III. SZÍN.
A reg halad, és az idő, midőn
Ki kell adnunk őt e vitéz görögnek,
Sietve jő. Kedves öcsém, Troilus,
Tudasd a hölgygyel, mit kell tennie,
S siettesd őt e végből.
Menjetek |
Őt e görögnek, s midőn átadom
Kezébe, tudd meg, oltár lészen az,
S öcséd Troilus áldozár, a ki
Saját szivét áldozza fel azon. (Elmegy.)
Ó, én tudom, hogy mi a szerelem.
Bár úgy segithetnék, mint fájlalom!
Ha úgy tetszik, lépjünk be, uraim! (Elmennek.)