I. SZÍN.
Trója. Szoba Priam palotájában.
Pandarus és egy Szolga jönnek. Zene hallatszik.
PANDARUS.
Barátom, hé, kérlek egy szóra! Nem Paris királyfi kisérője vagy te?
Barátom, hé, kérlek egy szóra! Nem Paris királyfi kisérője vagy te?
SZOLGA.
Igen, uram, mikor ő előttem megy.
Igen, uram, mikor ő előttem megy.
PANDARUS.
Úgy értem, hogy őt szolgálod-e?
Úgy értem, hogy őt szolgálod-e?
SZOLGA.
Az Urnak szolgálok, uram.
Az Urnak szolgálok, uram.
PANDARUS.
Nemes uraságot szolgálsz; meg kell őt dicsérnem.
Nemes uraságot szolgálsz; meg kell őt dicsérnem.
SZOLGA.
Dícséret az Urnak!
Dícséret az Urnak!
PANDARUS.
Ismersz te engem, nem?
Ismersz te engem, nem?
SZOLGA.
De igen, uram; félig-meddig.
De igen, uram; félig-meddig.
PANDARUS.
Ismerj meg jobban, barátom: én Pandarus úr vagyok.
Ismerj meg jobban, barátom: én Pandarus úr vagyok.
SZOLGA.
Remélem, jobban is meg fogom ismerni méltóságod’.
Remélem, jobban is meg fogom ismerni méltóságod’.
PANDARUS.
Óhajtom!
Óhajtom!
SZOLGA.
| Ön kegyelmes. | (Kün zene.) |
PANDARUS.
Kegyelmes? nem barátom; úr és tisztelt úr az én czímem. Micsoda zene az?
Kegyelmes? nem barátom; úr és tisztelt úr az én czímem. Micsoda zene az?
SZOLGA.
Annyit tudok, uram, hogy hangszer-zene.
Annyit tudok, uram, hogy hangszer-zene.
PANDARUS.
Ismered a zenészeket?
Ismered a zenészeket?
SZOLGA.
Teljesen, uram!
Teljesen, uram!
PANDARUS.
Ugyan kinek játszanak?
Ugyan kinek játszanak?
SZOLGA.
A hallgatóknak, uram.
A hallgatóknak, uram.
PANDARUS.
De kinek tetszésére, barátom?
De kinek tetszésére, barátom?
SZOLGA.
Az enyimre, uram, és azokéra, kik a zenét kedvelik.
Az enyimre, uram, és azokéra, kik a zenét kedvelik.
PANDARUS.
Parancsot értettem, barátom.
Parancsot értettem, barátom.
SZOLGA.
Parancsot? Hát kinek parancsolok én?
Parancsot? Hát kinek parancsolok én?
PANDARUS.
Barátom, így nem értjük meg egymást; én igen udvarias vagyok, te pedig igen ravasz. Kinek kivánatára játszanak ezek?
Barátom, így nem értjük meg egymást; én igen udvarias vagyok, te pedig igen ravasz. Kinek kivánatára játszanak ezek?
SZOLGA.
Úgy? a’ már más! Tehát a Pariséra, az én uraméra, a ki maga is ott van; vele a halandó Venus, a megtestűlt szépség, a szerelem halhatatlan lelke.
Úgy? a’ már más! Tehát a Pariséra, az én uraméra, a ki maga is ott van; vele a halandó Venus, a megtestűlt szépség, a szerelem halhatatlan lelke.
PANDARUS.
Ki? az én Kressida húgom?
Ki? az én Kressida húgom?
SZOLGA.
Nem az, uram; Helén. Hát nem tudtad kitalálni tulajdonairól?
Nem az, uram; Helén. Hát nem tudtad kitalálni tulajdonairól?
PANDARUS.
Azt kell hinnem, ficzkó, hogy te nem láttad még Kressid kisasszonyt. Troilus királyfitól jövök üzenettel Parishoz; csak egy rohamos üdvözletet teszek neki, mert ügyem égető.
Azt kell hinnem, ficzkó, hogy te nem láttad még Kressid kisasszonyt. Troilus királyfitól jövök üzenettel Parishoz; csak egy rohamos üdvözletet teszek neki, mert ügyem égető.
SZOLGA.
Égető ügy; gőzölgő kifejezés, valóban.
Paris és Helén kisérettel jönnek.
Égető ügy; gőzölgő kifejezés, valóban.
Paris és Helén kisérettel jönnek.
PANDARUS.
Szép jó napot, uram, és az egész szép társaságnak! Szép óhajtásaitok a legszebb mérvben teljesednek be; különösen a tied, szép királyné. Szép álmokat, szép párnáidon!
Szép jó napot, uram, és az egész szép társaságnak! Szép óhajtásaitok a legszebb mérvben teljesednek be; különösen a tied, szép királyné. Szép álmokat, szép párnáidon!
)
HELÉN.
Kedves úr, te teli vagy szép szavakkal.
Kedves úr, te teli vagy szép szavakkal.
PANDARUS.
Hízeleg szép tetszésed, kedves királyné.
Szép királyfi, itt egy pompás zene szakadt meg.
Hízeleg szép tetszésed, kedves királyné.
Szép királyfi, itt egy pompás zene szakadt meg.
PARIS.
Te szakítottad meg, bátya; de lelkemre, újra fogod kezdeni, sőt még szerzeményednek valamelyikével meg is toldod. Csupa harmonia ő, Helén!
Te szakítottad meg, bátya; de lelkemre, újra fogod kezdeni, sőt még szerzeményednek valamelyikével meg is toldod. Csupa harmonia ő, Helén!
PANDARUS.
Nem, asszonyom, igazán.
Nem, asszonyom, igazán.
HELÉN.
Ó uram!
Ó uram!
PANDARUS.
Zordon, igazán; vagy igazabban, igen-igen zordon.
Zordon, igazán; vagy igazabban, igen-igen zordon.
PARIS.
Jól mondád, uram; de visszafelé kell azt érteni.
Jól mondád, uram; de visszafelé kell azt érteni.
PANDARUS.
Egy kis dolgom volna a herczeggel, kedves királyné. Megengedsz egy szót, uram?
Egy kis dolgom volna a herczeggel, kedves királyné. Megengedsz egy szót, uram?
HELÉN.
Nem, ezzel nem bújsz ki: okvetlen hallani akarjuk dalodat.
Nem, ezzel nem bújsz ki: okvetlen hallani akarjuk dalodat.
PANDARUS.
Jól van, kedves királyné; te csak enyelegsz velem. De valóban úgy, uram. Kedves herczegem és igen nagyra becsült barátom, testvéred, Troilus…
Jól van, kedves királyné; te csak enyelegsz velem. De valóban úgy, uram. Kedves herczegem és igen nagyra becsült barátom, testvéred, Troilus…
HELÉN.
Uram, édes kedves Pandarus!
Uram, édes kedves Pandarus!
PANDARUS.
Rajta, kedves királyné, rajta! Ajánlja magát leghívebb szolgád.
Rajta, kedves királyné, rajta! Ajánlja magát leghívebb szolgád.
HELÉN.
Tán csak nem fosztasz meg dalodtól? Buskomorságunk száll fejedre akkor.
Tán csak nem fosztasz meg dalodtól? Buskomorságunk száll fejedre akkor.
PANDARUS.
Édes királyné, kedves királyné! Ez a kedves királyné, valóban –
Édes királyné, kedves királyné! Ez a kedves királyné, valóban –
HELÉN.
Én egy ily édes hölgyet megszomorítani, keserű sértés.
Én egy ily édes hölgyet megszomorítani, keserű sértés.
PANDARUS.
Nem, az nem változtat rajtad, nem is fog; csak azért sem! Nem félek én az efféle beszédtől, nem, nem! És, uram, ő kéret téged, hogy ha a király vacsoránál kérdezné, légy szíves kimenteni.
Nem, az nem változtat rajtad, nem is fog; csak azért sem! Nem félek én az efféle beszédtől, nem, nem! És, uram, ő kéret téged, hogy ha a király vacsoránál kérdezné, légy szíves kimenteni.
HELÉN.
Pandarus úr!
Pandarus úr!
PANDARUS.
Mit parancsolsz, kedves királyné, kedves királyném?
Mit parancsolsz, kedves királyné, kedves királyném?
PARIS.
Micsoda hős tettre készül? Hol vacsorál az este?
Micsoda hős tettre készül? Hol vacsorál az este?
HELÉN.
No de, uram…
No de, uram…
PANDARUS.
Mit akarsz, kedves királyné? Kis húgom megharagszik rád; azt nem szükség tudnod, hol vacsorál.
Mit akarsz, kedves királyné? Kis húgom megharagszik rád; azt nem szükség tudnod, hol vacsorál.
PARIS.
Fejem’ teszem rá, hogy az én kegyesemnél, Kressidánál.
Fejem’ teszem rá, hogy az én kegyesemnél, Kressidánál.
PANDARUS.
Nem, nem, korántsem; messze jársz tőle! A te kegyesed beteg.
Nem, nem, korántsem; messze jársz tőle! A te kegyesed beteg.
PARIS.
Jó, majd kimentem.
Jó, majd kimentem.
PANDARUS.
Igen, kedves herczeg. Miért említéd Kressidát? Nem, a te szegény kegyesed beteg.
Igen, kedves herczeg. Miért említéd Kressidát? Nem, a te szegény kegyesed beteg.
PARIS.
Meglesem.
Meglesem.
PANDARUS.
Meglesed? mit lessz meg? Nosza egy hangszert! Tehát, kedves királyné…
Meglesed? mit lessz meg? Nosza egy hangszert! Tehát, kedves királyné…
HELÉN.
Ez már udvariasság!
Ez már udvariasság!
PANDARUS.
Az én húgocskám borzasztóan szerelmes valamibe, a mit te bírsz, kedves királyné.
Az én húgocskám borzasztóan szerelmes valamibe, a mit te bírsz, kedves királyné.
HELÉN.
Övé lesz, uram, ha csak nem férjem, Paris.
Övé lesz, uram, ha csak nem férjem, Paris.
PANDARUS.
Ő? Nem; vele nem akar semmit; ők ketten kétfelé járnak.
Ő? Nem; vele nem akar semmit; ők ketten kétfelé járnak.
HELÉN.
Összejőve, meg elválva, úgy lesz abból három is.
Összejőve, meg elválva, úgy lesz abból három is.
PANDARUS.
No, no! nem akarok erről többet. Most tehát elmondom dalomat.
No, no! nem akarok erről többet. Most tehát elmondom dalomat.
HELÉN.
Ó, ó, csak gyorsan, kérlek! Lelkemre, kedves úr, neked igen síma képed van.
Ó, ó, csak gyorsan, kérlek! Lelkemre, kedves úr, neked igen síma képed van.
PANDARUS.
Az meglehet, az meglehet!
Az meglehet, az meglehet!
HELÉN.
Énekelj a szerelemről; az semmisít meg mindnyájunkat. Ó Kupido, Kupido, Kupido!
Énekelj a szerelemről; az semmisít meg mindnyájunkat. Ó Kupido, Kupido, Kupido!
PANDARUS.
Szerelem? Igen, az lesz, valóban!
Szerelem? Igen, az lesz, valóban!
PARIS.
Rajta tehát! Szerelem, szerelem, semmi más, csak szerelem!
Rajta tehát! Szerelem, szerelem, semmi más, csak szerelem!
PANDARUS.
Eltaláltad, épen úgy kezdődik:
„Szerelem, szerelem, mindig csak a szerelem!
A szerelem olyan iga,
Ünőt, bakot összefog a’;
Láncza, ha nehéz is,
Nem öl ám meg mégis,
Csak csiklándoz, ingerel.
A szerelmes, habár sipít: ó, jaj, elveszek!
Mégis, a ki már azt hiszi,
Hogy a bánat sírba viszi,
Annak fordul jajja
Leghamarabb hajhra;
S a haldokló szerelem nyer újra életet.
Kis ideig: ó jaj! azután: hahaha!
Megint jön a sóhaj, utána: hahaha! Ujuju!
Eltaláltad, épen úgy kezdődik:
„Szerelem, szerelem, mindig csak a szerelem!
A szerelem olyan iga,
Ünőt, bakot összefog a’;
Láncza, ha nehéz is,
Nem öl ám meg mégis,
Csak csiklándoz, ingerel.
A szerelmes, habár sipít: ó, jaj, elveszek!
Mégis, a ki már azt hiszi,
Hogy a bánat sírba viszi,
Annak fordul jajja
Leghamarabb hajhra;
S a haldokló szerelem nyer újra életet.
Kis ideig: ó jaj! azután: hahaha!
Megint jön a sóhaj, utána: hahaha! Ujuju!
HELÉN.
Szerelmes, ahá, fülig szerelmes.
Szerelmes, ahá, fülig szerelmes.
PARIS.
Úgy jár, a ki galambbal él. A galamb meleg vért készít, a meleg vér heves gondolatokat szül, a heves gondolatok tüzes tetteket okoznak, s a tüzes tettek – már szerelem.
Úgy jár, a ki galambbal él. A galamb meleg vért készít, a meleg vér heves gondolatokat szül, a heves gondolatok tüzes tetteket okoznak, s a tüzes tettek – már szerelem.
PANDARUS.
Ez a szerelem származása? Tüzes vér, tüzes agy, tüzes cselekedetek? A vipera is ilyen, úgy tehát a szerelem a vipera fajzata. Kedves herczeg, ki van ma a harczban?
Ez a szerelem származása? Tüzes vér, tüzes agy, tüzes cselekedetek? A vipera is ilyen, úgy tehát a szerelem a vipera fajzata. Kedves herczeg, ki van ma a harczban?
PARIS.
Hektor, Deiphobus, Helenus, Antenor és Trójának egész színe. Én is szerettem volna ma kardot kötni, de Helénkém nem engedte. Hogy esett az, hogy Troilus öcsém sem ment ki?
Hektor, Deiphobus, Helenus, Antenor és Trójának egész színe. Én is szerettem volna ma kardot kötni, de Helénkém nem engedte. Hogy esett az, hogy Troilus öcsém sem ment ki?
HELÉN.
Duzzog valamiért; te tudod, miért, Pandarus.
Duzzog valamiért; te tudod, miért, Pandarus.
PANDARUS.
Nem én, kedves királyné. Szeretném hallani, hogy ütött ki nekik a mai nap. Nem felejted el kimenteni öcsédet?
Nem én, kedves királyné. Szeretném hallani, hogy ütött ki nekik a mai nap. Nem felejted el kimenteni öcsédet?
PARIS.
Ó nem!
Ó nem!
PANDARUS.
Isten veled, kedves királyné!
Isten veled, kedves királyné!
HELÉN.
Ajánlj húgodnak.
Ajánlj húgodnak.
PANDARUS.
| Igenis, kedves királyné. | (Elmegy.) |
| (Takarodót fúnak.) |
PARIS.
Jönnek a harczból. El, Priam termébe!
Köszöntsük ott a hősöket. De kérlek,
Kedves Helén, segítsd majd Hektorunkat
A vetkőzésben: érczes vértjei
Fehér kezed varázs-nyomásinak
Jobban engednek, mint kard élinek,
Vagy a görög izmának. Ó, neked
Lefegyverezned őt könnyebb leszen,
Mint e kis királyoknak összesen.
Jönnek a harczból. El, Priam termébe!
Köszöntsük ott a hősöket. De kérlek,
Kedves Helén, segítsd majd Hektorunkat
A vetkőzésben: érczes vértjei
Fehér kezed varázs-nyomásinak
Jobban engednek, mint kard élinek,
Vagy a görög izmának. Ó, neked
Lefegyverezned őt könnyebb leszen,
Mint e kis királyoknak összesen.
HELÉN.
Büszke vagyok, ha őt szolgálhatom,
S ha elfogadja azt hálám gyanánt,
E pálma, mint szépségem, többet ér,
Ó, mert az átragyog ezen.
Büszke vagyok, ha őt szolgálhatom,
S ha elfogadja azt hálám gyanánt,
E pálma, mint szépségem, többet ér,
Ó, mert az átragyog ezen.
PARIS.
Szeretlek, édes, mondhatatlanul!
Szeretlek, édes, mondhatatlanul!
| (Elmennek.) |
