I. SZÍN.
Trója. Utcza.
Egyik oldalon Aeneas és egy Szolga fáklyával, a másikon Paris, Deiphobus, Antenor, Diomedes, és Mások fáklyákkal jönnek.
PARIS.
Nézd csak, ki az?
Nézd csak, ki az?
DEIPHOBUS.
| Az? Aeneas vezér. |
AENEAS.
A herczeg volna itt személyesen?
Ha jó alkalmam volna nékem is
Soká alunni, Paris, mint neked:
Csak is a szent ügyért hagynám oda
Mulatásomnak hölgyét, herczegem.
A herczeg volna itt személyesen?
Ha jó alkalmam volna nékem is
Soká alunni, Paris, mint neked:
Csak is a szent ügyért hagynám oda
Mulatásomnak hölgyét, herczegem.
DIOMEDES.
Azt tartom én is. Jó reggelt, uram!
Azt tartom én is. Jó reggelt, uram!
PARIS.
Fogj, Aeneas, kezet: egy hős görög:
Emlékezel reá? épen te mondád
Beszéd közben, hogy ő egy hétig is
Mindennap üldözött a harczmezőn.
Fogj, Aeneas, kezet: egy hős görög:
Emlékezel reá? épen te mondád
Beszéd közben, hogy ő egy hétig is
Mindennap üldözött a harczmezőn.
AENEAS.
Üdv néked, bajnok, mindaddig, mig a
Barátságos fegyverszünet le nem jár;
De ha harczban talállak, dacz, sötét,
Minőt szív gondolhat, düh megtehet.
Üdv néked, bajnok, mindaddig, mig a
Barátságos fegyverszünet le nem jár;
De ha harczban talállak, dacz, sötét,
Minőt szív gondolhat, düh megtehet.
DIOMEDES.
Mindkettőt elfogadja Diomed.
Vérünk nyugodt most: üdvöz légy tehát;
De ha a küzdelemre jő a sor,
Zeusre! ismét rád vadászok én
Minden erővel, csellel és dühvel.
Mindkettőt elfogadja Diomed.
Vérünk nyugodt most: üdvöz légy tehát;
De ha a küzdelemre jő a sor,
Zeusre! ismét rád vadászok én
Minden erővel, csellel és dühvel.
AENEAS.
Arszlánra fogsz vadászni, mely ha fut,
Csak visszafordult arczczal. Most nemes
Barátsággal légy üdvöz itt: igen,
Légy üdvöz, Anchisesnek életére!
Venus kezére esküszöm, hogy ember, ily
Helyzetben, már kitűnőbben nem is
Szerethetné azt, kit megölni vágy.
Arszlánra fogsz vadászni, mely ha fut,
Csak visszafordult arczczal. Most nemes
Barátsággal légy üdvöz itt: igen,
Légy üdvöz, Anchisesnek életére!
Venus kezére esküszöm, hogy ember, ily
Helyzetben, már kitűnőbben nem is
Szerethetné azt, kit megölni vágy.
DIOMEDES.
Megegyezünk. – Zeus, tartsd meg Aenast,
Ha nem kardomra hoz halála hirt,
A napnak végtelen futásaig!
De dicsszomjam miatt haljon meg ő,
Sebekkel minden íziben, de holnap!
Megegyezünk. – Zeus, tartsd meg Aenast,
Ha nem kardomra hoz halála hirt,
A napnak végtelen futásaig!
De dicsszomjam miatt haljon meg ő,
Sebekkel minden íziben, de holnap!
AENEAS.
Mi jól ismerjük egymást.
Mi jól ismerjük egymást.
DIOMEDES.
S ohajtanók ismerni rosszul is.
| Ó igen; |
PARIS.
Ez a legdühösebb szivélyes kézfogás,
És a legfínomabb szerelmi gyülölet,
Mit eddig láttam. Mi hoz ily korán?
Ez a legdühösebb szivélyes kézfogás,
És a legfínomabb szerelmi gyülölet,
Mit eddig láttam. Mi hoz ily korán?
AENEAS.
A király hívat, nem tudom, miért?
A király hívat, nem tudom, miért?
PARIS.
Megmondom én: hogy elvezesd ezen
Görög vitézt Kalchas házába és
Add át neki szép Kressidát legott
Cserébe, Antenor helyett. Tehát
Menjünk együtt; vagy ha tetszik, haladj
Előre te. Erős gyanúm reá
(Biztos tudásnak is megjárja), hogy
Ott hált az éjjel Troilus öcsém:
Keltsd föl, s tudasd vele, mi is megyünk;
Azt is, miért; félek, hogy nem leszünk
Kedves vendégek.
Megmondom én: hogy elvezesd ezen
Görög vitézt Kalchas házába és
Add át neki szép Kressidát legott
Cserébe, Antenor helyett. Tehát
Menjünk együtt; vagy ha tetszik, haladj
Előre te. Erős gyanúm reá
(Biztos tudásnak is megjárja), hogy
Ott hált az éjjel Troilus öcsém:
Keltsd föl, s tudasd vele, mi is megyünk;
Azt is, miért; félek, hogy nem leszünk
Kedves vendégek.
AENEAS.
Troilusnak Troját vinnék el inkább
Göröghonba, mint innen Kressidát.
| Arról biztosítlak. |
Göröghonba, mint innen Kressidát.
PARIS.
Itt nincs segély; a körülmény erős
Parancsa kényszerít. El hát, uram.
Mindjárt megyünk mi is.
Itt nincs segély; a körülmény erős
Parancsa kényszerít. El hát, uram.
Mindjárt megyünk mi is.
AENEAS.
Jó reggelt addig is mindenkinek. (El.)
Jó reggelt addig is mindenkinek. (El.)
PARIS.
Mondd meg, nemes Diomed, igazán,
Baráti nyiltsággal, ki érdemesb
Szerinted szép Helénre: én-e, vagy
Menelaus?
Mondd meg, nemes Diomed, igazán,
Baráti nyiltsággal, ki érdemesb
Szerinted szép Helénre: én-e, vagy
Menelaus?
DIOMEDES.
Mind ketten egyaránt.
Ő érdemes, mert föl sem véve rút
Fertőzetét, birni törekszik őt,
Minden áron, poklok kínjával is;
Te, szintúgy, mert szeplőit nem tekintve,
Hogy megtartsd, véded őt, elvesztve annyi
Kedves barátot és becses vagyont.
Ő, a vén gyáva férj, vágynék kinyalni
Mocskát, alját a kiürült edénynek;
Te, mint kéjencz, szeretnéd fajtalan
Ágyékából nyerni utódodat:
Érdemetek egyforma hát reája,
De az, ki birja őt, több egy rimával.
Mind ketten egyaránt.
Ő érdemes, mert föl sem véve rút
Fertőzetét, birni törekszik őt,
Minden áron, poklok kínjával is;
Te, szintúgy, mert szeplőit nem tekintve,
Hogy megtartsd, véded őt, elvesztve annyi
Kedves barátot és becses vagyont.
Ő, a vén gyáva férj, vágynék kinyalni
Mocskát, alját a kiürült edénynek;
Te, mint kéjencz, szeretnéd fajtalan
Ágyékából nyerni utódodat:
Érdemetek egyforma hát reája,
De az, ki birja őt, több egy rimával.
PARIS.
Kegyetlen vagy honod lányához.
Kegyetlen vagy honod lányához.
DIOMEDES.
Kegyetlen a hazához. Ládd, uram,
Buja vérének minden cseppjeért,
Elhullt már egy görög; fertőzetes,
Dögtetemének minden ízeért
Elesett egy troján; mióta ajka
Megszólalt, annyi tisztes szót nem ejte,
A hány görög s troján elhulla érte.
| Ő |
Buja vérének minden cseppjeért,
Elhullt már egy görög; fertőzetes,
Dögtetemének minden ízeért
Elesett egy troján; mióta ajka
Megszólalt, annyi tisztes szót nem ejte,
A hány görög s troján elhulla érte.
PARIS.
Te, jó Diomed, úgy tészsz, mint üzér:
Gyalázod, mit venni ohajtanál;
De mi, magunkban jól tudván becsét,
Elfojtjuk most annak dicséretét.
Te, jó Diomed, úgy tészsz, mint üzér:
Gyalázod, mit venni ohajtanál;
De mi, magunkban jól tudván becsét,
Elfojtjuk most annak dicséretét.
| De erre útunk. | (Elmennek.) |
