II. SZÍN.
Ugyanott. Pandarus kertje.
Pandarus és egy Szolga, találkozva, jönnek.
PANDARUS.
Nos hol van urad! Kressid hugomnál?
Nos hol van urad! Kressid hugomnál?
SZOLGA.
Nem, uram; rád vár, hogy hozzá vezesd.
Troilus jön.
Nem, uram; rád vár, hogy hozzá vezesd.
Troilus jön.
PANDARUS.
Ah, itt jön ő. Hogymint, hogymint?
Ah, itt jön ő. Hogymint, hogymint?
TROILUS.
Távozz’, fiú. (Szolga el.)
Távozz’, fiú. (Szolga el.)
PANDARUS.
Láttad kis hugomat?
Láttad kis hugomat?
TROILUS.
Nem, csak bolyongtam ajtaja körül,
Mint új lélek a Styxnek partjain,
Várván az átvitelt. Légy Kharonom te!
S vigy át hamar ama mezőre, hol
A méltóknak szánt liliom-ágyakon
Mulathatok. Ó, drága Pandarus,
Kupid válláról festett szárnyait
Szakaszd le és szállj Kressidhez velem.
Nem, csak bolyongtam ajtaja körül,
Mint új lélek a Styxnek partjain,
Várván az átvitelt. Légy Kharonom te!
S vigy át hamar ama mezőre, hol
A méltóknak szánt liliom-ágyakon
Mulathatok. Ó, drága Pandarus,
Kupid válláról festett szárnyait
Szakaszd le és szállj Kressidhez velem.
PANDARUS.
E kertbe’ sétál, tüstént elhozom. (El.)
E kertbe’ sétál, tüstént elhozom. (El.)
TROILUS.
Szédűlök: a remény örvénye von.
Oly édes már az ábránd kéje is,
Hogy keblem’ elfogá; hát még mi ér, ha
A szerelem fényes nektárja szomju
Inyemhez ér? Félek, hogy a halál;
Ájult elolvadás; vagy hogy az élvre
Tulfínom, tulheves, tulizgatott lesz
Valóm, a nyers fogékonyság helyett.
Ettől félek, és attól rettegek,
Hogy kéjeim közt elvész a különbség,
Mint a csatán, midőn tömegroham
Csap a futó ellenre.
Pandarus visszajön.
Szédűlök: a remény örvénye von.
Oly édes már az ábránd kéje is,
Hogy keblem’ elfogá; hát még mi ér, ha
A szerelem fényes nektárja szomju
Inyemhez ér? Félek, hogy a halál;
Ájult elolvadás; vagy hogy az élvre
Tulfínom, tulheves, tulizgatott lesz
Valóm, a nyers fogékonyság helyett.
Ettől félek, és attól rettegek,
Hogy kéjeim közt elvész a különbség,
Mint a csatán, midőn tömegroham
Csap a futó ellenre.
Pandarus visszajön.
PANDARUS.
| Készülőben van, tüstént eljön! csak aztán eszeden légy. Úgy elpirúlt és oly sebesen vert szíve, mintha valami szellemtől ijedt volna meg. Mindjárt elhozom. Fura kis kópé: oly sebesen lélekzett, mint a lépen akadt veréb. | (Elmegy.) |
TROILUS.
Épen ilyen baj dulja keblem’ is.
Gyorsabban ver szivem, mint lázas ér;
Minden erőm s önbizalmam oda,
Mint egy hűbéresé, ki véltlenül
Ura szemeivel találkozik.
Pandarus és Kressida jönnek.
Épen ilyen baj dulja keblem’ is.
Gyorsabban ver szivem, mint lázas ér;
Minden erőm s önbizalmam oda,
Mint egy hűbéresé, ki véltlenül
Ura szemeivel találkozik.
Pandarus és Kressida jönnek.
PANDARUS.
Jőj, jőj; mire való az az irulás-pirulás? Szégyenlős a baba. Itt van már; mondd el neki az esküt, melyet előttem esküvél. Hová tűntél el ismét? Vagy téged őrizni kell, míg meg nem szelidítenek, mit? Jőj vissza, jőj vissza; ha elhúzódol, mindjárt meglövünk. Miért is nem szólasz hozzá? Nosza, húzd fel a függönyt, hadd lássuk a képet. Ó nap! hogy vonakodnak világodat botránkoztatni! Ha sötét volna, hamarabb összeölelkeznétek. Úgy, úgy! rajta, csókold meg hölgyedet! Ahá! egy csók foglalóul! Ács, ide építs, itt kellemes a lég. Addig verjen szívetek, míg én elválasztom. Sólyom, ölyü a légben, récze, rucza a vízben, nosza rajta, nosza rajta!
Jőj, jőj; mire való az az irulás-pirulás? Szégyenlős a baba. Itt van már; mondd el neki az esküt, melyet előttem esküvél. Hová tűntél el ismét? Vagy téged őrizni kell, míg meg nem szelidítenek, mit? Jőj vissza, jőj vissza; ha elhúzódol, mindjárt meglövünk. Miért is nem szólasz hozzá? Nosza, húzd fel a függönyt, hadd lássuk a képet. Ó nap! hogy vonakodnak világodat botránkoztatni! Ha sötét volna, hamarabb összeölelkeznétek. Úgy, úgy! rajta, csókold meg hölgyedet! Ahá! egy csók foglalóul! Ács, ide építs, itt kellemes a lég. Addig verjen szívetek, míg én elválasztom. Sólyom, ölyü a légben, récze, rucza a vízben, nosza rajta, nosza rajta!
TROILUS.
Egészen elveszed, ó hölgy, szavam’.
Egészen elveszed, ó hölgy, szavam’.
PANDARUS.
Szóval nem fizetsz, tettet adj neki; de majd tenni sem hagy, ha csak kerülgeted, mint a macska a kását. Mit? ismét csók-szerződés? Erre már ráillik: „Minek bizonyságára a felek kölcsönösen…” Jertek be, jertek be! Tüzet gyújtatok.
Szóval nem fizetsz, tettet adj neki; de majd tenni sem hagy, ha csak kerülgeted, mint a macska a kását. Mit? ismét csók-szerződés? Erre már ráillik: „Minek bizonyságára a felek kölcsönösen…” Jertek be, jertek be! Tüzet gyújtatok.
| (Pandarus el.) |
KRESSIDA.
Tetszik besétálnod, uram?
Tetszik besétálnod, uram?
TROILUS.
Ó Kressida! hányszor kivántam ezt!
Ó Kressida! hányszor kivántam ezt!
KRESSIDA.
Kivántad? Az Isten bocsássa meg, ó uram!
Kivántad? Az Isten bocsássa meg, ó uram!
TROILUS.
Mit engedjen meg? mit jelent ez a szeszélyes ellenkezés? micsoda aggasztó szirtet kémlelt ki drága hölgyem szerelmünk folyamán?
Mit engedjen meg? mit jelent ez a szeszélyes ellenkezés? micsoda aggasztó szirtet kémlelt ki drága hölgyem szerelmünk folyamán?
KRESSIDA.
Több a szirt, mint a víz, ha aggályom jól lát.
Több a szirt, mint a víz, ha aggályom jól lát.
TROILUS.
Az aggály az angyalból is ördögöt csinál; soh’sem lát az tisztán.
Az aggály az angyalból is ördögöt csinál; soh’sem lát az tisztán.
KRESSIDA.
A vak aggály, ha a világos ész vezérli, biztosabban lépdel, mint a vak ész, mely az aggály nélkül elbotlik. A félelem rossz, de gyakran rossztól óv.
A vak aggály, ha a világos ész vezérli, biztosabban lépdel, mint a vak ész, mely az aggály nélkül elbotlik. A félelem rossz, de gyakran rossztól óv.
TROILUS.
Ó ne tarts, hölgyem, semmitől: Kupido színjátékában nem szerepel semmi rém.
Ó ne tarts, hölgyem, semmitől: Kupido színjátékában nem szerepel semmi rém.
KRESSIDA.
Sem semmi kisértet?
Sem semmi kisértet?
TROILUS.
Semmi, csak önkisértéseink. Ha azt fogadjuk, hogy tengernyit könyezünk, tűzbe rohanunk, sziklákat nyelünk, tigriseket szelidítünk; s ha azt hisszük, hogy nehezebb lesz nőnknek számunkra elegendő parancsot kigondolni, mint csekély terheit értünk elviselni: ez a szerelem kisértete, kisasszony; hogy az akarat végtelen, de a véghezvitel határolt; hogy a vágy határtalan, de a cselekvés korlátolt rab.
Semmi, csak önkisértéseink. Ha azt fogadjuk, hogy tengernyit könyezünk, tűzbe rohanunk, sziklákat nyelünk, tigriseket szelidítünk; s ha azt hisszük, hogy nehezebb lesz nőnknek számunkra elegendő parancsot kigondolni, mint csekély terheit értünk elviselni: ez a szerelem kisértete, kisasszony; hogy az akarat végtelen, de a véghezvitel határolt; hogy a vágy határtalan, de a cselekvés korlátolt rab.
KRESSIDA.
Mondják, minden szerelmes többet igér, mint a mannyit teljesíteni képes; azonban nem is használják fel minden erejöket; tízszer annyit fogadnak, mint tehetnek, de csak egy dolognak tized részét sem hajtják végre. Hangjok az oroszláné, de tettök a nyúlé: nem rémek ezek?
Mondják, minden szerelmes többet igér, mint a mannyit teljesíteni képes; azonban nem is használják fel minden erejöket; tízszer annyit fogadnak, mint tehetnek, de csak egy dolognak tized részét sem hajtják végre. Hangjok az oroszláné, de tettök a nyúlé: nem rémek ezek?
TROILUS.
Ilyenek is vannak? Mi nem vagyunk ilyenek. Dicsérjen az, a ki kiismert; s becsüljön úgy, a milyennek ismert; fejünk maradjon addig fedetlen, míg érdem nem koszorúzza. A jövendő teljesülést ne üdvözöljük jelen helyett; ne adjunk nevet az érdemnek még fogantatásakor, mert születés után az rá nézve lealázó lehet. Igaz hűség keveset szól. Troilus olyan lesz Kressidához, hogy a legrosszabb, mint az irígység mondhat rá, legfeljebb gúny lehet hűségére, és a mit a legigazabb igazság szólhat, az sem lesz igazabb Troilusnál.
Ilyenek is vannak? Mi nem vagyunk ilyenek. Dicsérjen az, a ki kiismert; s becsüljön úgy, a milyennek ismert; fejünk maradjon addig fedetlen, míg érdem nem koszorúzza. A jövendő teljesülést ne üdvözöljük jelen helyett; ne adjunk nevet az érdemnek még fogantatásakor, mert születés után az rá nézve lealázó lehet. Igaz hűség keveset szól. Troilus olyan lesz Kressidához, hogy a legrosszabb, mint az irígység mondhat rá, legfeljebb gúny lehet hűségére, és a mit a legigazabb igazság szólhat, az sem lesz igazabb Troilusnál.
KRESSIDA.
Tetszik besétálnod, uram?
Pandarus visszatér.
Tetszik besétálnod, uram?
Pandarus visszatér.
PANDARUS.
No, pirul még? Nem végeztétek még be a fecsegést?
No, pirul még? Nem végeztétek még be a fecsegést?
KRESSIDA.
Igen, bátya, s a mi bolondságot elkövetek, neked ajánlom.
Igen, bátya, s a mi bolondságot elkövetek, neked ajánlom.
PANDARUS.
Köszönet érte; és ha az én úrfim fiat nyer tőled, azt is nekem adod. Hű légy az én úrfimhoz; ha ingadoz, engem szidj érte.
Köszönet érte; és ha az én úrfim fiat nyer tőled, azt is nekem adod. Hű légy az én úrfimhoz; ha ingadoz, engem szidj érte.
TROILUS.
Itt vannak kezeseid: nagybátyád szava és szilárd hűségem.
Itt vannak kezeseid: nagybátyád szava és szilárd hűségem.
PANDARUS.
Én szavamat adom őérte is. A mi fajtáink soká kéretik magokat, de megnyeretve állandóak; mint a lapu, ott lapulnak meg, a hova vetjük, azt mondhatom neked.
Én szavamat adom őérte is. A mi fajtáink soká kéretik magokat, de megnyeretve állandóak; mint a lapu, ott lapulnak meg, a hova vetjük, azt mondhatom neked.
KRESSIDA.
Jövel, bátorság, önts belém erőt!
Éjem, napom szerelmedé nehény
Hosszú hó óta, fejdelmi Troilus.
Jövel, bátorság, önts belém erőt!
Éjem, napom szerelmedé nehény
Hosszú hó óta, fejdelmi Troilus.
)
TROILUS.
Mért volt hát oly hajthatlan Kressidám?
Mért volt hát oly hajthatlan Kressidám?
KRESSIDA.
Hogy annak tessem; ó, pedig tied
Valék az első látás óta, csítt csa’!
De majd sokat kivallok és te majd
A zsarnokot játszod. Szeretlek, ó!
De oly nagyon még sem, hogy szívemet
Ne kormányozhassam. Hová beszélek?
Gondolatim rakonczátlan fiakként
Anyjok nyakára nőnek… O bolond én!
Mért is fecsegtem így? Ki lesz hű hozzánk,
Ha így kitárjuk önmagunkat, ó!
De bár szerettelek, nem kértelek;
Csak mégis ó! egy férfiut kivántam,
Vagy is, hogy nőknek volna rá jogunk
Hogy a férfi szóljon előbb. De mondd már,
Hogy hallgassak, mert elragadtatásom,
Mit megbánok, olyan szavakra visz.
Lám, íme, hallgatásod, a ravasz
Elnémulás, bevette gyöngeségem!
S titkolt valóm’ kicsalta. Tömd be számat!
Hogy annak tessem; ó, pedig tied
Valék az első látás óta, csítt csa’!
De majd sokat kivallok és te majd
A zsarnokot játszod. Szeretlek, ó!
De oly nagyon még sem, hogy szívemet
Ne kormányozhassam. Hová beszélek?
Gondolatim rakonczátlan fiakként
Anyjok nyakára nőnek… O bolond én!
Mért is fecsegtem így? Ki lesz hű hozzánk,
Ha így kitárjuk önmagunkat, ó!
De bár szerettelek, nem kértelek;
Csak mégis ó! egy férfiut kivántam,
Vagy is, hogy nőknek volna rá jogunk
Hogy a férfi szóljon előbb. De mondd már,
Hogy hallgassak, mert elragadtatásom,
Mit megbánok, olyan szavakra visz.
Lám, íme, hallgatásod, a ravasz
Elnémulás, bevette gyöngeségem!
S titkolt valóm’ kicsalta. Tömd be számat!
TROILUS.
Igen, habár édes zene foly onnan.
Igen, habár édes zene foly onnan.
| (Csókolja.) |
PANDARUS.
Pompás, igazán!
Pompás, igazán!
KRESSIDA.
Bocsánatért könyörgök, ó uram:
Így kérni csókot nem szándékozám;
Meg vagyok szégyenítve, ó egek!
Mit tettem? Így bucsút veszek, uram.
Bocsánatért könyörgök, ó uram:
Így kérni csókot nem szándékozám;
Meg vagyok szégyenítve, ó egek!
Mit tettem? Így bucsút veszek, uram.
TROILUS.
Búcsúzol, édes Kressida?
Búcsúzol, édes Kressida?
PANDARUS.
Búcsú? Nem búcsú holnap reggelig!
Búcsú? Nem búcsú holnap reggelig!
KRESSIDA.
Engedjen, kérem!
Engedjen, kérem!
TROILUS.
Hát kire neheztelsz?
Hát kire neheztelsz?
KRESSIDA.
Magamra, hogy most itt vagyok.
Magamra, hogy most itt vagyok.
TROILUS.
Kerülhetnéd ki önmagad’?
| Hogyan |
KRESSIDA.
Megkísértem.
Egy részemet nálad hagyom; de hisz
Nincs ki egészen annak, ki magát
Másnak bolondul hagyja. Meghalok!
Hol jár eszem? Nem is t’om, mit beszélek.
| Bocsáss: |
Egy részemet nálad hagyom; de hisz
Nincs ki egészen annak, ki magát
Másnak bolondul hagyja. Meghalok!
Hol jár eszem? Nem is t’om, mit beszélek.
TROILUS.
Ki oly bölcsen beszél, tudja az, mit beszél.
Ki oly bölcsen beszél, tudja az, mit beszél.
KRESSIDA.
S azért tevék oly hosszu vallomást,
Hogy eszméid’ kicsaljam; ám te bölcs vagy,
Vagy máskép: nem szeretsz: mert okos is,
Szerelmes is az ember nem lehet.
Lehetnek tán fent a nagy istenek.
| Talán több cselt mutattam, mint szerelmet. |
Hogy eszméid’ kicsaljam; ám te bölcs vagy,
Vagy máskép: nem szeretsz: mert okos is,
Szerelmes is az ember nem lehet.
Lehetnek tán fent a nagy istenek.
TROILUS.
Én azt hiszem, tehetné azt a nő
(Ha teheti, rólad fel is teszem),
Hogy szítsa folyton a szerel’m tüzét;
Épségben, ifjuságban tartsa azt meg,
Túlélvén a külszépséget kedélyben,
Mely még virulhat, bár a vér hül is.
Ó, ha valódi, tiszta érzetemnek
Hasonló mérvben fogna megfelelni
Hűséged és állandóságod is:
Mi fen dobogna szivem! Ó, de jaj!
A képzelem hitet csak engem el,
Ki egyszerűen hív, mint az igazság
S hűségben a gyereknél együgyűbb.
Én azt hiszem, tehetné azt a nő
(Ha teheti, rólad fel is teszem),
Hogy szítsa folyton a szerel’m tüzét;
Épségben, ifjuságban tartsa azt meg,
Túlélvén a külszépséget kedélyben,
Mely még virulhat, bár a vér hül is.
Ó, ha valódi, tiszta érzetemnek
Hasonló mérvben fogna megfelelni
Hűséged és állandóságod is:
Mi fen dobogna szivem! Ó, de jaj!
A képzelem hitet csak engem el,
Ki egyszerűen hív, mint az igazság
S hűségben a gyereknél együgyűbb.
KRESSIDA.
E részben versenyzek veled.
E részben versenyzek veled.
TROILUS.
Ha hív a hívvel küzd, melyik hivebb?
Majd a jővőben a hív pásztorok
Velem mutatják meg hűségöket,
Ha dalaik tanúval, esküvel,
Kövér példák, sovány hasonlatokkal
S bágyadt ismétléssel eltellenek:
„Hű mint aczél, mint holdhoz a növény,
Nappalhoz a nap, párjához gili;
Gyémántkemény, mint tengelyéhez a föld”…
Igen, mind e hasonlatok után,
A hűségnek legfőbb példájaul,
Reá ütik: „és hű, miként Troilus!”
S így lesz a dal szent.
| Remek harcz, |
Majd a jővőben a hív pásztorok
Velem mutatják meg hűségöket,
Ha dalaik tanúval, esküvel,
Kövér példák, sovány hasonlatokkal
S bágyadt ismétléssel eltellenek:
„Hű mint aczél, mint holdhoz a növény,
Nappalhoz a nap, párjához gili;
Gyémántkemény, mint tengelyéhez a föld”…
Igen, mind e hasonlatok után,
A hűségnek legfőbb példájaul,
Reá ütik: „és hű, miként Troilus!”
S így lesz a dal szent.
KRESSIDA.
Ha én csalárd leszek, vagy hitszegő,
Csak egy hajszálnyit is: úgy egykoron,
Midőn a vén időre moh borult,
S az esőcseppek Troja köveit
Elmosva, a vak éjbe hullt e város;
Midőn a nagyhatalmu államok
Nyomtalanul a porban elenyésztek:
A nevem éljen, mint leghűtlenebbé
A csalfa nők közt és gyalázzanak
A csalfaságért! Hogyha majd beszélik:
Oly csalfa mint lég, viz, futó-homok,
Mint róka nyúlhoz, borjuhoz a farkas,
Párducz a gimhez, mostoha fiához: –
A csalfaságnak koronájaként
Mondják reá: „és csalfa, mint Kressid”!
| Jós szóljon belőled! |
Csak egy hajszálnyit is: úgy egykoron,
Midőn a vén időre moh borult,
S az esőcseppek Troja köveit
Elmosva, a vak éjbe hullt e város;
Midőn a nagyhatalmu államok
Nyomtalanul a porban elenyésztek:
A nevem éljen, mint leghűtlenebbé
A csalfa nők közt és gyalázzanak
A csalfaságért! Hogyha majd beszélik:
Oly csalfa mint lég, viz, futó-homok,
Mint róka nyúlhoz, borjuhoz a farkas,
Párducz a gimhez, mostoha fiához: –
A csalfaságnak koronájaként
Mondják reá: „és csalfa, mint Kressid”!
PANDARUS.
Az alku meg van kötve: pecsétet rá, pecsétet rá, én leszek a tanú. Ide fogom a kezed’, ide a húgomét. Ha valaha hűtlenekké váltok egymáshoz, mivel annyi fáragsággal én szereztelek össze benneteket minden szerencsétlen házasságszerző neveztessék az én nevemről, mind-e világ végeig, Pandarnak. Legyenek az állandó férfiak Troilusok, a hűtlen nők Kressidák és a kerítők Pandarusok. Elmondám: amen!
Az alku meg van kötve: pecsétet rá, pecsétet rá, én leszek a tanú. Ide fogom a kezed’, ide a húgomét. Ha valaha hűtlenekké váltok egymáshoz, mivel annyi fáragsággal én szereztelek össze benneteket minden szerencsétlen házasságszerző neveztessék az én nevemről, mind-e világ végeig, Pandarnak. Legyenek az állandó férfiak Troilusok, a hűtlen nők Kressidák és a kerítők Pandarusok. Elmondám: amen!
TROILUS.
Amen!
Amen!
KRESSIDA.
Amen!
Amen!
PANDARUS.
Amen! Ezek után mutatok nektek egy szobát, abban ágyat, melyet, hogy el ne árulja szerelmi vitátokat, nyomjatok halálra. El.
Minden néma szűznek Kupido áldása
Adjon ágyat, házat, s Pandart, ki ellássa.
Amen! Ezek után mutatok nektek egy szobát, abban ágyat, melyet, hogy el ne árulja szerelmi vitátokat, nyomjatok halálra. El.
Minden néma szűznek Kupido áldása
Adjon ágyat, házat, s Pandart, ki ellássa.
| (Elmennek.) |
