III. SZÍN.

Teljes szövegű keresés

Görög tábor, Achilles sátra előtt.
Thersites jön.
THERSITES.
Mi baj, Thersites? mi? Elvesztél dühöd tömkelegében? Így felülkerekedett rajtad ez az elefánt Ajax? Ő ver engem, én pedig szidom: ó pompás elégtétel! Jobb volna visszájára: hadd én ütném, ő hadd szidna. Teringettét! megtanulom a varázslást és ördögüzést, de hasznát kell látnom mérges átkozódásaimnak! Itt van Achilles is, ez a csoda-indzsinér. Ha Troját nem veszszük be addig, míg ezek ketten elbuktatják: úgy állni fog fala, míg magától össze nem omlik. Ó! te Olympon mennydörgö Zeus, felejtsd el, hogy te vagy az istenek királya; te is Merkur, Kaduceusodból vesd ki a kigyói eszélyt: ha el nem veszitek tőlük azt a kicsipiczi parányi észt is, melyről a legszegényebb fej is tudja, hogy annyira csekély, hogy ők magoktól nem képesek kiszabadítani egy legyet a pókhálóból, ha csak súlyos fegyveröket kirántva, ketté nem vágják. Mindezek után, verje meg az átok az egész tábort! Még jobb, ha a nápolyi köszvény: mert nekem úgy tetszik, megérdemli az az átkot, ki egy szoknyáért hadra kél. Elmondám imámat. Irígység ördöge, mondj rá ament. Hahó! Achilles úr!
Patroklus jön.
PATROKLUS.
Ki van itt? Thersites? Jó Thersites, jőj be és szidkozódjál.
THERSITES.
Ha vissza tudnék emlékezni egy aranyos képre, majd szemügyre vennélek tetőtől talpig; de semmi, akaszszanak fel magadra! Az emberi nemnek közös átka, az ostobaság és tudatlanság, érjen téged nagy bőséggel! Őrizzen az ég tanítótól és a tudomány közel se járjon hozzád! Véred izgasson mind holtodig! s ha majd nyújtóztatód azt találja mondani, hogy szép tested volt: égre földre esküszöm neki, hogy bizony csak egy Lázárt teríte ki. Amen. Hol van Achilles?
PATROKLUS.
Mit? tán szentté lettél? imádkozál?
THERSITES.
Igen; hallgasson meg az ég!
Achilles jön.
ACHILLES.
Ki van itt?
PATROKLUS.
Thersites, uram!
ACHILLES.
Hol, hol? Te vagy a? Ej, sajtom, emésztőm! Néhány este miért mulasztád el föltenni asztalomra magadat? Jöszte csak: mi is hát Agamemnon?
THERSITES.
Parancsnokod, Achilles. Te pedig azt mondd meg, Patroklus, mi Achilles?
PATROKLUS.
Urad, Thersites. De azt mondd meg, hogy te mi vagy.
THERSITES.
A te ismerőd, Patroklus. De mondd meg csak, te mi vagy?
PATROKLUS.
Azt te mondd meg, ha ismersz!
ACHILLES.
Oh, monddsza, mondd!
THERSITES.
Elejtegetem az egészet: Agamemnon parancsol Achillesnek; Acilles az én uram; én Patroklus ismerője vagyok; Patroklus pedig – bolond.
PATROKLUS.
Te gaz!
THERSITES.
Csitt, bolond! még nem végeztem.
ACHILLES.
Neki erre kiváltsága van. Folytasd, Thersites.
THERSITES.
Agamemnon bolond; Achilles bolond; Thersites bolond; és mint mondám, Patroklus is bolond.
ACHILLES.
No fejtsd ki ezt.
THERSITES.
Agamemnon bolond, mert parancsolni akar Achillesnek; Achilles bolond, mert Agememnon parancsol neki; Thersites bolond, mert ilyen bolondot szolgál; Patroklus pedig bolond mindenképen.
PANDARUS.
Mért vagyok én bolond?
THERSITES.
Kérdezd meg attól, a ki meghagyott. Nekem elég, hogy az vagy. Nézd csak, ki jön ott?
Agamemnon, Ulysses, Nestor, Diomedes és Ajax jönnek.
ACHILLES.
Patroklus, nem akarok senkivel sem beszélni. Jőj be velem, Thersites!(El.)
THERSITES.
Oh, mily hijábavalóság, mily alakoskodás, mily semmirevalóság foly itt! Mindennek oka egy gyáva férj és egy rima. Derék harczi ok: irígy pártokat támasztani és abban el is vérzeni! No hogy a száraz sömör az indítót, mindnyájatokat pedig a háború és a fajtalanság pusztítson el!(El.)
AGAMEMNON.
Hol Achilles?
PATROKLUS.
Sátrába’ van, fenség, de rosszúl.
AGAMEMNON.
Tudasd vele, hogy mink vagyunk itt.
Már követünk járt itt; jogunk szerint
Meglátogatjuk most személyesen.
Így mondd meg ezt, netán, hogy azt higye,
Nem is merünk rangunkról szólani,
Vagy azt se tudjuk, kicsodák vagyunk.
PATROKLUS.
Megmondom ezt neki.(El.)
ULYSSES.
Beteg is az!
Sátrának ajtajában láttam őt.
AJAX.
Igen, oroszlán-nyavalya, a dölyfösség töri; vagy ha szelídebben tetszik, a melancholia bántja; de csak dölyf biz az! Miért, miért nem? azt csak ő tudja. Egy szóra fenség!
(Agamemnont félrevonja.)
NESTOR.
Mi készti Ajaxt, hogy rá így ugat?
ULYSSES.
Achilles elcsalá tőle bolondját.
NESTOR.
Kit? Thersitest?
ULYSSES.
Azt!
NESTOR.
Úgy hát nem fog tudni beszélni, ha elveszté fő argumentumát.
ULYSSES.
Sőt inkább, majd Achilles ellen, a kinél argumentuma van.
NESTOR.
Annál jobb: ránk nézve kivánatosabb, ha e két ember egymástól elpártol, mintha egy párton van. Mégis erős egyesség lehetett az, hogy egy bolond ketté tudta vágni.
ULYSSES.
Azt a barátságot, melyet nem az okosság kötött, könnyű szerrel felbonthatja a bolondság. Itt jön Patroklus.
NESTOR.
Achilles nincs vele.
Patroklus visszatér.
ULYSSES.
Az elefántnak van csuklója, de nem a bókolásra; van ína arra, a mire kell, de nem a hajlongásra.
PATROKLUS.
Achilles ezt hagyá jelentenem:
Nagyon sajnálja, hogyha kedv- s idő-
Telésnél fontosabb ügy hozta volna
Nagyságodat s e díszes rendeket
Látogatására; de azt reméli,
Csakis egészség s emésztés miatt,
Ebédutáni szellőzés.
AGAMEMNON.
Halld, Patroklus!
Ismerjük ám jól az efféle választ:
A gúny gyors szárnyán búna ki, de most’
Neheztelésünk nem kerűli el.
Sok érdeme van néki és nekünk is
Okunk van azt megadni; de erénye
Semmit sem ér, ha maga látja csak
S ha min szemünk előtt dicsfénye vész.
A szép gyümölcs is, undorító tálczán,
Kelletlen, mint a rothadt. Mondd neki:
Beszélni jöttünk véle; nem hibázsz,
Ha megmondod: fenhéjázónak és
Alávalónak tartjuk, hogy nagyobb
Az önhittségben, mint önismeretben;
Felebbvalóihoz nyers s eltaszitó,
Elferditi parancsaink szentségét
És szembetűnően mutatja ki
Szeszélyes úrvágyát. De látjuk ám
Bolond havát, árját, apályait,
Mintha bizony azon fordulna meg
A harcz egész hajója! Menj, tudasd
Mindezt vele; s tedd hozzá, hogy ha oly
Magasra lát, nem veszszük semmibe;
Hadd üljön itt, mint egy nem hordható gép,
Ezen czímen: „Hozzátok el a harczot
Helyébe, mert ez nem mehet oda.”
Egy mozgó törpe többet ér nekünk,
Mint egy alvó Gigas: mondd meg neki.
PATROKLUS.
Igen, és rögtön válaszát hozom. (El.)
AGAMEMNON.
A más szájával nem lakunk mi jól;
Vele kell szólanunk; menj csak, Ulysses.
(Ulysses el.)
AJAX.
Mivel több ő, mint más?
AGAMEMNON.
Csak annyi, mint maga hiszi.
AJAX.
Csak annyi? Hát azt hiszed, nem különbnek tartja magát nálam?
AGAMEMNON.
Nem kérdés.
AJAX.
Hát aláírnád vélekedését? Azt hiszed, hogy különb?
AGAMEMNON.
Nem, nemes Ajax! te épen oly erős vitéz, bölcs vagy; nem kevésbbé nemes és sokkal szívesebb.
AJAX.
Miért lesz valaki büszkévé? Honnan származik a kevélység? Én nem ismerem a kevélységet.
AGAMEMNON.
Annál józanabb elméd, Ajax, s erényeid annál őszintébbek: a kevély önmagát falja fel; kevélység annak tükre, kürtje, krónikája; és mindaz, ki magát dícséri (hanemha tettben), öndícsérete által lerontja tetteit.
AJAX.
Úgy utálom a kevélyt, mint a varangy faját.
NESTOR (félre).
Mégis önző vagy, nem mindegy-e az?
Ulysses visszatér.
ULYSSES.
Achilles nem akar harczolni holnap.
AGAMEMNON.
És mi okon?
ULYSSES.
Nem közli senkivel.
Csupán az önkény árja űzi őt,
Senkit se tisztel, nem hajt senkire,
Saját javalatán s kényén kivül.
AGAMEMNON.
Szives kértünkre, úri sátoránál
Mért nem jöve ki hozzánk a szabadba?
ULYSSES.
A semmiséget is, mihelyt a’ kérés,
Csupán azért, igen nagynak veszi:
Annyira öntelt, hogy önönmagához
Gőggel beszél, magában dúlva-fulva.
Felfújta végkép képzelt érdeme;
Beszéde lázas; elme és kedély
Őrült zavarban, úgy hogy a nagy Achill
Magát a földre vágja. Szóljak-é még?
Oly undok e gőg, melyet a halál is
Így bélyegezne meg: „gyógyíthatatlan.”
AGAMEMNON.
Hadd menjen Ajax hozzá. Kedves úr,
Menj s üdvözöld őt sátorába’; mondják,
Reád nagyon hajt és kértedre tán
Kissé magához tér.
ULYSSES.
Ó Agamemnon,
Csak ezt ne hagyd! Áldott vala a lépés,
A melylyel Ajax eljöve Achilltól.
Ama kevélyt, ki hájával keni
Öntelt fejét, a melybe semmi sem fér
Azon kivül, mit ő maga megrágott
S meg hányt-vetett; – ezt fogja el imádni
Az, kit magunk jobban bálványozunk!
Nem, e valódi, hármas érdemű hős,
Koszorúját, mit dicscsel szerze meg,
Be ne keverje; sem pedig szerintem,
Az érdemet, a mely van oly jeles,
Mint az Achillesé, meg ne alázza
Azzal, hogy ő menjen be Achilleshez,
Kövér dicsére ez volna csak a zsír,
Olaj a tűzre, mely magában is
Mindent eléget olthatatlan lánggal.
Ez a hős menne hozzá? Ments Zeus!
És szólj dörögve: „Achill jőjön ehhez!”
NESTOR.
Ó, már e’ jó; bibéjét eltalálta. (Félre.)
DIOMEDES.
Hogy iszsza némán a dicséretet. (Félre.)
AJAX.
Ha én megyek hozzá, arczul csapom
Öklömmel.
AGAMEMNON.
Ó nem úgy: te nem mehetsz.
AJAX.
Ha velem is paczkázik, megsimítom
Én azt a dölyföt; hadd menjek be én.
ULYSSES.
Nem, a hirért nem, mely harczunkra vár.
AGAMEMNON.
Haszontalan daczos legénye!
NESTOR.
Hogy
Rajzolja önmagát? (Félre.)
AJAX.
Nem egyesülhetne ő is velünk?
ULYSSES.
Holló a varjut vágja! (Félre.)
AJAX.
Lecsapolom különcz vérét.
AGAMEMNON.
Orvos akarna lenni a beteg. (Félre.)
AJAX.
Ha minden egy értelmen volna vélem!
ULYSSES.
Nem volna észre szükség. (Félre.)
AJAX.
Nem vinné így el szárazon, előbb
Fegyvert falna; megkapja ezt a dölyf?
NESTOR.
Ha úgy lehetne, te kapnád felét. (Félre.)
ULYSSES.
Ő tíz részt,
(Félre.)
AJAX.
Összegyúrom, megpuhítom!
NESTOR.
Még nem hevült át: most szorítsd a dicscsel;
Dicsszomja még csuklik: tölts, tölts neki. (Félre.)
ULYSSES.
Sok kedvetlenséget nyelsz itt, uram. (Agamemnonhoz.)
NESTOR.
Ne vedd ezt fel se, ó nemes vezér!
DIOMEDES.
Kezdhetd a harczot Achill nélkül is.
ULYSSES.
Neve hallása is rosszúl esik.
Itt egy férfi; de csak szemébe’ még sem.
Jobb, hallgatok.
NESTOR.
Miért bizony? Hisz őt
Nem bántja a dics szenve, mint Achillest.
ULYSSES.
Tudja meg a világ, csak oly derék!
AJAX.
Czudar kutya, ez boszant minket így?
Ó volna csak troján!
NESTOR.
Minő hiba
Volna Ajaxban az…
ULYSSES.
Ha dölyfös volna?
DIOMEDES.
Avagy dícsszomjas?
ULYSSES.
Vagy goromba faj?
DIOMEDES.
Avagy különcz, rátartó?
ULYSSES.
Hál’ az égnek
Te oly kedves teremtés vagy, uram!
Dicséret nemződnek, dajkádnak is,
Dicsőség oktatódnak s hármasan
Dicsőség minden tan fölött – eszednek!
Azzal pedig, ki harczra oktatott,
Öröklétét Ares hadd oszsza meg,
Adván felét neki: mert általa
Vagy oly erős, hogy a bikaverő
Miló is meghódolna izmaidnak.
Elméd’ nem dícsérem, mely mint patak,
Mint part és mint sövény köríti be
Széles, terjedt agyad’. Itt Nestor, a ki
A vén időtől megtanítva, már csak
Okos lehet (az is, kell, hogy legyen!);
Bocsáss meg mégis, ősz atya, korod
Ha ily zöld volna, mint övé, s agyad
Ily szerkesztésü, nem mulnád felül,
Épen ha csak olyan lennél!
AJAX.
Szabad
Atyámnak hívnom?
NESTOR.
Igen, jó fiam!
DIOMEDES.
Ő hadd vezessen, Ajax, tégedet.
ULYSSES.
Ne vesztegeljünk itt; a szarvas Achill
Sürűben ül. Tessék, ó fővezér,
Hívd egybe mind a hadfőket: Trojába
Új hősök érkeztek, holnap tehát
Legjobb erőnkkel kell kiállanunk;
S az itt van im! Nyugat, kelet királyi,
Virágokat: Ajax fog síkra szállni!
AGAMEMNON.
Menjünk tanácsba hát! Achilles hadd szunyadjon:
Nehéz hajó sülyed, könnyű csolnak haladjon! (El.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem