IV. SZÍN.
Im e levél volt s néhány drágakő
Ládádba’ véled. Rendelkezhetel
Megint velök. Isméred ez irást?
Az férjemé!
Hajóra szálltam, jól emlékezem,
Midőn szülésem’ vártam minden órán;
De szültem-é ott, a szent istenekre!
Nem mondhatom. De mert többé Periklest,
Megesküdt férjem’ nem látom soha:
A vesztaszűzek öltönyét veszem fel
S többé örülni nem fogok.
Ha ez valóban szándékod, királyné:
Közel van itt Diána temploma,
Ottan maradhatsz, mig napod lejár.
Sőt még, ha tetszik, egy hugom lesz ott
Szolgálatodra.
Jutalmadúl csak hálaszóm maradt:
Kis adomány, de nagy jó akarat.
(Mind el.) |