IV. SZÍN.
No döngetik már egymást: megyek, megnézem. Ez a képmutató, förtelmes buja Diomed csakugyan feltűzte annak a nyavalyás, őrjöngő trojai sihedernek keztyűjét sisakjára. Szeretném látni, hogy csapnak össze. Még az a szamár trojai kölyök, ki ama rimát szereti, visszaküldheti ám ezt a keztyűs buta görög legényt ahhoz a buja, álnok személyhez, de keztyűtlenűl. Amott vannak a furfangos és káromkodó állambölcseség képviselői: Nestor, e vén, büdös, egérrágta sajt; és a kutyaróka Ulysses, ki nem érdemes a kenyérhajra: ezek késztették fel politikából a felemás kutya Ajaxt a szintén felemás kutya Achilles ellen, úgy hogy most a kamasz Ajax kevélyebb, mint a kutya Achilles, és nem akar ma harczolni. Tehát a görögök a barbárságot kezdik hirdetni, a politika pedig megbukott! Ha! itt jön a keztyűs, meg a másik is.
Diomedes jön, Troilus utána.
Ne fuss: ha a pokolba ugranál is,
Nyomon követlek.
Nem futok, ne hidd. |
Elővigyázatból vonultam el
A tulnyomó tömegből. Most vigyázz!
Ne hagyd rimádat, görög! No most a rimáért, troján! No most a keztyűt! No most a keztyűt!
(Troilus és Diomedes harczolva el.) |
Ki vagy, görög? méltó vagy-e Hektorhoz? Van származásod és becsűleted?
Nem, nem, én csak egy betyár vagyok; hitvány rágalmazó ficzkó; igazi piszkos bitang.
Elhiszem, élj! | (Hektor el.) |
Istennek hála, hogy elhitted; de ezért az ijedségért törjön ki a nyakad! De mi lett a buja ficzkókkal? Talán elnyelték egymást; hogy kaczagnám ezt a csodát; pedig a bujaság csakugyan megemészti magát. Fölkeresem őket.
(Elmegy.) |