III. SZÍN.
Terem Petruchio lakában.
Katalin s Grumio jönnek.
GRUMIO.
Nem én, biz’ a világért sem merek.
Nem én, biz’ a világért sem merek.
KATALIN.
Annál inkább daczol, ha szenvedek.
Azért vett el, hogy éhen haljak itt?
Koldus ha jött atyámnak ajtajához,
A kért segélyt azonnal megnyeré,
Avagy ha nem, másutt talált könyört:
S im’ én, ki a kérést nem ismerem,
Ki kérelemre még sohsem szorultam,
Éhen veszek; álmatlanság gyötör;
Átok riaszt fel, lárma üdvözöl.
S mi rám ezeknél még keservesebb,
Mindezt szerelmi szín alatt teszi,
Miként ha hinné, hogy aludnom, ennem
Súlyos betegség lesz, vagy gyors halál.
Hozz enni, kérlek; hisz’ nem bánom én,
Akármi lesz, csak ehető legyen.
Annál inkább daczol, ha szenvedek.
Azért vett el, hogy éhen haljak itt?
Koldus ha jött atyámnak ajtajához,
A kért segélyt azonnal megnyeré,
Avagy ha nem, másutt talált könyört:
S im’ én, ki a kérést nem ismerem,
Ki kérelemre még sohsem szorultam,
Éhen veszek; álmatlanság gyötör;
Átok riaszt fel, lárma üdvözöl.
S mi rám ezeknél még keservesebb,
Mindezt szerelmi szín alatt teszi,
Miként ha hinné, hogy aludnom, ennem
Súlyos betegség lesz, vagy gyors halál.
Hozz enni, kérlek; hisz’ nem bánom én,
Akármi lesz, csak ehető legyen.
GRUMIO.
Mit szólna a borjúlábhoz?
Mit szólna a borjúlábhoz?
KATALIN.
Nagyon, nagyon jó; csak hozd, kérlek, el.
Nagyon, nagyon jó; csak hozd, kérlek, el.
GRUMIO.
Félek, hogy az talán epét nevel.
Kövér paczal pörkölve jobb leend.
Félek, hogy az talán epét nevel.
Kövér paczal pörkölve jobb leend.
KATALIN.
Kedvelem azt, jó Grumio; add ide.
Kedvelem azt, jó Grumio; add ide.
GRUMIO.
Nem tudhatom; félek, az is epés.
Nem tetszenék mustárral marhahús?
Nem tudhatom; félek, az is epés.
Nem tetszenék mustárral marhahús?
KATALIN.
Oh az bizonynyal kedvencz ételem.
Oh az bizonynyal kedvencz ételem.
GRUMIO.
De ám a mustár egykissé erős.
De ám a mustár egykissé erős.
KATALIN.
Húst adj tehát, a mustár hadd maradjon.
Húst adj tehát, a mustár hadd maradjon.
GRUMIO.
Az nem lehet; mustár is jár vele.
Vagy Grumiotól marhahúst se kap.
Az nem lehet; mustár is jár vele.
Vagy Grumiotól marhahúst se kap.
KATALIN.
Adj, mint akarsz, egyet, vagy mind a kettőt.
Adj, mint akarsz, egyet, vagy mind a kettőt.
GRUMIO.
Tehát a mustárt marhahús nekül.
Tehát a mustárt marhahús nekül.
KATALIN.
Pusztulj, eredj, te ámító gazember!
Ki szóebéddel vágysz jól tartani.
Ördög vigyen egész hadaddal együtt,
Kik így örültök inségem fölött.
Pusztulj, eredj, ha mondom.
Petruchio egy tál étekkel és Hortensio jönnek.
Pusztulj, eredj, te ámító gazember!
| (Megüti.) |
Ördög vigyen egész hadaddal együtt,
Kik így örültök inségem fölött.
Pusztulj, eredj, ha mondom.
Petruchio egy tál étekkel és Hortensio jönnek.
PETRUCHIO.
Hogy’ vagy, Katám? mért oly leverten, édes?
Hogy’ vagy, Katám? mért oly leverten, édes?
HORTENSIO.
Nem jól vagy, asszonyom?
Nem jól vagy, asszonyom?
KATALIN.
| Fölötte nem jól. |
PETRUCHIO.
Vidulj fel, édes! Nyájasan tekints rám.
Im látod-é, minő gondos vagyok:
Étked’ magam rendeltem és hozom.
Katám, e jóság hálát érdemel.
Egy szót se szólsz. Nem tetszik, úgy-e? Jó;
Vigyétek a tálat.
Vidulj fel, édes! Nyájasan tekints rám.
Im látod-é, minő gondos vagyok:
Étked’ magam rendeltem és hozom.
| (A tálat asztalra teszi.) |
Egy szót se szólsz. Nem tetszik, úgy-e? Jó;
Vigyétek a tálat.
KATALIN.
| Csak hadd legyen. |
PETRUCHIO.
Bármily csekély jót is köszönni szoktak;
Hozzá ne nyúlj, míg meg nem köszönöd.
Bármily csekély jót is köszönni szoktak;
Hozzá ne nyúlj, míg meg nem köszönöd.
KATALIN.
Köszönöm, uram.
Köszönöm, uram.
HORTENSIO.
Ej, ej Petruchio, ez csúnyaság.
Jer, asszonyom, társaddá leszek én.
Ej, ej Petruchio, ez csúnyaság.
Jer, asszonyom, társaddá leszek én.
PETRUCHIO (félre).
Edd meg mind, ha szeretsz, Hortensio,
(A nőhöz.) Váljék egészségedre, szende lélek!
Gyorsan egyél, Katám. Most, édesem,
Atyád lakába visszautazunk;
Ott pompa és fény lesz majd büszkeségünk:
Selyem ruhák, fej-ék, aranygyürűk,
Rojt, csipke, bársony és más ilyneműk,
Boglár, meg karperecz, díszöltönyök,
Korall, borostyánkő, fény-eszközök.
Nos, tetszik-é? Vár a szabó reád.
S reád suhogó selymű kincset ád.
Szabó jő.
Jer, jer, szabó, mutasd kelméidet;
Jőj, rakd ki a ruhákat.
Divatárus jő.
Edd meg mind, ha szeretsz, Hortensio,
(A nőhöz.) Váljék egészségedre, szende lélek!
Gyorsan egyél, Katám. Most, édesem,
Atyád lakába visszautazunk;
Ott pompa és fény lesz majd büszkeségünk:
Selyem ruhák, fej-ék, aranygyürűk,
Rojt, csipke, bársony és más ilyneműk,
Boglár, meg karperecz, díszöltönyök,
Korall, borostyánkő, fény-eszközök.
Nos, tetszik-é? Vár a szabó reád.
S reád suhogó selymű kincset ád.
Szabó jő.
Jer, jer, szabó, mutasd kelméidet;
Jőj, rakd ki a ruhákat.
Divatárus jő.
| Nos, mi újság? |
DIVATÁRUS.
Im a nagysád rendelte főkötő.
Im a nagysád rendelte főkötő.
PETRUCHIO.
Hisz’ olyan az, mint egy otromba tál,
Bársony medencze, Jaj beh rút, beh aljas!
Mint egy dióhéj, mint egy csigaház,
Dibdáb, szemet, rongy, bábu-fejkötő.
El azzal, el! Nagyobbat rendelek.
Hisz’ olyan az, mint egy otromba tál,
Bársony medencze, Jaj beh rút, beh aljas!
Mint egy dióhéj, mint egy csigaház,
Dibdáb, szemet, rongy, bábu-fejkötő.
El azzal, el! Nagyobbat rendelek.
KATALIN.
Nem kell nekem nagyobb; ez a divat,
Ily főkötőt visel minden finom nő.
Nem kell nekem nagyobb; ez a divat,
Ily főkötőt visel minden finom nő.
PETRUCHIO.
Ha finom lészsz, ilyet kapsz majd te is;
Előbb nem.
Ha finom lészsz, ilyet kapsz majd te is;
Előbb nem.
HORTENSIO (félre).
Az nem egyhamar leend.
Az nem egyhamar leend.
KATALIN.
Mit! hát nekem beszélni sem szabad?
Beszélek! nem vagyok se báb, se gyermek;
Különbek is hallák már véleményem’;
Ha nem tetszik, hát dugd be a füled’.
Szivem haragját nyelvem mondja el.
Hallgatva, a szívem ketté repedne;
S hogy az ne essék rajtam, én a szót
Kedvemre használom bőségesen.
Mit! hát nekem beszélni sem szabad?
Beszélek! nem vagyok se báb, se gyermek;
Különbek is hallák már véleményem’;
Ha nem tetszik, hát dugd be a füled’.
Szivem haragját nyelvem mondja el.
Hallgatva, a szívem ketté repedne;
S hogy az ne essék rajtam, én a szót
Kedvemre használom bőségesen.
PETRUCHIO.
Valót beszélsz; ringy-rongy e főkötő,
Valódi torta-kúp, bársonypástétom és báb:
Szeretlek érte, hogy nem kedveled.
Valót beszélsz; ringy-rongy e főkötő,
Valódi torta-kúp, bársonypástétom és báb:
Szeretlek érte, hogy nem kedveled.
KATALIN.
Kedvelem azt, szeretsz, vagy nem szeretsz,
S az lesz enyim, vagy egy se, mondhatom.
Kedvelem azt, szeretsz, vagy nem szeretsz,
S az lesz enyim, vagy egy se, mondhatom.
PETRUCHIO.
Kell öltönyöd? Jó! Jer, szabó, mutasd.
Jaj Istenem! miféle maskara!
Mi ez? talán ujj? mint egy öblös ágyú,
Csipkézve lent, fent, mint almás lepény,
Czifrán kivágva, szép czikkczakkosan,
Mint léghuzam-eső a borbélymühelyben.
Szabó, mi ördög ennek a neve?
Kell öltönyöd? Jó! Jer, szabó, mutasd.
Jaj Istenem! miféle maskara!
Mi ez? talán ujj? mint egy öblös ágyú,
Csipkézve lent, fent, mint almás lepény,
Czifrán kivágva, szép czikkczakkosan,
Mint léghuzam-eső a borbélymühelyben.
Szabó, mi ördög ennek a neve?
)
HORTENSIO (félre).
Se fejkötőt, se öltönyt nem kap ő.
Se fejkötőt, se öltönyt nem kap ő.
SZABÓ.
Uram, hisz úgy volt megrendelve, hogy
Az új divat szerint készítsem el.
Uram, hisz úgy volt megrendelve, hogy
Az új divat szerint készítsem el.
PETRUCHIO.
Úgy van, de azt nem rendelém, tudod,
Hogy rontsd el azt az új divat szerint.
Pusztulj azért tüskön-bokron haza,
Mert megbizottam többé nem leszesz.
Nem kell. Eredj! csinálj bármit vele.
Úgy van, de azt nem rendelém, tudod,
Hogy rontsd el azt az új divat szerint.
Pusztulj azért tüskön-bokron haza,
Mert megbizottam többé nem leszesz.
Nem kell. Eredj! csinálj bármit vele.
KATALIN.
No én még ennél nem láttam különb,
Divatosabb és izlésesb ruhát.
Bábot csinálni vágysz belőlem úgy-e?
No én még ennél nem láttam különb,
Divatosabb és izlésesb ruhát.
Bábot csinálni vágysz belőlem úgy-e?
PETRUCHIO.
Belőled ő vágyik bábot csinálni.
Belőled ő vágyik bábot csinálni.
SZABÓ.
Ön érti, hogy belőle bábot vágyik csinálni.
Ön érti, hogy belőle bábot vágyik csinálni.
PETRUCHIO.
Mily szemtelenség! hát hazudsz, te czérna,
Te gyűszü!
Te rőf, te fél rőf, fertály, sőt hüvelyk!
Te bolha, szúnyog, te téli tücsök, te!
Egy czérnaszál daczol velem lakomban?
Pusztulj, te kelmedarab, te toldalék,
Különben úgy rád mérem rőfödet, hogy
E nyelvelés eszedbe jut, mig élsz.
Én mondom, én, elrontád öltönyét.
Mily szemtelenség! hát hazudsz, te czérna,
Te gyűszü!
Te rőf, te fél rőf, fertály, sőt hüvelyk!
Te bolha, szúnyog, te téli tücsök, te!
Egy czérnaszál daczol velem lakomban?
Pusztulj, te kelmedarab, te toldalék,
Különben úgy rád mérem rőfödet, hogy
E nyelvelés eszedbe jut, mig élsz.
Én mondom, én, elrontád öltönyét.
SZABÓ.
Tévedni tetszik; úgy van e ruha,
Mint mesteremnek megrendelve volt.
Grumio adott parancsot, mint legyen.
Tévedni tetszik; úgy van e ruha,
Mint mesteremnek megrendelve volt.
Grumio adott parancsot, mint legyen.
GRUMIO.
Én nem parancsot, csak kelmét adék.
Én nem parancsot, csak kelmét adék.
SZABÓ.
És mint kivántad, hogy készítse el?
És mint kivántad, hogy készítse el?
GRUMIO.
Teringettét! hát tűvel és czérnával.
Teringettét! hát tűvel és czérnával.
SZABÓ.
Nem mondtad-é, mi módon vágja ki?
Nem mondtad-é, mi módon vágja ki?
GRUMIO.
Te is sokat kivágtál már életedben.
Te is sokat kivágtál már életedben.
SZABÓ.
Ki biz’ én.
Ki biz’ én.
GRUMIO.
De rám azért ne vágj arczot. Sokat felczifráztál már, de nekem azért ne czifrázd a dolgot. Én se vágva, se czifrázva lenni nem akarok. Mesterednek azt rendeltem, szabja ki a ruhát, de nem rendeltem, hogy szabja darabokra: ergo hazudsz.
De rám azért ne vágj arczot. Sokat felczifráztál már, de nekem azért ne czifrázd a dolgot. Én se vágva, se czifrázva lenni nem akarok. Mesterednek azt rendeltem, szabja ki a ruhát, de nem rendeltem, hogy szabja darabokra: ergo hazudsz.
SZABÓ.
Itt van bizonyságomul a megrendelési czédula.
Itt van bizonyságomul a megrendelési czédula.
PETRUCHIO.
Olvasd.
Olvasd.
GRUMIO.
Hazudik az ő torkában az a czédula, ha azt mondja, hogy én úgy rendeltem.
Hazudik az ő torkában az a czédula, ha azt mondja, hogy én úgy rendeltem.
SZABÓ.
„Imprimis: egy bő szabású öltöny.”
„Imprimis: egy bő szabású öltöny.”
)
GRUMIO.
Uram, ha csak egy szót is ejtettem bőszabású valamiről, varrjanak a ruha uszályához, s üssenek agyon egy gombolyag fekete czérnával. Én csak ruhát mondtam.
Uram, ha csak egy szót is ejtettem bőszabású valamiről, varrjanak a ruha uszályához, s üssenek agyon egy gombolyag fekete czérnával. Én csak ruhát mondtam.
PETRUCHIO.
Tovább.
Tovább.
SZABÓ.
„Keskeny kerek gallérral.”
„Keskeny kerek gallérral.”
GRUMIO.
A „gallért”, azt bevallom.
A „gallért”, azt bevallom.
SZABÓ.
„Egy duzzadt ujjal.”
„Egy duzzadt ujjal.”
GRUMIO.
Én két ujjat vallok.
Én két ujjat vallok.
SZABÓ.
„Az ujjak divatosan szabva.”
„Az ujjak divatosan szabva.”
PETRUCHIO.
Igen, ép’ ez a gazság.
Igen, ép’ ez a gazság.
GRUMIO.
Hiba van a czédulában, uram, hiba van a czédulában. Én azt rendeltem, hogy az ujjak kivágva s ismét bevarrva legyenek, s e hibát ki is javítom rajtad, habár gyűszüvel van is fegyverezve a kis ujjad.
Hiba van a czédulában, uram, hiba van a czédulában. Én azt rendeltem, hogy az ujjak kivágva s ismét bevarrva legyenek, s e hibát ki is javítom rajtad, habár gyűszüvel van is fegyverezve a kis ujjad.
SZABÓ.
A mit mondtam, szent igaz, s ha olyas helyen kaphatnálak, magad is elismernéd.
A mit mondtam, szent igaz, s ha olyas helyen kaphatnálak, magad is elismernéd.
GRUMIO.
Állok elédbe! Fogd fel te a czédulát, add ide nekem a rőföt, aztán ne kímélj.
Állok elédbe! Fogd fel te a czédulát, add ide nekem a rőföt, aztán ne kímélj.
HORTENSIO.
Ha! ha! Grumio, úgy ő húzna rövidebbet.
Ha! ha! Grumio, úgy ő húzna rövidebbet.
PETRUCHIO.
Szóval, az öltöny nem nekem való.
Szóval, az öltöny nem nekem való.
GRUMIO.
Az már igaz, de úrnőmnek való.
Az már igaz, de úrnőmnek való.
PETRUCHIO.
Menj, fogd fel és vidd vissza mesterednek.
Menj, fogd fel és vidd vissza mesterednek.
GRUMIO.
Gazember, meg ne próbáld úrnőm öltönyét felfogni mestered számára.
Gazember, meg ne próbáld úrnőm öltönyét felfogni mestered számára.
PETRUCHIO.
No hát mit értesz az alatt?
No hát mit értesz az alatt?
GRUMIO.
Oh uram, mélyebb értelme van annak, mint gondolnád. Úrnőm ruháját felfogni mestere számára. Pihá! pihá!
Oh uram, mélyebb értelme van annak, mint gondolnád. Úrnőm ruháját felfogni mestere számára. Pihá! pihá!
PETRUCHIO (félre).
Hortensio, mondd, hogy kifizeted.
Eredj, vigyed; többé egy szót se szólj.
Hortensio, mondd, hogy kifizeted.
Eredj, vigyed; többé egy szót se szólj.
HORTENSIO.
A díjt ruhádért holnap megkapod;
Ne is vedd rossz neven heves beszédét.
Most elmehetsz. Köszöntöm mestered’.
A díjt ruhádért holnap megkapod;
Ne is vedd rossz neven heves beszédét.
Most elmehetsz. Köszöntöm mestered’.
| (Szabó és Divatárus el.) |
PETRUCHIO.
És most, Katám, siessünk jóatyádhoz,
Habár ez egyszerű öltönyben is.
Tárczánk legyen kevély, ruhánk szegényes.
Dússá testünket a szellem teszi,
S mint a nap áttör a gyász fellegen,
Róngyokban is sugárzik a becsűlet.
Különb-e a szajkó, mint a pacsirta,
Mivelhogy tolla tán kecsegtetőbb?
Vagy jobb-e a kigyó az angolnánál,
Mert tarka bőre szemkápráztató?
Oh nem, Katám! téged se tesz roszabbá
Eme szegényes hitvány öltözet.
Hárítsd reám, ha tán szégyenlenéd.
Csak rajta most, gyorsan, azonnal el:
Atyád lakában kedv s öröm köszönt’.
Jerünk, jerünk! Hívd a cselédeket,
Lovunkat a kerítésig vezessék;
Ott felülünk; menjünk addig gyalog.
Hadd lám! úgy gondolom, két óra most;
Ebédre még bátran beérhetünk.
És most, Katám, siessünk jóatyádhoz,
Habár ez egyszerű öltönyben is.
Tárczánk legyen kevély, ruhánk szegényes.
Dússá testünket a szellem teszi,
S mint a nap áttör a gyász fellegen,
Róngyokban is sugárzik a becsűlet.
Különb-e a szajkó, mint a pacsirta,
Mivelhogy tolla tán kecsegtetőbb?
Vagy jobb-e a kigyó az angolnánál,
Mert tarka bőre szemkápráztató?
Oh nem, Katám! téged se tesz roszabbá
Eme szegényes hitvány öltözet.
Hárítsd reám, ha tán szégyenlenéd.
Csak rajta most, gyorsan, azonnal el:
Atyád lakában kedv s öröm köszönt’.
Jerünk, jerünk! Hívd a cselédeket,
Lovunkat a kerítésig vezessék;
Ott felülünk; menjünk addig gyalog.
Hadd lám! úgy gondolom, két óra most;
Ebédre még bátran beérhetünk.
KATALIN.
Én biztosítlak, hogy hét óra mult,
És vacsorára érsz csupán oda.
Én biztosítlak, hogy hét óra mult,
És vacsorára érsz csupán oda.
PETRUCHIO.
Hét óra lesz, midőn lovon ülök.
A mit szólok, teszek, vagy tenni vélek,
Te mindig gáncsolod. Hagyjátok abban!
Nem indulok ma. Majd ha indulok,
Annyi legyen az óra, mint kimondám.
Hét óra lesz, midőn lovon ülök.
A mit szólok, teszek, vagy tenni vélek,
Te mindig gáncsolod. Hagyjátok abban!
Nem indulok ma. Majd ha indulok,
Annyi legyen az óra, mint kimondám.
HORTENSIO.
A napnak is parancsol e nagy úr!
A napnak is parancsol e nagy úr!
| (El mind.) |
