III. SZÍN.
Ugyanott. Szoba Antonio házában.
Antonio és Panthino jönnek.
ANTONIO.
Mondd, Panthino, minő komoly beszédért
Állíta meg bátyám a szegleten?
Mondd, Panthino, minő komoly beszédért
Állíta meg bátyám a szegleten?
PANTHINO.
Öcscse Proteusról szólt, az ön fiáról.
Öcscse Proteusról szólt, az ön fiáról.
ANTONIO.
Ő róla? – s mit?
Ő róla? – s mit?
PANTHINO.
Eltűri néki e honlebselést,
Míg más, bizonynyal kisebb ember is,
Fiát kitűntetést keresni küldi:
Ez harczba, hogy kisértse a szerencsét,
Az fölfedezni messze szigetet,
Emez talán tudós egyetemekbe.
Mert – monda – mindez együtt és külön
Megilletik Proteust, az ön fiát,
És meghagyá, hogy ösztönözzem önt,
Ne hagyja lopni idejét,
Mert agg korában bánni fogja majd,
Hogy nem tapasztalt, nem tett útakat.
| Csudálta, hogy kegyelmed |
Míg más, bizonynyal kisebb ember is,
Fiát kitűntetést keresni küldi:
Ez harczba, hogy kisértse a szerencsét,
Az fölfedezni messze szigetet,
Emez talán tudós egyetemekbe.
Mert – monda – mindez együtt és külön
Megilletik Proteust, az ön fiát,
És meghagyá, hogy ösztönözzem önt,
Ne hagyja lopni idejét,
Mert agg korában bánni fogja majd,
Hogy nem tapasztalt, nem tett útakat.
ANTONIO.
Nem kell nagyon ösztönzened reá,
Ezen tünődöm egy hó óta már.
Megfontolám jól, hogy henyélkedik,
S hogy nem lehet belőle teljes ember,
Ha a világban nem jár, nem forog.
Tapasztalást csak szorgalom szerez,
S idők folyása tesz tökélyesebbé.
De mondd, hová lesz legjobb küldnöm őt?
Nem kell nagyon ösztönzened reá,
Ezen tünődöm egy hó óta már.
Megfontolám jól, hogy henyélkedik,
S hogy nem lehet belőle teljes ember,
Ha a világban nem jár, nem forog.
Tapasztalást csak szorgalom szerez,
S idők folyása tesz tökélyesebbé.
De mondd, hová lesz legjobb küldnöm őt?
PANTHINO.
Hallotta, azt hiszem kegyelmed is,
Mikép ifjú Valentin, fia társa,
A fejdelem királyi udvarát
Kisérte.
Hallotta, azt hiszem kegyelmed is,
Mikép ifjú Valentin, fia társa,
A fejdelem királyi udvarát
Kisérte.
ANTONIO.
Ezt tudom.
Ezt tudom.
PANTHINO.
Jó lenne őt is oda küldeni.
Ott lát s tanul lovagjátékokat,
Hall szép beszédet, társalog urakkal,
Előtte lesz minden nemes gyakorlat,
Mely úri törzséhez s korához illő.
| Én úgy hiszem, |
Ott lát s tanul lovagjátékokat,
Hall szép beszédet, társalog urakkal,
Előtte lesz minden nemes gyakorlat,
Mely úri törzséhez s korához illő.
ANTONIO.
Jól gondolod; – kedvellem e tanácsot,
S hogy mennyire kedvellem, téged is
Meggyőz felőle a gyors végrehajtás,
Mert most, mihelyt jó alkalom leend,
Elküldöm őt a császár udvarába.
Jól gondolod; – kedvellem e tanácsot,
S hogy mennyire kedvellem, téged is
Meggyőz felőle a gyors végrehajtás,
Mert most, mihelyt jó alkalom leend,
Elküldöm őt a császár udvarába.
PANTHINO.
Holnap, ha tetszik önnek, Don Alphonso
Több más nagy érdemü jeles lovaggal,
Elútazik a császárt üdvözölni
A ajánlni néki hódolatjokat.
Holnap, ha tetszik önnek, Don Alphonso
Több más nagy érdemü jeles lovaggal,
Elútazik a császárt üdvözölni
A ajánlni néki hódolatjokat.
ANTONIO.
Jó társaság, menjen velök Proteus;
Jókor jön épen. – Ám most értesítsük.
Proteus jő.
Jó társaság, menjen velök Proteus;
Jókor jön épen. – Ám most értesítsük.
Proteus jő.
PROTEUS.
Szép szerelem, szép élet, szép sorok!
Ím itt keze, hű szive megbizottja,
S itt a szerelmi eskü, zálogul.
Ó bár atyáink, egyezésök adva,
Szerelmi üdvünk szentesítenék!
Ó égi Julia!
Szép szerelem, szép élet, szép sorok!
Ím itt keze, hű szive megbizottja,
S itt a szerelmi eskü, zálogul.
Ó bár atyáink, egyezésök adva,
Szerelmi üdvünk szentesítenék!
Ó égi Julia!
ANTONIO.
Mi az? minő levélke az kezedben?
Mi az? minő levélke az kezedben?
PROTEUS.
Atyám uram, – Valentin írt
Néhány emlékező baráti szót –
Egy tőle jött barátom hozta épen.
Atyám uram, – Valentin írt
Néhány emlékező baráti szót –
Egy tőle jött barátom hozta épen.
ANTONIO.
Mutasd, fiam, mi újság benne, hadd lám.
Mutasd, fiam, mi újság benne, hadd lám.
PROTEUS.
Nincs benne újság, úr-atyám, csak írja,
Hogy boldogan él, hogy kedveltetik,
Hogy a császár iránta mind kegyesb,
S kivánja, bár ez üdvet osztanám.
Nincs benne újság, úr-atyám, csak írja,
Hogy boldogan él, hogy kedveltetik,
Hogy a császár iránta mind kegyesb,
S kivánja, bár ez üdvet osztanám.
ANTONIO.
S mit szólanál te e kivánathoz?
S mit szólanál te e kivánathoz?
PROTEUS.
Mit szólanék? – Csak úr-atyámon áll,
S nem a baráti jó kivánaton.
Mit szólanék? – Csak úr-atyámon áll,
S nem a baráti jó kivánaton.
ANTONIO.
Akaratommal, részben, egyez az.
S e rögtön elhatározást ne bámuld,
Akarom, úgy akarom, s vége van.
Én eltökéltem, hogy Valentinussal
Tölts egy időt a császár udvarában:
A mennyi pénzsegélyt övéitől kap,
Szintannyi járjon tőlem is neked. –
Holnapra légy az indulásra kész;
Ne is szabódjál; hajthatlan vagyok.
Akaratommal, részben, egyez az.
S e rögtön elhatározást ne bámuld,
Akarom, úgy akarom, s vége van.
Én eltökéltem, hogy Valentinussal
Tölts egy időt a császár udvarában:
A mennyi pénzsegélyt övéitől kap,
Szintannyi járjon tőlem is neked. –
Holnapra légy az indulásra kész;
Ne is szabódjál; hajthatlan vagyok.
PROTEUS.
De ily hamar fel nem készülhetek.
Egy két napig, kérem halaszszuk el.
De ily hamar fel nem készülhetek.
Egy két napig, kérem halaszszuk el.
ANTONIO.
Ej, a mi kell utánad küldjük innen:
A maradásról szót se; holnap indulsz. –
Jer, Panthino, reád még munka vár,
Az útrakészülést gyorsítani.
Ej, a mi kell utánad küldjük innen:
A maradásról szót se; holnap indulsz. –
Jer, Panthino, reád még munka vár,
Az útrakészülést gyorsítani.
| (Antonio és Panthino el.) |
PROTEUS.
Kerültem a tüzet, nehogy megégjek,
S tengerbe estem, hol örvény nyel el.
Julia levelét féltem megmutatni,
Nehogy gátolja majd atyám szerelmem,
És ím saját mentségem ád okot,
Hogy szörnyü gátat vessen ellene.
Ah oly csaló szerelmem e tavaszsza,
Mint április-napok kétes dicse:
Egyszer verőfényes szép nap derül,
S megint mindenre bús ború terül.
Pantino visszajön.
Kerültem a tüzet, nehogy megégjek,
S tengerbe estem, hol örvény nyel el.
Julia levelét féltem megmutatni,
Nehogy gátolja majd atyám szerelmem,
És ím saját mentségem ád okot,
Hogy szörnyü gátat vessen ellene.
Ah oly csaló szerelmem e tavaszsza,
Mint április-napok kétes dicse:
Egyszer verőfényes szép nap derül,
S megint mindenre bús ború terül.
Pantino visszajön.
PANTHINO.
Uram Proteus, az atyja várja önt,
Siet nagyon, – ön is, kérem, siessen.
Uram Proteus, az atyja várja önt,
Siet nagyon, – ön is, kérem, siessen.
PROTEUS.
Hajh, kényszerít, s eszem mellette szól,
De szivem százszor nem-mel válaszol.
Hajh, kényszerít, s eszem mellette szól,
De szivem százszor nem-mel válaszol.
