II. SZÍN.
Ugyanott. Udvar, Pandarus háza előtt.
Troilus és Kressida jönnek. Később Pandarus.
TROILUS.
Nyugodjál még, kedves, a reg hideg.
Nyugodjál még, kedves, a reg hideg.
KRESSIDA.
Ép azért, bátyámat lehívom, édes,
Kinyitni a kaput.
Ép azért, bátyámat lehívom, édes,
Kinyitni a kaput.
TROILUS.
El ágyba! Szállja álom szép szemed’,
És kebled’ oly lágyan foglalja el,
Mint kisdedét, kit még nem ért a gond’.
| Ne költsd fel őt. |
És kebled’ oly lágyan foglalja el,
Mint kisdedét, kit még nem ért a gond’.
KRESSIDA.
Tehát úgy Isten áldj’!
Tehát úgy Isten áldj’!
TROILUS.
| Ó kérlek, ágyba! |
KRESSIDA.
Te vagy helyettem fáradt?
Te vagy helyettem fáradt?
)
TROILUS.
Lám a szerény nap, fölébresztve a
Pacsirtától, a varjat is felkölti,
S kéjünk’ tovább alvó éj nem fedi;
Pedig még úgy vágynám veled maradni!
| Kressida! |
Pacsirtától, a varjat is felkölti,
S kéjünk’ tovább alvó éj nem fedi;
Pedig még úgy vágynám veled maradni!
KRESSIDA.
Oly rövid volt az éj.
Oly rövid volt az éj.
TROILUS.
A gaz gyilkossal oly soká marad,
Mint a pokol; de a szerelmesektől
Gyorsabban száll el, mint a gondolat.
Meghűtöd magad’ s majd rám vetsz miá’.
| Átok reá! |
Mint a pokol; de a szerelmesektől
Gyorsabban száll el, mint a gondolat.
Meghűtöd magad’ s majd rám vetsz miá’.
KRESSIDA.
Maradj még, ó! Ti férfiak soh’sem
Maradtok. Ó, bolond Kressid! ha én
Tartottam volna még magam’, maradnál!
Hah! jő valaki.
Maradj még, ó! Ti férfiak soh’sem
Maradtok. Ó, bolond Kressid! ha én
Tartottam volna még magam’, maradnál!
Hah! jő valaki.
PANDARUS (belűl).
Hogy? az ajtók nyitva?
Hogy? az ajtók nyitva?
TROILUS.
Nagybátyád Pandarus az, Kressidám!
Pandarus jön.
Nagybátyád Pandarus az, Kressidám!
Pandarus jön.
KRESSIDA.
Kórság reá: jön gúnyolódni már.
Ily életem lesz már nekem.
Kórság reá: jön gúnyolódni már.
Ily életem lesz már nekem.
PANDARUS.
Hogy vagyunk, mint vagyunk? hogy áll a szűzesség? No, hajadon, hol van az én Kressida húgom?
Hogy vagyunk, mint vagyunk? hogy áll a szűzesség? No, hajadon, hol van az én Kressida húgom?
KRESSIDA.
Menj el, te gúnyolódó vén gonosz.
Te vettél rá s te gúnyolsz most ki is.
Menj el, te gúnyolódó vén gonosz.
Te vettél rá s te gúnyolsz most ki is.
PANDARUS.
Mire, ugyan mire? ó monddsza csak, mire vettelek én rá?
Mire, ugyan mire? ó monddsza csak, mire vettelek én rá?
KRESSIDA.
No, no, te átkozott, te nem csak hogy jót nem teszesz, de mást is rontasz.
No, no, te átkozott, te nem csak hogy jót nem teszesz, de mást is rontasz.
PANDARUS.
Ha, ha! Szegény ördög, szegény bohó! Nem aludtál az éjjel? nem hagyott alunni valami semmirekellő? Hogy a manó vigye el! (Kopogtatnak.)
Ha, ha! Szegény ördög, szegény bohó! Nem aludtál az éjjel? nem hagyott alunni valami semmirekellő? Hogy a manó vigye el! (Kopogtatnak.)
KRESSIDA.
Nem mondtam? Hogy koczogtatnák fejét!
Ki jár az ajtón? Menj, jó bátya, nézd!
Te jőj szobámba vissza, herczegem;
Aztán nevess ki: rosszat gondolok.
Nem mondtam? Hogy koczogtatnák fejét!
Ki jár az ajtón? Menj, jó bátya, nézd!
Te jőj szobámba vissza, herczegem;
Aztán nevess ki: rosszat gondolok.
TROILUS.
Ha ha!
Ha ha!
KRESSIDA.
Csalódol, én nem olyast gondolék.
Mily keményen kopognak. Jőj be, ó!
Fél Trojáért itt meg ne lássanak.
Csalódol, én nem olyast gondolék.
| (Kopogtatnak.) |
Fél Trojáért itt meg ne lássanak.
| (Troilus és Kressida el.) |
PANDARUS.
(Az ajtóhoz menve.) Ki jár ott? mi a baj?
Le karja törni az ajtót? Na, mi a baj?
Aeneas jön.
(Az ajtóhoz menve.) Ki jár ott? mi a baj?
Le karja törni az ajtót? Na, mi a baj?
Aeneas jön.
AENEAS.
Jó reggelt, uram, jó reggelt!
Jó reggelt, uram, jó reggelt!
PANDARUS.
Ki az? Ah, Aeneas! Lelkemre, nem
Ismértelek meg. Mi hir ily korán?
Ki az? Ah, Aeneas! Lelkemre, nem
Ismértelek meg. Mi hir ily korán?
AENEAS.
Nincs itt Troilus herczeg?
Nincs itt Troilus herczeg?
PANDARUS.
Itt! mit keresne itt?
Itt! mit keresne itt?
AENEAS.
Itt van biz az, ne is titkold; beszédem van vele, rá nézve fontos ügyben.
Itt van biz az, ne is titkold; beszédem van vele, rá nézve fontos ügyben.
PANDARUS.
Azt mondod, hogy itt van? Az több mint én tudok; kész vagyok megesküdni; részemről későcskén jöttem haza. Mit keresne ő itt?
Azt mondod, hogy itt van? Az több mint én tudok; kész vagyok megesküdni; részemről későcskén jöttem haza. Mit keresne ő itt?
AENEAS.
Ki? Tehát nincs? Ej, ej! rosszát akarod, a nélkül, hogy tudnád. Oly hív akarsz hozzá lenni, hogy megcsalod. Ne is tudj róla, csak hozd elő gyorsan. Menj!
Troilus jön.
Ki? Tehát nincs? Ej, ej! rosszát akarod, a nélkül, hogy tudnád. Oly hív akarsz hozzá lenni, hogy megcsalod. Ne is tudj róla, csak hozd elő gyorsan. Menj!
Troilus jön.
TROILUS.
Nos, mi a baj? mi ez?
Nos, mi a baj? mi ez?
AENEAS.
Alig érek reá üdvözleni,
Oly sietős ügyem. Itt jönnek im
Fivéred Paris és Deiphobus,
Diomed, a görög, és Antenor
Kiszabadulva; de érte legott,
Ez órában, még áldozat előtt,
Ki kell adnunk Diomedes kezébe
Kressid kisasszonyt.
Alig érek reá üdvözleni,
Oly sietős ügyem. Itt jönnek im
Fivéred Paris és Deiphobus,
Diomed, a görög, és Antenor
Kiszabadulva; de érte legott,
Ez órában, még áldozat előtt,
Ki kell adnunk Diomedes kezébe
Kressid kisasszonyt.
TROILUS.
| S ez határozat? |
AENEAS.
A Priamé és az egész tanácsé;
Már jönnek is azt végrehajtani.
A Priamé és az egész tanácsé;
Már jönnek is azt végrehajtani.
TROILUS.
Ó, hogy gunyolnak engem tetteim!
Találkozni fogok velök; de aztán
Te nem találtál itten engemet,
Csak vél’tlenül találkozánk, uram!
Ó, hogy gunyolnak engem tetteim!
Találkozni fogok velök; de aztán
Te nem találtál itten engemet,
Csak vél’tlenül találkozánk, uram!
AENEAS.
Jó lesz; de a természet titka nincs
Megáldva hallgatással, herczegem.
Jó lesz; de a természet titka nincs
Megáldva hallgatással, herczegem.
| (Troilus és Aeneas el.) |
PANDARUS.
Lehetséges-e az? Alig megnyerve és már elvesztve? Ördög vitte volna el Antenort! Ez a fiatal herczeg megőrül. Üssön belé a dög ebbe az Antenorba! hogy tekerték volna ki a nyakát!
Kressida jön.
Lehetséges-e az? Alig megnyerve és már elvesztve? Ördög vitte volna el Antenort! Ez a fiatal herczeg megőrül. Üssön belé a dög ebbe az Antenorba! hogy tekerték volna ki a nyakát!
Kressida jön.
KRESSIDA.
Mi az? ó, mi a baj? ki volt itt?
Mi az? ó, mi a baj? ki volt itt?
PANDARUS.
Ó, ó!
Ó, ó!
KRESSIDA.
Miért e mély sóhaj? hol van uram?
Elment! Ó, mondd csak, édes bácsikám,
Mi baj?
Miért e mély sóhaj? hol van uram?
Elment! Ó, mondd csak, édes bácsikám,
Mi baj?
PANDARUS.
Bár oly mélyen volnék a föld alatt,
A mint felette!
Bár oly mélyen volnék a föld alatt,
A mint felette!
KRESSIDA.
Istenek! mi baj?
Istenek! mi baj?
PANDARUS.
Menj be, kérlek! Ó, bár ne is születtél volna! Tudtam, te lészsz halála. Szegény nemes ifjú
Üssön belé a dög ebbe az Antenorba!
Menj be, kérlek! Ó, bár ne is születtél volna! Tudtam, te lészsz halála. Szegény nemes ifjú
Üssön belé a dög ebbe az Antenorba!
KRESSIDA.
Könyörgök, jó bátyám, térdeimen könyörgök, mondd, mi baj?
Könyörgök, jó bátyám, térdeimen könyörgök, mondd, mi baj?
PANDARUS.
El kell menned, leány; el kell menned. Kicseréltek Antenorral; el kell menned Troilustól atyádhoz. Ez lesz az ő halála, ez lesz az ő romlása; ezt nem viselheti el.
El kell menned, leány; el kell menned. Kicseréltek Antenorral; el kell menned Troilustól atyádhoz. Ez lesz az ő halála, ez lesz az ő romlása; ezt nem viselheti el.
KRESSIDA.
Ó örök istenek! Én nem megyek.
Ó örök istenek! Én nem megyek.
PANDARUS.
De menned kell!
De menned kell!
KRESSIDA.
Nem akarok, bátyám. Atyámat én
Már elfeledtem és nem ismerem
A vérrokonság érzetét. Se test,
Se lélek, sem rokonság, sem szerel’m,
Rám nézve nincs más, csak Troilusom.
Fenséges istenek! nevemre, ó!
Süssétek az álnokság bélyegét,
Ha valaha Troilust elhagyom!
Idő, kényszer, halál, tegyétek e
Testtel, a mit csak megtehettek: ám
Szerelmemnek alapja oly szilárd,
Mint a föld tengelye, s mindent kiáll.
Megyek be és sírok.
Nem akarok, bátyám. Atyámat én
Már elfeledtem és nem ismerem
A vérrokonság érzetét. Se test,
Se lélek, sem rokonság, sem szerel’m,
Rám nézve nincs más, csak Troilusom.
Fenséges istenek! nevemre, ó!
Süssétek az álnokság bélyegét,
Ha valaha Troilust elhagyom!
Idő, kényszer, halál, tegyétek e
Testtel, a mit csak megtehettek: ám
Szerelmemnek alapja oly szilárd,
Mint a föld tengelye, s mindent kiáll.
Megyek be és sírok.
PANDARUS.
| Nosza, nosza! |
KRESSIDA.
Szétszórom e fényes hajat, dicsért
Arczámat összekarczolom, vidám
Hangom’ zokogássá töröm, s nevét
Rebegve, szívem’ megszakasztom. Én
Szétszórom e fényes hajat, dicsért
Arczámat összekarczolom, vidám
Hangom’ zokogássá töröm, s nevét
Rebegve, szívem’ megszakasztom. Én
| Trojából el nem megyek! | (Elmennek.) |
