II. SZÍN.
Milano. A palota udvara.
Proteus jön.
PROTEUS.
Már megcsalám, kiüzetém Valentint,
Most Thuriót kell szépen jégre vinnem.
Oly szín alatt, hogy őt ajánlom, útat
Nyerék előbb mozdítni enszerelmem;
De Silvia szebb, hűbb, szentebb, semhogy őt
Hitvány ajánlatom megvesztegetné.
Ha hű alázatot kezdek fogadni,
Azt hányja, hogy barátom megcsalám;
Ha szépségére szórom eskümet,
Figyelmeztet, mi hitszegő valék,
Elhagyva Juliát, a kit szerettem:
De mind ezen sok apró gúny daczára,
Melyből pedig egy is reményölő,
Szerelmem mind növekszik, s mint ebet,
Hiába űzi el, csak hízeleg.
De Thurio jön. – Silvia ablakához
Megyünk és éjzenét adunk neki.
Thurio és Zenészek jönnek.
Már megcsalám, kiüzetém Valentint,
Most Thuriót kell szépen jégre vinnem.
Oly szín alatt, hogy őt ajánlom, útat
Nyerék előbb mozdítni enszerelmem;
De Silvia szebb, hűbb, szentebb, semhogy őt
Hitvány ajánlatom megvesztegetné.
Ha hű alázatot kezdek fogadni,
Azt hányja, hogy barátom megcsalám;
Ha szépségére szórom eskümet,
Figyelmeztet, mi hitszegő valék,
Elhagyva Juliát, a kit szerettem:
De mind ezen sok apró gúny daczára,
Melyből pedig egy is reményölő,
Szerelmem mind növekszik, s mint ebet,
Hiába űzi el, csak hízeleg.
De Thurio jön. – Silvia ablakához
Megyünk és éjzenét adunk neki.
Thurio és Zenészek jönnek.
THURIO.
Hogy van, sir Proteus? hát elénk csuszamlott?
Hogy van, sir Proteus? hát elénk csuszamlott?
PROTEUS.
Ön tudja, Thurio, a szerelem
Kész csúszni is, hol állva nem mehet.
Ön tudja, Thurio, a szerelem
Kész csúszni is, hol állva nem mehet.
THURIO.
De csak reménylem, itt ön nem szeret.
De csak reménylem, itt ön nem szeret.
PROTEUS.
Dehogy ne, hisz különben mit keresnék?
Dehogy ne, hisz különben mit keresnék?
THURIO.
S ki? Silviát?
S ki? Silviát?
PROTEUS.
| Igen, Silviát, önért. |
THURIO.
Fogadja érte hálám. Nos, fiúk,
Húroljatok, s aztán csak rajta vígan.
Korcsmáros és Julia jönnek hátul; Julia fiú ruhában.
Fogadja érte hálám. Nos, fiúk,
Húroljatok, s aztán csak rajta vígan.
Korcsmáros és Julia jönnek hátul; Julia fiú ruhában.
KORCSMÁROS.
No, kedves vendégecském, azt hiszem, magát valami malomkólika bántja; mért olyan szomoru?
No, kedves vendégecském, azt hiszem, magát valami malomkólika bántja; mért olyan szomoru?
JULIA.
Csak, mert nincs minek örülni.
Csak, mert nincs minek örülni.
KORCSMÁROS.
No jöjjön, majd felvidítom én. Olyan helyre viszem, a hol szép muzsikát hall, s meglátja azt az urat, a ki után tudakozódott.
No jöjjön, majd felvidítom én. Olyan helyre viszem, a hol szép muzsikát hall, s meglátja azt az urat, a ki után tudakozódott.
JULIA.
De hallom-e beszélni is?
De hallom-e beszélni is?
KORCSMÁROS.
Hát, hogyne hallaná!
Hát, hogyne hallaná!
)
JULIA.
| Úgy az nekem zene lesz. | (Zene.) |
KORCSMÁROS.
Csitt, hallja?
Csitt, hallja?
JULIA.
Köztük van ő is?
Köztük van ő is?
KORCSMÁROS.
Köztük, de pszt, halljuk.
Dal.
O, ki Silvia, és mi ő,
Hogy mindnyájunk érte ég?
Szent is, szép is, bölcs is ő,
Úgy megáldá a nagy ég,
Hogy bámulandó, dicső.
S mint szép, van-e oly kegyes?
Mert ez együtt ér sokat;
Amor szemében repes,
Édes orvosságokat
Vakságára ott keres.
Zengjük hát ez égi nőt,
Szép Silviát, a dicsőt,
Minden jóban kitünőt,
Mit csak szűl e durva föld;
Koszorukkal fonjuk őt.
Köztük, de pszt, halljuk.
Dal.
O, ki Silvia, és mi ő,
Hogy mindnyájunk érte ég?
Szent is, szép is, bölcs is ő,
Úgy megáldá a nagy ég,
Hogy bámulandó, dicső.
S mint szép, van-e oly kegyes?
Mert ez együtt ér sokat;
Amor szemében repes,
Édes orvosságokat
Vakságára ott keres.
Zengjük hát ez égi nőt,
Szép Silviát, a dicsőt,
Minden jóban kitünőt,
Mit csak szűl e durva föld;
Koszorukkal fonjuk őt.
KORCSMÁROS.
No, hát még szomorúbb, mint az elébb,
Mi lelte? nem szereti a muzsikát?
No, hát még szomorúbb, mint az elébb,
Mi lelte? nem szereti a muzsikát?
JULIA.
Dehogy, dehogy, a muzsikás magaviseletét nem szeretem.
Dehogy, dehogy, a muzsikás magaviseletét nem szeretem.
KORCSMÁROS.
Hogy, lelkem adta?
Hogy, lelkem adta?
JULIA.
Nem kedvem szerint játszik.
Nem kedvem szerint játszik.
KORCSMÁROS.
Nem jó hangot ád a húrom?
Nem jó hangot ád a húrom?
JULIA.
Oly rossz hangot, hogy szivem húrja rezdül meg bele.
Oly rossz hangot, hogy szivem húrja rezdül meg bele.
KORCSMÁROS.
Nagyon jó füle van.
Nagyon jó füle van.
JULIA.
Ó bár süket volnék, hogy ne szakadna meg szivem.
Ó bár süket volnék, hogy ne szakadna meg szivem.
KORCSMÁROS.
Látom, nem szereti hallgatni.
Látom, nem szereti hallgatni.
JULIA.
Nem, ha ily változó.
Nem, ha ily változó.
KORCSMÁROS.
Ha! no már elhagyta.
Ha! no már elhagyta.
JULIA.
Az az én bajom, hogy elhagyott.
Az az én bajom, hogy elhagyott.
KORCSMÁROS.
Hát azt szeretné, hogy örökké tartson?
Hát azt szeretné, hogy örökké tartson?
JULIA.
Azt, hogy örökké, híven, egyaránt.
De mondja csak, gazdám, hát Proteus úr
Gyakorta látogatja e kisasszonyt?
Azt, hogy örökké, híven, egyaránt.
De mondja csak, gazdám, hát Proteus úr
Gyakorta látogatja e kisasszonyt?
KORCSMÁROS.
Én csak annyit mondhatok, a mennyit nekem az inasa Dárdás mondott, hogy rovásra se lehetne azt venni, ahogy szereti.
Én csak annyit mondhatok, a mennyit nekem az inasa Dárdás mondott, hogy rovásra se lehetne azt venni, ahogy szereti.
JULIA.
Hol van Dárdás?
Hol van Dárdás?
KORCSMÁROS.
Elment a kutyáját keresni, a mit gazdája parancsolatára holnap ennek a kisasszonynak kell vinni ajándékba.
Elment a kutyáját keresni, a mit gazdája parancsolatára holnap ennek a kisasszonynak kell vinni ajándékba.
PROTEUS.
Meglássa Thurio úr, úgy ajánlom,
Hogy cselfogásom nem győzi dicsérni.
Meglássa Thurio úr, úgy ajánlom,
Hogy cselfogásom nem győzi dicsérni.
THURIO.
Hol találkozunk?
Hol találkozunk?
PROTEUS.
Szent Gergely kútjánál.
Szent Gergely kútjánál.
THURIO.
Silvia fent ablakánál megjelenik.
| Jó éjszakát. | (Thurio és Zenészek el.) |
PROTEUS.
Sok boldog estét, úrnőm, szép kegyednek.
Sok boldog estét, úrnőm, szép kegyednek.
SILVIA.
Köszönet a zenéért, uraim.
Ki az, ki ott beszél?
Köszönet a zenéért, uraim.
Ki az, ki ott beszél?
PROTEUS.
Hű szive tisztaságát hogy ha tudná,
Rögtön ráismerne ön szaváról.
Hű szive tisztaságát hogy ha tudná,
Rögtön ráismerne ön szaváról.
SILVIA.
Tán Proteus? – úgy veszem ki.
Tán Proteus? – úgy veszem ki.
PROTEUS.
Az, édes úrnőm, rabja, hódolója.
Az, édes úrnőm, rabja, hódolója.
SILVIA.
És mit kiván?
És mit kiván?
PROTEUS.
| Parancsát teljesítni. |
SILVIA.
Jól van, legyen: tehát parancsom az,
Hogy menjen és feküdjék ön le, otthon.
Te hitszegő, csalárd, hitetlen ember,
Azt hitted, én oly gyenge, oktalan
Vagyok, hogy hat reám édesgetésed,
Ki esküiddel annyit megcsalál?
Térj vissza, s engeszteld ki kedvesed, mert
Az ég halvány királynőjére mondom,
Oly messze tőlem, hogy szavadra hajtsak,
Mint hitszegő kérelmed megvetem,
S már is szememre hányom ezt magamnak,
Hogy eddig is beszélgeték veled.
Jól van, legyen: tehát parancsom az,
Hogy menjen és feküdjék ön le, otthon.
Te hitszegő, csalárd, hitetlen ember,
Azt hitted, én oly gyenge, oktalan
Vagyok, hogy hat reám édesgetésed,
Ki esküiddel annyit megcsalál?
Térj vissza, s engeszteld ki kedvesed, mert
Az ég halvány királynőjére mondom,
Oly messze tőlem, hogy szavadra hajtsak,
Mint hitszegő kérelmed megvetem,
S már is szememre hányom ezt magamnak,
Hogy eddig is beszélgeték veled.
PROTEUS.
Megvallom édesem, szerettem egy nőt,
De meghalt.
Megvallom édesem, szerettem egy nőt,
De meghalt.
JULIA (Félre.)
Hej, ha én most közbe szólnék!
Mert bizonyos, hogy nincsen eltemetve.
Hej, ha én most közbe szólnék!
Mert bizonyos, hogy nincsen eltemetve.
SILVIA.
Jó, mondhatod; de Valentin, barátod,
Él, s én, miként te is tudod, vele
Jegyben vagyok; hogy nem pirulsz tehát
Őt e tolakvásoddal sérteni?
Jó, mondhatod; de Valentin, barátod,
Él, s én, miként te is tudod, vele
Jegyben vagyok; hogy nem pirulsz tehát
Őt e tolakvásoddal sérteni?
PROTEUS.
De hisz Valentin is meghalt, az a hír.
De hisz Valentin is meghalt, az a hír.
SILVIA.
Úgy hidd, hogy én is; mert bizonyra mondom,
Sírjába van szerelmem eltemetve.
Úgy hidd, hogy én is; mert bizonyra mondom,
Sírjába van szerelmem eltemetve.
PROTEUS.
Hadd ássam én ki onnan, kedvesem.
Hadd ássam én ki onnan, kedvesem.
SILVIA.
Menj kedvesed sírjához, s hívd övét fel,
Vagy legalább temesd tiéd oda.
Menj kedvesed sírjához, s hívd övét fel,
Vagy legalább temesd tiéd oda.
JULIA (Félre.)
Még rá se hallgat.
Még rá se hallgat.
PROTEUS.
Úrnőm, ha szive oly rendíthetetlen,
Ó hadd legyen szerelmemért enyim
Arczképe, mely szobácskája falán függ,
Ehez beszélek, sírok és sohajtok,
Mert hisz tökéletes valója másnak
Levén ajánlva, én csak árny vagyok,
Árnyát fogom tehát hiven szeretni.
Úrnőm, ha szive oly rendíthetetlen,
Ó hadd legyen szerelmemért enyim
Arczképe, mely szobácskája falán függ,
Ehez beszélek, sírok és sohajtok,
Mert hisz tökéletes valója másnak
Levén ajánlva, én csak árny vagyok,
Árnyát fogom tehát hiven szeretni.
JULIA (Félre.)
Meg is csalnád, ha testi lénye volna,
S árnynyá teendnéd, úgy mint engemet.
Meg is csalnád, ha testi lénye volna,
S árnynyá teendnéd, úgy mint engemet.
SILVIA.
Bálványa lenni önnek, semmi kedvem,
De mert csalárdságához illik árnyat
Imádni, s kép előtt könyörgeni:
Jó küldjön érte reggel, átadom;
Nyugalmas éjt.
Bálványa lenni önnek, semmi kedvem,
De mert csalárdságához illik árnyat
Imádni, s kép előtt könyörgeni:
Jó küldjön érte reggel, átadom;
Nyugalmas éjt.
PROTEUS.
Kik a halálra várnak virradatkor.
| Lesz, mint a bűnösöknek, |
| (Proteus és Silvia el.) |
JULIA.
Korcsmáros úr, megyünk?
Korcsmáros úr, megyünk?
KORCSMÁROS.
Biz Istók, elszenderedtem.
Biz Istók, elszenderedtem.
JULIA.
Ugyan nem tudja, hol lakik Proteus?
Ugyan nem tudja, hol lakik Proteus?
KORCSMÁROS.
De bizony, az én házamnál. Ányje, tán már pitymallik is.
De bizony, az én házamnál. Ányje, tán már pitymallik is.
JULIA.
Még nem, de ez volt a leghosszabb éj,
Még nem, de ez volt a leghosszabb éj,
| Mit átvirraszték, s a legsúlyosabb | (Elmennek.) |
