I. SZÍN.
Erdő Milano és Verona közt.
Nehány rabló jön.
1. RABLÓ.
Legények talpra, hó! Egy utazó jön.
Legények talpra, hó! Egy utazó jön.
2. RABLÓ.
Ha tíz, se tágíts, üssed, le vele.
Valentin és Ugri jönnek.
Ha tíz, se tágíts, üssed, le vele.
Valentin és Ugri jönnek.
3. RABLÓ.
Megállj; elő mindennel, a mitek van;
Ha nem, leültetünk úgy és kifosztunk.
Megállj; elő mindennel, a mitek van;
Ha nem, leültetünk úgy és kifosztunk.
)
UGRI.
Uram, rossz helyt vagyunk. Az a zsiványhad
Ez, a melyiktől minden útas úgy fél.
Uram, rossz helyt vagyunk. Az a zsiványhad
Ez, a melyiktől minden útas úgy fél.
VALENTIN.
Barátaim –
Barátaim –
1. RABLÓ.
Nem úgy, uram; ellenségid vagyunk.
Nem úgy, uram; ellenségid vagyunk.
2. RABLÓ.
Csitt, halljuk.
Csitt, halljuk.
3. RABLÓ.
Halljuk, bajszomra, szörnyü helyes ember.
Halljuk, bajszomra, szörnyü helyes ember.
VALENTIN.
Nekem kevés van mit veszíteni.
Sors-üldözött szegény ember vagyok;
Nincs egyebem, mint e rongy öltönyök,
S ha most ezekből is kifosztogattok,
Velök veszítem minden birtokom.
Nekem kevés van mit veszíteni.
Sors-üldözött szegény ember vagyok;
Nincs egyebem, mint e rongy öltönyök,
S ha most ezekből is kifosztogattok,
Velök veszítem minden birtokom.
2. RABLÓ.
Hová szándékozik?
Hová szándékozik?
VALENTIN.
Veronába.
Veronába.
1. RABLÓ.
Honnan jön?
Honnan jön?
VALENTIN.
Milanóból.
Milanóból.
3. RABLÓ.
Sokáig tartózkodott ott?
Sokáig tartózkodott ott?
VALENTIN.
Tizenhat hóig; és ha a kaján sors
Nem űz, szerettem volna még tovább is.
Tizenhat hóig; és ha a kaján sors
Nem űz, szerettem volna még tovább is.
2. RABLÓ.
Hát tán számüzték?
Hát tán számüzték?
VALENTIN.
Igen.
Igen.
2. RABLÓ.
Miféle bűnért?
Miféle bűnért?
VALENTIN.
Azért, mit itt most kín elmondanom.
Embert ölék, s halála fáj nagyon;
De tisztes viadalban vágtam őt le,
Csalárd előny, és árulás nekül.
Azért, mit itt most kín elmondanom.
Embert ölék, s halála fáj nagyon;
De tisztes viadalban vágtam őt le,
Csalárd előny, és árulás nekül.
1. RABLÓ.
Biz’ azt ne bánja, hogy ha úgy esett,
De hát csak ennyi bűnért van kiüzve?
Biz’ azt ne bánja, hogy ha úgy esett,
De hát csak ennyi bűnért van kiüzve?
VALENTIN.
Csak, sőt örülnöm kell, hogy így menekvém.
Csak, sőt örülnöm kell, hogy így menekvém.
1. RABLÓ.
Tud-e nyelveket?
Tud-e nyelveket?
VALENTIN.
Tudok, tanultam ifjú útaimban,
S bajból menekvém sokszor általuk.
Tudok, tanultam ifjú útaimban,
S bajból menekvém sokszor általuk.
3. RABLÓ.
Robin Hood szerzetese tar fejére,
Ez a legény királyunknak való.
Robin Hood szerzetese tar fejére,
Ez a legény királyunknak való.
1. RABLÓ.
No hát legyen. Rááll, uram?
No hát legyen. Rááll, uram?
UGRI.
Uram, csapjon föl:
Becsületes tolvajság ez nagyon.
Uram, csapjon föl:
Becsületes tolvajság ez nagyon.
VALENTIN.
Hallgass, kölök.
Hallgass, kölök.
2. RABLÓ.
Van-e mihez csatolni még reményét?
Van-e mihez csatolni még reményét?
VALENTIN.
Nincs, csak szerencsém.
Nincs, csak szerencsém.
3. RABLÓ.
Hát tudja meg: köztünk is sok nemes van,
A fékezetlen ifjú szenvedély
Miatt kiüzve a tisztes körökből;
Magam Veronából vagyok kiüzve,
Mert egy hölgyet akartam elrabolni,
Dús nőt, s a herczeghez közel rokont.
Hát tudja meg: köztünk is sok nemes van,
A fékezetlen ifjú szenvedély
Miatt kiüzve a tisztes körökből;
Magam Veronából vagyok kiüzve,
Mert egy hölgyet akartam elrabolni,
Dús nőt, s a herczeghez közel rokont.
2. RABLÓ.
S én Mantuából, a mért egy nemest
Egyszer dühömbe’ szivén szúrtam át.
S én Mantuából, a mért egy nemest
Egyszer dühömbe’ szivén szúrtam át.
1. RABLÓ.
S én szinte ily csekély vétek miatt.
De a dologra, mert e vétkeket csak
Bitang éltünket menteni idéztük;
Mi látjuk azt, hogy szép, erős alakkal
Van ön megáldva; és, ahogy beszéli,
Tud nyelveket; egy ily tökélyü ember
Keresetünkhöz épen illenék.
S én szinte ily csekély vétek miatt.
De a dologra, mert e vétkeket csak
Bitang éltünket menteni idéztük;
Mi látjuk azt, hogy szép, erős alakkal
Van ön megáldva; és, ahogy beszéli,
Tud nyelveket; egy ily tökélyü ember
Keresetünkhöz épen illenék.
2. RABLÓ.
Kivált, mivel számüzött ember is,
Ezért állunk leginkább szóba önnel,
Nem csapna föl bandánk vezéreül?
A kényszerüségből erényt csinálva,
És élne, mint mi, e vad rengetegben.
Kivált, mivel számüzött ember is,
Ezért állunk leginkább szóba önnel,
Nem csapna föl bandánk vezéreül?
A kényszerüségből erényt csinálva,
És élne, mint mi, e vad rengetegben.
3. RABLÓ.
No, szólj; van-é kedved sorunkba állni?
Csapj föl, no; légy mindannyiunk vezére,
Mi hódolunk neked, szavad fogadjuk,
És mint parancsnokot, királyt szeretünk.
No, szólj; van-é kedved sorunkba állni?
Csapj föl, no; légy mindannyiunk vezére,
Mi hódolunk neked, szavad fogadjuk,
És mint parancsnokot, királyt szeretünk.
1. RABLÓ.
Meghalsz, ha megvetnéd ajánlatunkat.
Meghalsz, ha megvetnéd ajánlatunkat.
2. RABLÓ.
Ám, hogy fitymálj, élni nem hagyunk.
Ám, hogy fitymálj, élni nem hagyunk.
VALENTIN.
Elfogadom, bajtársatok leszek,
Kikötve, hogy soh’sem lesztek garázdák
Az árva nőkkel, jámbor útasokkal.
Elfogadom, bajtársatok leszek,
Kikötve, hogy soh’sem lesztek garázdák
Az árva nőkkel, jámbor útasokkal.
3. RABLÓ.
Nem; mink ez aljas, gyáva bűnt utáljuk.
Jer, elviszünk a többi társainkhoz,
Az összegyűjtött kincset megmutatjuk,
Mely, mint magunk, parancsaidra vár.
Nem; mink ez aljas, gyáva bűnt utáljuk.
Jer, elviszünk a többi társainkhoz,
Az összegyűjtött kincset megmutatjuk,
Mely, mint magunk, parancsaidra vár.
