II. SZÍN.
Háló terem a Gróf lakában.
Ravaszdi drága hálóköntösben, Szolgákkal, kik közűl némelyek díszöltönyt, mások medenczét, kannát s más eszközöket hoznak. A Gróf szolgaöltönyben jő.
RAVASZDI.
Az Istenért! egy kanna gyönge sört!
Az Istenért! egy kanna gyönge sört!
1. SZOLGA.
Parancsol egy pohár aszút, uram?
Parancsol egy pohár aszút, uram?
2. SZOLGA.
Nagysád, parancsol e befőtt gyümölcsből?
Nagysád, parancsol e befőtt gyümölcsből?
3. SZOLGA.
Minő ruhát óhajt nagysága ma?
Minő ruhát óhajt nagysága ma?
RAVASZDI.
Én Ravaszdi Kristóf vagyok. Engem ne urazzatok, ne nagyságoljatok. Aszúbort életemben sem ittam, s ha befőttet akartok adni, adjatok befőtt marhahúst. Azt se kérdjétek, melyik ruhát akarom felvenni: mert nekem nincs több mellényem, mint hátam; nincs több harisnyám, mint lábszáram; nincs több csizmám, mint lábam; sőt néha több lábam van, mint csizmám, vagy oly csizmám van, hogy fejbőrén kikandikálnak lábujjaim.
Én Ravaszdi Kristóf vagyok. Engem ne urazzatok, ne nagyságoljatok. Aszúbort életemben sem ittam, s ha befőttet akartok adni, adjatok befőtt marhahúst. Azt se kérdjétek, melyik ruhát akarom felvenni: mert nekem nincs több mellényem, mint hátam; nincs több harisnyám, mint lábszáram; nincs több csizmám, mint lábam; sőt néha több lábam van, mint csizmám, vagy oly csizmám van, hogy fejbőrén kikandikálnak lábujjaim.
GRÓF.
Szűntesse Isten nagysád rossz szeszélyét.
Hogy ily hatalmas, ilyen származású,
Dúsgazdag és tekintélyes urat
A dőre szellem így megszállhatott!
Szűntesse Isten nagysád rossz szeszélyét.
Hogy ily hatalmas, ilyen származású,
Dúsgazdag és tekintélyes urat
A dőre szellem így megszállhatott!
RAVASZDI.
Mit? hát meg akartok bolondítni? Hát nem Ravaszdi Kristóf vagyok-e én, fia az öreg Ravaszdinak, Burtonfalváról! születésemnél fogva házaló, nevelésem által gerebencsináló, viszontagságimnál fogva medvehurczoló s mostani foglalkozásom szerint üstfoltozó? Kérdezzétek meg Haket Mariánát, a vincoti kövér sörárusnét, nem ismer-e engem? Ha azt mondja, hogy negyven fillérig nem vagyok nála felróva jó fajta sörért, róvjatok meg ti, mint leghazugabb gézengúzt e világon. No! hiszen csak nem vagyok elbűvölve. Itt van a…
Mit? hát meg akartok bolondítni? Hát nem Ravaszdi Kristóf vagyok-e én, fia az öreg Ravaszdinak, Burtonfalváról! születésemnél fogva házaló, nevelésem által gerebencsináló, viszontagságimnál fogva medvehurczoló s mostani foglalkozásom szerint üstfoltozó? Kérdezzétek meg Haket Mariánát, a vincoti kövér sörárusnét, nem ismer-e engem? Ha azt mondja, hogy negyven fillérig nem vagyok nála felróva jó fajta sörért, róvjatok meg ti, mint leghazugabb gézengúzt e világon. No! hiszen csak nem vagyok elbűvölve. Itt van a…
)
1. SZOLGA.
Oh! e miatt gyászolgat úri hölgye.
Oh! e miatt gyászolgat úri hölgye.
2. SZOLGA.
Oh! e miatt búsak cselédei.
Oh! e miatt búsak cselédei.
GRÓF.
Ezért kerűli házad’ a rokonság,
Miként ha űzné innen tébolyod.
Gondolj nagy őseidre, oh uram!
Hídd vissza rég száműzött szellemed’
S száműzd ez aljas dőre álmokat.
Parancsodat várják cselédeid;
Tisztét, ha intesz, végzi mindenik.
S a fülmilék kalitban énekelnek.
Aludni vágysz? Mi nyughelyet csinálunk,
Szebbet, puhábbat, mint a kéjes ágy,
Melyet Szemiramisznak díszitének.
Ha lovagolsz, lovat kantározok, mely
Gyöngy és aranydíszű szerszámba lesz.
Szeretsz solymászni? Solymaid repülnek
Fentebb, mint a pacsirta. Vagy vadászol?
Kopóid hangja a mennyet veri
S visszhangot ébreszt a mély völgyeken.
Ezért kerűli házad’ a rokonság,
Miként ha űzné innen tébolyod.
Gondolj nagy őseidre, oh uram!
Hídd vissza rég száműzött szellemed’
S száműzd ez aljas dőre álmokat.
Parancsodat várják cselédeid;
Tisztét, ha intesz, végzi mindenik.
| Zenét kivánsz? Apolló játszik íme! | (Zene.) |
Aludni vágysz? Mi nyughelyet csinálunk,
Szebbet, puhábbat, mint a kéjes ágy,
Melyet Szemiramisznak díszitének.
Ha lovagolsz, lovat kantározok, mely
Gyöngy és aranydíszű szerszámba lesz.
Szeretsz solymászni? Solymaid repülnek
Fentebb, mint a pacsirta. Vagy vadászol?
Kopóid hangja a mennyet veri
S visszhangot ébreszt a mély völgyeken.
1. SZOLGA.
Szeretsz agarászni? Oh van itt agár,
Gyors, mint a szarvas, könnyű, mint az őz.
Szeretsz agarászni? Oh van itt agár,
Gyors, mint a szarvas, könnyű, mint az őz.
2. SZOLGA.
Föstményt szeretsz? Azonnal itt leend
Adónisz egy zugó patak felett
És Cytheréa sűrű nád között,
A mely az ő lehére látszatik
Mozogni és enyelgni, mint midőn
A lenge náddal a szellő enyelg.
Föstményt szeretsz? Azonnal itt leend
Adónisz egy zugó patak felett
És Cytheréa sűrű nád között,
A mely az ő lehére látszatik
Mozogni és enyelgni, mint midőn
A lenge náddal a szellő enyelg.
GRÓF.
Eléd mutatjuk Iót, a szüzet,
Midőn megejték és reászedék,
Élethűn festve, a mint végbement.
Eléd mutatjuk Iót, a szüzet,
Midőn megejték és reászedék,
Élethűn festve, a mint végbement.
3. SZOLGA.
Vagy a tüskés erdő között futó
Daphnét, a mint megsebzi lábait.
Rá esküdnél, hogy vérzik az valóban
S láttára sír a búsongó Apoll:
Vér és könyű azon oly mesteri.
Vagy a tüskés erdő között futó
Daphnét, a mint megsebzi lábait.
Rá esküdnél, hogy vérzik az valóban
S láttára sír a búsongó Apoll:
Vér és könyű azon oly mesteri.
GRÓF.
Gróf vagy te, nem más, mint valódi gróf;
Hölgyed pedig sokkal szebb és különb, mint
E szűk időben más akármi nő.
Gróf vagy te, nem más, mint valódi gróf;
Hölgyed pedig sokkal szebb és különb, mint
E szűk időben más akármi nő.
1. SZOLGA.
S míg a miattad ontott köny irígy
Hulláma szép arczán nem omla el,
Legbájosabb teremtmény volt, habár
Még most sem áll utána senkinek.
S míg a miattad ontott köny irígy
Hulláma szép arczán nem omla el,
Legbájosabb teremtmény volt, habár
Még most sem áll utána senkinek.
RAVASZDI.
Hát gróf vagyok? és hölgyem oly derék?
Vagy álmodom? vagy eddig álmodoztam?
Nem alszom; látok, hallok és beszélek,
Érzem az illatot s a puha párnát.
Lelkemre mondom, gróf vagyok valóban,
Nem üstfoldó, nem is Ravaszdi Kristóf.
Hozzátok hát előmbe hölgyemet.
S mondom megint, egy kanna sört ide!
Hát gróf vagyok? és hölgyem oly derék?
Vagy álmodom? vagy eddig álmodoztam?
Nem alszom; látok, hallok és beszélek,
Érzem az illatot s a puha párnát.
Lelkemre mondom, gróf vagyok valóban,
Nem üstfoldó, nem is Ravaszdi Kristóf.
Hozzátok hát előmbe hölgyemet.
S mondom megint, egy kanna sört ide!
2. SZOLGA.
Nem mossa meg kezét, nagyságos úr?
Oh! mint örülünk, hogy magához tért!
Oh! hogy kilétét végre sejti már.
Tizenöt éve folyton álmodik,
S ha ébredett, csak alvás volt az is.
Nem mossa meg kezét, nagyságos úr?
| (Szolgák medenczét, kannát s törűlközőt hoznak.) |
Oh! hogy kilétét végre sejti már.
Tizenöt éve folyton álmodik,
S ha ébredett, csak alvás volt az is.
RAVASZDI.
Tizenöt év! ez oszt’ jó szunnyadás.
Nem is beszéltem ez idő alatt?
Tizenöt év! ez oszt’ jó szunnyadás.
Nem is beszéltem ez idő alatt?
1. SZOLGA.
Igen, csakhogy merő bolondokat.
E szép szobában itt feküdt ne! mégis
Azt mondta, hogy kilökték a kapun.
És szidta a csaplárnét; mondta, hogy
Törvény elé idézi őt, mivel
Hamis itczével ád igaz helyett.
Majd meg Haket Czenczit kiáltozá.
Igen, csakhogy merő bolondokat.
E szép szobában itt feküdt ne! mégis
Azt mondta, hogy kilökték a kapun.
És szidta a csaplárnét; mondta, hogy
Törvény elé idézi őt, mivel
Hamis itczével ád igaz helyett.
Majd meg Haket Czenczit kiáltozá.
RAVASZDI.
Igen! az a csaplárasszony leánya.
Igen! az a csaplárasszony leánya.
3. SZOLGA.
Ejh, hisz nem ismer ön afféle lányt,
Sem oly népet, minőket emleget:
Ravaszdi Istvánt, Gomb Jenőt, a húsost,
Tőzeg Petőt, Pimperni Henriket,
S mind oly nevet s embert, a kik sosem
Éltek s kiket nem láta senki még.
Ejh, hisz nem ismer ön afféle lányt,
Sem oly népet, minőket emleget:
Ravaszdi Istvánt, Gomb Jenőt, a húsost,
Tőzeg Petőt, Pimperni Henriket,
S mind oly nevet s embert, a kik sosem
Éltek s kiket nem láta senki még.
RAVASZDI.
Istennek hála hát javultomért.
Istennek hála hát javultomért.
MIND.
Ámen!
Ámen!
RAVASZDI.
Köszönöm. Nem fogjátok kárát vallani.
Apród, hölgynek öltözve, Kisérőkkel jön.
Köszönöm. Nem fogjátok kárát vallani.
Apród, hölgynek öltözve, Kisérőkkel jön.
APRÓD.
Hogy van az én kedves uram?
Hogy van az én kedves uram?
RAVASZDI.
Igen jól, mert van itt mit enni bőven.
Hol van a nőm?
Igen jól, mert van itt mit enni bőven.
Hol van a nőm?
APRÓD.
Itt áll, uram: mit parancsolsz neki?
Itt áll, uram: mit parancsolsz neki?
RAVASZDI.
Ha nőm vagy, mért nem hivsz férjednek engem?
Cselédnek úr, de néked apjokod.
Ha nőm vagy, mért nem hivsz férjednek engem?
Cselédnek úr, de néked apjokod.
APRÓD.
Uram és férjem, férjem és uram;
S én a te engedelmes nőd vagyok.
Uram és férjem, férjem és uram;
S én a te engedelmes nőd vagyok.
RAVASZDI.
Tudom, de hát hogy hívjam őt?
Tudom, de hát hogy hívjam őt?
GRÓF.
| Madám. |
RAVASZDI.
Madám Janka, avagy madám Alexa?
Madám Janka, avagy madám Alexa?
GRÓF.
Csupán madám! így hívja úr az úrnőt.
Csupán madám! így hívja úr az úrnőt.
RAVASZDI.
Madám asszony! mondják, aludtam és
Tizenöt évig álmodoztam itt.
Madám asszony! mondják, aludtam és
Tizenöt évig álmodoztam itt.
APRÓD.
Igen! s harmincznak tetszik az nekem,
Hogy eddig ágyadtól külön valék.
Igen! s harmincznak tetszik az nekem,
Hogy eddig ágyadtól külön valék.
RAVASZDI.
Biz’ az sok is. No hagyjatok magunkra.
Vetkezz’ madám és jőj az ágyba hát.
Biz’ az sok is. No hagyjatok magunkra.
Vetkezz’ madám és jőj az ágyba hát.
APRÓD.
Ah! kedves egy uram, kérlek, megengedj.
Csupán csak egy-két éjet várakozz’;
Avagy ha nem, csak míg a nap lemegy:
Mert orvosid kivánják egyre még,
Ne hogy régi bajodba vissza essél,
Távol maradnom ágyadtól: ez ok,
Remélem, nálad mentségemre áll.
Ah! kedves egy uram, kérlek, megengedj.
Csupán csak egy-két éjet várakozz’;
Avagy ha nem, csak míg a nap lemegy:
Mert orvosid kivánják egyre még,
Ne hogy régi bajodba vissza essél,
Távol maradnom ágyadtól: ez ok,
Remélem, nálad mentségemre áll.
RAVASZDI.
Igen! Úgy áll a dolog, hogy nehéz lesz addig várnom. De nagyon sajnálnám, ha álmaimba visszaesném: várni fogok tehát hús és vér daczára.
Szolga jő.
Igen! Úgy áll a dolog, hogy nehéz lesz addig várnom. De nagyon sajnálnám, ha álmaimba visszaesném: várni fogok tehát hús és vér daczára.
Szolga jő.
SZOLGA.
Nagysád szinészi, meghallván üdültét,
Eljöttek egy víg művet játszani.
Ajánlja ezt az orvos is, mivel
A sok bútól ön vére megsürűdött
S a búkor a tébolynak ápolója.
Jó lesz e játékot megnéznie,
Mulasson a vidor tréfán kedélye.
Ez gondot űz és életet hoszít.
Nagysád szinészi, meghallván üdültét,
Eljöttek egy víg művet játszani.
Ajánlja ezt az orvos is, mivel
A sok bútól ön vére megsürűdött
S a búkor a tébolynak ápolója.
Jó lesz e játékot megnéznie,
Mulasson a vidor tréfán kedélye.
Ez gondot űz és életet hoszít.
RAVASZDI.
Teringettét! jó lesz biz az; hadd játszodjanak. Nem valami komédia, Betlehem-járás, vagy bukfencz história ez?
Teringettét! jó lesz biz az; hadd játszodjanak. Nem valami komédia, Betlehem-járás, vagy bukfencz história ez?
APRÓD.
Nem, jó uram! sokkal tetszőbb szer ez.
Nem, jó uram! sokkal tetszőbb szer ez.
RAVASZDI.
Ah! házi szer?
Ah! házi szer?
APRÓD.
| Egy szép história. |
RAVASZDI.
Jó! lássuk. Ülj mellém, asszony madám!
Úgy sem leszünk már ifjabbak, nem ám!
Jó! lássuk. Ülj mellém, asszony madám!
Úgy sem leszünk már ifjabbak, nem ám!
| (Leülnek.) |
)
