I. SZÍN.
Szoba Baptista házánál.
Lucentio, Hortensio s Bianka jönnek.
LUCENTIO.
Hagyd abba’, lantos! túlmerészkedel.
Hát oly hamar feledted a szivélyt,
Melylyel Katalin téged üdvözölt?
Hagyd abba’, lantos! túlmerészkedel.
Hát oly hamar feledted a szivélyt,
Melylyel Katalin téged üdvözölt?
HORTENSIO.
De kötekedő tudós, hiszen
Az égi összhang pártfogása ez;
Engedj tehát elsőséget nekem,
S ha egy kis órát töltök a zenével,
Az olvasással ennyit tölts te is.
De kötekedő tudós, hiszen
Az égi összhang pártfogása ez;
Engedj tehát elsőséget nekem,
S ha egy kis órát töltök a zenével,
Az olvasással ennyit tölts te is.
LUCENTIO.
Nem tudtad eddig megtanulni, bárgyú!
Mi czélra van teremtve a zene!
Nem arra-é, hogy a lelket üdítse
Komoly tanulmány s fáradság után?
Fogjunk azért most a bölcselkedéshez,
Aztán pihenjünk, s úgy kezdj a zenéhez.
Nem tudtad eddig megtanulni, bárgyú!
Mi czélra van teremtve a zene!
Nem arra-é, hogy a lelket üdítse
Komoly tanulmány s fáradság után?
Fogjunk azért most a bölcselkedéshez,
Aztán pihenjünk, s úgy kezdj a zenéhez.
HORTENSIO.
E hánykolódást én nem tűröm ám!
E hánykolódást én nem tűröm ám!
BIANKA.
Ej, ej, urak! az engem sértve sért,
Hogy ott vitáztok, hol határzatom dönt.
Nem iskolás félénk gyerek vagyok,
Időhatárhoz nem szabom magam’,
Órát veszek saját tetszés szerint.
Végezzük e vitát; üljünk le, jer;
Te vedd a hangszert s addig játszadozzál;
Készen leszünk, midőn felhangolod.
Ej, ej, urak! az engem sértve sért,
Hogy ott vitáztok, hol határzatom dönt.
Nem iskolás félénk gyerek vagyok,
Időhatárhoz nem szabom magam’,
Órát veszek saját tetszés szerint.
Végezzük e vitát; üljünk le, jer;
Te vedd a hangszert s addig játszadozzál;
Készen leszünk, midőn felhangolod.
HORTENSIO.
Elhagyod őt, ha én hangolva lészek?
Elhagyod őt, ha én hangolva lészek?
| (Hortensio elvonul.) |
LUCENTIO.
Sosem lesz az; csak hangold hangszered’.
Sosem lesz az; csak hangold hangszered’.
BIANKA.
Hol is maradtunk?
Hol is maradtunk?
)
LUCENTIO.
Hac ibat Simois; hic est Sigeia tellus;
Hic steterat Priami regia celsa senis.
| Ím e helytt, kisasszony: |
Hic steterat Priami regia celsa senis.
BIANKA.
Elemezd.
Elemezd.
LUCENTIO.
Hac ibat – mint már mondám, – Simois – én Lucentio vagyok; hic est – Vincentio fia Písából; Sigeia tellus – ál-öltönyben esdve szerelmedért; hic steterat – s azon Lucentio, ki kezedet kéri; Priami – az én szolgám Tranio; regia – ki nevemet viseli; celsa senis – hogy az öreg Pantalont rászedjük.
Hac ibat – mint már mondám, – Simois – én Lucentio vagyok; hic est – Vincentio fia Písából; Sigeia tellus – ál-öltönyben esdve szerelmedért; hic steterat – s azon Lucentio, ki kezedet kéri; Priami – az én szolgám Tranio; regia – ki nevemet viseli; celsa senis – hogy az öreg Pantalont rászedjük.
HORTENSIO (visszatérve).
Kisasszony, hangszerem hangolva van.
Kisasszony, hangszerem hangolva van.
BIANKA.
Jaj! össze-vissza zeng.
| Halljuk! | (Hortensio játszik.) |
LUCENTIO.
Eredj, barátom, hangold újra fel.
Eredj, barátom, hangold újra fel.
BIANKA.
Hadd lám, tudom-e én elemezni: Hac ibat Simois – nem ismerlek; hic est Sigeia tellus – nem bízom benned; hic steterat Priami – vigyázz, meg ne halljon bennünket amaz; regia – ne légy igen merész; celsa senis – kétségbe se essél.
Hadd lám, tudom-e én elemezni: Hac ibat Simois – nem ismerlek; hic est Sigeia tellus – nem bízom benned; hic steterat Priami – vigyázz, meg ne halljon bennünket amaz; regia – ne légy igen merész; celsa senis – kétségbe se essél.
HORTENSIO.
Hangolva van már.
Hangolva van már.
LUCENTIO.
| Az alhúr hamis. |
HORTENSIO.
Az alhúr jó; aljas, hamis magad vagy.
No lám! tudósunk mily heves, tolárd;
A gazkölyök még udvarolni mer:
Várj róka, hisz’ majd jobban őrzelek.
Az alhúr jó; aljas, hamis magad vagy.
No lám! tudósunk mily heves, tolárd;
A gazkölyök még udvarolni mer:
Várj róka, hisz’ majd jobban őrzelek.
BIANKA.
Egykor hiszek tán: még most kétkedem.
Egykor hiszek tán: még most kétkedem.
LUCENTIO.
Ne kétkedjél; Aeacides bizonynyal
Ajax volt, őséről nevezve így.
Ne kétkedjél; Aeacides bizonynyal
Ajax volt, őséről nevezve így.
BIANKA.
Hinnem kell a tanítónak: különben
Még abba’ nem hagyom kétségemet.
De már elég. Most, Licio, rajtad a sor.
Bocsássatok meg érte, jó tanítók,
Hogy ily tréfásan bántam véletek.
Hinnem kell a tanítónak: különben
Még abba’ nem hagyom kétségemet.
De már elég. Most, Licio, rajtad a sor.
Bocsássatok meg érte, jó tanítók,
Hogy ily tréfásan bántam véletek.
HORTENSIO (Lucentionak).
Te elmehetsz: hagyj egy kissé magamra.
A leczke itt nem három hangra szól.
Te elmehetsz: hagyj egy kissé magamra.
A leczke itt nem három hangra szól.
LUCENTIO.
Beh pontos is vagy! (Félre.) Itt fogok maradni
S vigyázni rá; mivel, ha nem csalódom,
Szerelmest játszik a derék zenész.
Beh pontos is vagy! (Félre.) Itt fogok maradni
S vigyázni rá; mivel, ha nem csalódom,
Szerelmest játszik a derék zenész.
HORTENSIO.
Még mielőtt a lantot kézbe vennéd,
A főbb szabályokon kell kezdenem,
Hogy tudd, miként kell raknod ujjodat,
S a hangfokot gyorsabban, áthatóbban,
Könnyebben és helyesben megtanuld,
Mint más tanító azt mutathatá.
Ím itt van érthetőn, szépen leírva.
Még mielőtt a lantot kézbe vennéd,
A főbb szabályokon kell kezdenem,
Hogy tudd, miként kell raknod ujjodat,
S a hangfokot gyorsabban, áthatóbban,
Könnyebben és helyesben megtanuld,
Mint más tanító azt mutathatá.
Ím itt van érthetőn, szépen leírva.
BIANKA.
A hangfokot már rég bevégezém.
A hangfokot már rég bevégezém.
HORTENSIO.
De halld, hogy azt mint értelmeztem én.
De halld, hogy azt mint értelmeztem én.
BIANKA (olvas).
G. skála az összhang alapja, lányka
A. re. Hortensio hő vágyiból fakad.
B. mi. Oh nyújtsd kezed’ neki, Bianka,
C. fa. És hű szivére bízd magad’.
D. sol. re. Egy kulcs, két hangjegy, mit ő ajánl:
E. la. mi. Szánalom tetőled, vagy halál
Ez hát a hangfok? Ez nem kell nekem;
A régi kedvesebb. Nincs semmi vágyam
Jól elcserélni újdon czifraért.
Szolga jő.
G. skála az összhang alapja, lányka
A. re. Hortensio hő vágyiból fakad.
B. mi. Oh nyújtsd kezed’ neki, Bianka,
C. fa. És hű szivére bízd magad’.
D. sol. re. Egy kulcs, két hangjegy, mit ő ajánl:
E. la. mi. Szánalom tetőled, vagy halál
Ez hát a hangfok? Ez nem kell nekem;
A régi kedvesebb. Nincs semmi vágyam
Jól elcserélni újdon czifraért.
Szolga jő.
SZOLGA.
Kisasszony! atyja azt akarja, hogy
A könyveket már hagyja el. Segítsen
Testvére lakját földiszíteni,
Mert tudja, holnap esküvője lesz.
Kisasszony! atyja azt akarja, hogy
A könyveket már hagyja el. Segítsen
Testvére lakját földiszíteni,
Mert tudja, holnap esküvője lesz.
BIANKA.
Pá! jó tanítók. Én már távozom.
Pá! jó tanítók. Én már távozom.
| (Bianka és Szolga el.) |
LUCENTIO.
| Kisasszony, úgy nekem sincs mért maradnom. | (El.) |
HORTENSIO.
De van nekem, hogy a rókát kilessem.
Szeméből látszik, e fiú szerelmes.
Ha ily alanti vágyad van, Bianka,
Hogy bármi csel-vetőn megáll szemed:
Menj e hinárba: sorsod majd elér,
De van nekem, hogy a rókát kilessem.
Szeméből látszik, e fiú szerelmes.
Ha ily alanti vágyad van, Bianka,
Hogy bármi csel-vetőn megáll szemed:
Menj e hinárba: sorsod majd elér,
| Hortensio nyugodtan felcserél. | (El.) |
