt.
Érezve látom azt.
LEAR.
Hogyan? megtébolyodtál? Hogy láthatja ember, mint foly a világ, szem nélkül? Nézz füleiddel; lásd, mint korholja ama bíró az együgyű tolvajt. Köztünk maradjon. Cseréljük el a helyet s pár nem pár – melyik a bíró, melyik a tolvaj. Láttál-e koldúst, kit a gazda kutyája megugatott?
Hogyan? megtébolyodtál? Hogy láthatja ember, mint foly a világ, szem nélkül? Nézz füleiddel; lásd, mint korholja ama bíró az együgyű tolvajt. Köztünk maradjon. Cseréljük el a helyet s pár nem pár – melyik a bíró, melyik a tolvaj. Láttál-e koldúst, kit a gazda kutyája megugatott?
GLOSTER.
Igen, uram.
Igen, uram.
LEAR.
S hogy a szegény pára elfutott a kutya elől? Ez a tekintély valódi képe. A kutyának is engedelmeskednek, ha hivatalban van.
Gaz hajdu, vond el véres jobbodat!
Miért vesszőzöd a ringyót? saját
Hátadra verj. Leghőbb vágyad vele
Azt tenni, a miért most megvered.
Uzsorás csenészt akasztat. Rongyokon
Keresztül látszik a kis vétek is,
Prémes bekes s palást mindent befed.
Borítsd aranynyal a bűnt és a törvény
Lándzsája rajta kártétlen törik meg;
Göngyöld rongyokba, s a törpe szalmaszál
Keresztülszúrja. Senki sem bünös,
Ha mondom, senki. Én segítem őket.
Vedd ezt, barátom, a kinek hatalmad
Van a vádló száját bezárni. Tégy fel
Szemüveget s mint rögzött politikus,
Láttassál látni, mit nem látsz. No csak no!
Csizmámat húzzátok le. Jobban!
Még jobban! Így.
S hogy a szegény pára elfutott a kutya elől? Ez a tekintély valódi képe. A kutyának is engedelmeskednek, ha hivatalban van.
Gaz hajdu, vond el véres jobbodat!
Miért vesszőzöd a ringyót? saját
Hátadra verj. Leghőbb vágyad vele
Azt tenni, a miért most megvered.
Uzsorás csenészt akasztat. Rongyokon
Keresztül látszik a kis vétek is,
Prémes bekes s palást mindent befed.
Borítsd aranynyal a bűnt és a törvény
Lándzsája rajta kártétlen törik meg;
Göngyöld rongyokba, s a törpe szalmaszál
Keresztülszúrja. Senki sem bünös,
Ha mondom, senki. Én segítem őket.
Vedd ezt, barátom, a kinek hatalmad
Van a vádló száját bezárni. Tégy fel
Szemüveget s mint rögzött politikus,
Láttassál látni, mit nem látsz. No csak no!
Csizmámat húzzátok le. Jobban!
Még jobban! Így.
EDGAR.
Ó mennyi mélység s mennyi képtelenség!
Az őrületben ész!
Ó mennyi mélység s mennyi képtelenség!
Az őrületben ész!
LEAR.
Ha sorsomon kivánsz könyezni, vedd
Szemeimet. Jól tudom, ki vagy. Neved
Gloster. Legyen türelmed; sírva jöttünk
Ide. Jól tudod, hogy a mint legelőször
Léget szagoltunk, síránk és üvölténk.
Én prédikálok most neked, figyelj rám.
Ha sorsomon kivánsz könyezni, vedd
Szemeimet. Jól tudom, ki vagy. Neved
Gloster. Legyen türelmed; sírva jöttünk
Ide. Jól tudod, hogy a mint legelőször
Léget szagoltunk, síránk és üvölténk.
Én prédikálok most neked, figyelj rám.
GLOSTER.
Ó fájdalomnak napja!
Ó fájdalomnak napja!
LEAR.
Születésünkkor sirunk, hogy a bolondok
E roppant színpadára feljövünk.
Jól áll ez a kalap? Pompás hadi csel
Lehetne egy csapat lovat daróczczal
Patkolni. Én próbát teszek vele,
S ha én e vőket egyszer megcserkelem,
Ó akkor öld, öld, öld, öld, öld.
Egy Nemes jő kisérettel.
Születésünkkor sirunk, hogy a bolondok
E roppant színpadára feljövünk.
Jól áll ez a kalap? Pompás hadi csel
Lehetne egy csapat lovat daróczczal
Patkolni. Én próbát teszek vele,
S ha én e vőket egyszer megcserkelem,
Ó akkor öld, öld, öld, öld, öld.
Egy Nemes jő kisérettel.
NEMES.
Ó itt van; tartsátok fel őt. Uram,
Kedves leányod –
Ó itt van; tartsátok fel őt. Uram,
Kedves leányod –
LEAR.
Elfogva? én valóban a szerencse
Természetes bolondja vagyok. Jól bánjatok
Velem, váltságom meglesz. Hozzatok sebészt;
Agyban vagyok megsértve.
| Nincs mentség? Hogyan? |
Természetes bolondja vagyok. Jól bánjatok
Velem, váltságom meglesz. Hozzatok sebészt;
Agyban vagyok megsértve.
NEMES.
| Mindened lesz. |
LEAR.
Nincsen segéd? minden magamra száll?
Ez képes az embert sóvá tenni, hogy
Szemét használja kerti kannaként,
Az ősz porát elverni?
Nincsen segéd? minden magamra száll?
Ez képes az embert sóvá tenni, hogy
Szemét használja kerti kannaként,
Az ősz porát elverni?
NEMES.
| Jó uram. |
LEAR.
Bátran halok meg, mint egy vőlegény. Mit?
Vigan leszek. Jertek. Király vagyok.
Tudjátok ezt urak?
Bátran halok meg, mint egy vőlegény. Mit?
Vigan leszek. Jertek. Király vagyok.
Tudjátok ezt urak?
NEMES.
S mi engedelmes szolgáid vagyunk.
| Királyi férfi vagy, |
LEAR.
Még él, ha el akarjátok fogni, futtában kell elfognotok. Utczú! Hajrá!
(Elszalad, a kiséret utána.)
Még él, ha el akarjátok fogni, futtában kell elfognotok. Utczú! Hajrá!
(Elszalad, a kiséret utána.)
NEMES.
Siralmas látvány még szegényben is,
Hát még királyban! – Még van egy leányod,
Ki megváltandja a természetet
A közátoktól, mit két lányod hozott rá.
Siralmas látvány még szegényben is,
Hát még királyban! – Még van egy leányod,
Ki megváltandja a természetet
A közátoktól, mit két lányod hozott rá.
EDGAR.
Légy üdvöz, Sir.
Légy üdvöz, Sir.
NEMES.
| Siess, Sir. Mit akarsz? |
EDGAR.
Mi hírt tudsz a közelebbi ütközetről?
Mi hírt tudsz a közelebbi ütközetről?
NEMES.
Meglesz bizonynyal; közhír, s tudja azt
Minden, ki képes szót megérteni.
Meglesz bizonynyal; közhír, s tudja azt
Minden, ki képes szót megérteni.
EDGAR.
Bocsánatoddal! milyen messze áll
A másik had?
Bocsánatoddal! milyen messze áll
A másik had?
NEMES.
Közel, s gyors haladásban.
S a főhad minden órán várható.
Közel, s gyors haladásban.
S a főhad minden órán várható.
EDGAR.
Köszönet uram, csak ezt akartam.
Köszönet uram, csak ezt akartam.
NEMES.
Magán ügyért jött által a királyné,
Hadserge már megindult. (Elmegy.)
| Ámbár |
Hadserge már megindult. (Elmegy.)
GLOSTER.
Vegyétek éltem, hogy rossz szellemem
Ne kísértsen meghalni, mielőtt
Tetszéstek volna.
| Örök jó istenek |
Ne kísértsen meghalni, mielőtt
Tetszéstek volna.
EDGAR.
| Jól imádkozál, apó. |
GLOSTER.
Nos hát, uram, ki vagy te?
Nos hát, uram, ki vagy te?
EDGAR.
Szegény ember, bénává téve a sors
Csapási által, a ki múlt s jelen
Keservek iskolájában tanúltam
Irgalmas lenni. Nyújts kezet: tanyára
Vezetlek innen.
| Én nagyon |
Csapási által, a ki múlt s jelen
Keservek iskolájában tanúltam
Irgalmas lenni. Nyújts kezet: tanyára
Vezetlek innen.
GLOSTER.
Fogadd szives hálámat. Az egek
Legjobb áldása szálljon értte rád
Ezer meg ezerszer.
Udvarnok jő.
Fogadd szives hálámat. Az egek
Legjobb áldása szálljon értte rád
Ezer meg ezerszer.
Udvarnok jő.
UDVARNOK.
A díj enyém. – Szemetlen rossz fejed
Azért fogant, hogy sorsomat javítsa.
Boldogtalan vén áruló, hamar
Vess számot lelkeddel: már künn van a kard,
Mely semmivé tesz.
| Hó ez jó szerencse! |
Azért fogant, hogy sorsomat javítsa.
Boldogtalan vén áruló, hamar
Vess számot lelkeddel: már künn van a kard,
Mely semmivé tesz.
GLOSTER.
| Jőj s minél erősben |
| Sújtson baráti jobbod. | (Edgar ellent áll.) |
UDVARNOK.
Hogy mersz te egy kikiáltott árulónak
Pártjára kelni? Félre, nehogy rád
Ragadjon balsorsának dögmirígye.
Bocsásd el karját.
| Vakmerő pór! |
Pártjára kelni? Félre, nehogy rád
Ragadjon balsorsának dögmirígye.
Bocsásd el karját.
EDGAR.
Nem bocsájtom biz én, uram, hacsak különb ember nem mondja.
Nem bocsájtom biz én, uram, hacsak különb ember nem mondja.
UDVARNOK.
Bocsásd el, rabszolga, vagy meghalsz.
Bocsásd el, rabszolga, vagy meghalsz.
EDGAR.
Jó uram, eredt dógodra, hagyj békét a szegény népnek. Ha kiáttássó hattam vóna magamat az életbű kikergettetnyi, már ezelőtt tizennégy nappa megeshetett vóna. Közel ne gyűj az öreghő. Megájj mondom, mert különben egtoróbállom: tökfejed keményebb-e vagy ez a furkósbot? Má csak kimondom igazán.
Jó uram, eredt dógodra, hagyj békét a szegény népnek. Ha kiáttássó hattam vóna magamat az életbű kikergettetnyi, már ezelőtt tizennégy nappa megeshetett vóna. Közel ne gyűj az öreghő. Megájj mondom, mert különben egtoróbállom: tökfejed keményebb-e vagy ez a furkósbot? Má csak kimondom igazán.
UDVARNOK.
Félre kóczi pór.
Félre kóczi pór.
EDGAR.
Maj megkopogtatom a fogaidat, Sir. Jer, egy csöppet sem fillek fúrfangjaidtú.
(Harczolnak s Edgar leüti az udvarnokot.)
Maj megkopogtatom a fogaidat, Sir. Jer, egy csöppet sem fillek fúrfangjaidtú.
(Harczolnak s Edgar leüti az udvarnokot.)
UDVARNOK.
Megöltél, szolga. Vedd zsivány ez erszényt.
Ha érkezel, temesd el testemet,
S a mely leveleket nálam találsz, add
A glosteri grófnak, Edmundnak: keresd őt
A britt seregnél. Rosszkor jött halál – oh!
Megöltél, szolga. Vedd zsivány ez erszényt.
Ha érkezel, temesd el testemet,
S a mely leveleket nálam találsz, add
A glosteri grófnak, Edmundnak: keresd őt
A britt seregnél. Rosszkor jött halál – oh!
| (Meghal.) |
EDGAR.
Ismerlek jól: egy szolgalelkű gaz!
Úrnője vétkeinek oly hű eszköze,
Hogy jobbat nem kivánhat a gonoszság.
Ismerlek jól: egy szolgalelkű gaz!
Úrnője vétkeinek oly hű eszköze,
Hogy jobbat nem kivánhat a gonoszság.
GLOSTER.
Meghalt?
Meghalt?
EDGAR.
Hadd lám zsebét. Az iratok, miket
Említe, jó szolgálatot tehetnek.
Meghalt. Csak kár hogy nem más ölte meg.
Hadd lássuk. Megbocsáss gyengéd viasz,
Ne vádolj illem. Hogy ellenünk
Titkához férjünk, feltépnők szivét,
Hát még e papirost.
Ó nőkedély határtalan világa!
Összeesküvés erényes férje ellen!
S cserébe érte bátyám. A homlokba
Leáslak itt, gyilkos bujálkodóknak
Istentelen követje. S annak idején
Ez átkos iratot benyújtom a halál-
Környezte herczegnek. Rá nézve jó, hogy
Halálod s a rád bízott terveket
| Ülj le apó, és pihenj meg. |
Említe, jó szolgálatot tehetnek.
Meghalt. Csak kár hogy nem más ölte meg.
Hadd lássuk. Megbocsáss gyengéd viasz,
Ne vádolj illem. Hogy ellenünk
Titkához férjünk, feltépnők szivét,
Hát még e papirost.
| (Olvas) „Megemlékezzél kölcsönös fogadásainkra. Sok alkalmad akadhat őt eltenni az útból. Ha akaratod nem hiányzik, idő és hely talán sikeresen ajánlkozni fognak. Mit sem nyertünk, ha mint győző térhet vissza. Akkor én rab vagyok, s ágya börtönöm. Ments meg annak útálatos melegétől, s foglald el helyét fáradságodért. Nőd (bár így mondhatnám) s engedelmes szolgálód Goneril.” |
Összeesküvés erényes férje ellen!
S cserébe érte bátyám. A homlokba
Leáslak itt, gyilkos bujálkodóknak
Istentelen követje. S annak idején
Ez átkos iratot benyújtom a halál-
Környezte herczegnek. Rá nézve jó, hogy
Halálod s a rád bízott terveket
| Elmondhatom neki. | (Edgar kiviszi a holttestet.) |
GLOSTER.
A király megőrült. S még idegzetem
Olyan szilárd, hogy én fenn járhatok
Roppant keservem éber érzetével.
Mért nem vagyok bódult? úgy bánatomtól
Külön válnának gondolatjaim,
S a fájdalom hiú ábrándozásban
Elvesztené eszméletét.
A király megőrült. S még idegzetem
Olyan szilárd, hogy én fenn járhatok
Roppant keservem éber érzetével.
Mért nem vagyok bódult? úgy bánatomtól
Külön válnának gondolatjaim,
S a fájdalom hiú ábrándozásban
Elvesztené eszméletét.
| Edgar visszajő. |
EDGAR.
Úgy tetszik, dobszót hallok. Jer, apó,
Sátor a franczia táborban. Lear egy ágyon alszik. Az orvos, egy Nemes s egyebek ápolják. Cordelia és Kent jönnek.
| Nyújtsd karodat. |
| Egy jó baráthoz viszlek. | (Gloster, Edgar el.) |
CORNWALL.
Ah jó Kent, mit tegyek, hogy a míg élek,
Jóságod megszolgáljam? Ahhoz éltem
Rövid lesz és minden mérték csekély.
Ah jó Kent, mit tegyek, hogy a míg élek,
Jóságod megszolgáljam? Ahhoz éltem
Rövid lesz és minden mérték csekély.
KENT.
Elismerés a legszebb díj. – A mit
Elmondék, az mind egyszerű valóság,
Nem több és nem kevesb.
Elismerés a legszebb díj. – A mit
Elmondék, az mind egyszerű valóság,
Nem több és nem kevesb.
CORDELIA.
Ez öltözet rossz órák emléke.
Ó vesd le, kérlek.
| Végy más ruhát. |
Ó vesd le, kérlek.
KENT.
Ha fölfedem magam, tervemnek ártok.
Kegyelmül kérem, hogy még most ne ismerj,
Míg én s az idő nem javaljuk.
| Megbocsáss, magas hölgy! |
Kegyelmül kérem, hogy még most ne ismerj,
Míg én s az idő nem javaljuk.
CORDELIA.
Úgy, jó Mylord. Miként van a király?
| Hát legyen |
ORVOS.
Még alszik, asszonyom.
Még alszik, asszonyom.
CORDELIA.
Javítsátok kidúlt természetének
Roppant törésit s hangoljátok újra
Zavartan rezgő érzeményit e
Gyermekké lett apának.
| Jó istenek, |
Roppant törésit s hangoljátok újra
Zavartan rezgő érzeményit e
Gyermekké lett apának.
ORVOS.
Felségednek, felköltjük a királyt.
Már régen alszik.
| Most ha tetszik |
Már régen alszik.
CORDELIA.
S tedd mit legjobbnak látsz. Felöltözött?
| Tanod legyen vezér, |
NEMES.
Igen, asszonyom, mély álma közben új
Ruhát adánk rá.
Igen, asszonyom, mély álma közben új
Ruhát adánk rá.
ORVOS.
Légy itt jelen, kegyelmes asszonyom,
Midőn fölkeltjük; nem kételkedem,
Hogy enyhültebb lesz.
Légy itt jelen, kegyelmes asszonyom,
Midőn fölkeltjük; nem kételkedem,
Hogy enyhültebb lesz.
CORDELIA.
| Jól van. |
ORVOS.
Méltóztassál. – Hangosban a zenével!
| Közelebb |
CORDELIA.
Hajh! drága jó atyám. Tégy ajkaimra írt
Ó gyógyulás! és hozzon enyhet e csók
A durva bántalomra, mit nővérim
Tisztes korodra szórtak.
Hajh! drága jó atyám. Tégy ajkaimra írt
Ó gyógyulás! és hozzon enyhet e csók
A durva bántalomra, mit nővérim
Tisztes korodra szórtak.
KENT.
Ó drága jó királynő.
Ó drága jó királynő.
CORDELIA.
Atyjok ne lettél volna bár, fehér
Fürteidnek irgalomra kelle bírni őket.
Oly arcz-e ez, melyet kitenni kelle
A küzdő szélnek, hogy zord kitörésü
Mennydörgések közt szembeszálljon a
Czikázó villám gyors csapásival,
Virraszszon (ó szegény feje)
Ily hűs sisakban. Ellenség kutyáját,
Ha megmart volna bár, ily éjszakán
Tüzem mellé bocsátnám. És szegény
Atyám, te kénytelen valál a disznók
S nyomorú bitangokkal megosztani
A silány penészes almot. Hajh, csoda,
Hogy eszeddel egyszersmind az élet is
Véget nem ért. Ébred. Szólítsd meg őt.
Atyjok ne lettél volna bár, fehér
Fürteidnek irgalomra kelle bírni őket.
Oly arcz-e ez, melyet kitenni kelle
A küzdő szélnek, hogy zord kitörésü
Mennydörgések közt szembeszálljon a
Czikázó villám gyors csapásival,
Virraszszon (ó szegény feje)
Ily hűs sisakban. Ellenség kutyáját,
Ha megmart volna bár, ily éjszakán
Tüzem mellé bocsátnám. És szegény
Atyám, te kénytelen valál a disznók
S nyomorú bitangokkal megosztani
A silány penészes almot. Hajh, csoda,
Hogy eszeddel egyszersmind az élet is
Véget nem ért. Ébred. Szólítsd meg őt.
ORVOS.
Szólj asszonyom te; az legüdvösebb lesz.
Szólj asszonyom te; az legüdvösebb lesz.
CORDELIA.
Uram király, mint vagy? hogy érezi
Magát felséged?
Uram király, mint vagy? hogy érezi
Magát felséged?
LEAR.
Engem kivennetek a sírból. Te egy
Megboldogúltnak lelke vagy. De engem
Tüzes kerékhez köttek, hogy könyűim
Úgy áthevülnek, mint az olvadott ércz.
| Méltatlankodás |
Megboldogúltnak lelke vagy. De engem
Tüzes kerékhez köttek, hogy könyűim
Úgy áthevülnek, mint az olvadott ércz.
CORDELIA.
Ismersz-e engem?
Ismersz-e engem?
LEAR.
Mikor haltál meg? Ó rég, igen rég.
| Szellem vagy, tudom. |
CORDELIA.
Ó még nagyon, nagyon távol van.
Ó még nagyon, nagyon távol van.
ORVOS.
Aligha ébren van, még hagyjuk egy kevessé.
Aligha ébren van, még hagyjuk egy kevessé.
LEAR.
Hol voltam, hol vagyok, szép napvilág?
Szörnyen megcsaltak. Mást ha így találnék,
Meghalnék szánalomból. Nem tudok
Mit szólni. Nem mernék reá fogadni,
Hogy ezek az én kezeim. Hadd lássuk: e tű
Szurását érzem. Szeretnék meggyőződni
Állapotom felől.
Hol voltam, hol vagyok, szép napvilág?
Szörnyen megcsaltak. Mást ha így találnék,
Meghalnék szánalomból. Nem tudok
Mit szólni. Nem mernék reá fogadni,
Hogy ezek az én kezeim. Hadd lássuk: e tű
Szurását érzem. Szeretnék meggyőződni
Állapotom felől.
CORDELIA.
S tedd rám kezed, hogy áldjon meg. Nem így,
Ne térdepelj.
| Ó nézz reám, Sir. |
Ne térdepelj.
LEAR.
Tréfát velem. Valóban én bohókás
Gyarló öreg vagyok, már nyolczvan éves,
Sőt több is annál, s nyiltan szólva, félek,
Hogy nem vagyok valódi eszemen.
Úgy tetszik, ismerlek, sőt ismerem
Ez embert is. S még is kétes vagyok.
E helyről nincs fogalmam, s bár hogyan
Erőlködöm, e ruháról nem tudok
Megemlékezni. Ki ne nevessetek,
Mert életemre mondom, azt hiszem,
Hogy ez úri hölgy lányom Cordelia.
| Kérlek, ne űzzetek |
Gyarló öreg vagyok, már nyolczvan éves,
Sőt több is annál, s nyiltan szólva, félek,
Hogy nem vagyok valódi eszemen.
Úgy tetszik, ismerlek, sőt ismerem
Ez embert is. S még is kétes vagyok.
E helyről nincs fogalmam, s bár hogyan
Erőlködöm, e ruháról nem tudok
Megemlékezni. Ki ne nevessetek,
Mert életemre mondom, azt hiszem,
Hogy ez úri hölgy lányom Cordelia.
CORDELIA.
Ó az vagyok, az vagyok.
Ó az vagyok, az vagyok.
)
LEAR.
Valóban az. Kérlek, ne sirj.
Ha van számomra mérged, megiszom.
Tudom, te nem szeretsz. Testvéreid,
A mint emlékszem, megbántottak engem,
Neked lehet, nekik nem volt okuk.
| Könyűd nem nedves-e? |
Ha van számomra mérged, megiszom.
Tudom, te nem szeretsz. Testvéreid,
A mint emlékszem, megbántottak engem,
Neked lehet, nekik nem volt okuk.
CORDELIA.
Ó semmi, semmi ok nincs.
Ó semmi, semmi ok nincs.
LEAR.
| Frankhonban vagyok? |
KENT.
Saját országodban, Sir.
Saját országodban, Sir.
LEAR.
| Ne csaljatok meg. |
ORVOS.
Vigasztalódjál, drága hölgy, a düh
Rohamra, mint látod, gyógyítva van.
De még veszélyes az elveszett időt
Előtte fejtegetni. Vidd be őt most,
S ne bántsuk, míg jobban lecsillapúl.
Vigasztalódjál, drága hölgy, a düh
Rohamra, mint látod, gyógyítva van.
De még veszélyes az elveszett időt
Előtte fejtegetni. Vidd be őt most,
S ne bántsuk, míg jobban lecsillapúl.
CORDELIA.
Méltóztatik fenséged?
Méltóztatik fenséged?
LEAR.
Türelmetek velem. Kérlek, felejts
S bocsáss meg: én agg és bohó vagyok.
| Ó legyen |
S bocsáss meg: én agg és bohó vagyok.
| (Lear, Cordelia, Orvos, kisérők elmennek.) |
NEMES.
Valósul a hir, hogy Cornwallt megölték?
Valósul a hir, hogy Cornwallt megölték?
KENT.
| Kétségtelen. |
NEMES.
Ki vezérli most hadát helyette?
Ki vezérli most hadát helyette?
KENT.
Mint híre jár, Gloster fattyú fia.
Mint híre jár, Gloster fattyú fia.
NEMES.
Mondják, Edgar, a számüzött fiú
Kent gróffal Némethonba ment.
Mondják, Edgar, a számüzött fiú
Kent gróffal Némethonba ment.
KENT.
Bizonytalan. Most már ideje lesz
Körülnéznünk. Az ország serege
Gyorsan közelg.
| A hír |
Körülnéznünk. Az ország serege
Gyorsan közelg.
NEMES.
Gyaníthatón sok vérbe fog kerűlni.
| Az elhatározás |
| Élj boldogúl. | (El.) |
KENT.
Most czélom és pályám itt véget ér,
Jót, rosszat, mit rá e harcz sorsa mér.
Most czélom és pályám itt véget ér,
Jót, rosszat, mit rá e harcz sorsa mér.
