I. SZÍN.
Sörház előtt ligetben.
Ravaszdi és Csaplárné jönnek.
RAVASZDI.
Dejszen majd ránczba szedem én magát.
Dejszen majd ránczba szedem én magát.
CSAPLÁRNÉ.
Botot a hátadra, sehonnai!
Botot a hátadra, sehonnai!
RAVASZDI.
Ejnye te dibdáb asszony! a Ravaszdiak volnának sehonnaiak? Pillants a krónikákba: hódító Rikhárddal jöttünk be. Tehát paucas pallabris! ne legyen gondod másra; fogd be a szádat.
Ejnye te dibdáb asszony! a Ravaszdiak volnának sehonnaiak? Pillants a krónikákba: hódító Rikhárddal jöttünk be. Tehát paucas pallabris! ne legyen gondod másra; fogd be a szádat.
CSAPLÁRNÉ.
Nem fizetsz az eltört üvegért, nem?
Nem fizetsz az eltört üvegért, nem?
RAVASZDI.
Egy fillért se biz’ én. Csitt! azt mondja Szent Jeromos. Menj hideg ágyadba, s melegülj fel.
Egy fillért se biz’ én. Csitt! azt mondja Szent Jeromos. Menj hideg ágyadba, s melegülj fel.
CSAPLÁRNÉ.
| Majd tudom hát én, mit teszek. Ide fogom híni a tizedest. | (El.) |
RAVASZDI.
A tizedest, huszadost, vagy harminczadost: törvényesen felelek nekik. Egy íznyit se tágítok fiú. Hadd jőjjenek, mit bánom én?
Vadászkürtszó. A Gróf vadászatról jő, Vadászokkal és Szolgákkal.
A tizedest, huszadost, vagy harminczadost: törvényesen felelek nekik. Egy íznyit se tágítok fiú. Hadd jőjjenek, mit bánom én?
| (Leheveredik s elalszik.) |
GRÓF.
Vadász, ügyelj föl az ebekre jól.
Szellő kutyánk, szegény, megizzadott.
Fecskét a mély hangú Brakhoz kötözd.
Láttad, mi pompásan hajtott Ezüst
Cserjék között a távol hült nyomon!
Nem adnám száz forintért e kutyát.
Vadász, ügyelj föl az ebekre jól.
Szellő kutyánk, szegény, megizzadott.
Fecskét a mély hangú Brakhoz kötözd.
Láttad, mi pompásan hajtott Ezüst
Cserjék között a távol hült nyomon!
Nem adnám száz forintért e kutyát.
1. VADÁSZ.
Uram, hisz Örvös is csak oly derék;
Nem hagyta félbe, bár nyomot veszített,
S csekély szagot ma kétszer érze meg.
Biz’ ez nekem még a legjobb kopó.
Uram, hisz Örvös is csak oly derék;
Nem hagyta félbe, bár nyomot veszített,
S csekély szagot ma kétszer érze meg.
Biz’ ez nekem még a legjobb kopó.
GRÓF.
Bolond! ha Ekhó olyan fürge volna,
Egy falka ilyennel fölérne az.
Tartsd jól és mindenikre fölvigyázz;
Holnap megint vadászni szándokom.
Bolond! ha Ekhó olyan fürge volna,
Egy falka ilyennel fölérne az.
Tartsd jól és mindenikre fölvigyázz;
Holnap megint vadászni szándokom.
1. VADÁSZ.
Úgy lesz, uram.
Úgy lesz, uram.
GRÓF.
Mi ez? halott, vagy részeg? Nézd, lehell-e?
Mi ez? halott, vagy részeg? Nézd, lehell-e?
2. VADÁSZ.
Lehell, uram. Ha a sör nem hevítné,
Ily mély álomra hűs ágy volna ez.
Lehell, uram. Ha a sör nem hevítné,
Ily mély álomra hűs ágy volna ez.
GRÓF.
Ocsmány barom! disznóként itt hever.
Szörnyű halál! képed mily undorító!
E részegen kisérletet teszek:
Vajjon, ha ágyba viszszük, rá finom
Öltönyt adunk, ujjára gyűrüket
És ágya mellé ízes étkeket,
És czifra szolgákat, ha ébredend:
Felejti-é a koldus önmagát?
Ocsmány barom! disznóként itt hever.
Szörnyű halál! képed mily undorító!
E részegen kisérletet teszek:
Vajjon, ha ágyba viszszük, rá finom
Öltönyt adunk, ujjára gyűrüket
És ágya mellé ízes étkeket,
És czifra szolgákat, ha ébredend:
Felejti-é a koldus önmagát?
1. VADÁSZ.
Meglásd, uram, különböztetni nem tud.
Meglásd, uram, különböztetni nem tud.
2. VADÁSZ.
Ez furcsa lesz előtte éberen.
Ez furcsa lesz előtte éberen.
GRÓF.
Mint nyájas álom s csalfa képzelet.
Fogjátok fel, s ügyeljetek tréfánkra.
Vigyétek a legszebb szobámba őt,
S aggassatok köré szép képeket,
Boglyos fejét hintsétek illatos
Vízzel, s borostyánfát égessetek,
Hadd édesítse a terem legét.
Ha ébredend, zendüljön a zene,
Hogy égi hangon élvet költsön, és
Ha szól, siessetek rögtön oda,
És mély alázattal kérdjétek őt:
Vajmit parancsol a nagyságos úr?
A rózsavízzel tölt s virágborított
Ezüst medenczét nyújtsa egyitek;
Törülközőt ez, kannát hozzon az,
Így szólva: Mossa meg nagysád kezét.
Ez készen álljon a díszöltönyökkel
S kérdezze: Nagysád melyiket veszi?
Ebek- s lovakról szóljon más neki
S hogy nője mint búsong az ő baján.
Beszéljetek, hogy holdkóros; s ha mondja,
Hogy ez, meg ez: mondjátok, álmodik,
S hogy senki más ő, mint hatalmas úr.
Tegyétek ezt, tegyétek gondosan;
Pompás lesz a mulatságunk vele,
Ha végrehajtjuk ezt eszélyesen.
Mint nyájas álom s csalfa képzelet.
Fogjátok fel, s ügyeljetek tréfánkra.
Vigyétek a legszebb szobámba őt,
S aggassatok köré szép képeket,
Boglyos fejét hintsétek illatos
Vízzel, s borostyánfát égessetek,
Hadd édesítse a terem legét.
Ha ébredend, zendüljön a zene,
Hogy égi hangon élvet költsön, és
Ha szól, siessetek rögtön oda,
És mély alázattal kérdjétek őt:
Vajmit parancsol a nagyságos úr?
A rózsavízzel tölt s virágborított
Ezüst medenczét nyújtsa egyitek;
Törülközőt ez, kannát hozzon az,
Így szólva: Mossa meg nagysád kezét.
Ez készen álljon a díszöltönyökkel
S kérdezze: Nagysád melyiket veszi?
Ebek- s lovakról szóljon más neki
S hogy nője mint búsong az ő baján.
Beszéljetek, hogy holdkóros; s ha mondja,
Hogy ez, meg ez: mondjátok, álmodik,
S hogy senki más ő, mint hatalmas úr.
Tegyétek ezt, tegyétek gondosan;
Pompás lesz a mulatságunk vele,
Ha végrehajtjuk ezt eszélyesen.
1. VADÁSZ.
Uraim! mi jól játszunk, azt mondhatom,
S el fogja hinni hű szolgálatunkról,
Hogy ő nem más, mint a kinek mi mondjuk.
Uraim! mi jól játszunk, azt mondhatom,
S el fogja hinni hű szolgálatunkról,
Hogy ő nem más, mint a kinek mi mondjuk.
GRÓF.
Szépen emeljétek föl; ágyba véle,
S ha fölébred, talpon legyen kiki.
Fordulj ki csak, nézd, mit jelent e hang.
Valami úr tán a ki több napi
Nos hát ki az?
Szépen emeljétek föl; ágyba véle,
S ha fölébred, talpon legyen kiki.
| (Ravaszdit elviszik. Trombitaszó.) |
| (Szolga el.) |
| Útjában itt tartand pihentetőt. | (Szolga visszajő.) |
SZOLGA.
Vándor szinészcsapat,
Ajánlja nagysádnak szolgálatát.
Vándor szinészcsapat,
Ajánlja nagysádnak szolgálatát.
GRÓF.
Vezesd be.
Színészek jönnek.
Vezesd be.
Színészek jönnek.
| Jó napot, jó emberek. |
1. SZÍNÉSZ.
Aláz’ szolgája nagyságos úr!
Aláz’ szolgája nagyságos úr!
GRÓF.
Nem szállanátok itt éjjelre meg?
Nem szállanátok itt éjjelre meg?
2. SZÍNÉSZ.
Ha elfogadja ön szolgálatunkat.
Ha elfogadja ön szolgálatunkat.
GRÓF.
Örömmel. Ezt a ficzkót ismerem,
Mióta egy bérlő fiát adá;
Akkor, midőn egy kisasszony körül
Úgy udvaroltál. Nem tudom nevét,
De a szerep jó és természetes volt.
Örömmel. Ezt a ficzkót ismerem,
Mióta egy bérlő fiát adá;
Akkor, midőn egy kisasszony körül
Úgy udvaroltál. Nem tudom nevét,
De a szerep jó és természetes volt.
1. SZÍNÉSZ.
Mint gondolom, nagysád, talán Sotó az.
Mint gondolom, nagysád, talán Sotó az.
GRÓF.
Valóban az. Pompásan adtad azt.
Kellő időben érkezétek. Egy kis
Tréfába fogtam és abban nekem
Sokat segíthet elmésségetek.
Játékotokra vágyik itt egy úr;
De félek, nem lesztek tartózkodók,
S ha együgyű mivolta feltünik,
Mert színpadot nem láta még soha,
Hangos kaczajban fogtok majd kitörni
S megsértitek: mert annyit mondhatok,
Magán kívül leend, ha tán nevettek.
Valóban az. Pompásan adtad azt.
Kellő időben érkezétek. Egy kis
Tréfába fogtam és abban nekem
Sokat segíthet elmésségetek.
Játékotokra vágyik itt egy úr;
De félek, nem lesztek tartózkodók,
S ha együgyű mivolta feltünik,
Mert színpadot nem láta még soha,
Hangos kaczajban fogtok majd kitörni
S megsértitek: mert annyit mondhatok,
Magán kívül leend, ha tán nevettek.
1. SZÍNÉSZ.
Féken leszünk, nagysád, ne féljen attól,
Akármi furcsa golyhó lenne is.
Féken leszünk, nagysád, ne féljen attól,
Akármi furcsa golyhó lenne is.
GRÓF.
Az étterembe vidd őket, fiú;
Mindnyájokat fogadd ott szivesen;
Ne kíméld tőlök, a mit házam adhat.
Te hivd elő Bertát, apródomat,
Őt úri hölgynek öltöztessük át,
S ezen iszák lakába úgy vezesd.
Nevezd nagysádnak és bókolj neki,
Mondd, hogy ha birni vágyik kedvemet,
Viselje tisztességesen magát;
A mint művelt hölgyektől látta, hogy
Mívelni szokták azt a férj iránt,
E részegessel ő is úgy tegyen;
Szelíd hangon, hódolva, nyájasan
Kérdezze: Mit parancsolsz, oh uram!
Miben mutassa hölgyed, engedő nőd,
Miben kötelmét és szerelmeit?
Aztán szelíd csókkal s ölelgetéssel,
Fejét keblére hajtva, sírja az
Öröm könyűit, hogy férjét megint
Egészségesnek látja, a ki hét
Éven keresztűl aljas és szegény
Koldúsnak vélte önmagát. S ha tán
Nőhívatással nem bir a fiú,
Hogy rendeletre ontson könyeket,
E czélra egy vörös hagymát vegyen
És göngyölítse kendőjébe jól,
Szemét könyekre kényszeríti az.
Tedd ezt sietve, a mint csak lehet,
Tudom, jól adja e fiú a női
Bájt, hangot és tartást, mozdúlatot.
Mint mondja férjének e részegest,
És a cselédség mint küzd a kaczajjal,
Midőn e sült parasztnak bókoland!
Megyek közéjök: ott létem lehűti
Túlzón vidor szeszélyöket, a mely
Az étterembe vidd őket, fiú;
Mindnyájokat fogadd ott szivesen;
Ne kíméld tőlök, a mit házam adhat.
| (Szolga és Színészek el.) |
Őt úri hölgynek öltöztessük át,
S ezen iszák lakába úgy vezesd.
Nevezd nagysádnak és bókolj neki,
Mondd, hogy ha birni vágyik kedvemet,
Viselje tisztességesen magát;
A mint művelt hölgyektől látta, hogy
Mívelni szokták azt a férj iránt,
E részegessel ő is úgy tegyen;
Szelíd hangon, hódolva, nyájasan
Kérdezze: Mit parancsolsz, oh uram!
Miben mutassa hölgyed, engedő nőd,
Miben kötelmét és szerelmeit?
Aztán szelíd csókkal s ölelgetéssel,
Fejét keblére hajtva, sírja az
Öröm könyűit, hogy férjét megint
Egészségesnek látja, a ki hét
Éven keresztűl aljas és szegény
Koldúsnak vélte önmagát. S ha tán
Nőhívatással nem bir a fiú,
Hogy rendeletre ontson könyeket,
E czélra egy vörös hagymát vegyen
És göngyölítse kendőjébe jól,
Szemét könyekre kényszeríti az.
Tedd ezt sietve, a mint csak lehet,
| Aztán reád még többet is bizok. | (Szolga el.) |
Bájt, hangot és tartást, mozdúlatot.
Mint mondja férjének e részegest,
És a cselédség mint küzd a kaczajjal,
Midőn e sült parasztnak bókoland!
Megyek közéjök: ott létem lehűti
Túlzón vidor szeszélyöket, a mely
| Különben végletekre törne ki. | (El mind.) |
