IV. SZÍN.
Más része az erdőnek.
Valentin jő.
VALENTIN.
Hogy megszokunk mindent magunk körűl!
Ez árnyas erdő, elhagyott vidék,
Már kedvesebb, mint népes városok.
Elüldögélhetek, hogy senki sem lát,
S a fülmilék panaszkodó dalába
Búm, bánatom belé dalolhatom.
Ó jaj, te a ki szivemben lakol.
Ne hagyd tovább lakatlanul lakásod,
Mert romladozva végre összedől,
S emléke sem marad meg a mi volt.
Javíts ki, megjelenve, Silviám!
Te tiszta nympha, védd az elhagyottat! –
Miféle hajsza, lárma ez ma itt?
Pajtásaim, kiknek törvény az önkény,
Nehány szegény útasra hajtanak.
Engem szeret mind; s mégis mennyi bajt ád
Gonosz garázdaságtól óvni őket.
Proteus, Silvia és Julia jönnek.
Hogy megszokunk mindent magunk körűl!
Ez árnyas erdő, elhagyott vidék,
Már kedvesebb, mint népes városok.
Elüldögélhetek, hogy senki sem lát,
S a fülmilék panaszkodó dalába
Búm, bánatom belé dalolhatom.
Ó jaj, te a ki szivemben lakol.
Ne hagyd tovább lakatlanul lakásod,
Mert romladozva végre összedől,
S emléke sem marad meg a mi volt.
Javíts ki, megjelenve, Silviám!
Te tiszta nympha, védd az elhagyottat! –
Miféle hajsza, lárma ez ma itt?
Pajtásaim, kiknek törvény az önkény,
Nehány szegény útasra hajtanak.
Engem szeret mind; s mégis mennyi bajt ád
Gonosz garázdaságtól óvni őket.
| Kik jönnek itt? Vonulj odébb Valentin. | (Félre áll.) |
PROTEUS.
Úrnőm, azért, mit most önért tevék –
(Bár rá se néz, mit hű szolgája tesz)
Éltem veszélyivel megmentve attól,
Ki a kegyed becsületét, szerelmét
Erőszakkal rabolta volna el, –
Legyen jutalmam egy kegyes tekintet,
Ennél csekélyebb bért nem kérhetek,
S kisebbet ennél ön se tudna adni.
Úrnőm, azért, mit most önért tevék –
(Bár rá se néz, mit hű szolgája tesz)
Éltem veszélyivel megmentve attól,
Ki a kegyed becsületét, szerelmét
Erőszakkal rabolta volna el, –
Legyen jutalmam egy kegyes tekintet,
Ennél csekélyebb bért nem kérhetek,
S kisebbet ennél ön se tudna adni.
VALENTIN.
Minő álomszerü, mit látok, s hallok!
Szerelmem, adj türelmet csendesűlni. (Elvonul.)
Minő álomszerü, mit látok, s hallok!
Szerelmem, adj türelmet csendesűlni. (Elvonul.)
SILVIA.
Mily nyomorúlt, boldogtalan vagyok!
Mily nyomorúlt, boldogtalan vagyok!
PROTEUS.
Boldogtalan volt, míg én nem jövék;
De megjövén, boldoggá tettem önt.
Boldogtalan volt, míg én nem jövék;
De megjövén, boldoggá tettem önt.
SILVIA.
Így lettem igazán boldogtalan.
Így lettem igazán boldogtalan.
JULIA (Félre.)
S én is, hogy így nyomába jár Proteus.
S én is, hogy így nyomába jár Proteus.
SILVIA.
Ha elragadna egy éhes oroszlán,
Inkább ez a vadállat falna föl,
Mint hogy Proteus mentsen ki körme közűl
Ó ég! tudod, hogy szeretem Valentint,
Hogy élte oly becses, mint lelkem üdve,
És mint ahogy (mert jobban nem lehet)
Megvetlek esküdet szegett Proteus:
Azért eredj, ne ingerelj tovább.
Ha elragadna egy éhes oroszlán,
Inkább ez a vadállat falna föl,
Mint hogy Proteus mentsen ki körme közűl
Ó ég! tudod, hogy szeretem Valentint,
Hogy élte oly becses, mint lelkem üdve,
És mint ahogy (mert jobban nem lehet)
Megvetlek esküdet szegett Proteus:
Azért eredj, ne ingerelj tovább.
PROTEUS.
Minő veszélyt, habár halálos is,
El nem viselnék egy tekintetért?
Ó ez szerelmünk átka, – rég kitünt –
Hogy a nő nem szeret, midőn szeretik.
Minő veszélyt, habár halálos is,
El nem viselnék egy tekintetért?
Ó ez szerelmünk átka, – rég kitünt –
Hogy a nő nem szeret, midőn szeretik.
SILVIA.
Hogy Proteus nem szeret, midőn szeretik.
Gondolj első szerelmed, Juliádra,
Kiért hűségedet szétfosztogattad
Ezernyi esküvé; s most e sok eskü
Mint hitszegés, ha engemet szeretsz.
Hű nem lehetsz, ha csak kettőhöz is nem,
S ez semminél is rosszabb; egy se inkább,
Mint több iránti hűség, – ez sok egynek.
Te színlelő barát!
Hogy Proteus nem szeret, midőn szeretik.
Gondolj első szerelmed, Juliádra,
Kiért hűségedet szétfosztogattad
Ezernyi esküvé; s most e sok eskü
Mint hitszegés, ha engemet szeretsz.
Hű nem lehetsz, ha csak kettőhöz is nem,
S ez semminél is rosszabb; egy se inkább,
Mint több iránti hűség, – ez sok egynek.
Te színlelő barát!
PROTEUS.
Mikor szeret?
| Ki néz barátra, |
SILVIA.
| Mindenki, csak Proteus nem. |
PROTEUS.
No hát, ha kérelem, nemes szavak,
Sehogy se tesznek engedékenyebbé,
Mint katona, fegyverrel is szeretlek,
Igen, a szerelem természetével
Ellenkezőleg is: erőszakollak.
No hát, ha kérelem, nemes szavak,
Sehogy se tesznek engedékenyebbé,
Mint katona, fegyverrel is szeretlek,
Igen, a szerelem természetével
Ellenkezőleg is: erőszakollak.
SILVIA.
Ó ég!
Ó ég!
PROTEUS.
| Erővel töltöm rajtad vágyam! |
VALENTIN.
Bocsásd, hozzá ne nyúlj, pimasz haramja;
Rút szemtelenségek barátja, te!
Bocsásd, hozzá ne nyúlj, pimasz haramja;
Rút szemtelenségek barátja, te!
PROTEUS.
Valentin!
Valentin!
VALENTIN.
Aljas barát, csalárd, és hittörő;
(Ilyen ma a barát), te áruló!
Reményem tépted el; csak enszemem
Hitetheté el ezt. Nem mondhatom már,
Hogy van barátom; meghazudtolád.
Kiben lehessen bízni, hogy ha jobb
Kezünk kijátsza keblünket? Proteus,
Fáj, hogy tovább benned nem bízhatom,
S idegenül kell néznem a világot.
Rokon-seb a legmélyebb. – Ó hihetlen
Hogy a barát csalárdabb, mint az ellen.
Aljas barát, csalárd, és hittörő;
(Ilyen ma a barát), te áruló!
Reményem tépted el; csak enszemem
Hitetheté el ezt. Nem mondhatom már,
Hogy van barátom; meghazudtolád.
Kiben lehessen bízni, hogy ha jobb
Kezünk kijátsza keblünket? Proteus,
Fáj, hogy tovább benned nem bízhatom,
S idegenül kell néznem a világot.
Rokon-seb a legmélyebb. – Ó hihetlen
Hogy a barát csalárdabb, mint az ellen.
PROTEUS.
A szégyen, a bűn megnémítanak. –
Bocsáss meg. Ó ha a szívbéli bánat
Elég, hogy ennyi vétekért lakoljak,
Én érzem; oly valóan szenvedek,
Mint vétkezém valaha.
A szégyen, a bűn megnémítanak. –
Bocsáss meg. Ó ha a szívbéli bánat
Elég, hogy ennyi vétekért lakoljak,
Én érzem; oly valóan szenvedek,
Mint vétkezém valaha.
VALENTIN.
Barátomul fogadlak újolag.
Ki nem hajol bánatra, nem való
Sem ég, sem földre, mert ezek hajolnak;
Bánatra csendesül az Úr haragja:
S hogy nyilt, igaz legyen bocsánatom,
Mi Silviában enyím, neked adom.
| Úgy bocsánat; |
Ki nem hajol bánatra, nem való
Sem ég, sem földre, mert ezek hajolnak;
Bánatra csendesül az Úr haragja:
S hogy nyilt, igaz legyen bocsánatom,
Mi Silviában enyím, neked adom.
JULIA.
| Ó én boldogtalan! | (Elájul.) |
PROTEUS.
Ni, ni, ez a fiú.
Ni, ni, ez a fiú.
VALENTIN.
Ni, hé, fiam, mi az, mi a bajod?
Szólj; nézz föl.
Ni, hé, fiam, mi az, mi a bajod?
Szólj; nézz föl.
JULIA.
Hogy egy gyűrűt vigyek kisasszonyunknak,
És én hanyag, mindeddig át nem adtam.
| Ó jaj, gazdám rám parancsolt, |
És én hanyag, mindeddig át nem adtam.
PROTEUS.
Hol van az a gyűrű.
Hol van az a gyűrű.
JULIA.
| Itt van, ez az. (Gyűrűt ád.) |
PROTEUS.
Mi ez? Ni, hisz ez itt az a gyűrű,
Mit én ajándékoztam Juliának.
Mi ez? Ni, hisz ez itt az a gyűrű,
Mit én ajándékoztam Juliának.
JULIA.
Bocsánat. Ó elvétettem, uram,
Ez az, mit Silviának külde ön.
Bocsánat. Ó elvétettem, uram,
Ez az, mit Silviának külde ön.
| (Másik gyűrűt mutat.) |
PROTEUS.
De hát eme gyűrűhöz hogy jutottál?
Ezt én adám emlékbe Juliának.
De hát eme gyűrűhöz hogy jutottál?
Ezt én adám emlékbe Juliának.
JULIA.
És maga Julia adta azt nekem,
És maga Julia hozta most ide.
És maga Julia adta azt nekem,
És maga Julia hozta most ide.
PROTEUS.
Hogyan? Julia!
Hogyan? Julia!
JULIA.
Lásd itt, ki esküid czélpontja volt,
És esküid mélyen szivébe zárta,
Melyet tövig hasíta hitszegésed!
Ó e ruházatért pirulj, Proteus,
Szégyelld, hogy a szemérem ellenére,
Ilyen ruhákba öltözém: ha szégyen,
Szerelemért álarczot ölteni.
De szeméremmel jobban összeférhet,
Ha nő ruhát, mint férfi észt cserélget.
Lásd itt, ki esküid czélpontja volt,
És esküid mélyen szivébe zárta,
Melyet tövig hasíta hitszegésed!
Ó e ruházatért pirulj, Proteus,
Szégyelld, hogy a szemérem ellenére,
Ilyen ruhákba öltözém: ha szégyen,
Szerelemért álarczot ölteni.
De szeméremmel jobban összeférhet,
Ha nő ruhát, mint férfi észt cserélget.
PROTEUS.
Mint féri észt! Ó ég! – ha hű lehetne
A férfi, szent volna, ez egy hiány
Hibákba ejti, bűnökbe ragadja,
De csalfaságát bánja, s abba hagyja.
Mi van Silvia arczán, mit, hűn tekintve,
Fel nem lelek szebben Juliába szinte?
Mint féri észt! Ó ég! – ha hű lehetne
A férfi, szent volna, ez egy hiány
Hibákba ejti, bűnökbe ragadja,
De csalfaságát bánja, s abba hagyja.
Mi van Silvia arczán, mit, hűn tekintve,
Fel nem lelek szebben Juliába szinte?
VALENTIN.
Gyertek, kezet mindketten.
Hadd adjam össze boldog üdvetek,
Kár volna már tovább versengnetek.
Gyertek, kezet mindketten.
Hadd adjam össze boldog üdvetek,
Kár volna már tovább versengnetek.
PROTEUS.
Az ég tanúm, hogy így elérve vágyam.
Az ég tanúm, hogy így elérve vágyam.
JULIA.
S enyém is.
Rablók a herczeggel és Thurioval jönnek.
S enyém is.
Rablók a herczeggel és Thurioval jönnek.
RABLÓK.
Préda, préda, préda!
Préda, préda, préda!
VALENTIN.
El, vissza, ez kegyelmes herczegem.
Üdvözli önt uram a kegyveszített,
Számüzetett Valentin.
El, vissza, ez kegyelmes herczegem.
Üdvözli önt uram a kegyveszített,
Számüzetett Valentin.
HENRIK KIRÁLY.
| Ó Valentin! |
THURIO.
Itt van Silvia, és Silvia enyim.
Itt van Silvia, és Silvia enyim.
VALENTIN.
Vond vissza Thurio, vagy várd halálod.
Ne lépj belől dühöm határain.
Ne mondd tiednek Silviát; különben
Verona sem menthet meg. Itt van, ím,
De csak mutass egy ujjal is igényt! –
Reá ne merj még csak lehellni se.
Vond vissza Thurio, vagy várd halálod.
Ne lépj belől dühöm határain.
Ne mondd tiednek Silviát; különben
Verona sem menthet meg. Itt van, ím,
De csak mutass egy ujjal is igényt! –
Reá ne merj még csak lehellni se.
THURIO.
Ugyan, biz én nem gondolok vele…
Bolondnak tartanám, ki egy leányért,
– Ki rá se néz – testét koczkára vetné.
Nincs rá igényem, csak legyen tied.
Ugyan, biz én nem gondolok vele…
Bolondnak tartanám, ki egy leányért,
– Ki rá se néz – testét koczkára vetné.
Nincs rá igényem, csak legyen tied.
HERCZEG.
Annál alávalóbb és aljasabb vagy,
Úgy kérni, járni érte, mint ahogy te,
S ily gyáva módra, aljasul eállni.
De jól van: őseim becsületére,
Tisztellek, hős Valentin, s érdemesnek
Hiszlek akár császári hölgy kezére. –
Legyen feledve minden sérelem,
Én megbocsátok, jer, térj vissza hozzám. –
Páratlan érdemed kitüntetést nyer,
S én szívesen emellek. – Hős Valentin,
Nemes törzsből eredt vitéz lovag vagy,
Legyen tied Silviád, megérdemelted.
Annál alávalóbb és aljasabb vagy,
Úgy kérni, járni érte, mint ahogy te,
S ily gyáva módra, aljasul eállni.
De jól van: őseim becsületére,
Tisztellek, hős Valentin, s érdemesnek
Hiszlek akár császári hölgy kezére. –
Legyen feledve minden sérelem,
Én megbocsátok, jer, térj vissza hozzám. –
Páratlan érdemed kitüntetést nyer,
S én szívesen emellek. – Hős Valentin,
Nemes törzsből eredt vitéz lovag vagy,
Legyen tied Silviád, megérdemelted.
)
VALENTIN.
Kegyelmes úr, ez engem boldogít.
De még leányáért, szép Silviáért,
Csak egy kegyet, könyörgök, biztosítson.
Kegyelmes úr, ez engem boldogít.
De még leányáért, szép Silviáért,
Csak egy kegyet, könyörgök, biztosítson.
HERCZEG.
Teérted biztosítva, bármi az.
Teérted biztosítva, bármi az.
VALENTIN.
E számkiüzött jó bajtársaim,
Mint érdemes, becsületes fiúk:
Bocsássa meg nekik, mit elkövettek,
S ereszsze vissza a számüzetésből.
Már megjavultak, engedelmesek,
S nagy hivatalra is jók, herczegem.
E számkiüzött jó bajtársaim,
Mint érdemes, becsületes fiúk:
Bocsássa meg nekik, mit elkövettek,
S ereszsze vissza a számüzetésből.
Már megjavultak, engedelmesek,
S nagy hivatalra is jók, herczegem.
HERCZEG.
Legyen bocsánat nékik és neked:
Helyezd el őket érdemök szerint.
Most jer, fejezzünk bé minden viszályt
Vidám örömmel, ritka ünnepélylyel.
Legyen bocsánat nékik és neked:
Helyezd el őket érdemök szerint.
Most jer, fejezzünk bé minden viszályt
Vidám örömmel, ritka ünnepélylyel.
VALENTIN.
Útközbe, herczegem, bátor leszek
Mosolyra bírni önt beszédeimmel.
Mit gondol e kis apródról, uram?
Útközbe, herczegem, bátor leszek
Mosolyra bírni önt beszédeimmel.
Mit gondol e kis apródról, uram?
HERCZEG.
Szemérmes kis fiú lehet: pirúl.
Szemérmes kis fiú lehet: pirúl.
VALENTIN.
Igaz, s inkább szemérmes, mint fiú.
Igaz, s inkább szemérmes, mint fiú.
HERCZEG.
Mit értesz ezzel?
Mit értesz ezzel?
VALENTIN.
Ha tetszik, elbeszélem, míg megyünk,
Hogy ön csudálni fogja, a mi történt.
Jer Proteus, ez lesz minden büntetésed,
Hogy halld szerelmeid történetét:
S aztán, majd egy napon lesz esküvőnk,
Ha tetszik, elbeszélem, míg megyünk,
Hogy ön csudálni fogja, a mi történt.
Jer Proteus, ez lesz minden büntetésed,
Hogy halld szerelmeid történetét:
S aztán, majd egy napon lesz esküvőnk,
| Egy ünnep, egy ház, egy közös öröm. | (Mind el.) |
