II. SZÍN.
Ugyanott. Baptista háza előtt.
Baptista, Gremio, Tranio, Katalin, Bianka, Lucentio és Szolgák jönnek.
BAPTISTA.
Signior Lucentio, ma lenne már
Katalin s Petruchio menyegzői napja,
De vőm uram mind nem jelentkezik.
Mit mondanak? mi gúny lesz ez reánk?
Nincs vőlegény, midőn már a pap is
Készen van a kötést megáldani.
Mit szólsz e szégyenhez, Lucentio?
Signior Lucentio, ma lenne már
Katalin s Petruchio menyegzői napja,
De vőm uram mind nem jelentkezik.
Mit mondanak? mi gúny lesz ez reánk?
Nincs vőlegény, midőn már a pap is
Készen van a kötést megáldani.
Mit szólsz e szégyenhez, Lucentio?
KATALIN.
Enyim a szégyen. Kényszerítve voltam
Kezem’ beadni szívem ellen egy
Őrült szeszélyű, durva félbolondnak,
Ki futva kér, de nászt vontatva tart.
Megmondtam én nektek, hogy egy bolond
Lappang ama csípős tréfák alatt.
Hogy víg fiúnak tartsák, ezreket
Rászed, kitűzi a nászt, czimborákat
Hí, a kihirdetést elrendeli.
S eszébe’ sincsen a komoly való.
Ujjal mutatva mondják most reám:
Ím a bolond Petruchio neje;
Csak esküvőre vinné már hamar!
Enyim a szégyen. Kényszerítve voltam
Kezem’ beadni szívem ellen egy
Őrült szeszélyű, durva félbolondnak,
Ki futva kér, de nászt vontatva tart.
Megmondtam én nektek, hogy egy bolond
Lappang ama csípős tréfák alatt.
Hogy víg fiúnak tartsák, ezreket
Rászed, kitűzi a nászt, czimborákat
Hí, a kihirdetést elrendeli.
S eszébe’ sincsen a komoly való.
Ujjal mutatva mondják most reám:
Ím a bolond Petruchio neje;
Csak esküvőre vinné már hamar!
TRANIO.
Jó Katalin s Baptista, várjatok.
Petruchio, tudom, hogy bármi gát
Álland utában, megfelel szavának.
Ha nyers is egykissé, azért eszén van,
Ha pajkos is, de ám becsületes.
Jó Katalin s Baptista, várjatok.
Petruchio, tudom, hogy bármi gát
Álland utában, megfelel szavának.
Ha nyers is egykissé, azért eszén van,
Ha pajkos is, de ám becsületes.
KATALIN.
Oh bár ne láttam volna őt soha!
Oh bár ne láttam volna őt soha!
| (Sírva Biankával és Szolgákkal el.) |
BAPTISTA.
Eredj; nem is szidhatlak most, ha sírsz.
Föllázít ily szégyen egy szentet is,
Nem ily heves, makranczos gyermeket.
Biondello jő.
Eredj; nem is szidhatlak most, ha sírsz.
Föllázít ily szégyen egy szentet is,
Nem ily heves, makranczos gyermeket.
Biondello jő.
BIONNDELLO.
Újság, uram! még pedig ódon újság,
Újság, minőt nem hallottál soha.
Újság, uram! még pedig ódon újság,
Újság, minőt nem hallottál soha.
BAPTISTA.
Ódon meg’ új egyszerre hogy’ lehet?
Ódon meg’ új egyszerre hogy’ lehet?
BIONDELLO.
Tehát nem újság, ha azt mondom, hogy itt jön Petruchio?
Tehát nem újság, ha azt mondom, hogy itt jön Petruchio?
BAPTISTA.
Megjött?
Megjött?
BIONDELLO.
Ej még nem.
Ej még nem.
BAPTISTA.
Hogyan tehát?
Hogyan tehát?
BIONDELLO.
Csak most jön.
Csak most jön.
BAPTISTA.
S mikor lesz itt?
S mikor lesz itt?
BIONDELLO.
Ha itt fog állni, a hol én állok, téged meg ott lát.
Ha itt fog állni, a hol én állok, téged meg ott lát.
TRANIO.
Hát az ódon újságok?
Hát az ódon újságok?
BIONDELLO.
Petruchio új kalapban s ócska mellényben érkezik; ócska nadrágja már háromszor is volt fordítva; czipőit már mécstartónak is használták, egyik csattos, a másik zsinóros; ócska rozsdás kardja a városi fegyvertárból került, hüvelye széttört, szíjtartó kapcsa hiányzik, szíjai szétszakadtak. Lova sántít s a hátán szú ette ódon nyereg van, kétféle kengyellel; taknyos is; hátgerincze sorvad; szája rothadni kezd; a rüh is bántja; tele van daganattal; pókos; epebajban s gyógyíthatatlan nyálmirigy-kórban sínlődik; erősen szédül; a rozsféreg is emészti; horpadt hátú rokkant; első lábaira gyenge. Félig elrejtett álladzója s feltartója van juhbőrből, mely, mivel igen szorosra volt kapcsolva, hogy a botlástól visszatartsa, gyakran elszakadt, s most csombókokkal van összetoldozva. Derékkötője hat darabból tákolt; farmatringja női bársonynyeregről került, benne a név két első betűje szöggel szépen kiverve s itt-ott madzaggal beszegve.
Petruchio új kalapban s ócska mellényben érkezik; ócska nadrágja már háromszor is volt fordítva; czipőit már mécstartónak is használták, egyik csattos, a másik zsinóros; ócska rozsdás kardja a városi fegyvertárból került, hüvelye széttört, szíjtartó kapcsa hiányzik, szíjai szétszakadtak. Lova sántít s a hátán szú ette ódon nyereg van, kétféle kengyellel; taknyos is; hátgerincze sorvad; szája rothadni kezd; a rüh is bántja; tele van daganattal; pókos; epebajban s gyógyíthatatlan nyálmirigy-kórban sínlődik; erősen szédül; a rozsféreg is emészti; horpadt hátú rokkant; első lábaira gyenge. Félig elrejtett álladzója s feltartója van juhbőrből, mely, mivel igen szorosra volt kapcsolva, hogy a botlástól visszatartsa, gyakran elszakadt, s most csombókokkal van összetoldozva. Derékkötője hat darabból tákolt; farmatringja női bársonynyeregről került, benne a név két első betűje szöggel szépen kiverve s itt-ott madzaggal beszegve.
BAPTISTA.
Ki jön vele?
Ki jön vele?
BIONDELLO.
Jaj, uram! az inasa, a ki szakasztott mása a lónak: vászon harisnya egyik lábán s durva gyapjú vadászharisnya a másikon, vörös meg kék kötőlékkel átkötve; ócska kalapja mellé szép históriák papirlevelei szurkálvák toll helyett; külsejében csodaszörny, valódi csodaszörny, koránsem hasonló rendes szolgához, vagy úri ember inasához.
Jaj, uram! az inasa, a ki szakasztott mása a lónak: vászon harisnya egyik lábán s durva gyapjú vadászharisnya a másikon, vörös meg kék kötőlékkel átkötve; ócska kalapja mellé szép históriák papirlevelei szurkálvák toll helyett; külsejében csodaszörny, valódi csodaszörny, koránsem hasonló rendes szolgához, vagy úri ember inasához.
TRANIO.
Talán különcz szeszélyből játszik így,
Bár néha csak szerény öltönyt visel.
Talán különcz szeszélyből játszik így,
Bár néha csak szerény öltönyt visel.
BAPTISTA.
Örülök, hogy jön, bármiként jön is.
Örülök, hogy jön, bármiként jön is.
BIONDELLO.
Nem, uram, ő nem jön.
Nem, uram, ő nem jön.
BAPTISTA.
Hát nem mondtad-e, hogy jön?
Hát nem mondtad-e, hogy jön?
BAPTISTA.
Ki? hogy Petruchio jön?
Ki? hogy Petruchio jön?
BAPTISTA.
Igen, hogy Petruchio jön.
Igen, hogy Petruchio jön.
BIONDELLO.
Nem, uram, én azt mondtam, hogy lova jön, ő meg annak a hátán ül.
Nem, uram, én azt mondtam, hogy lova jön, ő meg annak a hátán ül.
BAPTISTA.
No hisz az már mindegy.
No hisz az már mindegy.
BIONDELLO.
Nem, Szent Jakabra nem,
Ezt nem találtad el:
Mert ló s lovag nem egy;
Az egynél több ugyan,
De sokra mégse megy.
Petruchio s Grumio jönnek.
Nem, Szent Jakabra nem,
Ezt nem találtad el:
Mert ló s lovag nem egy;
Az egynél több ugyan,
De sokra mégse megy.
Petruchio s Grumio jönnek.
PETRUCHIO.
Ki van itthon? Ki itt e czifra nép?
Ki van itthon? Ki itt e czifra nép?
BAPTISTA.
Isten hozott.
Isten hozott.
PETRUCHIO.
| Mégsem hozott biz’ az. |
BAPTISTA.
Mégis csak eljövél.
Mégis csak eljövél.
TRANIO.
Öltözve, mint óhajtám.
| Habár nem úgy |
PETRUCHIO.
Így rontanék be szebb öltönyben is.
Hol van Katám? hol szende szép arám?
Hogy’ vagy, atyám? mi a baj, hé, urak?
Mért bámul úgy e díszes társaság,
Miként ha rendkivűli tüneményt,
Csodát, vagy üstököst szemlélne itt?
Így rontanék be szebb öltönyben is.
Hol van Katám? hol szende szép arám?
Hogy’ vagy, atyám? mi a baj, hé, urak?
Mért bámul úgy e díszes társaság,
Miként ha rendkivűli tüneményt,
Csodát, vagy üstököst szemlélne itt?
BAPTISTA.
Hisz jól tudod, menyegződ napja ez.
Előbb aggódtunk, hogy nem érkezel;
Most jobban aggódunk, hogy így jövél.
Dobd el ez öltönyt: szégyen ez neked
S az ünnepélyen szálka lesz szemünkben.
Hisz jól tudod, menyegződ napja ez.
Előbb aggódtunk, hogy nem érkezel;
Most jobban aggódunk, hogy így jövél.
Dobd el ez öltönyt: szégyen ez neked
S az ünnepélyen szálka lesz szemünkben.
TRANIO.
És mondd, mi fontos gát, vagy alkalom
Tartóztatott arádtól ily soká?
S mi hoz körünkbe ily illetlenűl?
És mondd, mi fontos gát, vagy alkalom
Tartóztatott arádtól ily soká?
S mi hoz körünkbe ily illetlenűl?
PETRUCHIO.
Unalmas azt beszélni s hallani;
Elég, hogy én szóm’ tartva eljövék,
Bár némileg most el kell térnem attól;
De ezt idővel úgy mentem ki, hogy
Mindnyájan egy hangon helyeslitek.
Hol van Katám? Soká várat magára;
Idő múlik: templomba kell sietnünk.
Unalmas azt beszélni s hallani;
Elég, hogy én szóm’ tartva eljövék,
Bár némileg most el kell térnem attól;
De ezt idővel úgy mentem ki, hogy
Mindnyájan egy hangon helyeslitek.
Hol van Katám? Soká várat magára;
Idő múlik: templomba kell sietnünk.
TRANIO.
Ne várd arádat e rongyöltözetben;
Eredj szobámba, végy fel egy enyímet.
Ne várd arádat e rongyöltözetben;
Eredj szobámba, végy fel egy enyímet.
PETRUCHIO.
Azt nem teszem: így kell meglátnom őt.
Azt nem teszem: így kell meglátnom őt.
BAPTISTA.
De tán az oltárhoz nem így viszed?
De tán az oltárhoz nem így viszed?
PETRUCHIO.
Sőt épen így: ne vesztegessük a szót:
Hozzám jövend nőül, nem a ruhámhoz.
Tudnám csak oly könnyen kipótlani
Azt, a mit ő énrajtam koptatand,
Mint fölcserélni ím e rongyokat:
Jó lenne az Katának s jobb nekem. –
Mily dőreség ekként fecsegni itt,
Míg szép arámat kén’ üdvözlenem
S czímét nyájas csókkal pecsétlenem.
Sőt épen így: ne vesztegessük a szót:
Hozzám jövend nőül, nem a ruhámhoz.
Tudnám csak oly könnyen kipótlani
Azt, a mit ő énrajtam koptatand,
Mint fölcserélni ím e rongyokat:
Jó lenne az Katának s jobb nekem. –
Mily dőreség ekként fecsegni itt,
Míg szép arámat kén’ üdvözlenem
S czímét nyájas csókkal pecsétlenem.
| (Petruchio, Gremio s Biondello el.) |
TRANIO.
Eme bolond öltönynyel czélja van.
Reábeszéljük, hogy, ha még lehet,
Öltözzék jobban esküvő előtt.
Eme bolond öltönynyel czélja van.
Reábeszéljük, hogy, ha még lehet,
Öltözzék jobban esküvő előtt.
BAPTISTA.
| Megyek utána; megnézem, mi lesz ez. | (El.) |
TRANIO.
No most, uram! szerelméhez csupán
Az atyja engedélye kell, s e czélra,
Miként előbb közöltem már veled,
Embert fogok kerítni; mit se tesz,
Akárki lesz: kezünkre fogjuk őt,
Hogy Písából Vincentio legyen.
S nagyobb összegről biztosítsa itt,
Mint a mennyit én igértem vala.
Reményedről ekkép nyugodt lehetsz:
Neked adják Biankát biztosan.
No most, uram! szerelméhez csupán
Az atyja engedélye kell, s e czélra,
Miként előbb közöltem már veled,
Embert fogok kerítni; mit se tesz,
Akárki lesz: kezünkre fogjuk őt,
Hogy Písából Vincentio legyen.
S nagyobb összegről biztosítsa itt,
Mint a mennyit én igértem vala.
Reményedről ekkép nyugodt lehetsz:
Neked adják Biankát biztosan.
LUCENTIO.
Ha mestertársam oly figyelmesen
Nem őrzené Bianka lépteit,
Titkon megejtenők eme frigyet;
S mondhatna akkor a világ nem-et:
Birnám őt a világ daczára is.
Ha mestertársam oly figyelmesen
Nem őrzené Bianka lépteit,
Titkon megejtenők eme frigyet;
S mondhatna akkor a világ nem-et:
Birnám őt a világ daczára is.
TRANIO.
Azt gondolom, majd megjő csendesen,
Csak működésünkben ébren legyünk,
Reászedendjük a vén Gremiót,
S a szemfüles apát is, Minolát,
A jó zenész, szerelmes Liciót –
S mindezt uram Lucentio kedveért.
Gremio visszajő.
Signior Gremio, templomból jösz-e már?
Azt gondolom, majd megjő csendesen,
Csak működésünkben ébren legyünk,
Reászedendjük a vén Gremiót,
S a szemfüles apát is, Minolát,
A jó zenész, szerelmes Liciót –
S mindezt uram Lucentio kedveért.
Gremio visszajő.
Signior Gremio, templomból jösz-e már?
GREMIO.
Oly szivesen, mint hajdan iskolából.
Oly szivesen, mint hajdan iskolából.
TRANIO.
Tán nála is rosszabb? Hisz’ az lehetlen.
Tán nála is rosszabb? Hisz’ az lehetlen.
GREMIO.
Ej ördög, ördög az, valódi sátán.
Ej ördög, ördög az, valódi sátán.
TRANIO.
A lány az ördög, ördögök nagyanyja.
A lány az ördög, ördögök nagyanyja.
GREMIO.
Ahhoz bárány, galamb, egy kis bolond ő!
Azt mondhatom neked, Lucentio:
Midőn a pap kérdezte tőle, hogy
Akarja-e Katalint nőjeül,
Ekkép felelt: „Teremtettét! igen.”
S oly hangosan káromkodott, hogy a pap
Elejté a könyvét ijedtiben,
S midőn felvenni föld felé hajolt,
Ez örült vőlegény úgy csapta meg, hogy
Könyv és pap, és pap és könyv elterült;
„S most szedje fel, mond, a ki rászorul.”
Ahhoz bárány, galamb, egy kis bolond ő!
Azt mondhatom neked, Lucentio:
Midőn a pap kérdezte tőle, hogy
Akarja-e Katalint nőjeül,
Ekkép felelt: „Teremtettét! igen.”
S oly hangosan káromkodott, hogy a pap
Elejté a könyvét ijedtiben,
S midőn felvenni föld felé hajolt,
Ez örült vőlegény úgy csapta meg, hogy
Könyv és pap, és pap és könyv elterült;
„S most szedje fel, mond, a ki rászorul.”
TRANIO.
S midőn a pap fölkelt, mit szólt a mátka?
S midőn a pap fölkelt, mit szólt a mátka?
GREMIO.
Félt, reszketett: az tombolt, szitkozódott,
Mint ha megcsalta volna őt a pap.
S midőn a szertartásnak vége lett,
Borért kiálta, mondván: „Hej! igyunk rá!”
Miként ha vész után barátival
Dőzsölne egy hajó fedélzetén.
A muskatált kiönté s a belé
Mártott lepényt úgy vágta a szegény
Egyházfi arczához csupán azért,
Mivel szakála vékony ritka volt,
S míg ő ivott, az egy kortyért epedt.
Aztán nyakon kapá menyasszonyát
S oly csattogón csókolta ajkait,
Hogy a templom csak úgy viszhangozott.
Ezt látva, én pirulva távozám,
S utánam jött egész sereg, hiszem.
Ily dőre nász nem történt még soha.
Petruchio, Katalin, Bianka, Baptista, Hortensio, Grumio s nászsereg.
Félt, reszketett: az tombolt, szitkozódott,
Mint ha megcsalta volna őt a pap.
S midőn a szertartásnak vége lett,
Borért kiálta, mondván: „Hej! igyunk rá!”
Miként ha vész után barátival
Dőzsölne egy hajó fedélzetén.
A muskatált kiönté s a belé
Mártott lepényt úgy vágta a szegény
Egyházfi arczához csupán azért,
Mivel szakála vékony ritka volt,
S míg ő ivott, az egy kortyért epedt.
Aztán nyakon kapá menyasszonyát
S oly csattogón csókolta ajkait,
Hogy a templom csak úgy viszhangozott.
Ezt látva, én pirulva távozám,
S utánam jött egész sereg, hiszem.
Ily dőre nász nem történt még soha.
| Figyelj, figyelj! már hallom a zenét. | (Zene.) |
PETRUCHIO.
Hálám a részvétért, urak, barátim.
Velem mulatni volt ma czélotok
S a lakzihoz nagyban készültetek;
De fájdalom! mulatni nincs időm,
Azonnal el kell válnom tőletek.
Hálám a részvétért, urak, barátim.
Velem mulatni volt ma czélotok
S a lakzihoz nagyban készültetek;
De fájdalom! mulatni nincs időm,
Azonnal el kell válnom tőletek.
BAPTISTA.
Ez estve mennél? mint lehetne az?
Ez estve mennél? mint lehetne az?
PETRUCHIO.
Még napvilágon, még estig megyek.
Ne is csodáljátok; ha helyzetem’
Tudnátok, a marasztalás helyett
Még küldenétek. Drága társaság!
Mindnyájatoknak hálám. Láthatátok,
Mint csüggök én eme türelmes és
Kedves, szelíd, erényes asszonyon.
Atyámmal értem is mulassatok
S ürítsetek pohárt; de nékem innen
El kell távoznom: Isten veletek.
Még napvilágon, még estig megyek.
Ne is csodáljátok; ha helyzetem’
Tudnátok, a marasztalás helyett
Még küldenétek. Drága társaság!
Mindnyájatoknak hálám. Láthatátok,
Mint csüggök én eme türelmes és
Kedves, szelíd, erényes asszonyon.
Atyámmal értem is mulassatok
S ürítsetek pohárt; de nékem innen
El kell távoznom: Isten veletek.
TRANIO.
Kérünk, maradj ebéd utánig itt.
Kérünk, maradj ebéd utánig itt.
PETRUCHIO.
Az nem lehet.
Az nem lehet.
GREMIO.
| Én is kérlek, maradj. |
PETRUCHIO.
Az nem lehet.
Az nem lehet.
KATALIN.
| Én is kérlek, maradj. |
PETRUCHIO.
Ez jó.
Ez jó.
KATALIN.
| Ha jó, tehát maradsz, ugy-e? |
PETRUCHIO.
Csak az jó, hogy maradni ép’ te kérsz;
De bárhogyan kérj, nem maradhatok.
Csak az jó, hogy maradni ép’ te kérsz;
De bárhogyan kérj, nem maradhatok.
KATALIN.
Maradj, ha csak szeretsz.
Maradj, ha csak szeretsz.
PETRUCHIO.
| Grumio, lovam’! |
GRUMIO.
Készen van az, megette azt az abrak.
Készen van az, megette azt az abrak.
KATALIN.
No jó!
Tégy, mint akarsz; de én ma nem megyek,
Holnap se, nem, míg kedvem tartja, nem.
Nyitvák az ajtók, ott az út, uram:
Eredj, míg itt a csizma nem szorít;
Én nem megyek, míg kedvem tartja, nem!
Mert durva, zsémbes pórhoz illik, így
Kötődni mindjárt az első napon.
No jó!
Tégy, mint akarsz; de én ma nem megyek,
Holnap se, nem, míg kedvem tartja, nem.
Nyitvák az ajtók, ott az út, uram:
Eredj, míg itt a csizma nem szorít;
Én nem megyek, míg kedvem tartja, nem!
Mert durva, zsémbes pórhoz illik, így
Kötődni mindjárt az első napon.
PETRUCHIO.
Csak csendesen, Katám, ne légy dühös.
Csak csendesen, Katám, ne légy dühös.
KATALIN.
De az leszek. Mi dolgod van? beszélj.
Ne félj, atyám; marad, miként ohajtom.
De az leszek. Mi dolgod van? beszélj.
Ne félj, atyám; marad, miként ohajtom.
GREMIO.
No, jó fiú, kezdődik a meleg.
No, jó fiú, kezdődik a meleg.
KATALIN.
Tehát a nász-ebédhez most, urak.
Rászedni egy nőt íme mily könyű,
Ha ellenállni benne nincs erő.
Tehát a nász-ebédhez most, urak.
Rászedni egy nőt íme mily könyű,
Ha ellenállni benne nincs erő.
PETRUCHIO.
Ők menjenek, miként parancsolod.
Vendégeink, engedjetek neki,
Lakmázni, vigadozni menjetek,
Lányságaért ürítsetek pohárt.
Őrjöngjetek, vagy önmagát kiki
Akaszsza föl: de jó Katám velem jön.
Ne nézzetek rám oly ámulva és
Ne zúgjatok, ne is tomboljatok;
Én úr vagyok tulajdonom felett;
Jószágom ő, és házam, udvarom,
Mezőm, csűröm, meg házi eszközöm,
Ökröm, lovam, szamaram, mindenem:
Itt áll, érintse meg, ki meg meri,
Föllépek a legbüszkébb ellen is,
Ki Páduában utam’ állja. Grumio,
Ránts kardot; itt rablók között vagyunk;
Ha férfi vagy, jer, vágd ki asszonyod’.
Ne félj, szivem; nem bántanak, Katám!
Megvédlek én száz ezrek ellen is.
Ők menjenek, miként parancsolod.
Vendégeink, engedjetek neki,
Lakmázni, vigadozni menjetek,
Lányságaért ürítsetek pohárt.
Őrjöngjetek, vagy önmagát kiki
Akaszsza föl: de jó Katám velem jön.
Ne nézzetek rám oly ámulva és
Ne zúgjatok, ne is tomboljatok;
Én úr vagyok tulajdonom felett;
Jószágom ő, és házam, udvarom,
Mezőm, csűröm, meg házi eszközöm,
Ökröm, lovam, szamaram, mindenem:
Itt áll, érintse meg, ki meg meri,
Föllépek a legbüszkébb ellen is,
Ki Páduában utam’ állja. Grumio,
Ránts kardot; itt rablók között vagyunk;
Ha férfi vagy, jer, vágd ki asszonyod’.
Ne félj, szivem; nem bántanak, Katám!
Megvédlek én száz ezrek ellen is.
| (Petruchio, Katalin s Grumio el.) |
)
BAPTISTA.
Hadd menjenek. Bizony derék szelíd pár!
Hadd menjenek. Bizony derék szelíd pár!
GREMIO.
Nevettemben már majd megpukkadék.
Nevettemben már majd megpukkadék.
TRANIO.
Még ily bolond frigyet sohsem kötöttek.
Még ily bolond frigyet sohsem kötöttek.
LUCENTIO.
S kisasszony, ön mit tart nővériről?
S kisasszony, ön mit tart nővériről?
BIANKA.
Hogy bolond volt s bolond lett férje is.
Hogy bolond volt s bolond lett férje is.
GREMIO.
Bizony megjárta még a férje is.
Bizony megjárta még a férje is.
BIANKA.
Bár vőlegény s menyasszony nincsen itt
Az asztalnál helyet foglalni; de
Tudjátok, itt van a sok jó falat.
A vőlegényt helyettesítsd, Lucentio,
Te meg, Biankám, a nővéredet.
Bár vőlegény s menyasszony nincsen itt
Az asztalnál helyet foglalni; de
Tudjátok, itt van a sok jó falat.
A vőlegényt helyettesítsd, Lucentio,
Te meg, Biankám, a nővéredet.
TRANIO.
Tehát menyasszonyt játszik itt Bianka!
Tehát menyasszonyt játszik itt Bianka!
BAPTISTA.
Igen, Lucentio. Menjünk, barátim.
Igen, Lucentio. Menjünk, barátim.
| (El mind.) |
