V. SZÍN.
Julia szobája.
Julia az ágyon. A Dajka jő.
DAJKA.
Úrnőm! kisasszony! Julia! hogy alszik!
Bárányom, édes! – Ejnye, kis güzű!
Ej no, szivem, szerelmem, kis menyasszonyom?
Mit? meg se mocczzan? No, csak vedd ki hát
A részedet egy hétre! A jövő
Éjjel, tudom, Parisnak gondja lesz rá,
Hogy egy csöpp pihenésed se legyen.
Isten bocsá! már kénytelen vagyok
– Mi mélyen alszik! – csak felkölteni.
Úrnőm, hejh, úrnőm! asszonyom! kisasszony!
No várj, ha Paris ágyadban talál:
Majd fölriadsz, tudom! Hát mégse kelsz?
Hogyan? ruhástul, le se vetkezett,
Csak úgy feküdt le! – Fel kell költenem.
Kisasszony, Julia!… Jaj, jaj, szivem!
Jaj, jaj, segítség! Meghalt! Jaj nekem!
Mért is születtem! Adjatok csak egy
Kis papramorgót! Asszonyom! uram!
Capuletné jő.
Úrnőm! kisasszony! Julia! hogy alszik!
Bárányom, édes! – Ejnye, kis güzű!
Ej no, szivem, szerelmem, kis menyasszonyom?
Mit? meg se mocczzan? No, csak vedd ki hát
A részedet egy hétre! A jövő
Éjjel, tudom, Parisnak gondja lesz rá,
Hogy egy csöpp pihenésed se legyen.
Isten bocsá! már kénytelen vagyok
– Mi mélyen alszik! – csak felkölteni.
Úrnőm, hejh, úrnőm! asszonyom! kisasszony!
No várj, ha Paris ágyadban talál:
Majd fölriadsz, tudom! Hát mégse kelsz?
Hogyan? ruhástul, le se vetkezett,
Csak úgy feküdt le! – Fel kell költenem.
Kisasszony, Julia!… Jaj, jaj, szivem!
Jaj, jaj, segítség! Meghalt! Jaj nekem!
Mért is születtem! Adjatok csak egy
Kis papramorgót! Asszonyom! uram!
Capuletné jő.
CAPULETNÉ.
Mi az? mi történt?
Mi az? mi történt?
DAJKA.
| Nézze, nézze! Oh jaj! |
CAPULETNÉ.
Jaj, jaj nekem! leányom, életem!
Nyisd föl szemed’! kelj, vagy veled halok!
Segélyt, hamar, segélyt!
Capulet jő.
Jaj, jaj nekem! leányom, életem!
Nyisd föl szemed’! kelj, vagy veled halok!
Segélyt, hamar, segélyt!
Capulet jő.
CAPULET.
Hát még se kész a lány? Itt már a férj.
Hát még se kész a lány? Itt már a férj.
DAJKA.
Meghalt! Halott! oda van! Oh keserv!
Meghalt! Halott! oda van! Oh keserv!
CAPULETNÉ.
Oh gyász s keserv! Nézd: halva, halva, halva.
Oh gyász s keserv! Nézd: halva, halva, halva.
CAPULET.
Hadd látom. – Ah! Jaj már egészen.
A vér megállt és dermedt minden in.
Ez ajk s az élet is rég váltak el már!
Úgy lepte meg a halál, mint kora fagy
A rét legszebb virágát.
Hadd látom. – Ah! Jaj már egészen.
A vér megállt és dermedt minden in.
Ez ajk s az élet is rég váltak el már!
Úgy lepte meg a halál, mint kora fagy
A rét legszebb virágát.
DAJKA.
| Jaj nekem! |
CAPULETNÉ.
Oh gyászidő!
Oh gyászidő!
CAPULET.
Elvette, hogy panaszra nyissa a szám’,
Megkötte nyelvem’ s nem hagy szólanom.
Lőrincz barát, Paris, Zenészek jönnek.
| Im a halálá, mely őt |
Megkötte nyelvem’ s nem hagy szólanom.
Lőrincz barát, Paris, Zenészek jönnek.
)
LŐRINCZ.
Kész a menyasszony már templomba menni?
Kész a menyasszony már templomba menni?
CAPULET.
Ah, menni kész; de úgy, hogy vissza sem jő.
Fiam, a nász előtti éjjelen
Aráddal a halál hált! Itt van im,
Nézd, a virág, haláltól törve le!
Halál az én vőm és örökösöm,
Ő vette nőül lányom’. Meghalok,
Reá hagyok mindent: élet, vagyon,
Mind a halálé! mind reá marad!
Ah, menni kész; de úgy, hogy vissza sem jő.
Fiam, a nász előtti éjjelen
Aráddal a halál hált! Itt van im,
Nézd, a virág, haláltól törve le!
Halál az én vőm és örökösöm,
Ő vette nőül lányom’. Meghalok,
Reá hagyok mindent: élet, vagyon,
Mind a halálé! mind reá marad!
PARIS.
Mint vártam, ah, e reggel földerültét;
S hogy föderült: ily látmányt nyújt nekem?
Mint vártam, ah, e reggel földerültét;
S hogy föderült: ily látmányt nyújt nekem?
CAPULETNÉ.
Boldogtalan, siralmas átkozott nap!
Gyász-óra, melynél szörnyebbet soha
Örök futásán az idő nem ért!
Egyetlen-egy, egyecske magzatom,
Egy, a kiben vigaszt s gyönyört lelék,
S a bősz halál megfoszt im attól is!
Boldogtalan, siralmas átkozott nap!
Gyász-óra, melynél szörnyebbet soha
Örök futásán az idő nem ért!
Egyetlen-egy, egyecske magzatom,
Egy, a kiben vigaszt s gyönyört lelék,
S a bősz halál megfoszt im attól is!
DAJKA.
Oh gyászos, oh mi gyászos, jaj-nap ez!
Oh szörnyü nap, jaj, gyászos, szörnyü nap!
Utálatos nap, oh fekete nap!
Soha se volt ily rút, fekete nap!
Oh gyászos, oh mi gyászos, jaj-nap ez!
Oh szörnyü nap, jaj, gyászos, szörnyü nap!
Utálatos nap, oh fekete nap!
Soha se volt ily rút, fekete nap!
PARIS.
Megcsalt, kijátszott, meglopott, megölt!
Undok halál, megcsaltál iszonyún!
Kegyetlenűl megöltél, összezúztál!
Szerelemem, éltem! – Oh, nem életem,
Már csak szerelmem, az, meghalva is!
Megcsalt, kijátszott, meglopott, megölt!
Undok halál, megcsaltál iszonyún!
Kegyetlenűl megöltél, összezúztál!
Szerelemem, éltem! – Oh, nem életem,
Már csak szerelmem, az, meghalva is!
CAPULET.
Így megcsúfolt, csalt, gyötre, szétzuzott!
Oh gyászidő, épen ma törsz reánk
S elrontod, összetéped örömünket!
Oh gyermekem! Szivem, nem gyermekem,
Hát halva vagy! jaj, halva gyermekem
És eltemetve véle örömim!
Így megcsúfolt, csalt, gyötre, szétzuzott!
Oh gyászidő, épen ma törsz reánk
S elrontod, összetéped örömünket!
Oh gyermekem! Szivem, nem gyermekem,
Hát halva vagy! jaj, halva gyermekem
És eltemetve véle örömim!
LŐRINCZ.
Csitt, szűnjetek! A jajgatás nem ir
A jajra. Csitt! E szép gyermekben itt
Nektek s az égnek egykép része volt.
Mert őt az ég vevé egészen el,
S rá nézve annál jobb. A magatok
Részét ti nem tudátok a haláltól
Megóvni; most az ég megóvja őt
Egészen, mindörökre. Vágyatok
Volt boldogítni őt, előre-mente
Volt mennyetek; s most sirtok-é, hogy im
Magasra ment, fel a felhők fölé
Az ég szinéig. Ez a szeretet
Rossz szeretet a kedves lány iránt:
Örjöngni, mert ő boldog helyre szállt.
Nem a ki házasságban hosszan él,
Jól férjhez ment: korán ki égbe kél.
Szűnjék siralmatok; tűzzétek a
Gyász-rozmarint e szép halottra fel,
S szokás szerint legszebb ruháiban
Vigyétek a templomba őt.
A balga természet bár sírni készt:
A balga könyet neveti az ész!
Csitt, szűnjetek! A jajgatás nem ir
A jajra. Csitt! E szép gyermekben itt
Nektek s az égnek egykép része volt.
Mert őt az ég vevé egészen el,
S rá nézve annál jobb. A magatok
Részét ti nem tudátok a haláltól
Megóvni; most az ég megóvja őt
Egészen, mindörökre. Vágyatok
Volt boldogítni őt, előre-mente
Volt mennyetek; s most sirtok-é, hogy im
Magasra ment, fel a felhők fölé
Az ég szinéig. Ez a szeretet
Rossz szeretet a kedves lány iránt:
Örjöngni, mert ő boldog helyre szállt.
Nem a ki házasságban hosszan él,
Jól férjhez ment: korán ki égbe kél.
Szűnjék siralmatok; tűzzétek a
Gyász-rozmarint e szép halottra fel,
S szokás szerint legszebb ruháiban
Vigyétek a templomba őt.
A balga természet bár sírni készt:
A balga könyet neveti az ész!
CAPULET.
Mit a víg ünnepélyre rendelénk,
Gyász-ünnepélyre fordul mindaz át:
Víg hangszerek helyt bús halottharang,
Nász-lakománkból gyász halotti tor,
Üdv-énekink siralmas sírdalok,
A nász füzér halotti koszorú.
Ellenkezőre fordult minden itt!
Mit a víg ünnepélyre rendelénk,
Gyász-ünnepélyre fordul mindaz át:
Víg hangszerek helyt bús halottharang,
Nász-lakománkból gyász halotti tor,
Üdv-énekink siralmas sírdalok,
A nász füzér halotti koszorú.
Ellenkezőre fordult minden itt!
LŐRINCZ.
Menj bé, uram! kisérd be, asszonyom.
Te is, gróf Paris és készüljetek
A sírba vinni szép halottatok’,
Az ég boszús valamiért reátok:
Ne ingerelje többre még sirámtok!
(Capulet, Capuletné, Paris, Lőrincz el.)
Menj bé, uram! kisérd be, asszonyom.
Te is, gróf Paris és készüljetek
A sírba vinni szép halottatok’,
Az ég boszús valamiért reátok:
Ne ingerelje többre még sirámtok!
(Capulet, Capuletné, Paris, Lőrincz el.)
1. ZENÉSZ.
Úgy látom, eldughatjuk sípjainkat s elhordhatjuk magunkat.
Úgy látom, eldughatjuk sípjainkat s elhordhatjuk magunkat.
DAJKA.
| Becsületes jó emberek, dugjátok el, dugjátok. Oh, oh, oh, bomlott állapot! | (El.) |
1. ZENÉSZ.
Ej, azt hiszi, hogy megbomlottunk?
Péter jő.
Ej, azt hiszi, hogy megbomlottunk?
Péter jő.
PÉTER.
Muzsikusok, muzsikusok! Fújjátok azt, hogy: „Víg a szivem!” Fújjátok, kérlek, ha szerettek.
Muzsikusok, muzsikusok! Fújjátok azt, hogy: „Víg a szivem!” Fújjátok, kérlek, ha szerettek.
1. ZENÉSZ.
S miért, hogy: „Víg a szivem”?
S miért, hogy: „Víg a szivem”?
PÉTER.
Csak azért, lelkem, mert a szivem maga azt fújja, hogy: „Fáj a szivem!” Csak fújjatok valami víg halotti éneket, a mi megvigasztaljon.
Csak azért, lelkem, mert a szivem maga azt fújja, hogy: „Fáj a szivem!” Csak fújjatok valami víg halotti éneket, a mi megvigasztaljon.
2. ZENÉSZ.
Azt se mi: nincs most muzsikálni való idő.
Azt se mi: nincs most muzsikálni való idő.
PÉTER.
Hát nem játsztok?
Hát nem játsztok?
2. ZENÉSZ.
Nem ám.
Nem ám.
PÉTER.
No, akkor kifizetlek.
No, akkor kifizetlek.
1. ZENÉSZ.
Mivel?
Mivel?
PÉTER.
Elhiheted, hogy nem pénzzel. Hanem fügével: így ni!
Elhiheted, hogy nem pénzzel. Hanem fügével: így ni!
1. ZENÉSZ.
Azt tartsd magadnak.
Azt tartsd magadnak.
PÉTER.
No, hát ha a fügére nincs gusztusod, hát kifizetlek elmésséggel. Vigyázzatok, egyenkint ütlek agyon elmésségem dorongjával, nyársallak föl elmésségem tőrével. Feleljetek, mint férfiakhoz illik:
„Ha szívbe metsző bú nyilal,
S mély gyásztól nyomva a kebel:
A zene, ezüst hangival…”
Mért ezüst hang? Mért: „a zene, ezüst hangival”?
No, mit gondolsz, Bélhúr Simon?
No, hát ha a fügére nincs gusztusod, hát kifizetlek elmésséggel. Vigyázzatok, egyenkint ütlek agyon elmésségem dorongjával, nyársallak föl elmésségem tőrével. Feleljetek, mint férfiakhoz illik:
„Ha szívbe metsző bú nyilal,
S mély gyásztól nyomva a kebel:
A zene, ezüst hangival…”
Mért ezüst hang? Mért: „a zene, ezüst hangival”?
No, mit gondolsz, Bélhúr Simon?
1. ZENÉSZ.
Hát, uram, csak, hogy az ezüstnek szép hangja van.
Hát, uram, csak, hogy az ezüstnek szép hangja van.
PÉTER.
Haszontalanság! Mit szólsz hozzá, Fagót Jancsi?
Haszontalanság! Mit szólsz hozzá, Fagót Jancsi?
2. ZENÉSZ.
Azt mondom: „ezüst hang,” mert mi muzsikusok ezüstért muzsikálunk.
Azt mondom: „ezüst hang,” mert mi muzsikusok ezüstért muzsikálunk.
PÉTER.
Lári-fári! Hát te mit szólsz hozzá, Soprán Jakab?
Lári-fári! Hát te mit szólsz hozzá, Soprán Jakab?
3. ZENÉSZ.
Lelkemre, én már nem is tudom, mit szóljak!
Lelkemre, én már nem is tudom, mit szóljak!
PÉTER.
Ezer bocsánat, elfeledtem, hogy te csak énekelni tudsz. Hát megmondom én helyetted. Azért „ezüst hang,” mert biz a muzsikát ritkán fizetik aranynyal.
„A zene, ezüst hangival,
Bút, gyászt gyorsan csitítja el. (Dalolva el.)
Ezer bocsánat, elfeledtem, hogy te csak énekelni tudsz. Hát megmondom én helyetted. Azért „ezüst hang,” mert biz a muzsikát ritkán fizetik aranynyal.
„A zene, ezüst hangival,
Bút, gyászt gyorsan csitítja el. (Dalolva el.)
1. ZENÉSZ.
Átkozott kópé!
Átkozott kópé!
2. ZENÉSZ.
Akaszszák fel! Menjünk be s várjuk el a gyászmenetet, tán kapunk a torban valami falni valót! (Mind el.)
Akaszszák fel! Menjünk be s várjuk el a gyászmenetet, tán kapunk a torban valami falni valót! (Mind el.)
