III. SZÍN.
A görög tábor.
Agamemnon, Ulysses, Diomedes, Nestor, Ajax, Menelaus és Kalchas, jönnek.
KALCHAS.
Az alkalom indít most, főurak,
Hogy nektek tett szolgálataimért
Jutalmazásra felszólítsalak.
Vegyétek gondolóra azt, hogy én
Jós látomásból Troját s birtokom’
A sorsra hagytam, áruló nevet
Vonván fejemre; kitevém magam’
A biztos és bírt kényelem helyett,
Kétes jövőmnek; vesztve mindenem:
Hely, ismertség, hivatal, szokás,
Mik boldogságát alkotál szivemnek,
S most titeket szolgálva itt, egészen
Ujoncz vagyok, járatlan, idegen:
Esdek tehát, hogy foglaló gyanánt
Adjatok egy kis kedvezést nekem
Azon sok ígéretből, a miket
Jővendő díjamul ajánltatok.
Az alkalom indít most, főurak,
Hogy nektek tett szolgálataimért
Jutalmazásra felszólítsalak.
Vegyétek gondolóra azt, hogy én
Jós látomásból Troját s birtokom’
A sorsra hagytam, áruló nevet
Vonván fejemre; kitevém magam’
A biztos és bírt kényelem helyett,
Kétes jövőmnek; vesztve mindenem:
Hely, ismertség, hivatal, szokás,
Mik boldogságát alkotál szivemnek,
S most titeket szolgálva itt, egészen
Ujoncz vagyok, járatlan, idegen:
Esdek tehát, hogy foglaló gyanánt
Adjatok egy kis kedvezést nekem
Azon sok ígéretből, a miket
Jővendő díjamul ajánltatok.
AGAMEMNON.
Hát mit kivánsz tőlünk, troján, jelentsd ki.
Hát mit kivánsz tőlünk, troján, jelentsd ki.
KALCHAS.
Ti tegnap egy trojánt fogátok el,
Kit Troja nagyra méltat, Antenort.
Többször ohajtátok már Kressidámat
(Mindannyiszor meg is köszöntem azt)
Kiváltani: Troja nem adta ki;
De Antenor ügynöknek jobb keze,
S minden dolguknak vesztegelni kell,
Ha ő nem intéz: érte tán cserébe
Adnának egy fejdelmi vért, hiszem,
Priamnak egy fiát: bocsássa el
Nagyságtok őt, hadd váltsa meg leányom.
Az ő megtérte enszolgálatim’,
Miket annyi bajt tűrve végezék,
Épen megütné!
Ti tegnap egy trojánt fogátok el,
Kit Troja nagyra méltat, Antenort.
Többször ohajtátok már Kressidámat
(Mindannyiszor meg is köszöntem azt)
Kiváltani: Troja nem adta ki;
De Antenor ügynöknek jobb keze,
S minden dolguknak vesztegelni kell,
Ha ő nem intéz: érte tán cserébe
Adnának egy fejdelmi vért, hiszem,
Priamnak egy fiát: bocsássa el
Nagyságtok őt, hadd váltsa meg leányom.
Az ő megtérte enszolgálatim’,
Miket annyi bajt tűrve végezék,
Épen megütné!
AGAMEMNON.
Vigye azt Diomed
És hozza hozzánk Kressidát. A mit
Kalchas kér, megnyeri. Diomedes,
Készűlj föl e cseréhez módosan;
Hozd hirül egyuttal, akarja-e
Hektor, hogy holnap megfeleljenek
Kihívására? Ajax készen áll.
Vigye azt Diomed
És hozza hozzánk Kressidát. A mit
Kalchas kér, megnyeri. Diomedes,
Készűlj föl e cseréhez módosan;
Hozd hirül egyuttal, akarja-e
Hektor, hogy holnap megfeleljenek
Kihívására? Ajax készen áll.
DIOMEDES.
Felvállalom: ó, ez olyan teher,
Melyet viselni büszkeségem.
Achilles és Patroklus kijönnek sátruk elé.
Felvállalom: ó, ez olyan teher,
Melyet viselni büszkeségem.
| (Diomedes és Kalchas el.) |
ULYSSES.
Achill sátrának ajtajában áll.
Tessék, menj el előtte, fővezérünk,
Mintha nem ismernéd, idegenűl;
Ti is urak, s ügyet se vessetek rá.
Én majd utól megek, s ha, mint hiszem, kérd,
Miért nézték oly görbén s föl se véve?
Én erre gyógyszerűl dölyfére és
Hidegségtekre gúnyt öntök neki:
Hadd igya ki, maga kereste úgy is.
Ez jót tehet: a dölyf magát a dölyf
Tükrében látja csak. Térden csuszást
Úgy vesz a kövér gőg, mint tartozást.
Achill sátrának ajtajában áll.
Tessék, menj el előtte, fővezérünk,
Mintha nem ismernéd, idegenűl;
Ti is urak, s ügyet se vessetek rá.
Én majd utól megek, s ha, mint hiszem, kérd,
Miért nézték oly görbén s föl se véve?
Én erre gyógyszerűl dölyfére és
Hidegségtekre gúnyt öntök neki:
Hadd igya ki, maga kereste úgy is.
Ez jót tehet: a dölyf magát a dölyf
Tükrében látja csak. Térden csuszást
Úgy vesz a kövér gőg, mint tartozást.
AGAMEMNON.
Kiviszszük tervedet s elmenve arra,
Hideg arczot öltünk. Így minden úr.
Ne is köszönjön neki senkisem,
Vagy csak fél vállról: jobban bántja ez, mint
Ha rá sem néznek. El tehát, utánam!
Kiviszszük tervedet s elmenve arra,
Hideg arczot öltünk. Így minden úr.
Ne is köszönjön neki senkisem,
Vagy csak fél vállról: jobban bántja ez, mint
Ha rá sem néznek. El tehát, utánam!
ACHILLES.
Velem beszélni jő a fővezér, mit?
Szándékomat már tudja: Troja ellen
Nem harczolok többé.
Velem beszélni jő a fővezér, mit?
Szándékomat már tudja: Troja ellen
Nem harczolok többé.
AGAMEMNON.
| Mit szól Achilles? baja van velünk? |
NESTOR.
Van valami bajod a fővezérrel?
Van valami bajod a fővezérrel?
ACHILLES.
Nincs!
Nincs!
NESTOR.
Épen semmi!
Épen semmi!
AGAMEMNON.
Annál jobb.
Annál jobb.
| (Agamemnon és Nestor el.) |
ACHILLES.
Jó napot, jó napot!
Jó napot, jó napot!
MENELAUS.
Hogy vagy, hogy vagy?
Hogy vagy, hogy vagy?
| (Menelaus el.) |
ACHILLES.
Mit? e szarvas férj gúnyol engem?
Mit? e szarvas férj gúnyol engem?
AJAX.
Hogy áll a világ, Patroklus?
Hogy áll a világ, Patroklus?
ACHILLES.
Jó napot, Ajax!
Jó napot, Ajax!
AJAX.
Há?
Há?
ACHILLES.
Jó holnapot!
Jó holnapot!
AJAX.
| Igen? Jó mát is mellé! | (Ajax el.) |
ACHILLES.
Mit akarnak ezek a gazok! Nem ismerik Achillest?
Mit akarnak ezek a gazok! Nem ismerik Achillest?
PATROKLUS.
Idegenül mentek; másként tagolva,
Vagy messziről mosolygva vár reád,
Vagy mint az oltárhoz, alázatos
Térden csuszással mentek volna itt el.
Idegenül mentek; másként tagolva,
Vagy messziről mosolygva vár reád,
Vagy mint az oltárhoz, alázatos
Térden csuszással mentek volna itt el.
ACHILLES.
Mióta lettem ily szegény? Igaz,
Hogy a nagyság, a balsorssal lehullván,
Az emberek előtt is porba hull;
És a bukott, még meg sem érezi
Saját esését, már kivillan az,
Mások szeméből: mert az emberek,
Miként a pillék, himes szárnyokat
Csak a nyárnak mutatják és előttök
Nem bir az ember becscsel önmagában,
Mint ember: oly becsért becsűlik, a mely
Mint a szerencse, a rang és vagyon,
Inkább esetleg, mind érdem szülötte;
S ezek ha buknak, mivel oly sikamlók,
Mint az a vágy, mely hozzájuk tapad,
Egyik a másikat riasztja mélybe,
S úgy vesztek el. De nincs így énvelem.
A sors nekem barátom mostan is,
És élvezek mindent, a mit nyerék,
Ez emberek tekintetén kivül,
A kik talán valamit leltek bennem
Mi oly fényes szemre nem érdemes,
Minővel eddig néztek. Itt Ulysses.
Félbeszakasztom olvasását.
Hogy mint, Ulyss?
Mióta lettem ily szegény? Igaz,
Hogy a nagyság, a balsorssal lehullván,
Az emberek előtt is porba hull;
És a bukott, még meg sem érezi
Saját esését, már kivillan az,
Mások szeméből: mert az emberek,
Miként a pillék, himes szárnyokat
Csak a nyárnak mutatják és előttök
Nem bir az ember becscsel önmagában,
Mint ember: oly becsért becsűlik, a mely
Mint a szerencse, a rang és vagyon,
Inkább esetleg, mind érdem szülötte;
S ezek ha buknak, mivel oly sikamlók,
Mint az a vágy, mely hozzájuk tapad,
Egyik a másikat riasztja mélybe,
S úgy vesztek el. De nincs így énvelem.
A sors nekem barátom mostan is,
És élvezek mindent, a mit nyerék,
Ez emberek tekintetén kivül,
A kik talán valamit leltek bennem
Mi oly fényes szemre nem érdemes,
Minővel eddig néztek. Itt Ulysses.
Félbeszakasztom olvasását.
Hogy mint, Ulyss?
)
ULYSSES.
| Így, Thetis nagy fia! |
ACHILLES.
Mit olvasál?
Mit olvasál?
ULYSSES.
Az ember bármily jól örökle is,
Bármennyivel bir, vagy nem bir: azért
Sem birtokával nem dicsekhetik,
Sem adósságát nem érezheti,
Csak viszfény által: jelességei
Egy másra sütnek s azt hevítik; ez
Viszont az elsőnek bocsátja vissza
A meleget.
| Egy furcsa kópé irja: |
Bármennyivel bir, vagy nem bir: azért
Sem birtokával nem dicsekhetik,
Sem adósságát nem érezheti,
Csak viszfény által: jelességei
Egy másra sütnek s azt hevítik; ez
Viszont az elsőnek bocsátja vissza
A meleget.
ACHILLES.
Nem furcsa ez, Ulyss.
A szépséget, mely arczunkon lebeg,
Nem látja, a kié; csak más szeme
Itéli azt meg; sőt a szem maga,
E legtisztább érzéki szerv, magát
Nem látja s nem magán indul csak el,
De szem szem ellen; egy a másikat
Köszönti és nem tér magába vissza,
Mig addig nem kutat szemlélve, hol
Már egyesülhet s látja önmagát.
Nem furcsa ez, egyáltalába’ nem.
Nem furcsa ez, Ulyss.
A szépséget, mely arczunkon lebeg,
Nem látja, a kié; csak más szeme
Itéli azt meg; sőt a szem maga,
E legtisztább érzéki szerv, magát
Nem látja s nem magán indul csak el,
De szem szem ellen; egy a másikat
Köszönti és nem tér magába vissza,
Mig addig nem kutat szemlélve, hol
Már egyesülhet s látja önmagát.
Nem furcsa ez, egyáltalába’ nem.
ULYSSES.
Én sulyt nem épen erre fektetek:
Magán dolog; de czéloz itt az író
S önhelyzetéből azt mutatja meg,
Hogy senkisem ura akárminek,
Habár ez benne s érte létez is,
Mig erejét mással nem osztja meg;
Sőt épen ezt meg sem ismerheti
Magától, mig csak meg nem látja – mintegy
Leképezve – a közelismerésben,
Mely, mint a boltív, viszhangot bocsát,
Vagy mint az érczkapú, napnak feküdve,
Ennek hevét, alakját béveszi
És visszaadja. Ez ragadt meg így:
Mert ebben épen Ajaxt látom én,
Ki elismerve nincs.
Mily férfi ez, egek! Valódi mén,
Mely önbecsét nem tudja. Ó, de mennyi
Becses dolog van, mely megvettetik!
Viszont mi sok becsűltetik tul is,
Holott értéktelen! De látni fogjuk
Holnap: Ajaxt felvívja egy dolog,
Melyet a hű szerencse bíza rá.
Egek! hány ember tesz, mig vesztegel sok!
Hány csúsz a lenge sors tornácziban,
Mig más nyeglén belenghet ajtaján!
A más dicsét hány ember falja fel,
Mig a való érdem éhen marad!
Csak a görög főket nézem, kik íme
A renyhe Ajaxnak vállát verik:
Mintha mellén térdelne már a hős
Hektornak és reszketne rája Troja!
Én sulyt nem épen erre fektetek:
Magán dolog; de czéloz itt az író
S önhelyzetéből azt mutatja meg,
Hogy senkisem ura akárminek,
Habár ez benne s érte létez is,
Mig erejét mással nem osztja meg;
Sőt épen ezt meg sem ismerheti
Magától, mig csak meg nem látja – mintegy
Leképezve – a közelismerésben,
Mely, mint a boltív, viszhangot bocsát,
Vagy mint az érczkapú, napnak feküdve,
Ennek hevét, alakját béveszi
És visszaadja. Ez ragadt meg így:
Mert ebben épen Ajaxt látom én,
Ki elismerve nincs.
Mily férfi ez, egek! Valódi mén,
Mely önbecsét nem tudja. Ó, de mennyi
Becses dolog van, mely megvettetik!
Viszont mi sok becsűltetik tul is,
Holott értéktelen! De látni fogjuk
Holnap: Ajaxt felvívja egy dolog,
Melyet a hű szerencse bíza rá.
Egek! hány ember tesz, mig vesztegel sok!
Hány csúsz a lenge sors tornácziban,
Mig más nyeglén belenghet ajtaján!
A más dicsét hány ember falja fel,
Mig a való érdem éhen marad!
Csak a görög főket nézem, kik íme
A renyhe Ajaxnak vállát verik:
Mintha mellén térdelne már a hős
Hektornak és reszketne rája Troja!
ACHILLES.
Azt meghiszem, mert úgy haladtak itt el,
Mint fösvény a koldús előtt; csak egy
Jó szót sem adtak, rám se néztek. Úgy?
Hát elfelejtvék tetteim?
Azt meghiszem, mert úgy haladtak itt el,
Mint fösvény a koldús előtt; csak egy
Jó szót sem adtak, rám se néztek. Úgy?
Hát elfelejtvék tetteim?
ULYSSES.
Általvetőt hord az idő, uram,
A melybe a felejtésnek, a rut
Hálátlanság e roppant szörnyinek,
Alamizsnát szed: a jó tetteket,
Melyek azonnal bényeletnek, és
A mint lettek, feledvék oly hamar.
Kitartás tartja fényben a becset.
Úgy, kedves úr: a mult, mint ószerű
Rozsdás pánczél, kiesvén a divatból,
Gúny tárgya lesz csak. Egy nyomon haladj!
Mert a hirnév oly szűk uton megyen,
Hol nem lehet kitérni; fogd el ezt,
Mert a becsvágynak száz meg száz fia
Tör itt egymás után: ha útat adsz,
Avagy az egy irányból félre térsz,
Átcsapnak rajtad, mint az elnyomott
Hullám, elhagyva messze tégedet.
Mint a paripa, mely elől robog,
Elbukva a porondon, elmarad
És átkoczognak addig a gebék is:
Úgy ők, jelen munkájok bár kisebb
Mult tetteidnél, mégis túlhaladnak.
Hajh! az idő olyan, mint a mai
Vendéglős, ki a távozó kezén
Lágyan szorít; de mintha csak repülni
Akarna, tárt karokkal fogja fel
Az érkezőt. Isten hozott mosolylyal,
Az Isten áldj pedig sohajjal jár:
Ne várj jutalmat elmúlt érdemért:
Mert elme, szépség, magas születés,
Erős izom, hív munka, szerelem,
Barátság, jótét, mind alája vetvék
Az írigy és rágalmazó jelennek.
Egész világ egy érzetben rokon:
Minden dicséri az új cziczomát,
Habár ócskából nyert is új szabást;
S feljebb becsűli az aranyozott port,
Mint az aranyat, ha kissé poros.
Jelen tárgyán csügg a jelen szeme.
Ne is csodáld hát, te nagy és teljes hős,
Hogy a görögség Ajaxt kapja fel:
A mozgó tárgy előbb ragadja meg
Szemünket, mint a nyugvó. Téged is
Ért már az éljenzaj s még érhet is,
Ha élve nem temetnéd el magad’,
S hired’ nem dugnád sátorodban el,
Kinek csak az iménti harczokon
Nyert fényes tetteid irígy vetélyt
Keltének fel az istenek között
És tettre készték föl nagy Marsot is.
Általvetőt hord az idő, uram,
A melybe a felejtésnek, a rut
Hálátlanság e roppant szörnyinek,
Alamizsnát szed: a jó tetteket,
Melyek azonnal bényeletnek, és
A mint lettek, feledvék oly hamar.
Kitartás tartja fényben a becset.
Úgy, kedves úr: a mult, mint ószerű
Rozsdás pánczél, kiesvén a divatból,
Gúny tárgya lesz csak. Egy nyomon haladj!
Mert a hirnév oly szűk uton megyen,
Hol nem lehet kitérni; fogd el ezt,
Mert a becsvágynak száz meg száz fia
Tör itt egymás után: ha útat adsz,
Avagy az egy irányból félre térsz,
Átcsapnak rajtad, mint az elnyomott
Hullám, elhagyva messze tégedet.
Mint a paripa, mely elől robog,
Elbukva a porondon, elmarad
És átkoczognak addig a gebék is:
Úgy ők, jelen munkájok bár kisebb
Mult tetteidnél, mégis túlhaladnak.
Hajh! az idő olyan, mint a mai
Vendéglős, ki a távozó kezén
Lágyan szorít; de mintha csak repülni
Akarna, tárt karokkal fogja fel
Az érkezőt. Isten hozott mosolylyal,
Az Isten áldj pedig sohajjal jár:
Ne várj jutalmat elmúlt érdemért:
Mert elme, szépség, magas születés,
Erős izom, hív munka, szerelem,
Barátság, jótét, mind alája vetvék
Az írigy és rágalmazó jelennek.
Egész világ egy érzetben rokon:
Minden dicséri az új cziczomát,
Habár ócskából nyert is új szabást;
S feljebb becsűli az aranyozott port,
Mint az aranyat, ha kissé poros.
Jelen tárgyán csügg a jelen szeme.
Ne is csodáld hát, te nagy és teljes hős,
Hogy a görögség Ajaxt kapja fel:
A mozgó tárgy előbb ragadja meg
Szemünket, mint a nyugvó. Téged is
Ért már az éljenzaj s még érhet is,
Ha élve nem temetnéd el magad’,
S hired’ nem dugnád sátorodban el,
Kinek csak az iménti harczokon
Nyert fényes tetteid irígy vetélyt
Keltének fel az istenek között
És tettre készték föl nagy Marsot is.
ACHILLES.
Erős okom van az elzárkozásra.
Erős okom van az elzárkozásra.
ULYSSES.
Elzárkozásod ellen még erősebb
S nagyobb okok szólnak. Hisz tudva van,
Priam lányába vagy szerelmes, Achill.
Elzárkozásod ellen még erősebb
S nagyobb okok szólnak. Hisz tudva van,
Priam lányába vagy szerelmes, Achill.
ACHILLES.
Ha! tudva van?
Ha! tudva van?
ULYSSES.
Az éber állam gondja látja jól
Plutus kincsének majd minden szemerjét;
Áthatlan mélyben is fenékre hat;
Az észszel ül tanácsot és ekép
A gondolatnak – néma bölcsejében –
Feltárja fátylát, mint az istenek.
Az állam lelkében az a titok
(S ezzel nem ér föl semmi értesítés!),
Hogy önmagától mindent jobban ért s tud,
Mint kifejezhetné a szó, a toll.
Hogy Trojával hányszor érintkezél,
Mint tenmagad, csak úgy tudjuk, uram;
De Achilleshez jobban illenék
Hektort legyőzni, mint Polyxenát.
Az ifjú Pyrrhust, a ki hon maradt,
Hogy fogja ez boszantani, ha majd
A hir kürtje elzengi otthon is,
És a görög lányok táncz közt dalolják:
„Legyőzte Achill nagy Hektor hugát,
De Ajaxunk legyőzte őt magát!”
Isten veled! Szívből szóltam. A balga
| Mi ebben a csoda? |
Plutus kincsének majd minden szemerjét;
Áthatlan mélyben is fenékre hat;
Az észszel ül tanácsot és ekép
A gondolatnak – néma bölcsejében –
Feltárja fátylát, mint az istenek.
Az állam lelkében az a titok
(S ezzel nem ér föl semmi értesítés!),
Hogy önmagától mindent jobban ért s tud,
Mint kifejezhetné a szó, a toll.
Hogy Trojával hányszor érintkezél,
Mint tenmagad, csak úgy tudjuk, uram;
De Achilleshez jobban illenék
Hektort legyőzni, mint Polyxenát.
Az ifjú Pyrrhust, a ki hon maradt,
Hogy fogja ez boszantani, ha majd
A hir kürtje elzengi otthon is,
És a görög lányok táncz közt dalolják:
„Legyőzte Achill nagy Hektor hugát,
De Ajaxunk legyőzte őt magát!”
Isten veled! Szívből szóltam. A balga
| Átcsúsz a jégen, mely veled szakadna. | (El.) |
PATROKLUS.
Mondtam már ezt, Achill, én is neked
Egy nő, ki férfias lőn s szemtelen,
Nem oly utálatos, mint férfiu,
Ki asszonyos a tett óráiban.
Ezért igen kárhoztatlak: így ők
Majd azt hiszik, csak az tart vissza téged,
Hogy énnekem nincs harczvágyom, te meg
Nagyon szeretsz engem. Föl, édesem!
Így a buja Kupid lebontja majd
Szerelmes karjait nyakadrul is,
Miként a harmat az állatkirály
Serényéről: széthull az is a légben.
Mondtam már ezt, Achill, én is neked
Egy nő, ki férfias lőn s szemtelen,
Nem oly utálatos, mint férfiu,
Ki asszonyos a tett óráiban.
Ezért igen kárhoztatlak: így ők
Majd azt hiszik, csak az tart vissza téged,
Hogy énnekem nincs harczvágyom, te meg
Nagyon szeretsz engem. Föl, édesem!
Így a buja Kupid lebontja majd
Szerelmes karjait nyakadrul is,
Miként a harmat az állatkirály
Serényéről: széthull az is a légben.
ACHILLES.
Hát harczol Ajax Hektorral?
Hát harczol Ajax Hektorral?
PATROKLUS.
S talán nagy hírnevet nyer általa.
| Igen! |
ACHILLES.
Jó hírem van koczkára vetve, látom;
Nevem megsértve rútul.
Jó hírem van koczkára vetve, látom;
Nevem megsértve rútul.
PATROKLUS.
Mert az a seb heged be legtovább,
Mit enmagunk ejténk. Kerüljük a
Kerülhetetlent? Úgy meghódolunk
A sápadt vésznek; ez pedig, miként a
Hideglelés, ráz lopva, s ép azért,
Ha a napon sütkérezünk tunyán.
| Ó vigyázz, |
Mit enmagunk ejténk. Kerüljük a
Kerülhetetlent? Úgy meghódolunk
A sápadt vésznek; ez pedig, miként a
Hideglelés, ráz lopva, s ép azért,
Ha a napon sütkérezünk tunyán.
ACHILLES.
Kedves Patroklus, menj, hívd Thersitest:
Ajaxhoz küldöm e bolondot, és
Megkéretem, hogy a vívás után
Hívja meg a troján főket közinkbe:
Hadd lássuk egymást úgy – harczon kivül.
Asszonyi vágy s kiváncsiság gyötör,
Látnom nagy Hektort béke-öltönyében,
Beszélni véle és tekintetét
Szemlélni egy perczig csak.
Thersites jön.
Kedves Patroklus, menj, hívd Thersitest:
Ajaxhoz küldöm e bolondot, és
Megkéretem, hogy a vívás után
Hívja meg a troján főket közinkbe:
Hadd lássuk egymást úgy – harczon kivül.
Asszonyi vágy s kiváncsiság gyötör,
Látnom nagy Hektort béke-öltönyében,
Beszélni véle és tekintetét
Szemlélni egy perczig csak.
Thersites jön.
| Már ne fáradj! |
THERSITES.
Csoda történt.
Csoda történt.
ACHILLES.
Mi?
Mi?
THERSITES.
Ajax fel s alá jár a mezőn, keresve önmagát.
Ajax fel s alá jár a mezőn, keresve önmagát.
ACHILLES.
Hogyhogy?
Hogyhogy?
THERSITES.
Holnap párbajt kell vívnia Hektorral, és már előre oly kevély hősi verekedésére, hogy egyetlenegy szó nélkül dühöng.
Holnap párbajt kell vívnia Hektorral, és már előre oly kevély hősi verekedésére, hogy egyetlenegy szó nélkül dühöng.
ACHILLES.
Hogy lehet az?
Hogy lehet az?
THERSITES.
Úgy lépdel föl s alá, mint a páva; egy nagyot lép, meg megáll; morog, mint a csaplár, ki nem ért a számhoz és csak fejében veti ki számláját; ajkába harap egész politikus képpel, mintha mondani akarná: Van ebben a főben ész, csak ki kellene adni! És úgy is van: csakhogy oly hidegen van benne, mint a kovában a tűz, mely nem látszik, míg ki nem ütik. Oda van ez az ember örökre, mert ha Hektor nem szegi nyakát, elbizottságában ful meg. Nem is ismert meg. Mondám neki: „Jó reggelt, Ajax”; és ő válaszolt: „Köszönet, Agamemnon.” Mit gondolsz arról, a ki engem a fővezérnek tart? E már aztán igazi tökfilkó, szavavesztett szörny. Átok az emberek véleményére! Hordhatni azt kifordítva, befordítva, mint a birkabundát.
Úgy lépdel föl s alá, mint a páva; egy nagyot lép, meg megáll; morog, mint a csaplár, ki nem ért a számhoz és csak fejében veti ki számláját; ajkába harap egész politikus képpel, mintha mondani akarná: Van ebben a főben ész, csak ki kellene adni! És úgy is van: csakhogy oly hidegen van benne, mint a kovában a tűz, mely nem látszik, míg ki nem ütik. Oda van ez az ember örökre, mert ha Hektor nem szegi nyakát, elbizottságában ful meg. Nem is ismert meg. Mondám neki: „Jó reggelt, Ajax”; és ő válaszolt: „Köszönet, Agamemnon.” Mit gondolsz arról, a ki engem a fővezérnek tart? E már aztán igazi tökfilkó, szavavesztett szörny. Átok az emberek véleményére! Hordhatni azt kifordítva, befordítva, mint a birkabundát.
ACHILLES.
Követül küldlek hozzá, Thersites.
Követül küldlek hozzá, Thersites.
THERSITES.
Kit? Engem? Mikor senki fiának sem szól; nem neki tiszte a beszéd: beszéljenek a koldusok; neki nyelve karjában van. Mindjárt megmutatom, hogy tesz. Hadd intézze Patroklus hozzám üzeneted s megláthadd Ajax viseletét.
Kit? Engem? Mikor senki fiának sem szól; nem neki tiszte a beszéd: beszéljenek a koldusok; neki nyelve karjában van. Mindjárt megmutatom, hogy tesz. Hadd intézze Patroklus hozzám üzeneted s megláthadd Ajax viseletét.
ACHILLES.
Nosza Patroklus, mondd neki: „Alázatosan kéretem a hős Ajaxt, hívja meg a vitéz Hektort, jőjön el sátramba fegyvertelen; egyszersmind eszközöljön személyének menevédet a nagylelkű, a legdicsőbb, a hatszoros vagy hétszeres érdemű fővezértől, Agamemnontól.” No rajta!
Nosza Patroklus, mondd neki: „Alázatosan kéretem a hős Ajaxt, hívja meg a vitéz Hektort, jőjön el sátramba fegyvertelen; egyszersmind eszközöljön személyének menevédet a nagylelkű, a legdicsőbb, a hatszoros vagy hétszeres érdemű fővezértől, Agamemnontól.” No rajta!
PATROKLUS.
Jó napot, nagy Ajax!
Jó napot, nagy Ajax!
THERSITES.
Hm!
Hm!
PATROKLUS.
Az érdemes Achillestől jövök.
Az érdemes Achillestől jövök.
THERSITES.
Ha!
Ha!
PATROKLUS.
A ki legalázatosabban kér, meghivnod
Hektort sátorába.
A ki legalázatosabban kér, meghivnod
Hektort sátorába.
THERSITES.
Hm!
Hm!
PATROKLUS.
És menevédet eszközölnöd Agamemnontól.
És menevédet eszközölnöd Agamemnontól.
THERSITES.
Agamemnon?
Agamemnon?
PATROKLUS.
Igen, uram!
Igen, uram!
THERSITES.
Ha?
Ha?
PATROKLUS.
És mit felelsz rá?
És mit felelsz rá?
THERSITES.
Isten áldj’, járj békével.
Isten áldj’, járj békével.
PATROKLUS.
Feleletet, uram.
Feleletet, uram.
THERSITES.
Ha holnap jó idő lesz, 11 órakor majd eldől jobbra vagy balra. Azonban míg hatalmába kerítene, megadom én neki.
Ha holnap jó idő lesz, 11 órakor majd eldől jobbra vagy balra. Azonban míg hatalmába kerítene, megadom én neki.
PATROKLUS.
Feleletet, uram.
Feleletet, uram.
THERSITES.
Ég veled, Isten hírével!
Ég veled, Isten hírével!
ACHILLES.
De tán csak nincs ilyen hangulatban?
De tán csak nincs ilyen hangulatban?
THERSITES.
Nincs, hanem olyan hangolatlanságban. Hogy milyen hangot ad, ha Hektor kiüti agyvelejét, nem tudom; de bizonyosan semilyet, ha csak a hegedűs Apoll húrokká nem teremtette idegeit.
Nincs, hanem olyan hangolatlanságban. Hogy milyen hangot ad, ha Hektor kiüti agyvelejét, nem tudom; de bizonyosan semilyet, ha csak a hegedűs Apoll húrokká nem teremtette idegeit.
ACHILLES.
Tehát jőj, egy levelet viszesz hozzá tüstént.
Tehát jőj, egy levelet viszesz hozzá tüstént.
THERSITES.
Adj vinnem egy másikat is lovához, mert az az okosabb állat.
Adj vinnem egy másikat is lovához, mert az az okosabb állat.
ACHILLES.
Elmém zavart, mint forrás habjai:
Magam se látok, ó, fenékre benne!
Elmém zavart, mint forrás habjai:
Magam se látok, ó, fenékre benne!
| (Patroklus és Achill el.) |
THERSITES.
Ó, bárcsak tisztulna ki eszed forrása, hogy egy szamarat megitathassak rajta. Jobb szeretnék kullancs lenni, mint ily ostoba katona! (El.)
Ó, bárcsak tisztulna ki eszed forrása, hogy egy szamarat megitathassak rajta. Jobb szeretnék kullancs lenni, mint ily ostoba katona! (El.)
