III. SZÍN.
Troja. Priam palotája előtt.
Hektor és Andromache jönnek.
ANDROMACHE.
Mért vagy, uram, ily zordon hangulatban,
Hogy bedugod füled’ intéseimre?
Le, le a fegyvert! ma ne menj csatába!
Mért vagy, uram, ily zordon hangulatban,
Hogy bedugod füled’ intéseimre?
Le, le a fegyvert! ma ne menj csatába!
HEKTOR.
Te föl akarsz boszantani? Eredj be,
Mert elmegyek, az élő istenekre!
Te föl akarsz boszantani? Eredj be,
Mert elmegyek, az élő istenekre!
ANDROMACHE.
Rossz álmom volt, ma bételjesedik.
Rossz álmom volt, ma bételjesedik.
HEKTOR.
Ne többet, mondom!
Kassandra jön.
Ne többet, mondom!
Kassandra jön.
KASSANDRA.
| Hol Hektor testvérem? |
ANDROMACHE.
Itt, húgom, fegyverben, vérszomjasan.
Járulj te is jajszómhoz és szives
Könyörgésemhez: kérjük térden őt.
Ah! mert véres tusáról álmodám,
S egész éjjel levágott fők s megölt
Testek között jártam.
Itt, húgom, fegyverben, vérszomjasan.
Járulj te is jajszómhoz és szives
Könyörgésemhez: kérjük térden őt.
Ah! mert véres tusáról álmodám,
S egész éjjel levágott fők s megölt
Testek között jártam.
KASSANDRA.
| Ó, az valósul. |
HEKTOR.
Hej! fúvass kürtösömmel indulót!
Hej! fúvass kürtösömmel indulót!
KASSANDRA.
Ne most e harczi jelt, az égre, édes Bátyám, ne most!
Ne most e harczi jelt, az égre, édes Bátyám, ne most!
HEKTOR.
Az istenek hallották eskümet.
| El, félre már, ha mondom, |
KASSANDRA.
Az istenek a bősz s indulatos
Esküre siketek, és a hamis
Igéretet még jobban megvetik,
Mint áldozatban a hibás juhot.
Az istenek a bősz s indulatos
Esküre siketek, és a hamis
Igéretet még jobban megvetik,
Mint áldozatban a hibás juhot.
)
ANDROMACHE.
Ó, hidd el azt, a szótartás a rosszat
Nem teszi jóvá, – hiszen akkor a
Rabló, ki bűnt fogad, törvényesen
Cselekszik és kegyes czéllal rabol.
Ó, hidd el azt, a szótartás a rosszat
Nem teszi jóvá, – hiszen akkor a
Rabló, ki bűnt fogad, törvényesen
Cselekszik és kegyes czéllal rabol.
KASSANDRA.
A czéltól függ az eskü ereje,
Épen ezért nem szent mindenben az.
Vetkezz’ le, jó Hektor!
A czéltól függ az eskü ereje,
Épen ezért nem szent mindenben az.
Vetkezz’ le, jó Hektor!
HEKTOR.
Bár zúgjon végzetem szélvésze, de
Becsületem megáll. Az életet
Mindenki kedveli, de a deréknek
Drágább az életnél becsülete.
Troilus jön.
No, kis öcsém, te is a harczba készülsz?
| Hallgassatok! |
Becsületem megáll. Az életet
Mindenki kedveli, de a deréknek
Drágább az életnél becsülete.
Troilus jön.
No, kis öcsém, te is a harczba készülsz?
ANDROMACHE.
Kassandra, hívd atyám’, beszélje le.
Kassandra, hívd atyám’, beszélje le.
| (Kassandra el.) |
HEKTOR.
Ne, kis öcsém, le a vértet, fiu:
Én bennem forr ma a küzdési vágy;
Te nőj és izmaid fejlődjenek,
Ne keresd még a harczok vészeit.
Le a fegyvert! Mit nézsz, derék fiu?
Megállod én Trojáért, érted is,
Magamért is.
Ne, kis öcsém, le a vértet, fiu:
Én bennem forr ma a küzdési vágy;
Te nőj és izmaid fejlődjenek,
Ne keresd még a harczok vészeit.
Le a fegyvert! Mit nézsz, derék fiu?
Megállod én Trojáért, érted is,
Magamért is.
TROILUS.
Nagylelküségednek van egy hibája,
Mely az oroszlánt illeti meg inkább,
Mint sem az embert, bátya.
Nagylelküségednek van egy hibája,
Mely az oroszlánt illeti meg inkább,
Mint sem az embert, bátya.
HEKTOR.
Kedves Troilus? Nosza, feddj meg érte.
| És mi az, |
TROILUS.
Ha a görög megfogva, térdre hull
Fényes kardodnak suhogó szelére,
Te felköltöd s kegyelmet adsz neki.
Ha a görög megfogva, térdre hull
Fényes kardodnak suhogó szelére,
Te felköltöd s kegyelmet adsz neki.
HEKTOR.
Ó, az dicső mulatság.
Ó, az dicső mulatság.
TROILUS.
Bolond mulatság az, Hektor.
| Istenemre, |
HEKTOR.
| Hogyan? |
TROILUS.
Ó, hagyd, az istenek szerelmeért,
Anyánkra e kegyes könyört, s ha egyszer
Kardot kötünk, üljön fel fegyverünkre
A fene bosszú, s siessünk vele
A kegyelemdöfést megadni, de
Fékezzük a kegyelmet.
Ó, hagyd, az istenek szerelmeért,
Anyánkra e kegyes könyört, s ha egyszer
Kardot kötünk, üljön fel fegyverünkre
A fene bosszú, s siessünk vele
A kegyelemdöfést megadni, de
Fékezzük a kegyelmet.
HEKTOR.
| Piha, vadság! |
TROILUS.
Ha harcz, legyen harcz, Hektor.
Ha harcz, legyen harcz, Hektor.
HEKTOR.
Szeretném, ha nem harczolnál te ma.
| Troilus. |
TROILUS.
Mi tarthat engem vissza? Sem halál,
Sem engedelmesség, ha Mars maga
Tüzes botjával üzne vissza is;
Ha Hekuba s Priam, térdökre hullva,
Véresre sirnák szemüket miattam;
De még te sem fognád el utamat,
Erős kardod’ vetnéd bár ellenem;
Nem, bátya, csak elestemen.
Kassandra visszajön Priammal.
Mi tarthat engem vissza? Sem halál,
Sem engedelmesség, ha Mars maga
Tüzes botjával üzne vissza is;
Ha Hekuba s Priam, térdökre hullva,
Véresre sirnák szemüket miattam;
De még te sem fognád el utamat,
Erős kardod’ vetnéd bár ellenem;
Nem, bátya, csak elestemen.
Kassandra visszajön Priammal.
KASSANDRA.
Ragadd meg őt s erősen tartsd, Priam:
Ő a te mankód, s ezt ha elhagyod,
Mivel te rajta állsz, Troja pedig
Te rajtad: minden összedül.
Ragadd meg őt s erősen tartsd, Priam:
Ő a te mankód, s ezt ha elhagyod,
Mivel te rajta állsz, Troja pedig
Te rajtad: minden összedül.
PRIAM.
Jer, jer, maradj. Nőd rosszat álmodott;
Anyádnak is látása volt; hugod
Balt jósola; magamat is olyan
Véltlen sejtés kapott meg, hogy neked
Megmondjam: ez a nap baljóslatu,
Térj vissza, térj!
| Fiam, |
Anyádnak is látása volt; hugod
Balt jósola; magamat is olyan
Véltlen sejtés kapott meg, hogy neked
Megmondjam: ez a nap baljóslatu,
Térj vissza, térj!
HEKTOR.
És én nehány görögnek szót adék,
Bajnok hitemmel, hogy velök ma reggel
Találkozom.
| Már Aenas kiment |
Bajnok hitemmel, hogy velök ma reggel
Találkozom.
PRIAM.
Ha csak azért, ne menj.
Ha csak azért, ne menj.
HEKTOR.
Szavam’ nem szeghetem meg. Te tudod,
Mily tisztelőd vagyok, kedves atyám;
S hogy meg ne sértsem e viszonyt, bocsáss el
Utamra inkább áldásoddal és
Javallatoddal, semhogy róla tilts,
Királyi Priamus.
Szavam’ nem szeghetem meg. Te tudod,
Mily tisztelőd vagyok, kedves atyám;
S hogy meg ne sértsem e viszonyt, bocsáss el
Utamra inkább áldásoddal és
Javallatoddal, semhogy róla tilts,
Királyi Priamus.
KASSANDRA.
Ó, ne bocsásd!
Ó, ne bocsásd!
ANDROMACHE.
Ne, ne, kedves atyám, ne!
Ne, ne, kedves atyám, ne!
HEKTOR.
Haragszom rád. Szerelmedért, be innen!
| Andromache, |
| (Andromache el.) |
TROILUS.
Ez a büvös, csábult, álmodozó
Leány okozta mindezt.
Ez a büvös, csábult, álmodozó
Leány okozta mindezt.
KASSANDRA.
Kedves Hektor! Im, látom már halálod’!
Miként sötétül el szemed! Miként
Foly véred el a tátongó seben!
Hah! Troja mint zug! Hekuba mint sikolt!
Hogy jajgat Andromache bánatában!
Im, im, az őrültség, téboly, zavar
Megannyi rémként összefutnak és
Rivallganak: Hektor meghalt, oda!
Ó, Hektor… ó!
| Ég veled, |
Miként sötétül el szemed! Miként
Foly véred el a tátongó seben!
Hah! Troja mint zug! Hekuba mint sikolt!
Hogy jajgat Andromache bánatában!
Im, im, az őrültség, téboly, zavar
Megannyi rémként összefutnak és
Rivallganak: Hektor meghalt, oda!
Ó, Hektor… ó!
TROILUS.
| El, el! |
KASSANDRA.
De szelidebben. Vég búcsum’ fogadd:
| Isten veled! |
| Elveszted Troját, elveszted magad’. | (Elmegy.) |
HEKTOR.
Meghatott e kiáltozás, királyom.
Menj, bátorítsd a várost: mink megyünk
A harczba; a hős tetteket dicsérd fel,
Mik lesznek itt még estig, menj, beszéld el.
Meghatott e kiáltozás, királyom.
Menj, bátorítsd a várost: mink megyünk
A harczba; a hős tetteket dicsérd fel,
Mik lesznek itt még estig, menj, beszéld el.
PRIAM.
Az ég ótalmazzon, Isten veled
Az ég ótalmazzon, Isten veled
| (Priam és Hektor külön elmennek. Riadás.) |
TROILUS.
Hah! kezdődik. No most, gőgös Diomed,
Keztyűm’ kiváltom, vagy karom szakad. (Indul.)
Pandarus jön
Hah! kezdődik. No most, gőgös Diomed,
Keztyűm’ kiváltom, vagy karom szakad. (Indul.)
Pandarus jön
PANDARUS.
Nem hallod, herczeg? Halldsza csak, uram.
Nem hallod, herczeg? Halldsza csak, uram.
TROILUS.
No mit?
No mit?
PANDARUS.
Itt egy levél attól az árva lánytól.
Itt egy levél attól az árva lánytól.
TROILUS.
Hadd nézzem!
Hadd nézzem!
PANDARUS.
Ez a veszett aszkór, ez a semmirevaló veszett aszkór úgy elkinoz; meg ennek a leánynak ostoba esete; most ez, majd amaz; úgy látszik, rövid nap elbúcsúzom. Hát még szememben a csúsz és csontjaimban a fene köszvény, úgy, hogy már nem is gondolhatok mást, mint hogy meg vagyok átkozva. Mit ír?
Ez a veszett aszkór, ez a semmirevaló veszett aszkór úgy elkinoz; meg ennek a leánynak ostoba esete; most ez, majd amaz; úgy látszik, rövid nap elbúcsúzom. Hát még szememben a csúsz és csontjaimban a fene köszvény, úgy, hogy már nem is gondolhatok mást, mint hogy meg vagyok átkozva. Mit ír?
TROILUS (olvas).
Szavak, szavak! Nincs szivből egy betű!
Valóságban másutt járt az esze.
El a szélnek: szállj el s forogj te is!
Ámítással öntözné még szerelmem’,
De szívibe mást ültetett helyettem.
Szavak, szavak! Nincs szivből egy betű!
Valóságban másutt járt az esze.
El a szélnek: szállj el s forogj te is!
Ámítással öntözné még szerelmem’,
De szívibe mást ültetett helyettem.
| (Elmennek külön.) |
