II. SZÍN.
Szoba a kastélyban.
Othello, Emilia.
OTHELLO.
Nem láttál egyebet?
Nem láttál egyebet?
EMILIA.
Hallottam és nem is gyaníthaték.
| Nem én, nem is |
OTHELLO.
De láttad őt és Cassiot együtt?
De láttad őt és Cassiot együtt?
EMILIA.
Igen, de semmi rosszat nem tevének;
A legutolsó szót is hallhatám.
Igen, de semmi rosszat nem tevének;
A legutolsó szót is hallhatám.
OTHELLO.
S nem suttogának?
S nem suttogának?
EMILIA.
| Nem, uram, soha. |
OTHELLO.
Nem küldtek-e ki tégedet?
Nem küldtek-e ki tégedet?
EMILIA.
| Soha. |
OTHELLO.
Kendő, legyező, vagy kesztyű után?
Kendő, legyező, vagy kesztyű után?
EMILIA.
Nem, soha sem.
Nem, soha sem.
OTHELLO.
| Ez mégis különös. |
EMILIA.
Erényeért lelkemmel kész vagyok
Jót állani. És hogyha van gyanud,
Ne higyj neki, merő alaptalan.
S a gazt, ki így elámított, az ég
Az ős kígyó átkával verje meg!
Mert hogyha e nő sem hű, tiszta, szűz:
Úgy férfi boldog egy sincs; mert a leg-
Hűbb asszony is rút, mint a rágalom.
Erényeért lelkemmel kész vagyok
Jót állani. És hogyha van gyanud,
Ne higyj neki, merő alaptalan.
S a gazt, ki így elámított, az ég
Az ős kígyó átkával verje meg!
Mert hogyha e nő sem hű, tiszta, szűz:
Úgy férfi boldog egy sincs; mert a leg-
Hűbb asszony is rút, mint a rágalom.
OTHELLO.
A keritőné mind ily együgyű.
Mást sem tud, mint fecsegni. Ámde ő
Kitanultabb, – gyalázatos bünök
Závára ő. S pedig térdelni és
Könyörgni tud. Magam láttam, nem egyszer.
Desdemona, Emilia jönnek.
| Hívd őt ide. | (Emilia el.) |
| Ez eleget beszél, |
Mást sem tud, mint fecsegni. Ámde ő
Kitanultabb, – gyalázatos bünök
Závára ő. S pedig térdelni és
Könyörgni tud. Magam láttam, nem egyszer.
Desdemona, Emilia jönnek.
DESDEMONA.
Parancsolál, uram?
Parancsolál, uram?
OTHELLO.
| Jöjj kis galamb! |
DESDEMONA.
Szól, mit kivánsz?
Szól, mit kivánsz?
OTHELLO.
Tekints reám.
| Hadd nézzek a szemedbe! |
DESDEMONA.
Mily iszonyú szeszély!
Mily iszonyú szeszély!
OTHELLO.
(Emiliahoz).
Tedd tisztedet. Hagyj csak magunkra most.
Zárd be az ajtót. Azután köhögj.
Vagy adj egyéb jelt, ha valaki jő.
(Emiliahoz).
Tedd tisztedet. Hagyj csak magunkra most.
Zárd be az ajtót. Azután köhögj.
Vagy adj egyéb jelt, ha valaki jő.
| Csak titkosan, csak titkosan. Mehetsz. | (Emilia el.) |
DESDEMONA.
Az égre kérlek, mindez mit jelent?
Szavadban a düh reszket, de a szót
Magát nem értém.
Az égre kérlek, mindez mit jelent?
Szavadban a düh reszket, de a szót
Magát nem értém.
OTHELLO.
| Te miféle vagy? |
DESDEMONA.
Én nőd vagyok; hű, tiszta nőd, uram!
Én nőd vagyok; hű, tiszta nőd, uram!
OTHELLO.
Esküdj’ meg erre s átkozd meg magad,
Különben angyalképedért az ördög
Megfogni nem mer. Kétszer átkozott!
Esküdj’, hogy hű vagy.
Esküdj’ meg erre s átkozd meg magad,
Különben angyalképedért az ördög
Megfogni nem mer. Kétszer átkozott!
Esküdj’, hogy hű vagy.
DESDEMONA.
| Isten látja azt! |
OTHELLO.
Az isten látja, hogy oly csalfa vagy,
Mint a pokol!
Az isten látja, hogy oly csalfa vagy,
Mint a pokol!
DESDEMONA.
Én csalfa? és mikép?
Én csalfa? és mikép?
OTHELLO.
Oh Desdemona! El, el tőlem, el!
Oh Desdemona! El, el tőlem, el!
DESDEMONA.
Ah szörnyű nap! Férjem, te sírsz! Miért sírsz!
Én vagyok-e, uram, e könny oka?
Ha azt hiszed, hogy tán apám tevé,
Hogy visszahívnak: oh ne rajtam állj
Boszút! Ha te őt elvesztéd… Hisz én
Is elvesztettem őt.
Ah szörnyű nap! Férjem, te sírsz! Miért sírsz!
Én vagyok-e, uram, e könny oka?
Ha azt hiszed, hogy tán apám tevé,
Hogy visszahívnak: oh ne rajtam állj
Boszút! Ha te őt elvesztéd… Hisz én
Is elvesztettem őt.
OTHELLO.
Istennek: engem búval látogatni,
S mint zápor hullna tar fejemre a
Csapás, veszély, gyalázat és nyomor,
S reményeimmel a sors foglya lennék:
Mégis találnék szívem egy zugában
Egy csöp türelmet. S így kitenni még
Czélpontul a gúny hideg mutató
Ujjának, – oh! – de ezt is elviselném
Nyugodtan. Ám – hol szívem kincseit
Leásta, a hol élnem kell, vagy épen
Nem élnem; hol a forrás van, miből
Létemnek árja foly, vagy végkép kiapad:
– Kiűzve lennem innen is, vagy ezt
Posvány gyanánt látnom, hol undokan
Rút békafaj költ, – oh! fordulj el itt
Szent türelem, szép rózsaarczú cherub!
S mint a pokol, oly zordan nézz te is.
| Ha tetszenék |
S mint zápor hullna tar fejemre a
Csapás, veszély, gyalázat és nyomor,
S reményeimmel a sors foglya lennék:
Mégis találnék szívem egy zugában
Egy csöp türelmet. S így kitenni még
Czélpontul a gúny hideg mutató
Ujjának, – oh! – de ezt is elviselném
Nyugodtan. Ám – hol szívem kincseit
Leásta, a hol élnem kell, vagy épen
Nem élnem; hol a forrás van, miből
Létemnek árja foly, vagy végkép kiapad:
– Kiűzve lennem innen is, vagy ezt
Posvány gyanánt látnom, hol undokan
Rút békafaj költ, – oh! fordulj el itt
Szent türelem, szép rózsaarczú cherub!
S mint a pokol, oly zordan nézz te is.
DESDEMONA.
Férjem remélem hűnek tart?
Férjem remélem hűnek tart?
OTHELLO.
Mint mészárszéken a fajtalan legyet,
Mely alig született, már párosul.
Te gyom! Oly szép! oly bűvös illatú!
S oly kábító! Oh mért is születél!
| Igen! |
Mely alig született, már párosul.
Te gyom! Oly szép! oly bűvös illatú!
S oly kábító! Oh mért is születél!
DESDEMONA.
Tudtom kívül mi bűnt követtem el?
Tudtom kívül mi bűnt követtem el?
OTHELLO.
E tiszta könyv, e szép papír, azért
Van-e, arra „szajhát” írjanak?
Hogy mit tevél? Mit? Oh gyalázatos!
Forró kohóvá gyulna arczom, és
Hamvvá kiégne bennem a szemérem:
Ha elbeszélném, mit től! – Mit tevél?
Az ég undorral borul el; a hold
Elbú; a szél, e csélcsap léhütő is
A föld mélyébe rejti el magát,
Csakhogy ne hallja. Mit tevél? Eredj,
E tiszta könyv, e szép papír, azért
Van-e, arra „szajhát” írjanak?
Hogy mit tevél? Mit? Oh gyalázatos!
Forró kohóvá gyulna arczom, és
Hamvvá kiégne bennem a szemérem:
Ha elbeszélném, mit től! – Mit tevél?
Az ég undorral borul el; a hold
Elbú; a szél, e csélcsap léhütő is
A föld mélyébe rejti el magát,
Csakhogy ne hallja. Mit tevél? Eredj,
Gyalázatos!
DESDEMONA.
Az égre! Bántasz engem!
Az égre! Bántasz engem!
OTHELLO.
Hát nem vagy az?
Hát nem vagy az?
DESDEMONA.
A szent keresztre nem!
Ha ez edényt, uram számára, hűn
Megóvni minden bűnös érintéstől:
Ha szűzeség ez, úgy én az vagyok.
A szent keresztre nem!
Ha ez edényt, uram számára, hűn
Megóvni minden bűnös érintéstől:
Ha szűzeség ez, úgy én az vagyok.
OTHELLO.
S nem vagy parázna?
S nem vagy parázna?
DESDEMONA.
| Nem, üdvömre, nem! |
OTHELLO.
| Valóban? |
DESDEMONA.
Ég irgalmazz!
Ég irgalmazz!
OTHELLO.
Mással vétlek össze; egy silány
Velenczei kéjhölgynek néztelek,
Ki Othelloval összekelt. – Hej, asszony!
Emilia jő.
Ki Szent Péterrel ellentétben állsz,
Mert a pokolnak őrzöd ajtaját:
Elvégezők; fogd, itt a díj. Nesze!
| Úgy bocsáss meg; |
Velenczei kéjhölgynek néztelek,
Ki Othelloval összekelt. – Hej, asszony!
Emilia jő.
Ki Szent Péterrel ellentétben állsz,
Mert a pokolnak őrzöd ajtaját:
Elvégezők; fogd, itt a díj. Nesze!
| Zárd bé az ajtót; s tarts titkot, tudod? | (El.) |
EMILIA.
Oh asszonyom! Mi lelte az urat?
Hogy érzed magad édes asszonyom?
Oh asszonyom! Mi lelte az urat?
Hogy érzed magad édes asszonyom?
DESDEMONA.
Félálomban vagyok.
Félálomban vagyok.
)
EMILIA.
| Mi lelte uramat? |
DESDEMONA.
Ki a te urad?
Ki a te urad?
EMILIA.
| A ki a tied. |
DESDEMONA.
Nekem nincs uram! Menj, hozzám nem szólj,
Nem sirhatok – nem is felelhetek,
Csak könnyeimmel. Kérlek, éjszakára
Tedd fekhelyemre mátka-ágyneműm,
De ne feledd. Menj, hívd el férjedet.
Nekem nincs uram! Menj, hozzám nem szólj,
Nem sirhatok – nem is felelhetek,
Csak könnyeimmel. Kérlek, éjszakára
Tedd fekhelyemre mátka-ágyneműm,
De ne feledd. Menj, hívd el férjedet.
EMILIA.
| Mily változás! | (El.) |
DESDEMONA.
Mit is tehettem, mi a legkisebb
Gyanút költhette benne ellenem?
Jago, Emilia jönnek.
| Ezt érdemeltem, ezt? |
Gyanút költhette benne ellenem?
Jago, Emilia jönnek.
JAGO.
Mi tetszik asszonyom? Baj van talán?
Mi tetszik asszonyom? Baj van talán?
DESDEMONA.
Nem mondhatom ki. – A ki gyermeket
Tanít: szeliden, szépen bán vele –
S ő engem megszidott. Valóban én rossz
Gyermek vagyok, kit szidni kell.
Nem mondhatom ki. – A ki gyermeket
Tanít: szeliden, szépen bán vele –
S ő engem megszidott. Valóban én rossz
Gyermek vagyok, kit szidni kell.
JAGO.
| Mi az? |
EMILIA.
Képzeld csak: őt szajhának nevezé,
És oly vadul, gorombán bánt vele,
Hogy tűrhetetlen.
Képzeld csak: őt szajhának nevezé,
És oly vadul, gorombán bánt vele,
Hogy tűrhetetlen.
DESDEMONA.
| Hát az vagyok én? |
JAGO.
Mi, asszonyom?
Mi, asszonyom?
DESDEMONA.
Minek, hallod, szidott.
Minek, hallod, szidott.
EMILIA.
Szajhának! Oh egy részeg koldus is
Nem mondja nyiltan annak kedvesét.
Szajhának! Oh egy részeg koldus is
Nem mondja nyiltan annak kedvesét.
JAGO.
S miért tevé?
S miért tevé?
DESDEMONA.
Hogy én az nem vagyok.
| Ki tudja? Azt tudom, |
JAGO.
| No csak ne sírj! |
EMILIA.
Ezért adott ki annyi kérőjén,
Hagyá el apját, rokonit, honát,
Hogy ringyónak nevezzék? – Nem elég
Ok ez sírásra?
Ezért adott ki annyi kérőjén,
Hagyá el apját, rokonit, honát,
Hogy ringyónak nevezzék? – Nem elég
Ok ez sírásra?
DESDEMONA.
Ah! balsorom ez!
Ah! balsorom ez!
JAGO.
Ördög vigye! De honnan is vevé?
Ördög vigye! De honnan is vevé?
DESDEMONA.
Az isten tudja!
Az isten tudja!
EMILIA.
Hogy valami gaz, cselszövő, czudar,
Ki hivatalt vadász s kétszínkedik,
Gondolta ezt ki. Veszszek el, ha nem
| Én fogadni mernék: |
Ki hivatalt vadász s kétszínkedik,
Gondolta ezt ki. Veszszek el, ha nem
JAGO.
Ej az lehetlen. Ki is volna itt?
Ej az lehetlen. Ki is volna itt?
DESDEMONA.
Ha azt tevé, az ég bocsássa meg!
Ha azt tevé, az ég bocsássa meg!
EMILIA.
Bocsássa a kötél! Pokol rágja meg!
Ő szajha? És ki látogatja őt?
Hol és mikor? mikép? hol a gyanú?
A mórt vagy egy gazember csalta meg,
Egy átkozott gaz, egy rongyos kölyök.
Oh ég! fedezd föl a gyalázatost,
S adj minden ártatlan kezébe egy
Korbácsot, őt kelettől nyúgotig
Egész világon által ostromolni!
Bocsássa a kötél! Pokol rágja meg!
Ő szajha? És ki látogatja őt?
Hol és mikor? mikép? hol a gyanú?
A mórt vagy egy gazember csalta meg,
Egy átkozott gaz, egy rongyos kölyök.
Oh ég! fedezd föl a gyalázatost,
S adj minden ártatlan kezébe egy
Korbácsot, őt kelettől nyúgotig
Egész világon által ostromolni!
JAGO.
Ne kiabálj, nyilt ajtónál vagyunk.
Ne kiabálj, nyilt ajtónál vagyunk.
EMILIA.
Oh a cudar! Ily szép legény vala,
Ki egykor téged is megbóditott,
Hogy engem a mórral gyanúba végy.
Oh a cudar! Ily szép legény vala,
Ki egykor téged is megbóditott,
Hogy engem a mórral gyanúba végy.
JAGO.
Hallgass, bolond vagy.
Hallgass, bolond vagy.
DESDEMONA.
Hogy nyerhetem meg újonnan szivét?
Keresd fel őt, mert én – a napvilágra –
Semmit sem értek ebből! Esküszöm:
Ha valaha vétettem ellene,
Tettel, szavakkal, vagy csak gondolatban,
Vagy, ha szemem, fülem, érzékeim
Kivüle másban kerestek gyönyört,
Ha most, vagy eddig, s mindig ezután,
– Bár űzzön el magától koldusul –
Őt nem szeretném: – átkozott legyek!
A szigorúság oly sokat tehet;
Megölhet az, – de nem rendíti meg
Szerelmemet! Nem mondhatom ki: szajha –
– Csakhogy kimondám: megborzaszt e szó –
De e nevet megérdemelni – nem!
Egész világ kincséért sem, soha!
| Oh Jago, tanácsolj! |
Keresd fel őt, mert én – a napvilágra –
Semmit sem értek ebből! Esküszöm:
Ha valaha vétettem ellene,
Tettel, szavakkal, vagy csak gondolatban,
Vagy, ha szemem, fülem, érzékeim
Kivüle másban kerestek gyönyört,
Ha most, vagy eddig, s mindig ezután,
– Bár űzzön el magától koldusul –
Őt nem szeretném: – átkozott legyek!
A szigorúság oly sokat tehet;
Megölhet az, – de nem rendíti meg
Szerelmemet! Nem mondhatom ki: szajha –
– Csakhogy kimondám: megborzaszt e szó –
De e nevet megérdemelni – nem!
Egész világ kincséért sem, soha!
JAGO.
Kérlek, nyugodj meg. Benne ez szeszély,
Az államügyek sértették talán –
S veled veszekszik. –
Kérlek, nyugodj meg. Benne ez szeszély,
Az államügyek sértették talán –
S veled veszekszik. –
DESDEMONA.
| Ha az volna csak! |
JAGO.
S nem több, fogadni mernék. (Harsonák.)
Halld, vacsorára hívnak. A velenczei
Követ urak talán várnak reánk.
Eredj, ne sírj. Még minden jóra fordul.
S nem több, fogadni mernék. (Harsonák.)
Halld, vacsorára hívnak. A velenczei
Követ urak talán várnak reánk.
Eredj, ne sírj. Még minden jóra fordul.
(Desdemona, Emilia el.)
Mi újság, Rodrigo?
| Rodrigo jő |
RODRIGO.
Úgy veszem észre, nem bántál őszintén velem.
Úgy veszem észre, nem bántál őszintén velem.
JAGO.
Hát, ellenkezőleg?
Hát, ellenkezőleg?
RODRIGO.
Napról napra valami kifogással kötöd be a szememet, s úgy tetszik, inkább minden jó alkalomtól elvonsz, mintsem reményeimet valósítni igyekeznél. Ezt nem tűröm tovább; sem azt ne hidd, hogy oly könnyen elviselem, mit miattad eddig kiállottam.
Napról napra valami kifogással kötöd be a szememet, s úgy tetszik, inkább minden jó alkalomtól elvonsz, mintsem reményeimet valósítni igyekeznél. Ezt nem tűröm tovább; sem azt ne hidd, hogy oly könnyen elviselem, mit miattad eddig kiállottam.
JAGO.
Kihallgatsz-e, Rodrigo?
Kihallgatsz-e, Rodrigo?
RODRIGO.
Azt hiszem, eleget hallottam. Mert igéreteid s tetteid nem igen tartanak egy lépést.
Azt hiszem, eleget hallottam. Mert igéreteid s tetteid nem igen tartanak egy lépést.
JAGO.
Méltatlanul vádolsz.
Méltatlanul vádolsz.
RODRIGO.
A mint érdemled. Kifürösztöttem magamat minden pénzemből. Az ékszereknek, miket Desdemona számára tőlem átvettél, fele elég lett volna egy apáczát elcsábítani. Azt mondtad: ő elfogadta azokat s mielőbbi találkozásra nyújtott reményt. De abból semmit se látok.
A mint érdemled. Kifürösztöttem magamat minden pénzemből. Az ékszereknek, miket Desdemona számára tőlem átvettél, fele elég lett volna egy apáczát elcsábítani. Azt mondtad: ő elfogadta azokat s mielőbbi találkozásra nyújtott reményt. De abból semmit se látok.
JAGO.
Jó, folytasd. nagyon jó.
Jó, folytasd. nagyon jó.
RODRIGO.
Nagyon jó! folytatsd! De mit folytassak? S aztán nem is nagyon jó. Sőt lelkemre mondom, nagyon czudar. Kezdem észrevenni, hogy te engem usztatsz.
Nagyon jó! folytatsd! De mit folytassak? S aztán nem is nagyon jó. Sőt lelkemre mondom, nagyon czudar. Kezdem észrevenni, hogy te engem usztatsz.
JAGO.
Nagyon jó.
Nagyon jó.
RODRIGO.
Mondom, hogy épen nem jó. Magam akarok nyilatkozni Desdemonának. Ha ékszereimet visszadja, mindennel fölhagyok, s kész vagyok megbánni tiltott kerítgetésemet. Ha nem: légy meggyőződve, hogy bőrödből veszek eleget.
Mondom, hogy épen nem jó. Magam akarok nyilatkozni Desdemonának. Ha ékszereimet visszadja, mindennel fölhagyok, s kész vagyok megbánni tiltott kerítgetésemet. Ha nem: légy meggyőződve, hogy bőrödből veszek eleget.
JAGO.
Elvégezted?
Elvégezted?
RODRIGO.
El, s csak annyit mondék, mennyit tenni is elszánt vagyok.
El, s csak annyit mondék, mennyit tenni is elszánt vagyok.
JAGO.
Szép. Látom, hogy tüzes ficzkó vagy s mostantól fogva többet tartok felőled. Adj kezet, Rodrigo. Igen alapos ellenvetéseket hoztál föl ellenem; pedig, esküszöm, becsületesen jártam el ügyedben.
Szép. Látom, hogy tüzes ficzkó vagy s mostantól fogva többet tartok felőled. Adj kezet, Rodrigo. Igen alapos ellenvetéseket hoztál föl ellenem; pedig, esküszöm, becsületesen jártam el ügyedben.
RODRIGO.
Nem volt látatja!
Nem volt látatja!
JAGO.
Azt megvallom, hogy nem látszott meg s gyanúd nem épen ok- és esztelen. De, Rodrigo, ha valóban megvan benned, mit most inkább hiszek, mint valaha, t. i. erély, bátorság és vitézség! ma éjjel mutasd meg. Ha holnap éjjel Desdemona tied nem lesz, olts ki engem a világból, akármi kínzó szerrel.
Azt megvallom, hogy nem látszott meg s gyanúd nem épen ok- és esztelen. De, Rodrigo, ha valóban megvan benned, mit most inkább hiszek, mint valaha, t. i. erély, bátorság és vitézség! ma éjjel mutasd meg. Ha holnap éjjel Desdemona tied nem lesz, olts ki engem a világból, akármi kínzó szerrel.
RODRIGO.
No’s mikép? van-e valami lehetség s valószínűség benne?
No’s mikép? van-e valami lehetség s valószínűség benne?
JAGO.
Barátom, határozott parancs jött Velenczéből, hogy a mór Cassionak adja át helyét.
Barátom, határozott parancs jött Velenczéből, hogy a mór Cassionak adja át helyét.
RODRIGO.
Igaz volna? Úgy a mór s Desdemona visszatérnek Velencébe?
Igaz volna? Úgy a mór s Desdemona visszatérnek Velencébe?
JAGO.
Nem. A mór Mauritaniába megy s magával viszi a szép Desdemonát, – ha csak elutazását valami véletlen nem késlelteti, mire leginkább szolgálna: ha Cassio eltétetnék láb alól.
Nem. A mór Mauritaniába megy s magával viszi a szép Desdemonát, – ha csak elutazását valami véletlen nem késlelteti, mire leginkább szolgálna: ha Cassio eltétetnék láb alól.
RODRIGO.
Hogy láb alól?
Hogy láb alól?
JAGO.
No úgy, hogy foglalhassa el Othello helyét. Ha bevernék az agyvelejét.
No úgy, hogy foglalhassa el Othello helyét. Ha bevernék az agyvelejét.
RODRIGO.
S már hogy én tegyem azt?
S már hogy én tegyem azt?
JAGO.
Igen, ha hasznot és igazságot akarsz magadnak szerezni. Ma szeretőjénél vacsorál s én is odamegyek. Új előléptetéséről még mitsem tud. Ha meglesed, mikor odamegy, – mi körülbelől éjfél és egy óra között lesz, – kényelmesen elbánhatsz vele. Én is közel leszek, merényedet gyámolítni; ketten csak lebirjuk. No ne bámulj úgy rám, hanem jer velem. Halála szükséges voltáról úgy meggyőzlek, hogy kötelességednek tartandod őt megölni. Már vacsora ideje van s az éj múlik. Rajta!
Igen, ha hasznot és igazságot akarsz magadnak szerezni. Ma szeretőjénél vacsorál s én is odamegyek. Új előléptetéséről még mitsem tud. Ha meglesed, mikor odamegy, – mi körülbelől éjfél és egy óra között lesz, – kényelmesen elbánhatsz vele. Én is közel leszek, merényedet gyámolítni; ketten csak lebirjuk. No ne bámulj úgy rám, hanem jer velem. Halála szükséges voltáról úgy meggyőzlek, hogy kötelességednek tartandod őt megölni. Már vacsora ideje van s az éj múlik. Rajta!
RODRIGO.
Még több okot szeretnék hallani.
Még több okot szeretnék hallani.
JAGO.
| A mennyit kivánsz. | (Elmennek.) |
