II. SZÍN.
Pádua. Baptista háza előtt.
Tranio s Hortensio jönnek.
TRANIO.
Való-e az, Licio, hogy Bianka
Kegyét más bírja, nem Lucentio?
Azt mondhatom, hogy engem föl se vesz.
Való-e az, Licio, hogy Bianka
Kegyét más bírja, nem Lucentio?
Azt mondhatom, hogy engem föl se vesz.
HORTENSIO.
Hogy állításomról meggyőzzelek,
Bianka és Lucentio jönnek.
Hogy állításomról meggyőzzelek,
| Állj félre és nézd meg, miként tanít. | (Félre vonulnak.) |
LUCENTIO.
Használja olvasmányit a kisasszony?
Használja olvasmányit a kisasszony?
BIANKA.
Mit olvasott? előbb még fejtse meg.
Mit olvasott? előbb még fejtse meg.
LUCENTIO.
A mit gyakorlok, a Szerelem művészetét.
A mit gyakorlok, a Szerelem művészetét.
BIANKA.
Bár lenne ön mester művészetében.
Bár lenne ön mester művészetében.
LUCENTIO.
Csak ön legyen mesternőmmé szivében.
Csak ön legyen mesternőmmé szivében.
| (Elvonulnak.) |
HORTENSIO (előlépve).
Gyors léptetés, valóban. Mondsza csak.
Azt esküvéd, hogy senkit sem szeret
Bianka úgy, miként Lucentiot.
Gyors léptetés, valóban. Mondsza csak.
Azt esküvéd, hogy senkit sem szeret
Bianka úgy, miként Lucentiot.
TRANIO.
Oh álszerelem! oh lenge nővilág!
Csodás dolog ez, Licio, mondhatom.
Oh álszerelem! oh lenge nővilág!
Csodás dolog ez, Licio, mondhatom.
HORTENSIO.
Ne tettessünk. Nem Licio vagyok,
Nem is zenész, minek színlém magam’;
De férfi, a ki így álkodni röstel
Oly lánykaért, ki elhagy egy nemest
És egy bitangot istenné emel.
Tudd meg, hogy a nevem Hortensio.
Ne tettessünk. Nem Licio vagyok,
Nem is zenész, minek színlém magam’;
De férfi, a ki így álkodni röstel
Oly lánykaért, ki elhagy egy nemest
És egy bitangot istenné emel.
Tudd meg, hogy a nevem Hortensio.
TRANIO.
Signior Hortensio, gyakorta hallám,
Őszinte vonzalmad Biankához; és mert
Könnyelműségét önszememmel láttam:
Veled, ha tetszik, róla és szerelme
Birásáról én is végkép lemondok.
Signior Hortensio, gyakorta hallám,
Őszinte vonzalmad Biankához; és mert
Könnyelműségét önszememmel láttam:
Veled, ha tetszik, róla és szerelme
Birásáról én is végkép lemondok.
HORTENSIO.
Mint csókolódnak, nézd! – Lucentio,
Itt a kezem, szilárdan esküszöm:
Nem sürgetem többé; lemondok róla,
Mint a ki nem méltó ama kegyekre,
Mikkel bolondul hódolék neki.
Mint csókolódnak, nézd! – Lucentio,
Itt a kezem, szilárdan esküszöm:
Nem sürgetem többé; lemondok róla,
Mint a ki nem méltó ama kegyekre,
Mikkel bolondul hódolék neki.
TRANIO.
És én is oly őszintén esküszöm,
Hogy bár óhajtsa, nőül nem veszem.
Gyalázat rá! Mi rútul szépeleg, nézd!
És én is oly őszintén esküszöm,
Hogy bár óhajtsa, nőül nem veszem.
Gyalázat rá! Mi rútul szépeleg, nézd!
HORTENSIO.
Mondjon le bár egész világ, csak ő ne!
De én híven beváltom eskümet,
Nőül veszek harmadnap mulva egy
Dús özvegyet; szeret tán oly soká,
Mint én szerettem e silány személyt.
Isten veled, signior Lucentio!
A nőszelídség, nem a szép szemek
Birandják szívem’; azzal búcsuzom, hogy
Megtartom, a mit ép most esküvém.
Lucentio s Bianka előlépnek.
Mondjon le bár egész világ, csak ő ne!
De én híven beváltom eskümet,
Nőül veszek harmadnap mulva egy
Dús özvegyet; szeret tán oly soká,
Mint én szerettem e silány személyt.
Isten veled, signior Lucentio!
A nőszelídség, nem a szép szemek
Birandják szívem’; azzal búcsuzom, hogy
Megtartom, a mit ép most esküvém.
| (Hortensio el.) |
TRANIO.
Bianka szép hölgy! érjen annyi üdv,
A mennyi érhet egy áldott szerelmest.
Úgy, úgy, szivecském, rajtakaptalak,
S rólad lemondtam én s Hortensio.
Bianka szép hölgy! érjen annyi üdv,
A mennyi érhet egy áldott szerelmest.
Úgy, úgy, szivecském, rajtakaptalak,
S rólad lemondtam én s Hortensio.
BIANKA.
Tréfálsz, Tranio. Rólam lemondtatok?
Tréfálsz, Tranio. Rólam lemondtatok?
TRANIO.
Le.
Le.
LUCENTIO.
Úgy hát Liciótól megmenekvénk.
Úgy hát Liciótól megmenekvénk.
TRANIO.
Magának ő most özvegyet kerít,
Megkéri egy nap és el is veszi.
Magának ő most özvegyet kerít,
Megkéri egy nap és el is veszi.
BIANKA.
Áldás reá.
Áldás reá.
TRANIO.
| Meg is szelíditi. |
BIANKA.
Csak mondja, Tranio.
Csak mondja, Tranio.
TRANIO.
Sőt már el is ment a szelíditőbe.
Sőt már el is ment a szelíditőbe.
BIANKA.
Szelíditő intézet! hát van olyan?
Szelíditő intézet! hát van olyan?
TRANIO.
Van ám! s Petruchio a mestere,
Ki azt tanítja, mint kell a makacs
Hölgyet szelíddé tenni s csattogó
Nyelve miként lesz féken tartható.
Biondello futva jő.
Van ám! s Petruchio a mestere,
Ki azt tanítja, mint kell a makacs
Hölgyet szelíddé tenni s csattogó
Nyelve miként lesz féken tartható.
Biondello futva jő.
BIONDELLO.
Uram, uram, már én az őrködésben
Ebül kifáradtam, de végre egy
Öreg apót láttam közelgeni
A halomról; nekünk való.
Uram, uram, már én az őrködésben
Ebül kifáradtam, de végre egy
Öreg apót láttam közelgeni
A halomról; nekünk való.
TRANIO.
| Ki az? |
BIONDELLO.
Tán vándor ember, avagy házaló,
Én nem tudom, mi; ámde külseje,
Tartása, kelte, ép mint egy apa.
Tán vándor ember, avagy házaló,
Én nem tudom, mi; ámde külseje,
Tartása, kelte, ép mint egy apa.
LUCENTIO.
S minek lesz ez, Tranio?
S minek lesz ez, Tranio?
TRANIO.
Ha hiszékeny s mesémet elhiszi,
Vincentiot játszodtatom vele,
Hadd biztosítsa Baptistát, miként ha
Valóban ő volna Vincentio.
Most hagyj magamra, vidd el hölgyedet.
Vándor jő.
Ha hiszékeny s mesémet elhiszi,
Vincentiot játszodtatom vele,
Hadd biztosítsa Baptistát, miként ha
Valóban ő volna Vincentio.
Most hagyj magamra, vidd el hölgyedet.
| (Lucentio s Bianka el.) |
VÁNDOR.
Jó napot.
Jó napot.
TRANIO.
Tovább visz útad avagy itt maradsz?
| Jó napot. Isten hozott. |
VÁNDOR.
Vagy egy pár hétig itt, uram; de aztán
Tovább megyek egész Rómába és
Onnan Tripolisba, ha Isten éltet.
Vagy egy pár hétig itt, uram; de aztán
Tovább megyek egész Rómába és
Onnan Tripolisba, ha Isten éltet.
TRANIO.
Ugyan honnan való vagy?
Ugyan honnan való vagy?
VÁNDOR.
| Mantuából. |
TRANIO.
Mit! Mantuából? Oh az Istenért!
S életveszélylyel Páduába jösz.
Mit! Mantuából? Oh az Istenért!
S életveszélylyel Páduába jösz.
VÁNDOR.
Életveszélylyel? Hogy’ hogy’? Furcsa volna.
Életveszélylyel? Hogy’ hogy’? Furcsa volna.
TRANIO.
Halál mind arra, a ki Mantuából
Páduába jő. Hát nem hallád okát?
Hajóitokat lefoglalá Velencze,
S a herczeg a tiétekkel pörölve,
Kihirdeté már ezt nyilvánosan.
Csodálatos! de mert most érkezel,
A hirdetést azért nem hallhatád.
Halál mind arra, a ki Mantuából
Páduába jő. Hát nem hallád okát?
Hajóitokat lefoglalá Velencze,
S a herczeg a tiétekkel pörölve,
Kihirdeté már ezt nyilvánosan.
Csodálatos! de mert most érkezel,
A hirdetést azért nem hallhatád.
VÁNDOR.
Ah! ez reám annál veszélyesebb,
Mivel Florenczből váltókat hozok,
A melyeket itt kell beváltanom.
Ah! ez reám annál veszélyesebb,
Mivel Florenczből váltókat hozok,
A melyeket itt kell beváltanom.
TRANIO.
Hogy némi szívességet
Tegyek veled, ajánlok egy tanácsot.
Voltál-e már Písában, monddsza csak?
Hogy némi szívességet
Tegyek veled, ajánlok egy tanácsot.
Voltál-e már Písában, monddsza csak?
VÁNDOR.
Igen, Písában gyakran voltam én.
Písa híres derék polgáriról.
Igen, Písában gyakran voltam én.
Písa híres derék polgáriról.
TRANIO.
Isméred-e Vincentiot közöttök?
Isméred-e Vincentiot közöttök?
VÁNDOR.
Nem ismerem, de hallottam felőle:
Felette dúsgazdag kereskedő.
Nem ismerem, de hallottam felőle:
Felette dúsgazdag kereskedő.
TRANIO.
Az én atyám ő; és valóba hozzád
Hasonlít külsejében némileg.
Az én atyám ő; és valóba hozzád
Hasonlít külsejében némileg.
BIONDELLO (félre)
Épen úgy, mint az alma a csigához.
Épen úgy, mint az alma a csigához.
TRANIO.
Hogy éltedet megmentsem e veszélyben,
Érette én most pártfogód leszek.
Nem legkisebb szerencséd, hidd meg azt,
Hogy oly hasonló vagy Vincentióhoz.
Megvéd az ő tekintélye s neve,
Nálam barátságos lakot találsz.
De ám eszélyesen viseld magad’.
Megértesz, úgy-e? Így időzhetel,
Míg a városban dolgod’ végezed.
Ha tetszik e barátságom, fogadd el.
Hogy éltedet megmentsem e veszélyben,
Érette én most pártfogód leszek.
Nem legkisebb szerencséd, hidd meg azt,
Hogy oly hasonló vagy Vincentióhoz.
Megvéd az ő tekintélye s neve,
Nálam barátságos lakot találsz.
De ám eszélyesen viseld magad’.
Megértesz, úgy-e? Így időzhetel,
Míg a városban dolgod’ végezed.
Ha tetszik e barátságom, fogadd el.
VÁNDOR.
Oh! el; s örökre hálás is leszek
Éltem s szabadságom védőihez.
Oh! el; s örökre hálás is leszek
Éltem s szabadságom védőihez.
TRANIO.
Jer hát velem: csináljuk ezt ki jól.
Mellesleg annyit még elmondhatok,
Hogy itt naponkint várjuk most atyámat,
Szerződni a nászhozomány iránt
Közöttem és Baptista lánya közt.
A részletekről értesítelek.
Jer hát velem: csináljuk ezt ki jól.
Mellesleg annyit még elmondhatok,
Hogy itt naponkint várjuk most atyámat,
Szerződni a nászhozomány iránt
Közöttem és Baptista lánya közt.
A részletekről értesítelek.
| Jer, öltözzél fel új rangod szerint. | (Mind el.) |
