IV. SZÍN.
Ugyanott.
Desdemona, Emilia, Bolond jönnek.
DESDEMONA.
Hé! tudod-e, hol van Cassio hadnagy szállása?
Hé! tudod-e, hol van Cassio hadnagy szállása?
BOLOND.
Hogy a hadnagyságról leszállott, azt tudom, de hova szállott, az nem hallottam.
Hogy a hadnagyságról leszállott, azt tudom, de hova szállott, az nem hallottam.
DESDEMONA.
Nem úgy. Hol lakik?
Nem úgy. Hol lakik?
BOLOND.
Ha megmondanám, hol lakik, hazudnék.
Ha megmondanám, hol lakik, hazudnék.
DESDEMONA.
Ki okosodjék el ezen a bolondon?
Ki okosodjék el ezen a bolondon?
BOLOND.
Én nem tudom, hol lakik, s ha csak úgy ráfognám, hogy itt vagy amott lakik, hazudnék.
Én nem tudom, hol lakik, s ha csak úgy ráfognám, hogy itt vagy amott lakik, hazudnék.
DESDEMONA.
Utána tudsz-e járni, s felelsz-e, hogy okosan kérdezősködöl?
Utána tudsz-e járni, s felelsz-e, hogy okosan kérdezősködöl?
BOLOND.
Én kérdezzek is, feleljek is? Megkatekizálom az egész világot, azaz kikérdezem s megfeleltetem?
Én kérdezzek is, feleljek is? Megkatekizálom az egész világot, azaz kikérdezem s megfeleltetem?
DESDEMONA.
Keresd fel őt s hívd ide. Mond meg neki, hogy férjemet részére hajtottam s remélem, minden jó lesz.
Keresd fel őt s hívd ide. Mond meg neki, hogy férjemet részére hajtottam s remélem, minden jó lesz.
BOLOND.
Ez a feladat nem haladja túl az emberi tehetséget, azért megkisértem, ha sikerülne. (El.)
Ez a feladat nem haladja túl az emberi tehetséget, azért megkisértem, ha sikerülne. (El.)
DESDEMONA.
Hol veszthetém el azt a kezkenőt?
Hol veszthetém el azt a kezkenőt?
EMILIA.
Nem képzelem.
Nem képzelem.
DESDEMONA.
Vesztettem vón’ aranyaimmal el!
Még jó, hogy a nemes mór oly nyugodt
Kedélyű, rút gyanú nem fér szivéhez.
Féltésre sokszor ennyi ok elég.
| Inkább erszényemet |
Még jó, hogy a nemes mór oly nyugodt
Kedélyű, rút gyanú nem fér szivéhez.
Féltésre sokszor ennyi ok elég.
EMILIA.
Hát nem féltékeny őt?
Hát nem féltékeny őt?
DESDEMONA.
Ily gőz a nap hevén elpárolog.
| Ki? Ő? Honában |
EMILIA.
Nézd épen itt jő.
Othello jő.
Nézd épen itt jő.
Othello jő.
DESDEMONA.
Most nem hagyandom el, míg Cassiot
Nem hívja vissza. Hogy vagy, jó uram?
Most nem hagyandom el, míg Cassiot
Nem hívja vissza. Hogy vagy, jó uram?
OTHELLO.
Jól, asszonyom. (félre) Oh tettetés gyötrelme!
(Fenn) S te hogy vagy Desdemona!
Jól, asszonyom. (félre) Oh tettetés gyötrelme!
(Fenn) S te hogy vagy Desdemona!
DESDEMONA.
| Jól, jó uram. |
OTHELLO.
Add kezdet. Mily nedves ez a kéz.
Add kezdet. Mily nedves ez a kéz.
DESDEMONA.
Nem érze még kort, sem búbánatot.
Nem érze még kort, sem búbánatot.
)
OTHELLO.
Ez bőkezüségre, jó szívre mutat.
Forró, mi forró, s nedves! ez a kéz
Bőjtöt kiván s imát, elvonulást;
Sanyargatást és hosszú ájtatot,
Mert ifjú s égő ördög él alatta,
Mely lázadásra kész. Jótékony és
Nyilt kéz.
Ez bőkezüségre, jó szívre mutat.
Forró, mi forró, s nedves! ez a kéz
Bőjtöt kiván s imát, elvonulást;
Sanyargatást és hosszú ájtatot,
Mert ifjú s égő ördög él alatta,
Mely lázadásra kész. Jótékony és
Nyilt kéz.
DESDEMONA.
Igazán mondod, jó uram.
E kéz adá a szívemet neked.
Igazán mondod, jó uram.
E kéz adá a szívemet neked.
OTHELLO.
Nyilt kéz. De hajdan szív adott kezet.
Most más a czég: a kéz és nem a szív.
Nyilt kéz. De hajdan szív adott kezet.
Most más a czég: a kéz és nem a szív.
DESDEMONA.
Ehez nem értek. – Tudod, mit igértél?
Ehez nem értek. – Tudod, mit igértél?
OTHELLO.
Igértem, piczikém?
Igértem, piczikém?
DESDEMONA.
Hogy Cassiot hívják elé.
| Most küldtem le, |
OTHELLO.
Unalmas nátha kínoz. Kérlek, add
Kendődet.
| Nehéz |
Kendődet.
DESDEMONA.
Itt van.
Itt van.
OTHELLO.
Azt, mit én adék.
Azt, mit én adék.
DESDEMONA.
Nincs nálam az.
Nincs nálam az.
OTHELLO.
| Nincs? |
DESDEMONA.
| Igazán – |
OTHELLO.
A kezkenőt czigány jósnő adá
Anyámnak, ki szivekben olvasott.
Azt mondta: míg a kendő nála lesz,
Bájos leend s magához lánczolandja
Apám szivét; de ha elvesztené,
Vagy másnak adná, – őt apám azonnal
Meggyűlölendi s új élvet vadász.
Halálos ágyán átadá nekem
S kért, hogy ha nőm lesz, adjam annak azt.
Én úgy tevék. Kérlek, vigyázz reá,
Őrizd szemednek fényekint. Ha elvész,
Vagy másnak adnád, helyrehozhatatlan
Csapás követné.
| Hiba. |
Anyámnak, ki szivekben olvasott.
Azt mondta: míg a kendő nála lesz,
Bájos leend s magához lánczolandja
Apám szivét; de ha elvesztené,
Vagy másnak adná, – őt apám azonnal
Meggyűlölendi s új élvet vadász.
Halálos ágyán átadá nekem
S kért, hogy ha nőm lesz, adjam annak azt.
Én úgy tevék. Kérlek, vigyázz reá,
Őrizd szemednek fényekint. Ha elvész,
Vagy másnak adnád, helyrehozhatatlan
Csapás követné.
DESDEMONA.
Lehetséges-e?
Lehetséges-e?
OTHELLO.
Úgy van. Bűbáj van szövetében. Egy
Sybilla, a ki kétszáz körfutását
Számlálta meg a napnak, – szőtte azt
Ihlett dühében; selymet szent bogár
Fonott ahoz; festéket szűzleány
Bemúmiázott szívéből szivott
A jósnő.
Úgy van. Bűbáj van szövetében. Egy
Sybilla, a ki kétszáz körfutását
Számlálta meg a napnak, – szőtte azt
Ihlett dühében; selymet szent bogár
Fonott ahoz; festéket szűzleány
Bemúmiázott szívéből szivott
A jósnő.
DESDEMONA.
S ez való?
S ez való?
OTHELLO.
Őrizd azért jól.
| Egy szóig az. |
DESDEMONA.
Jobb lett volna hát,
Ha soha sem is láttam volna!
Jobb lett volna hát,
Ha soha sem is láttam volna!
OTHELLO.
S miért?
| Hah! |
DESDEMONA.
Uram! mért szólsz oly zordonan?
Uram! mért szólsz oly zordonan?
OTHELLO.
Oda van? Elveszett? Szólj, nincs elé?
Oda van? Elveszett? Szólj, nincs elé?
DESDEMONA.
Isten segíts!
Isten segíts!
OTHELLO.
| Szólj! |
DESDEMONA.
S ha veszve volna?
| Nem, elveszve nincs |
OTHELLO.
| No’s! |
DESDEMONA.
De megvan, mondom.
De megvan, mondom.
OTHELLO.
| Hol van? add elé. |
DESDEMONA.
Bár megtehetném – most nem akarom.
Ez cselfogás csak, másra vinni át
A szót. Kérlek, hívd vissza Cassiot.
Bár megtehetném – most nem akarom.
Ez cselfogás csak, másra vinni át
A szót. Kérlek, hívd vissza Cassiot.
OTHELLO.
Elé a kendőt! Rosszat gyanitok.
Elé a kendőt! Rosszat gyanitok.
DESDEMONA.
Alkalmasabbat nála nem találsz.
Alkalmasabbat nála nem találsz.
OTHELLO.
A kendőt!
A kendőt!
DESDEMONA.
| Kérlek, szóljunk Cassioról. |
OTHELLO.
A kendőt!
A kendőt!
DESDEMONA.
Benned veté csak. Jó indúlatod
Minden bizalma.
| Ő, szegény, minden reményét |
Minden bizalma.
OTHELLO.
| A kendőt! |
DESDEMONA.
Nem bánsz velem jól.
| Valóban |
OTHELLO.
| Pusztulj! (Elrohan.) |
EMILIA.
Ez az ember
Ne volna féltő?
Ez az ember
Ne volna féltő?
DESDEMONA.
Még nem láttam így.
Bizonynyal a kendőben valami
Bűbájnak lenni kell. Oh! hogy tudám
Azt elveszítni!
Még nem láttam így.
Bizonynyal a kendőben valami
Bűbájnak lenni kell. Oh! hogy tudám
Azt elveszítni!
EMILIA.
Egy férfit kitanulni. Valamennyi
Tátott torok, mi nők az eledel,
Mohón befalnak – és ha jóllakának,
Kiköpnek újra.
Jago, Cassio jönnek.
És férjem.
| Egy-két év kevés |
Tátott torok, mi nők az eledel,
Mohón befalnak – és ha jóllakának,
Kiköpnek újra.
Jago, Cassio jönnek.
| Itt jő Cassio. |
JAGO.
Itt nincs semmi mód. Neki
Kell szólnia. No rajta, vedd körül.
Itt nincs semmi mód. Neki
Kell szólnia. No rajta, vedd körül.
DESDEMONA.
Jó Cassio, szólj, miben áll ügyed?
Jó Cassio, szólj, miben áll ügyed?
CASSIO.
Mind abba’ még. Könyörgök, asszonyom,
Nagy befolyásod fordítsd arra, hogy
Jussak megint kegyébe, mely iránt
Oly tisztelettel van szivem tele.
Ügyem halasztást nem tűr. Ha bünöm
Oly szörnyű, hogy se mult szolgálatim,
Se a jelenben bánatom, sem a
Feltétel: arra érdemet szerezni
Jövőben is, nem ád engesztelést:
Jobb lesz egyszerre tudni sorsomat,
S a megadás mezét felöltve, más
Pályán zörgetni a sors ajtaján
Alamizsnáért.
Mind abba’ még. Könyörgök, asszonyom,
Nagy befolyásod fordítsd arra, hogy
Jussak megint kegyébe, mely iránt
Oly tisztelettel van szivem tele.
Ügyem halasztást nem tűr. Ha bünöm
Oly szörnyű, hogy se mult szolgálatim,
Se a jelenben bánatom, sem a
Feltétel: arra érdemet szerezni
Jövőben is, nem ád engesztelést:
Jobb lesz egyszerre tudni sorsomat,
S a megadás mezét felöltve, más
Pályán zörgetni a sors ajtaján
Alamizsnáért.
DESDEMONA.
Ügyvédkedésem nem hozott sikert.
Uram nem az, ki volt. Nem ismerek rá,
Bár arcza az, s csupán kedélye más.
Úgy áldjon ég és minden angyalok,
Hogy érdekedben mindent megtevék,
Sőt haragának kitevém magam,
Szabad beszédem által. Várni kell.
Mi rajtam áll, én mindent megteszek,
Mint magamért. Ah, ezzel érd be most.
| Ah! jó Cassio! |
Uram nem az, ki volt. Nem ismerek rá,
Bár arcza az, s csupán kedélye más.
Úgy áldjon ég és minden angyalok,
Hogy érdekedben mindent megtevék,
Sőt haragának kitevém magam,
Szabad beszédem által. Várni kell.
Mi rajtam áll, én mindent megteszek,
Mint magamért. Ah, ezzel érd be most.
JAGO.
Urunk haragszik?
Urunk haragszik?
EMILIA.
Szörnyű haragban.
| Most megy innen el, |
JAGO.
Láttam, midőn az ágyú csatasort
Kapott a légbe s épen oldalán
Saját testvérét szerteszaggatá,
Mikép az ördög. S ő haraghatik?
Csak egy pillanatnyi lesz. Hozzá megyek,
Ha ő haragszik, történt valami
| S ő haraghatik? |
Kapott a légbe s épen oldalán
Saját testvérét szerteszaggatá,
Mikép az ördög. S ő haraghatik?
Csak egy pillanatnyi lesz. Hozzá megyek,
Ha ő haragszik, történt valami
DESDEMONA.
Hazúl; vagy itt egy még idő előtt
Kisült gaz ármány, a mi ennyire
Fölindítá. A férfi ily esetben
Kisebb személyen tölti bosszuját,
Habár nagyobb az ok. Így lesz valóban.
Ha csak kis ujjunk fáj: a többi ép
Tagokra is a fájdalom kihat.
A férfiak sem istenek. Ne várjuk,
Hogy vőlegényi gyöngédségüket
Örökre tartsák. Szidj, Emiliám!
Mint hebehurgya hadbíró, törék
Pálczát fölötte egy rossz szó miatt;
De látom már, hamis volt a tanú
S megsemmisítem az itéletet.
| Tedd kérlek azt. | (Jago el.) |
| Valami államügy |
Kisült gaz ármány, a mi ennyire
Fölindítá. A férfi ily esetben
Kisebb személyen tölti bosszuját,
Habár nagyobb az ok. Így lesz valóban.
Ha csak kis ujjunk fáj: a többi ép
Tagokra is a fájdalom kihat.
A férfiak sem istenek. Ne várjuk,
Hogy vőlegényi gyöngédségüket
Örökre tartsák. Szidj, Emiliám!
Mint hebehurgya hadbíró, törék
Pálczát fölötte egy rossz szó miatt;
De látom már, hamis volt a tanú
S megsemmisítem az itéletet.
EMILIA.
Oh adja ég, hogy államügy legyen,
S ne rút gyanú vagy féltékeny szeszély
Te ellened.
Oh adja ég, hogy államügy legyen,
S ne rút gyanú vagy féltékeny szeszély
Te ellened.
DESDEMONA.
Én Istenem! hisz én
Okot nem adtam arra soha sem.
Én Istenem! hisz én
Okot nem adtam arra soha sem.
EMILIA.
A féltés józan okot nem keres,
Gyanúit az nem okra épiti,
Félt csak – mivel félt. Szörny, mely önmagától
Fogantatik, mely önmagát szüli.
A féltés józan okot nem keres,
Gyanúit az nem okra épiti,
Félt csak – mivel félt. Szörny, mely önmagától
Fogantatik, mely önmagát szüli.
DESDEMONA.
Őrizd meg, ég, e szörnytől férjemet!
Őrizd meg, ég, e szörnytől férjemet!
EMILIA.
Amen, asszonyom.
Amen, asszonyom.
DESDEMONA.
De, Cassio, maradj közel. Megint
Kérendem őt ügyedben.
| Jer, keressük fel őt. |
Kérendem őt ügyedben.
CASSIO.
Bianka jő.
| Köszönöm |
| Úrnőm! | (Desdemona Emilia el.) |
BIANKA.
| Az ég megáldjon, Cassiom! |
CASSIO.
Hogyan, Bianka, mit keressz te itt?
Valóban, szépem, hozzád készülék.
Hogyan, Bianka, mit keressz te itt?
Valóban, szépem, hozzád készülék.
BIANKA.
Én meg tehozzád, Cassio. Mi ez?
Egy hétig elmaradsz. Hét nap s annyi éj,
És húszszor annyi óra, s szerető
Szívemnek húszszor olyan hosszu, mint
Az óralap mutatja! Szörnyüség!
Én meg tehozzád, Cassio. Mi ez?
Egy hétig elmaradsz. Hét nap s annyi éj,
És húszszor annyi óra, s szerető
Szívemnek húszszor olyan hosszu, mint
Az óralap mutatja! Szörnyüség!
CASSIO.
Bianka, megbocsáss! Nagy gond nyomott,
Mi tőled elvont. Ám hosszabb időt
Igérek – helyrehozni a mulasztást.
Édes Biankám, kérlek, varrd le ezt.
Bianka, megbocsáss! Nagy gond nyomott,
Mi tőled elvont. Ám hosszabb időt
Igérek – helyrehozni a mulasztást.
Édes Biankám, kérlek, varrd le ezt.
| (Desdemona kendőjét átadja.) |
)
BIANKA.
Oh Cassiom! kitől kapád e kendőt,
Tán új kegyelttől édes zálog ez?
Most értem, ah, a távollét okát!
Hová juték! Jó, jó.
Oh Cassiom! kitől kapád e kendőt,
Tán új kegyelttől édes zálog ez?
Most értem, ah, a távollét okát!
Hová juték! Jó, jó.
CASSIO.
Dobd vissza a manónak a gyanút,
Ki azt sugallta. Most már féltesz is,
S azt gondolod, szerelmi zálog ez?
Nem, nem Bianka!
| Eredj, te asszony! |
Ki azt sugallta. Most már féltesz is,
S azt gondolod, szerelmi zálog ez?
Nem, nem Bianka!
BIANKA.
| Mondd tehát, kié? |
CASSIO.
Én nem tudom. Szobámban úgy lelém,
A rajzot megszerettem. S míg ura
– Mi hihető is – visszakövetelné,
Mását óhajtom. Tedd meg, s most eredj.
Én nem tudom. Szobámban úgy lelém,
A rajzot megszerettem. S míg ura
– Mi hihető is – visszakövetelné,
Mását óhajtom. Tedd meg, s most eredj.
BIANKA.
Menjek? s miért?
Menjek? s miért?
CASSIO.
Nem volna jó ajánlat s nem kivánom,
Hogy itt találjon egy nővel.
| Othellot várom itt, |
Hogy itt találjon egy nővel.
BIANKA.
| S miért? |
CASSIO.
Nem mintha –
Nem mintha –
BIANKA.
Kérlek, kisérj el bár egy darabig.
S igérd, hogy eljősz, még ma este eljősz.
| Mondd ki csak, mert nem szeretsz. |
S igérd, hogy eljősz, még ma este eljősz.
CASSIO.
Csak egy kevéssé mehetek veled,
Várnom kell itt. De nem sokára látsz.
Csak egy kevéssé mehetek veled,
Várnom kell itt. De nem sokára látsz.
BIANKA.
Jól van; hiszen lásd, megadom magam.
Jól van; hiszen lásd, megadom magam.
| (Elmennek.) |
