I. SZÍN.

Teljes szövegű keresés

Pádua. Utcza.
Lucentio és Tranio jönnek.
LUCENTIO.
Meglátni hőn vágyam volt, Tranio,
Szép Páduát, a müvészet bölcsejét.
S im eljuték a dús Lombardiába,
A nagy Itália pompás kertibe.
Kisért atyám szives jósága és
Kész engedélye s a te társaságod,
Te mindenekbe’ próbált hű cseléd.
Álljunk meg itt, kezdjünk serényen a
Nemes tanulmányokban pályakört.
Písa, mely oly híres polgáriról,
Adott nekem lételt s atyámnak is,
Ki ott nagyon ismert kereskedő,
Vincentio, a Bentivoli fajból.
Vicentio fiához, kit Florenczben
Neveltek, illő, hogy beváltsa a
Hozzá kötött reményeket s jeles
Tettekkel födje dúsvoltát: azért
Én a tanúlási időt csupán
A bölcsészet- s erénynek szentelem,
Azon bölcsészetnek, mely megtanít,
Erény által lehetni boldoggá.
S mit vélsz te? Písát én úgy hagytam el,
Páduába jőve, mint ki elhagy egy
Sekély forrást s a mély folyamba dől,
Hogy onnan oltsa szomját teljesen.
TRANIO.
Mi perdonate! kedves ifju úr,
Hisz én is épen így gondolkozom,
S örűlök, hogy szándékodnál maradsz,
Szíván az édes bölcsészet tejét.
Csak, jó uram, míg így bámuljuk e
Szigorú erkölcsöt és erényt: ne légy
Se stoikussá, se göröngydarabbá.
Ne nyeljed úgy Aristoteles tanát,
Hogy számkivesd Ovídot teljesen.
Az észtanról barátiddal vitázz,
Az ékesszólást köz beszédben űzd,
Derítsen a költészet és zene;
Metaphysikát s mathematikát,
Ha gyomrod éhes, akkor végy elő.
Mit kedvvel nem mívelsz, nincs ott siker;
Szóval, tanuld, a mit főkép szeretsz.
Lucentio. Köszönöm, Tranio. Helyes tanácsot adsz.
Hiszen csak már Biondello jönne meg,
Azonnal elhelyezkednénk; lakást
Vennék, hol szívesen láthassam a
Páduában szerzendő barátokat.
Várj csak: miféle népcsoport ez itt?
TRANIO.
Üdvözletünkre tódulnak bizonynyal.
Baptista, Katalin, Bianka, Gremio s Hortensio jönnek; Lucentio és Tranio félre állnak.
BAPTISTA.
Tovább, urak, ne is zaklassatok.
Határzatom, tudjátok, mily szilárd:
Nőül nem adni ifjabb lányom’ addig,
Míg az idősbnek férjet nem kapok.
Ha Katalint szeretné egyitek,
Ismerlek én jól és szeretlek is,
Megkérni őt szabadságtokban áll.
GREMIO.
Kérlek, ne kérjem: nékem ő fanyar.
Nos, kell-e hát asszony, Hortensio?
KATALIN (Baptistához).
Kérlek, atyám, csak nem teszesz talán ki
Árú gyanánt eme vevők előtt!
HORTENSIO.
Vevő? leányka! Egy se vesz, ne hidd,
Míg nyájasabb s szelídebb nem leszesz.
KOMORNA.
Azon ugyan ne aggódjál, uram;
Még fél úton se vagy szivéhez, és
Ha ott volnál is, tennék róla, hogy
Széklábbal essék gyönge homlokodnak
S befesse arczod’, mint egy félbolondnak.
HORTENSIO.
Ily ördögöktől ments meg, Istenem.
GREMIO.
Engem is, oh Istenem.
TRANIO.
Nézd, íme mily mulatságos dolog!
Őrült ez a lány, vagy szörnyen konok.
LUCENTIO.
De rám a másik csöndjében megint
A női szendeség s alázat int.
Csitt, Tranio.
TRANIO.
Jó, jó, uram! csak nézd a jóllakásig.
BAPTISTA.
Urak, hogy a mit említék, azonnal
Véghez vigyem – Bianka, menj be csak;
S ne légy kedvetlen e miatt, Biankám,
Mert én csak úgy szeretlek, mint előbb.
KATALIN.
Szép kis babánk! bizony jobb is, ha sírsz,
Magad se tudva, mért.
BIANKA.
No csak mulasd magad’ bajom felett.
Késznek talál parancsod, oh atyám.
Könyv s hangszerek lesznek barátaim,
Azt forgatom s ezekkel mulatok.
LUCENTIO.
Halld, Tranio, ez Minerva szózata.
HORTENSIO.
Signor Baptista, mért vagy oly rideg?
Félek, hogy a mi hajlamunk miatt
Bianka szenved.
GREMIO.
Mit? bezárod őt,
Signor Baptista, e pokolszülöttért,
S ennek nyelvét amabban bünteted?
BAPTISTA.
Nyugodjatok meg: elhatározám.
Eredj, Bianka.(Bianka el.)
S mivel tudom, hogy nagy kedvét találja
A hangszerek-, költészet- és zenében,
Tanárokat veszek házamba föl,
Képezni ifjúságát. Gremio,
Hortensio, ha tudtok ilyeket,
Hozzátok el: tanult emberhez én
Fölötte nyájas, bőkezű vagyok,
Hogy gondosan neveljem gyermekim’.
Isten veletek. Katalin, te maradj.
Nekem Biankával még szóm vagyon.(El.)
KATALIN.
Hát én ne menjek? én ne? Majd bizony!
Mit! hát nekem időt szabnak, miként ha
Nem tudnám, mit míveljek, mit ne. Hah!(El.)
GREMIO.
No csak eredj a pokolba. Képességedért ugyan senki sem óhajt itt marasztani. Ezek se vonzódnak oly erősen egymáshoz, Hortensio, hogy miatta falba kéne verni fejünket, vagy kétségbe kellene esnünk. Itt ugyan még úgy vagyunk, mint az ablakfa, se ki, se be. Isten veled! Én kedves Biankám iránti szerelmemből minden áron kerítek valami ügyes embert, ki őt kedvencz tanulmányaiban oktassa, s be fogom ajánlani atyjához.
HORTENSIO.
Magam is azt teszem, signor Gremio. De kérlek csak egy szóra. Bár versenyünk természete tilta eddig közöttünk minden egyezkedést, most komolyan megfontolva, mindkettőnknek érdekében állana valamit okosan kifőzni s végrehajtani a végett, hogy szép hölgyünkhöz bejuthassunk s Bianka szerelmeért sikerrel versenyezhessünk.
GREMIO.
Ugyan kérlek, mi volna az?
HORTENSIO.
No hát az, hogy testvérének kerítsünk férjet.
GREMIO.
Férjet, ördögöt.
HORTENSIO.
Mondom, hogy férjet.
GREMIO.
Mondom, hogy ördögöt. Azt hiszed, Hortensio, hogy bár atyja dúsgazdag, lesz oly bolond férfi, ki a pokolt nőül vegye?
HORTENSIO.
Ej Gremio, hisz azért, hogy az ő lármás zenebonáját a mi türelmünk ki nem bírja, vannak még jó emberek e világon – bár csak meg is találhatnók! – kik őt hibáival és kincseivel szívesen elveszik.
GREMIO.
Nem tudom; de én úgy fogadnám nászhozományát, mintha minden reggel bitófához kötnének érte.
HORTENSIO.
Jól mondod, hogy rothadt almában nincs mit válogatni. Ha már ez útunkba gördült akadály barátokká tett bennünket, maradjunk is barátok mindaddig, míg Baptista idősb leányát férjhez segítve, az ifjabbat a férjhezmenetelre fölszabadítjuk – akkor aztán megint rajta! Kedves Bianka! Boldog, a ki nyeri. A leggyorsabb lovaré a gyűrű. Nos signor Gremio!
GREMIO.
Nincs szóm ellene. Bár Páduában a legjobb lovat adhatnám annak a valakinek, hogy udvarlását megkezdje, őt teljesen eludvarolja, elvegye, haza vigye s tőle a házat megszabadítsa. Jer, menjünk.(Gremio és Hortensio el.)
TRANIO (előlépve).
Mondd, oh uram! lehetséges, hogy a
Szerelem oly gyorsan bilincsbe ver?
LUCENTIO.
Oh Tranio, míg magam nem érezém,
Nem hittem azt lehetségesnek; ámde
A mint henyén bámulva álltam itt,
Henyéltemben hatott által szerelmem,
És most őszintén vallom ezt előtted,
Ki oly bizalmas hívem vagy nekem,
Mint Karthagó királyhölgyének Anna,
Gyötrődöm, égek, meghalok, Tranio,
Ha e szelíd lánykát el nem nyerem.
Tranio, tanácsolj, teheted, tudom;
Segíts, Tranio, akarsz is, jól tudom.
TRANIO.
A töprengésre nincs idő, uram,
Szívből a szenvedély ki nem riad:
Ha a szerelem fogott meg, nincs egyéb, mint
Redime te captum, quam queas minimo.
LUCENTIO.
Köszönöm! Csak tovább, ez jól esik!
Fölbátorítsz, tanácsod hathatós.
TRANIO.
Oly elmerülve nézted a leányt,
Hogy észre sem vevéd azt, a mi fő.
LUCENTIO.
De láttam én szép arcza kellemét,
Minő Agénor lányaé vala,
Ki Jupitert úgy kézhez lánczolá,
Hogy Kréta partját térden csókolá.
TRANIO.
Nem vettél észre mást? Nem-e, hogy nénje
Mint zsörtölődék s kelte oly vihart, mely
Emberi fülnek alig tűrhető?
LUCENTIO.
Láttam, Tranio, korallajkit mozogni,
Lehével a lég illatosra vált,
Szép és nemes volt mind, mit benne láttam.
TRANIO.
Eh! ideje fölrázni álmiból.
Ébredj, uram: ha a lányt kedveled,
Iparkodjál megnyerni. E szerint
Idősb testvére oly szilaj s makacs,
Hogy míg az atyja ettől nem menekszik,
Szerelmesed lányfővel hon marad.
Azért elzárta a világ elől,
Hogy egy kérő se háborítsa meg.
LUCENTIO.
Ah mily kegyetlen egy apa, Tranio.
De nem hallottad-é, hogy szándoka,
Bölcs mesterekkel képeztetni őt?
TRANIO.
Hallottam és most kész a tervem is.
LUCENTIO.
Enyém is, Tranio.
TRANIO.
Fogadni mernék,
Hogy mind a kettőnk terve egybe vág.
LUCENTIO.
Te mondd előbb tiédet.
TRANIO.
Légy te mester
S a lány tanítását vállald magadra.
Ezt gondolád?
LUCENTIO.
Igen, de sikerűl-e?
TRANIO.
Nem oly dolog! Csakhogy ki lesz helyetted
Itt Páduában Vincentió fia?
Ki fog tanulni, élni, czimborálni
És honfitársakat vendégleni?
LUCENTIO.
Elég. Nyugodj’ meg: a terv teljesen kész.
Bennünket egy család se láta még,
És arczainkról még nem ismerik,
Melyik az úr s a szolga: így tehát
Te légy helyettem úr, tarts házat és
Fényt és szolgákat, úgy, mint enmagam.
Én más leszek; alantibb helyzetű
Florenczi, nápolyi, vagy písai.
Kifőztük, így lesz. Tranio, most cseréljünk:
Itt e köpeny s itt e tollas kalap.
Ha jön Biondello, szolgád ő leend;
De még előbb ajkára zárt vetünk.
(Öltönyt cserélnek.)
TRANIO.
Tisztába jöttünk.
Egy szóval, minthogy ez tetszik neked
S én engedelmeskedni tartozom,
(Mert azt hagyá atyád, hogy elbucsúztunk:
„Szolgálj fiamnak”! ámbár gondolom,
Nem épen ilyformán értette azt):
Megegyezem, Lucentio leszek,
Mivelhogy kedvelem Lucentiot.
LUCENTIO.
Legyen, Tranio, mert Lucentio szeret;
Én szolga lészek, hogy megnyerjem a lányt,
Kinek csupán futó látása is
Lebilincselte megbűvölt szemem’.
Biondello jő.
Jön a ficzkó. Hol bujdokolsz, gazember?
BIONDELLO.
Én, bujdokolni? Nem, hol bujdokolsz te?
Tranio pajtás lopá el öltönyöd’, vagy
Te az övét? vagy mindketten? beszélj.
LUCENTIO.
Hallgass, kölyök! tréfára nincs idő;
Időhöz alkalmazd azért magad’.
Társad, Tranio, éltem’ megmenteni
Vevé fel öltönyöm’ s külszínemet,
Övét meg én, hogy így menekjem. Alig
Jövék ide, s czivódás közben egy
Embert megöltem, s félek, megjegyeztek.
Szolgáld ki őt illőn, parancsolom,
Míg innen, éltem’ mentve, távozom.
Értetted?
BIONDELLO.
Én? Biz’ egy betűt sem én.
LUCENTIO.
Egy szó se légyen ajkadon Tranioról;
Tranió Lucentióra változott.
BIONDELLO.
Szerencse rá: bár én is az lehetnék!
TRANIO.
Akkor, barátom, az volna szívem fővágya,
Hogy Lucentióé legyen Baptista ifjabbik leánya. –
Ez nem az én ügyem; uradnak érdekében
Eszélyes légy a társaság minden körében:
Midőn magunk vagyunk, nevem Tranio;
De másutt mindenütt urad, Lucentio.
LUCENTIO.
Menjünk, Tranio.
Még egy van, azt vállald magadra még:
Lépj föl te is kérőnek, és ne kérdd, mért;
Elég, hogy arra jó okom vagyon.(Mind el.)
1. SZOLGA.
Nagysád szunyókál s nem figyel a műre.
RAVASZDI.
Bizony, szent Annára! úgy van az.
Igazán szép egy történet. Van-e még több hozzá?
APRÓD.
Hiszen, uram, csak most kezdődik.
RAVASZDI.
Igen igen pompás egy darab, madámasszony; szeretném, ha már vége volna.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem