I. SZÍN.
Az ardennei erdő.
Az idősb Herczeg, Amiens, más Urak, vadászoknak öltözve, jönnek.
HERCZEG.
Nos, társim s testvérim a számüzésben
Festett pompáju életnél nem tette
Édesbbé ezt a megszokás? Nem mentebb
Ez erdő vésztől, mint a csalfa udvar?
Csak Adám bűnsúlyát érezzük itt,
A változó időt: a jégfogat
S a téli szél zordon perpatvarát,
Mely ha harap s testemre fú, a míg
A fagy megzsugorít, mosolygok, s mondom:
Ez nem hízelgő, ez tanácsadó,
S érezhetőn tanít rá, mi vagyok.
Ó! édes a viszontagság gyümölcse,
Mely, mint az ocsmány és mérges varangy,
Fejében drága gyöngyszemet visel;
Ez élet itt piaczi zajtól menten,
A fában nyelvet, könyvet a patakban,
A kőben szót s mindenben jót talál.
Nos, társim s testvérim a számüzésben
Festett pompáju életnél nem tette
Édesbbé ezt a megszokás? Nem mentebb
Ez erdő vésztől, mint a csalfa udvar?
Csak Adám bűnsúlyát érezzük itt,
A változó időt: a jégfogat
S a téli szél zordon perpatvarát,
Mely ha harap s testemre fú, a míg
A fagy megzsugorít, mosolygok, s mondom:
Ez nem hízelgő, ez tanácsadó,
S érezhetőn tanít rá, mi vagyok.
Ó! édes a viszontagság gyümölcse,
Mely, mint az ocsmány és mérges varangy,
Fejében drága gyöngyszemet visel;
Ez élet itt piaczi zajtól menten,
A fában nyelvet, könyvet a patakban,
A kőben szót s mindenben jót talál.
AMIENS.
Én nem cserélném el. Fenséged boldog,
Hogy a balsors makacsságának is
Ily csöndes és szelíd színt képes adni.
Én nem cserélném el. Fenséged boldog,
Hogy a balsors makacsságának is
Ily csöndes és szelíd színt képes adni.
HERCZEG.
Gyerünk; menjünk-e ölni most vadat?
Pedig a tarka kis bohókat szánom,
Hogy, bár e puszta város benszülötti,
Saját határukon, hegyes szigonynyal
Szabdaljuk kerek véknyokat.
Gyerünk; menjünk-e ölni most vadat?
Pedig a tarka kis bohókat szánom,
Hogy, bár e puszta város benszülötti,
Saját határukon, hegyes szigonynyal
Szabdaljuk kerek véknyokat.
1. LORD.
A méla Jacques-ot, sir, ez bántja is,
S rá esküszik, hogy ezzel te nagyobb
Bitor vagy, mint öcséd, ki számüzött.
Ma mylord Amiens, s magam utána
Lestünk, midőn egy tölgy alatt terült
El, melynek vénhedt gyökere az erdőn
Át csörgő kicsike patakba nyult.
Egy elzavart szarvasgim, melyet a
Vadásznyíl sebze meg, e helyre jött
Pihenni; és valóban, herczeg, a
Boldogtalan állatka úgy nyögött,
Hogy úgy megnyult, hogy majd meg nem repedt
A bőrmez rajt’, s kerek nagy cseppek folytak
Egymást keservesen kergetve, le
Ártatlan orrán; a szőrös bohó,
A méla Jacques-tól megfigyelve jól,
Így állt a gyors ér partja szélin, és
Könynyel nevelte azt.
| Valóban, |
S rá esküszik, hogy ezzel te nagyobb
Bitor vagy, mint öcséd, ki számüzött.
Ma mylord Amiens, s magam utána
Lestünk, midőn egy tölgy alatt terült
El, melynek vénhedt gyökere az erdőn
Át csörgő kicsike patakba nyult.
Egy elzavart szarvasgim, melyet a
Vadásznyíl sebze meg, e helyre jött
Pihenni; és valóban, herczeg, a
Boldogtalan állatka úgy nyögött,
Hogy úgy megnyult, hogy majd meg nem repedt
A bőrmez rajt’, s kerek nagy cseppek folytak
Egymást keservesen kergetve, le
Ártatlan orrán; a szőrös bohó,
A méla Jacques-tól megfigyelve jól,
Így állt a gyors ér partja szélin, és
Könynyel nevelte azt.
HERCZEG.
Nem-e példázgatózott e látványra?
| S mit szóla Jacques? |
1. LORD.
Dehogy nem! Ó! ezer példával is.
Először, hogy a gazdag érbe sírt:
„Szegény gim, mond, úgy végrendelkezel,
Mint a világ; te is azét tetézed,
Kinek úgy is elég van.” És mert maga volt,
Elhagyva bársonyos barátitól:
„Igaz, mond, a nyomor így osztja szét
A társaság dagályát.” S gyorsan egy
Csapat gim, jóllegelten, surran el
És meg sem áll köszöntni. „Úgy, mond Jacques,
Csak rajta, zsíros hájas bugrisok:
Ez a szokás; mért is tekintenétek
Ez árva, megtörött bukottra ott?”
Ily sértő módon ment keresztül a
Falu, a város és az udvar testén,
Sőt a mi életünkén, esküdözvén:
Merő bitorlók, zsarnokok s rosszabbak
Vagyunk, hogy így rémítjük, űzzük a
Vadat, saját természetes lakán.
Dehogy nem! Ó! ezer példával is.
Először, hogy a gazdag érbe sírt:
„Szegény gim, mond, úgy végrendelkezel,
Mint a világ; te is azét tetézed,
Kinek úgy is elég van.” És mert maga volt,
Elhagyva bársonyos barátitól:
„Igaz, mond, a nyomor így osztja szét
A társaság dagályát.” S gyorsan egy
Csapat gim, jóllegelten, surran el
És meg sem áll köszöntni. „Úgy, mond Jacques,
Csak rajta, zsíros hájas bugrisok:
Ez a szokás; mért is tekintenétek
Ez árva, megtörött bukottra ott?”
Ily sértő módon ment keresztül a
Falu, a város és az udvar testén,
Sőt a mi életünkén, esküdözvén:
Merő bitorlók, zsarnokok s rosszabbak
Vagyunk, hogy így rémítjük, űzzük a
Vadat, saját természetes lakán.
)
HERCZEG.
S te e szemlélődésben hagytad ott?
S te e szemlélődésben hagytad ott?
2. LORD.
Igen, mylord, mint sírt s elmélkedett
nyögő gimén.
Igen, mylord, mint sírt s elmélkedett
nyögő gimén.
HERCZEG.
Mutasd meg a helyet!
Kedvvel vitázok ő vele e bús
Kedvében: ő ilyenkor elmés.
Mutasd meg a helyet!
Kedvvel vitázok ő vele e bús
Kedvében: ő ilyenkor elmés.
2. LORD.
Azonnal elvezetlek!
Azonnal elvezetlek!
| (Elmennek.) |
