I. SZÍN.
Nyilt tér Veronában.
Valentin és Proteus jönnek.
VALENTIN.
Hagyd el, le nem beszélhetsz, Proteusom. –
Otthon maradt legény süsők marad.
S ha ifjú éltedet nem tartaná
Lekötve kedvesed varázs szeme,
Útamra társul kérnélek legott,
Szétnézni a világ csudái közt,
Semhogy pulyán henyélve töltsd napod
Itthon idétlen lomhaság ölén.
De ha szeretsz: szeress, s oly boldogan,
Mint enmagam szeretném, ha szeretnék.
Hagyd el, le nem beszélhetsz, Proteusom. –
Otthon maradt legény süsők marad.
S ha ifjú éltedet nem tartaná
Lekötve kedvesed varázs szeme,
Útamra társul kérnélek legott,
Szétnézni a világ csudái közt,
Semhogy pulyán henyélve töltsd napod
Itthon idétlen lomhaság ölén.
De ha szeretsz: szeress, s oly boldogan,
Mint enmagam szeretném, ha szeretnék.
PROTEUS.
Elmégy? Valentin, ég áldása rád!
Gondolj Proteusra messze útadon,
Ha boldogan sok ritkaságra lelsz,
S kivánj az üdvben engem részesül,
Ha jó szerencse ér; s veszély között,
Hahogy veszély viharzanék feléd,
Bizd szent könyörgésimre bánatod,
Mert én leszek könyörgőd, jó Valentin.
Elmégy? Valentin, ég áldása rád!
Gondolj Proteusra messze útadon,
Ha boldogan sok ritkaságra lelsz,
S kivánj az üdvben engem részesül,
Ha jó szerencse ér; s veszély között,
Hahogy veszély viharzanék feléd,
Bizd szent könyörgésimre bánatod,
Mert én leszek könyörgőd, jó Valentin.
VALENTIN.
S forgatsz szerelmes könyvet értem úgy-e?
S forgatsz szerelmes könyvet értem úgy-e?
PROTEUS.
Azaz, olyat csak, melyet szeretek.
Azaz, olyat csak, melyet szeretek.
VALENTIN.
Tehát a hő szerelem hűs regéjét,
Hogy úszta át Hellespontot Leander?
Tehát a hő szerelem hűs regéjét,
Hogy úszta át Hellespontot Leander?
PROTEUS.
No akkor hő regét, hőbb szerelemről,
Mert benne bezzeg forrott hő szerelme.
No akkor hő regét, hőbb szerelemről,
Mert benne bezzeg forrott hő szerelme.
VALENTIN.
Igaz, neked pedig torkodra forr,
S a Hellespontot még sem úszod át.
Igaz, neked pedig torkodra forr,
S a Hellespontot még sem úszod át.
PROTEUS.
Torkomra forr? – Ne forrázz így, ne főzz le!
Torkomra forr? – Ne forrázz így, ne főzz le!
VALENTIN.
Nem is, magad főztjét eszed.
Nem is, magad főztjét eszed.
PROTEUS.
| Hogyan? |
VALENTIN.
Szeretni, hogy kínunkon bajt vegyünk;
Bús sóhajom lenézést; húsz nehéz,
Éber, keserves éjen percznyi kéjt:
Ha nyersz, talán boldogtalan nyerés,
És vesztve, mennyi gond a nyereség!
Úgy, s így eszednek árán lészsz bolond,
Vagy a bolondság győzi meg eszed.
Szeretni, hogy kínunkon bajt vegyünk;
Bús sóhajom lenézést; húsz nehéz,
Éber, keserves éjen percznyi kéjt:
Ha nyersz, talán boldogtalan nyerés,
És vesztve, mennyi gond a nyereség!
Úgy, s így eszednek árán lészsz bolond,
Vagy a bolondság győzi meg eszed.
PROTEUS.
Így azt sütöd ki, hogy bolond vagyok.
Így azt sütöd ki, hogy bolond vagyok.
VALENTIN.
Félek, kisül nálad valóban az.
Félek, kisül nálad valóban az.
PROTEUS.
Te a szerelmet mondod csak bolondnak,
S én nem vagyok maga a szerelem.
Te a szerelmet mondod csak bolondnak,
S én nem vagyok maga a szerelem.
VALENTIN.
De ő urad, mert ím uralg fölötted,
S kit így le bír igázni egy bolond,
Bölcsek sorába nem teszed talán?
De ő urad, mert ím uralg fölötted,
S kit így le bír igázni egy bolond,
Bölcsek sorába nem teszed talán?
PROTEUS.
De bölcsek írják, hogy mint gyenge bimbón
Maró kukacz lakik, szintily maró
Szerelem él a legnemesb eszen is.
De bölcsek írják, hogy mint gyenge bimbón
Maró kukacz lakik, szintily maró
Szerelem él a legnemesb eszen is.
VALENTIN.
És bölcsek írják, hogy mind gyenge bimbót
Feslés előtt lemar már a kukacz,
Így rontja meg az ifjú gyenge elmét
A szerelem; lehervad bimbajában,
Elveszti frisseségét már tavaszszal,
S jövő reménye szép gyümölcseit,
De mért időzöm én veled vitázva,
Ki e szerelmi vágynak esküvél föl?
Isten veled. A révben vár reám
Atyám, hogy onnan nézze távozásom.
És bölcsek írják, hogy mind gyenge bimbót
Feslés előtt lemar már a kukacz,
Így rontja meg az ifjú gyenge elmét
A szerelem; lehervad bimbajában,
Elveszti frisseségét már tavaszszal,
S jövő reménye szép gyümölcseit,
De mért időzöm én veled vitázva,
Ki e szerelmi vágynak esküvél föl?
Isten veled. A révben vár reám
Atyám, hogy onnan nézze távozásom.
PROTEUS.
Én is veled megyek, kedves Valentin!
Én is veled megyek, kedves Valentin!
VALENTIN.
Nem, jó Proteus; mi most búcsút veszünk.
Küldj majd Milánba néha hírt magadról,
Szerelmed üdviről, s mi más egyéb
Esett barátod távollétiben,
S leveleimmel majd fölkereslek én is.
Nem, jó Proteus; mi most búcsút veszünk.
Küldj majd Milánba néha hírt magadról,
Szerelmed üdviről, s mi más egyéb
Esett barátod távollétiben,
S leveleimmel majd fölkereslek én is.
PROTEUS.
Szerencse érjen útadon s Milánban.
Szerencse érjen útadon s Milánban.
VALENTIN.
És téged itthon; s most az ég veled.
És téged itthon; s most az ég veled.
| (El.) |
)
PROTEUS.
Kitüntetést vadász ő, én szerelmet:
Hogy meghaladja, elhagyá barátit;
Én őket, enmagam, mindent hagyok.
Te, Julia, te tetted rajtam ezt,
Hogy nem tanulok, és időm pazarlom,
Embert, világot, mind föl sem veszem,
Szivem borús- s beteggé lőn eszem.
Ugri jön.
Kitüntetést vadász ő, én szerelmet:
Hogy meghaladja, elhagyá barátit;
Én őket, enmagam, mindent hagyok.
Te, Julia, te tetted rajtam ezt,
Hogy nem tanulok, és időm pazarlom,
Embert, világot, mind föl sem veszem,
Szivem borús- s beteggé lőn eszem.
Ugri jön.
UGRI.
’Csés jó napot. Nem látta ön uram?
’Csés jó napot. Nem látta ön uram?
PROTEUS.
Most ment hajóra, megy Milán felé.
Most ment hajóra, megy Milán felé.
UGRI.
No huszat egyre, hogy már messze jár,
S így én szegény eltévedt juh vagyok.
No huszat egyre, hogy már messze jár,
S így én szegény eltévedt juh vagyok.
PROTEUS.
Valóban a juh gyakran elbolyong,
Ha a juhász nincs a juhnyáj körül.
Valóban a juh gyakran elbolyong,
Ha a juhász nincs a juhnyáj körül.
UGRI.
Ön hát azt hiszi, hogy uram juhász, én meg birka vagyok?
Ön hát azt hiszi, hogy uram juhász, én meg birka vagyok?
PROTEUS.
Azt hát.
Azt hát.
UGRI.
Akkor az én szarvam az ő szarva, akár ébren vagyok, akár alszom.
Akkor az én szarvam az ő szarva, akár ébren vagyok, akár alszom.
PROTEUS.
Birkához illő mulya felelet.
Birkához illő mulya felelet.
UGRI.
Ez azt teszi, hogy én birka vagyok.
Ez azt teszi, hogy én birka vagyok.
PROTEUS.
Azt, és hogy urad juhász.
Azt, és hogy urad juhász.
UGRI.
De ezt egy czirkumstáncziával megczáfolom.
De ezt egy czirkumstáncziával megczáfolom.
PROTEUS.
Nehéz lesz; mert én meg másikkal bebizonyítom.
Nehéz lesz; mert én meg másikkal bebizonyítom.
UGRI.
A juhász keresi a juhot, nem a juh a juhászt; de én keresem uramat és nem uram engem: ennélfogva én nem vagyok juh.
A juhász keresi a juhot, nem a juh a juhászt; de én keresem uramat és nem uram engem: ennélfogva én nem vagyok juh.
PROTEUS.
A juh megy ennivalóért a juhász után, s nem a juhász megy ennivalóért a juh után; igen, de te mégy bérért urad után, és nem urad megy bérért teutánad: ennélfogva juh vagy.
A juh megy ennivalóért a juhász után, s nem a juhász megy ennivalóért a juh után; igen, de te mégy bérért urad után, és nem urad megy bérért teutánad: ennélfogva juh vagy.
UGRI.
Még egy ilyen bebizonyítás, s akkor csakugyan bőgnöm kell. Beé!
Még egy ilyen bebizonyítás, s akkor csakugyan bőgnöm kell. Beé!
PROTEUS.
De hallod-e? átadtad-e Juliának levelem?
De hallod-e? átadtad-e Juliának levelem?
UGRI.
Át, uram. Én az eltévedt bárány, neki, az eltévedendő báránynak átadtam az ön levelét; és ő, az eltévedendő bárány, nekem, az eltévedt báránynak, semmit se adott fáradságomért.
Át, uram. Én az eltévedt bárány, neki, az eltévedendő báránynak átadtam az ön levelét; és ő, az eltévedendő bárány, nekem, az eltévedt báránynak, semmit se adott fáradságomért.
PROTEUS.
Tyhű, ez a legelő itt nem elég ennyi báránynak.
Tyhű, ez a legelő itt nem elég ennyi báránynak.
UGRI.
Ha nem elég, vágja le ön a bárányt.
Ha nem elég, vágja le ön a bárányt.
PROTEUS.
Hohó, ficzkó, az ilyen beszédért majd adok.
Hohó, ficzkó, az ilyen beszédért majd adok.
UGRI.
Bizony, a levél elviteléért meg is érdemelnék már egy kis borravalót.
Bizony, a levél elviteléért meg is érdemelnék már egy kis borravalót.
PROTEUS.
Nem azt, kölyök, hanem majd kancsukát.
Nem azt, kölyök, hanem majd kancsukát.
UGRI.
Nem jó hal a csuka, szálkája szúr.
Nem szolgálok, ha így fizet az úr.
Nem jó hal a csuka, szálkája szúr.
Nem szolgálok, ha így fizet az úr.
PROTEUS.
De mit mondott Julia? (Ugri int.) Intett?
De mit mondott Julia? (Ugri int.) Intett?
UGRI.
Dehogy hintett, uram, még csak nem is nyújtott egy fillért sem, pedig e levéllel egészen elloptam a napot.
Dehogy hintett, uram, még csak nem is nyújtott egy fillért sem, pedig e levéllel egészen elloptam a napot.
PROTEUS.
A két szó összetéve: naplopó.
A két szó összetéve: naplopó.
UGRI.
Ha már összetette az úr, csak tartsa meg fáradsága díjául.
Ha már összetette az úr, csak tartsa meg fáradsága díjául.
PROTEUS.
Ejnye szemtelen, ezt el nem nézem.
Ejnye szemtelen, ezt el nem nézem.
UGRI.
Én meg elnéztem önt gavallérnak, de már ellátom, hogy semmit sem ád.
Én meg elnéztem önt gavallérnak, de már ellátom, hogy semmit sem ád.
PROTEUS.
Úgyséra mondom, gyors eszed van.
Úgyséra mondom, gyors eszed van.
UGRI.
Mit ér, úgy sem érem vele utól az ön lassú erszényét.
Mit ér, úgy sem érem vele utól az ön lassú erszényét.
PROTEUS.
De szólj hát: nem nyilatkozott?
De szólj hát: nem nyilatkozott?
UGRI.
Ha az ön erszénye nyílik, én is megmondom, nyilatkozott-e?
Ha az ön erszénye nyílik, én is megmondom, nyilatkozott-e?
PROTEUS.
No jó; ne. Hát mit mondott?
No jó; ne. Hát mit mondott?
UGRI.
Igazán, uram, aligha nyeri el.
Igazán, uram, aligha nyeri el.
PROTEUS.
Mit? Hát csak ennyit tudtál kivenni belőle?
Mit? Hát csak ennyit tudtál kivenni belőle?
UGRI.
Nem tudtam én, uram, épen semmit kivenni belőle, még csak egy aranyat sem. S ily kemény lévén irányomban, ki az ön érzelmét vittem, ép oly kemény lesz ön iránt, ki önérzelmét mondja neki. Ne is adjon neki emlékül mást, mint követ, mert ő kemény, mint aczél.
Nem tudtam én, uram, épen semmit kivenni belőle, még csak egy aranyat sem. S ily kemény lévén irányomban, ki az ön érzelmét vittem, ép oly kemény lesz ön iránt, ki önérzelmét mondja neki. Ne is adjon neki emlékül mást, mint követ, mert ő kemény, mint aczél.
PROTEUS.
Hát mit sem szólt?
Hát mit sem szólt?
UGRI.
Nem; még csak annyit sem, hogy „nesze fáradságodért.” Köszönöm, uram, ezt a kis pénzt, majd hálából ezután csak vigye szerelmes leveleit maga. Majd ajánlani fogom önt uramnak.
Nem; még csak annyit sem, hogy „nesze fáradságodért.” Köszönöm, uram, ezt a kis pénzt, majd hálából ezután csak vigye szerelmes leveleit maga. Majd ajánlani fogom önt uramnak.
PROTEUS.
Menj, mentsd meg a veszélytől a hajót,
Mert nem vesz el, ha rajta vagy te is;
Száraz halálra szánva rég nyakad.
Én meg megyek, jobb postát küldeni,
Mert félek, rá sem néz versemre Juliám,
Menj, mentsd meg a veszélytől a hajót,
Mert nem vesz el, ha rajta vagy te is;
Száraz halálra szánva rég nyakad.
Én meg megyek, jobb postát küldeni,
Mert félek, rá sem néz versemre Juliám,
| E félbolond kamasztól kapva azt. | (El.) |
