I. SZÍN.
Ugyanott.
Othello, Jago jönnek.
JAGO.
Mit mondasz erre?
Mit mondasz erre?
OTHELLO.
| Mit mondok? Mire? |
JAGO.
Titokba csókolózni –
Titokba csókolózni –
OTHELLO.
| Bűn, tilos. |
JAGO.
Vagy ott fekünni, levetkőzve, együtt
Egy órahosszant, szép ártatlanul –
Vagy ott fekünni, levetkőzve, együtt
Egy órahosszant, szép ártatlanul –
OTHELLO.
Együtt, az ágyban és ártatlanul?
Képmutatás, megcsalni az ördögöt!
Ki szűz akar maradni s így teszen:
Az ördögt azt – és ő istent kisérti.
Együtt, az ágyban és ártatlanul?
Képmutatás, megcsalni az ördögöt!
Ki szűz akar maradni s így teszen:
Az ördögt azt – és ő istent kisérti.
JAGO.
Ha mit se tettek, úgy nem nagy hiba.
Ha én a nőmnek egy kendőt adok –
Ha mit se tettek, úgy nem nagy hiba.
Ha én a nőmnek egy kendőt adok –
OTHELLO.
Nos?
Nos?
JAGO.
Úgy gondolom, másnak adhatja azt.
| Az övé lesz, és ha az övé, |
OTHELLO.
Övé erénye és becsülete is:
Szabad-e ezt is odaadnia?
Övé erénye és becsülete is:
Szabad-e ezt is odaadnia?
JAGO.
A becsület nem kézzel fogható –
Sok bír vele és mégsem az övé.
Hanem a kendő –
A becsület nem kézzel fogható –
Sok bír vele és mégsem az övé.
Hanem a kendő –
OTHELLO.
Azt mondtad, – úgy kóvályg elmém körül, mint
Halálos ház körül hollósereg –
Rosszat jelentve, – kendőm nála van?
| Bár feledni tudnám! |
Halálos ház körül hollósereg –
Rosszat jelentve, – kendőm nála van?
JAGO.
S aztán –?
S aztán –?
OTHELLO.
| De mégis az nem volna jó. |
JAGO.
Hát még, ha mondom: hogy látám, azaz
Hallám, mikép gyaláza meg; tudod,
Van oly czudar, ki hogyha csábitással
Megnyert egy asszonyt, vagy ha ez magát
Önként megadta, – meg nem állja, hogy ne
Fecsegjen.
Hát még, ha mondom: hogy látám, azaz
Hallám, mikép gyaláza meg; tudod,
Van oly czudar, ki hogyha csábitással
Megnyert egy asszonyt, vagy ha ez magát
Önként megadta, – meg nem állja, hogy ne
Fecsegjen.
OTHELLO.
És ő mondott valamit?
És ő mondott valamit?
JAGO.
Mondott bizony, de nem többet, csak azt,
Mit újra eltagadna.
Mondott bizony, de nem többet, csak azt,
Mit újra eltagadna.
OTHELLO.
| Mit beszélt? |
JAGO.
Hát azt, hogy ő –
Hát azt, hogy ő –
OTHELLO.
| Mit? |
JAGO.
| Nála – |
OTHELLO.
| Nála hált? |
JAGO.
Úgy, nála, vagy vele, a mint akarod.
Úgy, nála, vagy vele, a mint akarod.
OTHELLO.
Vele hált! Szörnyűség! A kendő – a vallomás – a kendő! Valld meg s akaszszanak fel! Vagy előbb akaszszanak fel s azután vallj! Reszketek! A természet ily undok bűnt nem fog magára ok nélkül. Nem! ez csak hiú beszéd, mi engem megráz. Hah! orr – fül – ajak – minden! Lehetséges-e? Valld meg! A kendő! Oh pokol! (Elájul.)
Vele hált! Szörnyűség! A kendő – a vallomás – a kendő! Valld meg s akaszszanak fel! Vagy előbb akaszszanak fel s azután vallj! Reszketek! A természet ily undok bűnt nem fog magára ok nélkül. Nem! ez csak hiú beszéd, mi engem megráz. Hah! orr – fül – ajak – minden! Lehetséges-e? Valld meg! A kendő! Oh pokol! (Elájul.)
JAGO.
Hass, méreg! Így, hass! Így fogják meg a
Könnyen hivő bolondot. Így jő sok
Ártatlan asszony hírbe, – tiszta bár.
Hej, jó uram! Othello! Jó uram!
Cassio jő.
Te Cassio!
Hass, méreg! Így, hass! Így fogják meg a
Könnyen hivő bolondot. Így jő sok
Ártatlan asszony hírbe, – tiszta bár.
Hej, jó uram! Othello! Jó uram!
Cassio jő.
Te Cassio!
)
CASSIO.
Mi baj?
Mi baj?
JAGO.
Ez tennap óta már a második.
| Urunk elájult. |
CASSIO.
| Dörgöld a vakszemét. |
JAGO.
Ily görcsöket magokra hagyni jobb.
Máskép habot túr és őrjöngni kezd.
Nézd, mozdul is már. Távozz egy kicsit,
magához jő azonnal. Majd utóbb
Hogy vagy, uram? Nincs sértve a fejed?
| Nem, mentsem isten. |
Máskép habot túr és őrjöngni kezd.
Nézd, mozdul is már. Távozz egy kicsit,
magához jő azonnal. Majd utóbb
| Fontos beszédem volna még veled. | (Cassio el.) |
OTHELLO.
Gúnyolsz?
Gúnyolsz?
JAGO.
Bár tűrni tudd, mint férfi, sorsodat!
| Gúnyollak-é? az égre, nem. |
OTHELLO.
A rászedett férj szarvas vad barom.
A rászedett férj szarvas vad barom.
JAGO.
Úgy városokban sok barom lakik
És sok szelid vadállat.
Úgy városokban sok barom lakik
És sok szelid vadállat.
OTHELLO.
Megvallotta-e?
Megvallotta-e?
JAGO.
Gondold, hogy minden férfi jármodat
Segíti vonni. Hej, sokan feküsznek
Tisztátlan ágyban minden éjtszaka,
Tisztának vélve azt! Te jobban állsz.
A vén pokol kedvencz tréfája az:
Csókolni bizton a parázna nőt
S azt hinni, hogy szűz; nekem: tudni jobb,
S tisztába lenni magammal s vele.
| Légy férfi, jó uram. |
Segíti vonni. Hej, sokan feküsznek
Tisztátlan ágyban minden éjtszaka,
Tisztának vélve azt! Te jobban állsz.
A vén pokol kedvencz tréfája az:
Csókolni bizton a parázna nőt
S azt hinni, hogy szűz; nekem: tudni jobb,
S tisztába lenni magammal s vele.
OTHELLO.
Bölcs, jó, bizonynyal!
Bölcs, jó, bizonynyal!
JAGO.
És türelemmel pánczélozd magad.
Míg téged itt a bánat elnyomott,
(Ily férfihoz nem illő szenvedély!)
Itt jára Cassio. Elküldtem őt
És görcseidnek jó okát adám.
Mondám, azonnal térjen vissza, mit
Ő megigért. Vonulj csak félre kissé;
S lásd meg, mi gúny, mi csúfság, káröröm
Ragyog minden vonásán. Mert vele
Mindent elébeszéltetek megint:
Hol, hogy, mikor, hány ízben ölelé
És fogja újra megölelni nődet.
Csak jól vigyázz reám. Most tűrelem!
Vagy azt hiendem még, hogy csupa düh
S nem férfi vagy.
| Egy kissé vonulj el, |
Míg téged itt a bánat elnyomott,
(Ily férfihoz nem illő szenvedély!)
Itt jára Cassio. Elküldtem őt
És görcseidnek jó okát adám.
Mondám, azonnal térjen vissza, mit
Ő megigért. Vonulj csak félre kissé;
S lásd meg, mi gúny, mi csúfság, káröröm
Ragyog minden vonásán. Mert vele
Mindent elébeszéltetek megint:
Hol, hogy, mikor, hány ízben ölelé
És fogja újra megölelni nődet.
Csak jól vigyázz reám. Most tűrelem!
Vagy azt hiendem még, hogy csupa düh
S nem férfi vagy.
OTHELLO.
A tűrelemben most mester leszek.
De, hallod? – majd a vérengzésben is!
| Te Jago, hallod-e? |
De, hallod? – majd a vérengzésben is!
JAGO.
Úgy, úgy; minden a maga idején.
Úgy, úgy; minden a maga idején.
| Most el! | (Othello félre vonul.) |
| No majd Biankát kérdezem; |
Eladja, abbul él s ruházkodik,
Most Cassioba szeretett. Az ily
Ringyóknak átka: hogy ha ők ezer
Férfit kijátsztak, őket egy kijátszsza.
Ha említem, Cassio nem állja meg,
Hogy ne nevessen. Jő. S ha ő nevet:
Cassio jő.
A mór dühöng s bolond féltése majd
Cassio mosolyát, kedvét, vidám
Vonásait mind rosszra magyarázza.
Hogy vagyunk, hadnagy úr?
CASSIO.
Annál rosszabbúl, mert oly czímet adsz,
Minek hiánya kínoz épen.
Annál rosszabbúl, mert oly czímet adsz,
Minek hiánya kínoz épen.
JAGO.
Hahogy Biankán állna a dolog,
Jó volna úgy-e?
| Ej! |
| Szorítsd csak Desdemonát, újra meglesz. | (Halkan.) |
Jó volna úgy-e?
CASSIO.
| A haszontalan! |
OTHELLO. (magában).
Oh mint nevet már.
Oh mint nevet már.
JAGO.
Nem láttam ily szerelmes nőt soha.
Nem láttam ily szerelmes nőt soha.
CASSIO.
Szegény bohó! Engem szörnyen szeret.
Szegény bohó! Engem szörnyen szeret.
OTHELLO. (magában).
Már nem tagadja, s még kineveti.
Már nem tagadja, s még kineveti.
JAGO.
Te Cassio!
Te Cassio!
OTHELLO. (magában).
Most megvallatja őt.
Úgy kell, úgy, jól van.
Most megvallatja őt.
Úgy kell, úgy, jól van.
JAGO.
Ő már dicsekszik, hogy te elveszed.
Szándékod az?
Ő már dicsekszik, hogy te elveszed.
Szándékod az?
CASSIO.
| Hahaha! |
OTHELLO. (magában).
Hah! gúnyolódol! Diadalmat ülsz!
Hah! gúnyolódol! Diadalmat ülsz!
CASSIO.
Nőül venni őt? Én egy kéjhölgyet? kérlek, légy egy kis türelemmel eszem iránt, ne tégy fel oly betegséget felőle! Hahaha!
Nőül venni őt? Én egy kéjhölgyet? kérlek, légy egy kis türelemmel eszem iránt, ne tégy fel oly betegséget felőle! Hahaha!
OTHELLO. (magában).
Úgy, úgy, úgy, úgy! A ki nyer, az nevet!
Úgy, úgy, úgy, úgy! A ki nyer, az nevet!
JAGO.
Valóban, híre jár, hogy elveszed.
Valóban, híre jár, hogy elveszed.
CASSIO.
Kérlek, mondj igazat.
Kérlek, mondj igazat.
JAGO.
| Kutya legyek! |
OTHELLO. (magában).
Megbélyegeztél? Jól van.
Megbélyegeztél? Jól van.
CASSIO.
Ezt maga híresztelte a majom. Azt hiszi, nőül veszem! Csak hiúsága verte a fejébe, nem én igértem.
Ezt maga híresztelte a majom. Azt hiszi, nőül veszem! Csak hiúsága verte a fejébe, nem én igértem.
OTHELLO. (magában).
Jago int, most kezdődik a történet.
Jago int, most kezdődik a történet.
CASSIO.
Az imént is itt volt, mindenütt nyomomban van. A minap valami velenczeiekkel beszélgettem a kikötőnél, egyszer csak jő ez a báb, s lelkemre mondom, nyakamba esik.
Az imént is itt volt, mindenütt nyomomban van. A minap valami velenczeiekkel beszélgettem a kikötőnél, egyszer csak jő ez a báb, s lelkemre mondom, nyakamba esik.
OTHELLO. (magában).)
Kiáltva: édes Cassiom, – vagy más ilyent; arczjátéka azt mutatja.
Kiáltva: édes Cassiom, – vagy más ilyent; arczjátéka azt mutatja.
CASSIO.
Rajtam csüngött, sírt, csókolt, majd lehúzott a lábamról. Hahaha!
Rajtam csüngött, sírt, csókolt, majd lehúzott a lábamról. Hahaha!
OTHELLO. (magában).
Most elmondja, hogy voná be hálószobámba. Hah! orrodat látom már, de még a kutyát nem, melynek oda dobjam.
Most elmondja, hogy voná be hálószobámba. Hah! orrodat látom már, de még a kutyát nem, melynek oda dobjam.
CASSIO.
Kénytelen vagyok egészen fölhagyni vele.
Kénytelen vagyok egészen fölhagyni vele.
JAGO. (halkan).
Lelkemre mondom! itt jő.
Lelkemre mondom! itt jő.
| (Bianka jő.) |
CASSIO.
| A falánk görény. No mit kisérgetsz örökké? |
BIANKA.
Kisérjen az ördög s a felesége. Minek adtad ezt a kendőt ide? Bolond voltam, hogy elvevém. S még levarrjam s tán bizony ilyen munkát lel az ember csak úgy a szobájában, a nélkül, hogy tudná, ki hagyta ott? Valami szeretőd adta – s én kínlódjam vele? Add a muczidnak, én tudom le nem varrom, akárkitől kaptad.
Kisérjen az ördög s a felesége. Minek adtad ezt a kendőt ide? Bolond voltam, hogy elvevém. S még levarrjam s tán bizony ilyen munkát lel az ember csak úgy a szobájában, a nélkül, hogy tudná, ki hagyta ott? Valami szeretőd adta – s én kínlódjam vele? Add a muczidnak, én tudom le nem varrom, akárkitől kaptad.
CASSIO.
Ej ej Biankám, szépem, csöndesedj’…
Ej ej Biankám, szépem, csöndesedj’…
OTHELLO. (magában).
Az égre, nem az én kendőm-e az?
Az égre, nem az én kendőm-e az?
BIANKA.
| Ha vacsorára lejősz, jó; ha nem, jöjj máskor, mikor kedved van. | (El.) |
JAGO.
Utána, csak utána!
Utána, csak utána!
CASSIO.
Azt kell tennem valóban, különben tele kiabálja az utczákat.
Azt kell tennem valóban, különben tele kiabálja az utczákat.
JAGO.
Nála akarsz vacsorálni?
Nála akarsz vacsorálni?
CASSIO.
Úgy szándékozom.
Úgy szándékozom.
JAGO.
Talán ott találkozunk, mert valóban fontos beszédem volna veled.
Talán ott találkozunk, mert valóban fontos beszédem volna veled.
CASSIO.
Kérlek, jöjj el. Eljősz?
Kérlek, jöjj el. Eljősz?
JAGO.
Jó, jó. (Cassio el.)
Othello eléjő.
Jó, jó. (Cassio el.)
Othello eléjő.
OTHELLO.
Mikép öljem őt meg Jago?
Mikép öljem őt meg Jago?
JAGO.
Vetted észre, mint nevetett bűnén?
Vetted észre, mint nevetett bűnén?
OTHELLO.
Oh Jago!
Oh Jago!
JAGO.
Láttad a kendőt?
Láttad a kendőt?
OTHELLO.
Az enyém volt?
Az enyém volt?
JAGO.
Lelkemre mondom, az. S látod, mennyire becsüli a balga az asszonyt, nődet! Ő adta neki e kendőt s ő szajhájának adja!
Lelkemre mondom, az. S látod, mennyire becsüli a balga az asszonyt, nődet! Ő adta neki e kendőt s ő szajhájának adja!
OTHELLO.
Szeretném, ha kilencz évig mind gyilkolhatnám őt. Szép asszony! Derék asszony! Kedves asszony!
Szeretném, ha kilencz évig mind gyilkolhatnám őt. Szép asszony! Derék asszony! Kedves asszony!
JAGO.
Eh! felejtsd el!
Eh! felejtsd el!
OTHELLO.
Rothadjon el, veszszen meg, menjen a pokolba éjszakára. Mert nem fog élni. Nem. Szivem kővé vált, reá ütök s kezem nem fájdul meg. Oh! a világon nem volt ily édes teremtés! Méltó, hogy egy király mellett pihenjen s az szolgáljon neki!
Rothadjon el, veszszen meg, menjen a pokolba éjszakára. Mert nem fog élni. Nem. Szivem kővé vált, reá ütök s kezem nem fájdul meg. Oh! a világon nem volt ily édes teremtés! Méltó, hogy egy király mellett pihenjen s az szolgáljon neki!
JAGO.
Ne gondolj rá.
Ne gondolj rá.
OTHELLO.
Kárhozat reá! Csak azt mondom, a mi igaz. Oly gyönyörűn varrt! Mesterileg zenélt! Dalával a medvét megszelidítheté! Esze oly magas, oly találékony!
Kárhozat reá! Csak azt mondom, a mi igaz. Oly gyönyörűn varrt! Mesterileg zenélt! Dalával a medvét megszelidítheté! Esze oly magas, oly találékony!
JAGO.
Annál rosszabb.
Annál rosszabb.
OTHELLO.
Oh! ezerszer, ezerszer! S aztán oly szivélyes, oly nyájas!
Oh! ezerszer, ezerszer! S aztán oly szivélyes, oly nyájas!
JAGO.
Ej, igen is nyájas.
Ej, igen is nyájas.
OTHELLO.
Úgy van. De mégis kár. Oh Jago, mily kár mégis!
Úgy van. De mégis kár. Oh Jago, mily kár mégis!
JAGO.
Ha bűnébe oly szerelmes vagy: adj neki szabadalmat reá. Mert hiszen ha téged nem bánt, másnak nem árt vele.
Ha bűnébe oly szerelmes vagy: adj neki szabadalmat reá. Mert hiszen ha téged nem bánt, másnak nem árt vele.
OTHELLO.
Izekre tördelem! Engem meggyalázni!
Izekre tördelem! Engem meggyalázni!
JAGO.
Az gyalázat tőle.
Az gyalázat tőle.
OTHELLO.
Saját tisztemmel!
Saját tisztemmel!
JAGO.
Annál gyalázatosabb!
Annál gyalázatosabb!
OTHELLO.
Adj mérget, Jago. Ma éjjel. Nem akarom kérdőre vonni, nehogy alakja, szépsége kiforgasson eszemből. Ma éjjel, Jago.
Adj mérget, Jago. Ma éjjel. Nem akarom kérdőre vonni, nehogy alakja, szépsége kiforgasson eszemből. Ma éjjel, Jago.
JAGO.
Ne méreggel öld meg. Fojtsd meg ágyában, épen azon ágyban, melyet meggyalázott.
Ne méreggel öld meg. Fojtsd meg ágyában, épen azon ágyban, melyet meggyalázott.
OTHELLO.
Jó, jó. Ez igazság. Igen jó.
Jó, jó. Ez igazság. Igen jó.
JAGO.
| A mi Cassiot illeti, bízd reám. Éjfélre kész leszek vele. | (Harsonák.) |
OTHELLO.
Rád bízom. Mit jelent e harsona?
Rád bízom. Mit jelent e harsona?
JAGO.
Talán Velencze küld hírt. Lodovico
Jő követül. Nézd, nőd is vele van.
Lodovico, Desdemona, Kiséret jönnek.
Talán Velencze küld hírt. Lodovico
Jő követül. Nézd, nőd is vele van.
Lodovico, Desdemona, Kiséret jönnek.
LODOVICO.
Üdvözlek, hős vezér.
Üdvözlek, hős vezér.
OTHELLO.
| Isten hozott. |
LODOVICO.
A herczeg és tanácsa üdvözöl.
A herczeg és tanácsa üdvözöl.
| (Leveleket ad át.) |
OTHELLO.
Levelöket hódolva csókolom.
Levelöket hódolva csókolom.
| (Fölnyitja a leveleket s olvas.) |
DESDEMONA.
Mi hír van otthon, jó Lodovico?
Mi hír van otthon, jó Lodovico?
JAGO.
Uram, örülök, itt láthatni önt,
Isten hozá Cyprusban!
Uram, örülök, itt láthatni önt,
Isten hozá Cyprusban!
LODOVICO.
S hogyan van Cassio?
| Köszönöm. |
JAGO.
| Még él, uram. |
DESDEMONA.
Férjem s közötte valami viszály
Esett; te majd kibékited.
Férjem s közötte valami viszály
Esett; te majd kibékited.
OTHELLO.
Oly bizonyos?
Oly bizonyos?
DESDEMONA.
Mi, kedvesem?
Mi, kedvesem?
OTHELLO. (olvas).
„Semmit se késsél végrehajtani.”
„Semmit se késsél végrehajtani.”
LODOVICO.
Nem ide szólt, el van merülve most.
Viszály esett hát közte s Cassio közt?
Nem ide szólt, el van merülve most.
Viszály esett hát közte s Cassio közt?
DESDEMONA.
Fölötte nagy. Bármit megtenni kész
Volnék a békeért, mert Cassiot
Igen szeretem.
Fölötte nagy. Bármit megtenni kész
Volnék a békeért, mert Cassiot
Igen szeretem.
OTHELLO.
| Kárhozat! pokol! |
DESDEMONA.
Uram?
Uram?
OTHELLO.
| Hah! eszeden vagy? |
DESDEMONA.
| Mi bajod? |
LODOVICO.
Tán a levél indítja föl. Mivel
Őt hazahívják, s helyét Cassio
Foglalja el.
Tán a levél indítja föl. Mivel
Őt hazahívják, s helyét Cassio
Foglalja el.
DESDEMONA.
| No annak örülök. |
OTHELLO.
Valóban?
Valóban?
DESDEMONA.
| Férjem? |
OTHELLO.
Őrjöngni látlak.
| Örülök, hogy így |
DESDEMONA.
Oh férjem, mi ez?
Oh férjem, mi ez?
OTHELLO. (megüti).
Ördög!
Ördög!
DESDEMONA.
| Ah! ezt nem érdemeltem. |
LODOVICO.
Hon senki nem hiendi, bár reá
Esküt tegyek. De ez sok is. No lásd,
Kérleld meg őt, sír.
| Ezt |
Esküt tegyek. De ez sok is. No lásd,
Kérleld meg őt, sír.
OTHELLO.
Ha női köny teherbe ejtené
A földet: ennek minden cseppiből
Egy krokodil születnék! El szememből!
| Ördög! Ördög! Oh! |
A földet: ennek minden cseppiből
Egy krokodil születnék! El szememből!
DESDEMONA.
Ha bánt tekintetem, megyek. (Indul.)
Ha bánt tekintetem, megyek. (Indul.)
LODOVICO.
Mily engedékeny nő. Hívd vissza őt!
| Valóban, |
OTHELLO.
Hé! asszony!
Hé! asszony!
DESDEMONA.
| Férjem? |
OTHELLO. (Lodovicohoz).
| Mit akarsz vele? |
LODOVICO.
Ki? Én?
Ki? Én?
OTHELLO.
Hisz visszatérhet, s újra vissza, és
Tovább mehet, – s tud sírni, sírni – oh!
És engedékeny, a mint mondod, az,
Oh szörnyen engedékeny! Sírj tovább!
Ezt illetőleg – oh! színlelni tud!
Im visszahívnak. Eredj csak haza,
Majd küldök érted. És én engedek –
Majd Cassionak átadom. Ma este
Kérlek, legyen szerencsém vacsorán.
Légy üdvözölve Cyprusban uram! –
| Te mondtad: hívjam vissza őt. |
Tovább mehet, – s tud sírni, sírni – oh!
És engedékeny, a mint mondod, az,
Oh szörnyen engedékeny! Sírj tovább!
Ezt illetőleg – oh! színlelni tud!
Im visszahívnak. Eredj csak haza,
Majd küldök érted. És én engedek –
| Haza megyek. El innen! | (Desdemona el.) |
| Helyemet |
Kérlek, legyen szerencsém vacsorán.
Légy üdvözölve Cyprusban uram! –
| Hah! a falánk kecskék, a majmok! | (El.) |
LODOVICO.
Ez hát a mór, kiről egész tanácsunk
Olyan sokat tart? Ez hát a nemes
Kedély, mit meg nem ingat szenvedély?
S szilárd erény, mit sors dárdája és
Szerencse nyila nem szögezne át?
Ez hát a mór, kiről egész tanácsunk
Olyan sokat tart? Ez hát a nemes
Kedély, mit meg nem ingat szenvedély?
S szilárd erény, mit sors dárdája és
Szerencse nyila nem szögezne át?
JAGO.
Megváltozott nagyon.
Megváltozott nagyon.
LODOVICO.
Vagy megromlott agya?
| Eszén van-e, |
JAGO.
Jobb, hogy nem szóljak. Vajha lenne az,
A mi lehetne! Adná ég, de most
Nem az valóban.
| Látod, milyen; |
A mi lehetne! Adná ég, de most
Nem az valóban.
LODOVICO.
| Megütni nejét! |
JAGO.
Nem jól tevé, de vajha lenne az
Ütés a legrosszabb!
Nem jól tevé, de vajha lenne az
Ütés a legrosszabb!
LODOVICO.
Vagy a levél zavarta így meg őt?
Az tette ily hevessé?
| Szokása ez? |
Az tette ily hevessé?
JAGO.
Nem kéne mondanom, a mit tudok
S láttam. De kérlek, csak tartsd szemmel őt,
Viseletéből mind azt megtudod,
Mit én elhallgatok. Vigyázz reá
S jegyezd meg, mit teend még.
| Istenem! |
S láttam. De kérlek, csak tartsd szemmel őt,
Viseletéből mind azt megtudod,
Mit én elhallgatok. Vigyázz reá
S jegyezd meg, mit teend még.
LODOVICO.
| Fájlalom, |
| Hogy benne így csalódtam. | (Elmennek.) |
