III. SZÍN.
Próbakő és Juczi jönnek; Jacques a távolból figyel rájok.
PRÓBAKŐ.
Jöjj hamar, jó Juczi: majd én megterelem kecskéidet, Juczi. Nos, Juci? Embered vagyok-e még? Hogy tetszenek egyszerü vonásaim?
Jöjj hamar, jó Juczi: majd én megterelem kecskéidet, Juczi. Nos, Juci? Embered vagyok-e még? Hogy tetszenek egyszerü vonásaim?
JUCZI.
Vonósaid? Az Isten szerelmeért! Miféle vonósok?
Vonósaid? Az Isten szerelmeért! Miféle vonósok?
)
PRÓBAKŐ.
Itt élek érted és bakjaidért, valamint a becsületes Ovid, a legszeszélyesebb költő is azon bakokért élt a sarmaták között, melyeket még Rómában lőtt.
Itt élek érted és bakjaidért, valamint a becsületes Ovid, a legszeszélyesebb költő is azon bakokért élt a sarmaták között, melyeket még Rómában lőtt.
JACQUES (magában).
Ó, rossz helyre szállásolt tudomány! rosszabbra, mint ha Jupiter szalmafödeles házban van!
Ó, rossz helyre szállásolt tudomány! rosszabbra, mint ha Jupiter szalmafödeles házban van!
PRÓBAKŐ.
Ha az ember verseit nem tudják megérteni, sem az ember jó élczét az értelem, e fürge gyermek, nem tudja követni: az jobban leveri az embert, mint a halál, jobban, mint a nagy számadás kis szobában. Biz Isten, bár az istenek poétikusnak teremtettek volna.
Ha az ember verseit nem tudják megérteni, sem az ember jó élczét az értelem, e fürge gyermek, nem tudja követni: az jobban leveri az embert, mint a halál, jobban, mint a nagy számadás kis szobában. Biz Isten, bár az istenek poétikusnak teremtettek volna.
JUCZI.
Tudom is én, mi az a poétikus. Tisztességes-e szóban és cselekedetben? És igaz dolog-e?
Tudom is én, mi az a poétikus. Tisztességes-e szóban és cselekedetben? És igaz dolog-e?
PRÓBAKŐ.
Igazán, nem az: mert a legigazibb poéta leginkább színlel; a szerelmes pedig mindig poétai hajlammal bír, s a mire mint poéta esküszik, azt, mondhatni, mint szerelmes csak színleli.
Igazán, nem az: mert a legigazibb poéta leginkább színlel; a szerelmes pedig mindig poétai hajlammal bír, s a mire mint poéta esküszik, azt, mondhatni, mint szerelmes csak színleli.
JUCZI.
Aztán kivánod, hogy az istenek engem poétikusnak teremtettek volna?
Aztán kivánod, hogy az istenek engem poétikusnak teremtettek volna?
PRÓBAKŐ.
Valóban kivánom: mert te arra esküdözöl, hogy tisztességes lány vagy; már most ha költő volnál, lehetne némi reményem, hogy csak úgy színleled.
Valóban kivánom: mert te arra esküdözöl, hogy tisztességes lány vagy; már most ha költő volnál, lehetne némi reményem, hogy csak úgy színleled.
JUCZI.
Azt akarnád, hogy ne lennék tisztességes leány?
Azt akarnád, hogy ne lennék tisztességes leány?
PRÓBAKŐ.
Valóban azt, kivéve, ha nagyon rút volnál: mert ha a tisztesség a szépséggel kerül össze, az annyi, mint a czukor méz-lében.
Valóban azt, kivéve, ha nagyon rút volnál: mert ha a tisztesség a szépséggel kerül össze, az annyi, mint a czukor méz-lében.
JACQUES.
Elmés egy bolond!
Elmés egy bolond!
JUCZI.
Jól van, szép nem vagyok, s azért kérem az isteneket, tegyenek tisztességessé!
Jól van, szép nem vagyok, s azért kérem az isteneket, tegyenek tisztességessé!
PRÓBAKŐ.
Bizony, s a tisztességet egy ronda piszok fentőre elvetni annyi volna, mint tisztátalan edénybe tálalni jó eledelt.
Bizony, s a tisztességet egy ronda piszok fentőre elvetni annyi volna, mint tisztátalan edénybe tálalni jó eledelt.
JUCZI.
Nem vagyok én piszokfentő, bár köszönöm isteneimnek, hogy rút vagyok.
Nem vagyok én piszokfentő, bár köszönöm isteneimnek, hogy rút vagyok.
PRÓBAKŐ.
Helyes, áldottak legyenek az istenek, rútságodnak okáért. A piszokfentő még nem múlta idejét. De legyen akárhogy, én elveszlek; s e végből oda voltam tisztelendő Szövegronthó Oliver úrhoz, a szomszéd falu papjához, a ki megigérte, hogy az erdő e helyén föl fog keresni, hogy összeadjon bennünket.
Helyes, áldottak legyenek az istenek, rútságodnak okáért. A piszokfentő még nem múlta idejét. De legyen akárhogy, én elveszlek; s e végből oda voltam tisztelendő Szövegronthó Oliver úrhoz, a szomszéd falu papjához, a ki megigérte, hogy az erdő e helyén föl fog keresni, hogy összeadjon bennünket.
JACQUES.
Ezt a találkozást szeretném látni!
Ezt a találkozást szeretném látni!
JUCZI.
Jól van, az istenek adjanak hozzá való kedvet.
Jól van, az istenek adjanak hozzá való kedvet.
PRÓBAKŐ.
Amen. Ha ez embernek félénk szive volna, méltán szepeghetne e merényben: mert itt nincsen templomunk egyéb az erdő, nincs közönségünk egyéb a szarvasbarmok. De hát mit? Bátorság! A mily gyűlöletes a szarv, ép oly szükséges is. Megvagyon írva, hogy egynémely ember nem ismer határt a jóban: helyes; sok embernek van jó szarva, s nem ismeri vége határát. Jól van: ez az asszony móringja, s nem is a maga szerzeménye. Szarvak? Biz’ úgy. S csak a szegény ember? Soha bizony: a legnemesebb gimnek csak olyan hatalmas szarva van, mint a gebének. S azért van-e rideg emberen áldás? Nincs: valamint a sánczos város nemesebb, mint a falu, úgy a feleséges ember homloka is tisztességesebb, mint a legény meztelen halántéka; és a mennyivel többet ér a védő eszköz a tehetetlenségnél, annyival drágább a szarv, mint a helye.
Szövegronthó Oliver jön.
Itt jön sir Oliver. Tisztelendő Szövegronthó Oliver uram, légy üdvöz. Ellátsz bennünket itt ezen fa alatt, avagy kápolnádba menjünk-e veled?
Amen. Ha ez embernek félénk szive volna, méltán szepeghetne e merényben: mert itt nincsen templomunk egyéb az erdő, nincs közönségünk egyéb a szarvasbarmok. De hát mit? Bátorság! A mily gyűlöletes a szarv, ép oly szükséges is. Megvagyon írva, hogy egynémely ember nem ismer határt a jóban: helyes; sok embernek van jó szarva, s nem ismeri vége határát. Jól van: ez az asszony móringja, s nem is a maga szerzeménye. Szarvak? Biz’ úgy. S csak a szegény ember? Soha bizony: a legnemesebb gimnek csak olyan hatalmas szarva van, mint a gebének. S azért van-e rideg emberen áldás? Nincs: valamint a sánczos város nemesebb, mint a falu, úgy a feleséges ember homloka is tisztességesebb, mint a legény meztelen halántéka; és a mennyivel többet ér a védő eszköz a tehetetlenségnél, annyival drágább a szarv, mint a helye.
Szövegronthó Oliver jön.
Itt jön sir Oliver. Tisztelendő Szövegronthó Oliver uram, légy üdvöz. Ellátsz bennünket itt ezen fa alatt, avagy kápolnádba menjünk-e veled?
SZÖVEGRONTHÓ.
Nincs itt senki, a ki kiadná a leányzót?
Nincs itt senki, a ki kiadná a leányzót?
PRÓBAKŐ.
Nem kell nekem senki fiától sem ajándékba.
Nem kell nekem senki fiától sem ajándékba.
SZÖVEGRONTHÓ.
Valóban ki kell adni, különben a házasság nem törvényes.
Valóban ki kell adni, különben a házasság nem törvényes.
JACQUES (előlép).
Rajta, rajta! én kiadom.
Rajta, rajta! én kiadom.
PRÓBAKŐ.
Jó estét, jó „Hogy-hínak„ uram. Hogy vagy, sir? Épen jókor jösz. Az isten fizessen meg múltkori társaságodért. Igazán örülök, hogy látlak. Nem kézbe való izé ez, kérlek, tedd a fejedre.
Jó estét, jó „Hogy-hínak„ uram. Hogy vagy, sir? Épen jókor jösz. Az isten fizessen meg múltkori társaságodért. Igazán örülök, hogy látlak. Nem kézbe való izé ez, kérlek, tedd a fejedre.
JACQUES.
Meg akarsz házasodni, czifra?
Meg akarsz házasodni, czifra?
PRÓBAKŐ.
Valamint, sir, az ökörnek megvan a maga járma, a lónak zablája, a sólyomnak csörgetyüje, úgy az embernek megvannak a maga vágyai; s valamint a galambok csókolóznak, úgy a hitvesek is szeretnének harapni.
Valamint, sir, az ökörnek megvan a maga járma, a lónak zablája, a sólyomnak csörgetyüje, úgy az embernek megvannak a maga vágyai; s valamint a galambok csókolóznak, úgy a hitvesek is szeretnének harapni.
JACQUES.
És te ily nevelésü ember létedre bokorban akarsz esküdni, mint a koldus? Menjetek templomba, esküdjetek jóravaló pap előtt, a ki megmondhatja nektek, mi a házasság. Ez a ficzkó úgy fog benneteket összekötni, mint a hogy a padlózatot tobzani szokták; s majd egyiktek beszárad, mint a gyalogágy, és lesz nyers fa módjára csett, csett.
És te ily nevelésü ember létedre bokorban akarsz esküdni, mint a koldus? Menjetek templomba, esküdjetek jóravaló pap előtt, a ki megmondhatja nektek, mi a házasság. Ez a ficzkó úgy fog benneteket összekötni, mint a hogy a padlózatot tobzani szokták; s majd egyiktek beszárad, mint a gyalogágy, és lesz nyers fa módjára csett, csett.
PRÓBAKŐ (magában).
Úgy tartom, jobban járnék, ha ez adna össze, mint ha más: mert ennek az ábrázata sem olyan, hogy annak rende szerint kösse meg házasságunkat, s ha nem annak rende szerint házasodtam meg, akkor jó kifogásom lesz, ha valamikor feleségemet el akarnám hagyni.
Úgy tartom, jobban járnék, ha ez adna össze, mint ha más: mert ennek az ábrázata sem olyan, hogy annak rende szerint kösse meg házasságunkat, s ha nem annak rende szerint házasodtam meg, akkor jó kifogásom lesz, ha valamikor feleségemet el akarnám hagyni.
JACQUES.
Gyere velem, fogadd el tanácsomat.
Gyere velem, fogadd el tanácsomat.
PRÓBAKŐ.
Gyere, édes Juczim!
Meg kell esküdnünk, különben bagolyhiten kell élnünk.
Isten veled, Oliver uram! Ó!
Édes Oliver,
Derék Oliver,
Hadd megyek veled
De széllel el!
Ha mondom, el!
Nem esketsz engemet.
Gyere, édes Juczim!
Meg kell esküdnünk, különben bagolyhiten kell élnünk.
Isten veled, Oliver uram! Ó!
Édes Oliver,
Derék Oliver,
Hadd megyek veled
De széllel el!
Ha mondom, el!
Nem esketsz engemet.
| (Jacques, Próbakő, Juczi elmennek.) |
SZÖVEGRONTHÓ.
Nem tesz semmit: soha semmiféle hóbortos ficzkó engemet hivatásomból ki nem fitymál.
Nem tesz semmit: soha semmiféle hóbortos ficzkó engemet hivatásomból ki nem fitymál.
| (Elmegy.) |
