I. SZÍN.
Pádua. Lucentio szállása előtt.
Egyik oldalon Biondello, Lucentio és Bianka jönnek, másikon Gremio járkál.
BIONDELLO.
Csak gyorsan és zaj nélkül, uram: a pap reád vár.
Csak gyorsan és zaj nélkül, uram: a pap reád vár.
LUCENTIO.
Repülök, Biondello; de szükségök lehet reád otthon: hagyj el bennünket.
Repülök, Biondello; de szükségök lehet reád otthon: hagyj el bennünket.
BIONDELLO.
| Nem én bizony, míg a templomból vissza nem jösz; azután majd visszasietek uramhoz, a hogy tudok. | (Lucentio, Bianka s Biondello el.) |
GREMIO.
Csodálkozom, hol késik Cambio.
Petruchio, Katalin, Vincentio s Kiséret jönnek.
Csodálkozom, hol késik Cambio.
Petruchio, Katalin, Vincentio s Kiséret jönnek.
PETRUCHIO.
Im itt az ajtó, ez Lucentio háza;
Atyámé inkább a piacz felé van;
Hozzá megyek s elválok tőled itt.
Im itt az ajtó, ez Lucentio háza;
Atyámé inkább a piacz felé van;
Hozzá megyek s elválok tőled itt.
VINCENTIO.
Ne menj, míg egyet nem ittál velem;
Hiszem, hogy szivesen láthatlak itt
Ne menj, míg egyet nem ittál velem;
Hiszem, hogy szivesen láthatlak itt
| És kényelemről gondoskodhatom. | (Kopogtat.) |
GREMIO.
Dolguk van ott ben; hangosan kopogj.
Vándor fent egy ablakban megjelen.
Dolguk van ott ben; hangosan kopogj.
Vándor fent egy ablakban megjelen.
VÁNDOR.
Ki zörget ott, mintha be akarná törni az ajtót?
Ki zörget ott, mintha be akarná törni az ajtót?
VINCENTIO.
Itthon van-e signior Lucentio?
Itthon van-e signior Lucentio?
VÁNDOR.
Itthon, de nem szólhatni most vele.
Itthon, de nem szólhatni most vele.
VINCENTIO.
De hát ha valaki egy pár száz forintocskát hozna neki vigasztalásul?
De hát ha valaki egy pár száz forintocskát hozna neki vigasztalásul?
VÁNDOR.
Tartsd magadnak pár száz forintodat; nem szorul ő arra, míg én élek.
Tartsd magadnak pár száz forintodat; nem szorul ő arra, míg én élek.
PETRUCHIO.
No nem mondtam, hogy nagyon szeretik fiadat Páduában? De ne szaporítsuk hijába a szót. Kérlek, mondd meg Lucentionak, megérkezett az apja Písából, itt áll a kapuban s beszélni ohajt vele.
No nem mondtam, hogy nagyon szeretik fiadat Páduában? De ne szaporítsuk hijába a szót. Kérlek, mondd meg Lucentionak, megérkezett az apja Písából, itt áll a kapuban s beszélni ohajt vele.
VÁNDOR.
Hazudsz: az atyja már megérkezett Písából s itt néz ki az ablakon.
Hazudsz: az atyja már megérkezett Písából s itt néz ki az ablakon.
VINCENTIO.
Te vagy az apja?
Te vagy az apja?
VÁNDOR.
Igen, uram; az anyja úgy állítja, ha hitelt adhatok szavának.
Igen, uram; az anyja úgy állítja, ha hitelt adhatok szavának.
PETRUCHIO.
Hogy’ hogy’, uram? (Vincentionak) Hiszen világos gazság más neve alatt adni ki magát.
Hogy’ hogy’, uram? (Vincentionak) Hiszen világos gazság más neve alatt adni ki magát.
VÁNDOR.
Csipjétek meg e semmirekellőt. Gondolom, valakit rászedhetni vélt álarczom alatt a városban.
Biondello visszajő.
Csipjétek meg e semmirekellőt. Gondolom, valakit rászedhetni vélt álarczom alatt a városban.
Biondello visszajő.
BIONDELLO.
Együtt láttam őket a városban; adjon Isten nekik kedvező szelet. De ki ez? Öreg gazdám Vincentio! No végünk van! Oda vagyunk.
Együtt láttam őket a városban; adjon Isten nekik kedvező szelet. De ki ez? Öreg gazdám Vincentio! No végünk van! Oda vagyunk.
VINCENTIO.
Jöszte csak, kötélre való!
Jöszte csak, kötélre való!
| (Biondellot meglátva.) |
BIONDELLO.
Remélem, arra nem lesz szükségem.
Remélem, arra nem lesz szükségem.
VINCENTIO.
Jer, jer, gazember! Hát elfeledtél?
Jer, jer, gazember! Hát elfeledtél?
BIONDELLO.
Elfeledni önt? Nem, uram, én önt el nem feledhettem, mert életemben soha sem is láttam ezelőtt.
Elfeledni önt? Nem, uram, én önt el nem feledhettem, mert életemben soha sem is láttam ezelőtt.
VINCENTIO.
Mit, te körmönfont gaznép! sosem láttad urad apját, Vincentiot?
Mit, te körmönfont gaznép! sosem láttad urad apját, Vincentiot?
BIONDELLO.
Hogyan! az én öreg, érdemes öreg uramat! Ah igen, az ott kandikál ki az ablakon.
Hogyan! az én öreg, érdemes öreg uramat! Ah igen, az ott kandikál ki az ablakon.
VINCENTIO.
Valóban úgy-e? (Biondellot ütlegeli.)
Valóban úgy-e? (Biondellot ütlegeli.)
BIONDELLO.
| Segítség! segítség! Ez őrült ember meg akar gyilkolni. | (El.) |
VÁNDOR.
| Segítség, fiam! Segítség, signior Baptista! | (Az ablakból kijő.) |
PETRUCHIO.
Vándor lejő; Baptista, Tranio és Szolgák.
| Katám, vonuljunk félre, s várjuk el, mint végződik ez a csatépaté. | (Félre vonulnak.) |
TRANIO.
Kicsoda ön, uram, hogy szolgámat ütlegelni merészkedik?
Kicsoda ön, uram, hogy szolgámat ütlegelni merészkedik?
VINCENTIO.
Én ki vagyok? De hát ön kicsoda? Oh halhatatlan istenek! Oh te hitvány gézengúz! Selyem mellény, bársony nadrág, skarlát köpeny, magas hegyes kalap! Végem, végem! Míg én otthon takarékosan gazdálkodom, fiam és szolgám mindenemet szélnek eresztik az egyetemen.
Én ki vagyok? De hát ön kicsoda? Oh halhatatlan istenek! Oh te hitvány gézengúz! Selyem mellény, bársony nadrág, skarlát köpeny, magas hegyes kalap! Végem, végem! Míg én otthon takarékosan gazdálkodom, fiam és szolgám mindenemet szélnek eresztik az egyetemen.
TRANIO.
Hogy’ hogy? Mi a baj?
Hogy’ hogy? Mi a baj?
BAPTISTA.
Holdkóros ez az ember?
Holdkóros ez az ember?
TRANIO.
Külsejéről itélve, régi szabású jámbor nemesnek látszik ön, de szavai bolondnak mutatják. Mit tartozik önre, ha mindjárt gyöngyben és aranyban járok is? Hála jó atyámnak, módomban van így öltözködni.
Külsejéről itélve, régi szabású jámbor nemesnek látszik ön, de szavai bolondnak mutatják. Mit tartozik önre, ha mindjárt gyöngyben és aranyban járok is? Hála jó atyámnak, módomban van így öltözködni.
VINCENTIO.
Atyád? Oh te kóczipor kölyök! Hiszen az vitorlacsináló Bergamoban.
Atyád? Oh te kóczipor kölyök! Hiszen az vitorlacsináló Bergamoban.
BAPTISTA.
Téved ön, uram, téved. Ugyan mondja meg hát, mi ennek a neve?
Téved ön, uram, téved. Ugyan mondja meg hát, mi ennek a neve?
VINCENTIO.
Mi a neve! Mintha bizony nem tudnám a nevét; három éves korától én neveltem; neve Tranio.
Mi a neve! Mintha bizony nem tudnám a nevét; három éves korától én neveltem; neve Tranio.
VÁNDOR.
El! el! eszelős bolond! Ennek neve Lucentio, egyetlen fiam, s nekem signior Vincentionak minden vagyonomban örökösöm.
El! el! eszelős bolond! Ennek neve Lucentio, egyetlen fiam, s nekem signior Vincentionak minden vagyonomban örökösöm.
VINCENTIO.
Lucentio! Hah! meggyilkolta urát. Fogjátok el, a herczeg nevében parancsolom. Oh fiam, fiam! Mondd meg gonosztevő, hol a fiam?
Lucentio! Hah! meggyilkolta urát. Fogjátok el, a herczeg nevében parancsolom. Oh fiam, fiam! Mondd meg gonosztevő, hol a fiam?
TRANIO.
Törvényszolgát ide!
Egy Inas Törvényszolgával jő.
Börtönbe ezt az őrületet! Baptista, gondod legyen reá, hogy elhurczoltassék.
Törvényszolgát ide!
Egy Inas Törvényszolgával jő.
Börtönbe ezt az őrületet! Baptista, gondod legyen reá, hogy elhurczoltassék.
VINCENTIO.
Börtönbe vinni engem?
Börtönbe vinni engem?
GREMIO.
Megállj, törvényszolga! Börtönbe még se menjen.
Megállj, törvényszolga! Börtönbe még se menjen.
BAPTISTA.
Ne beszélj, signior Gremio! Én mondom, hogy börtönbe vele.
Ne beszélj, signior Gremio! Én mondom, hogy börtönbe vele.
GREMIO.
Vigyázz, signior Baptista! jégre ne vigyen e lépés. Meg merek esküdni, ez az igazi Vincentio.
Vigyázz, signior Baptista! jégre ne vigyen e lépés. Meg merek esküdni, ez az igazi Vincentio.
VÁNDOR.
Esküdjél, ha mersz.
Esküdjél, ha mersz.
GREMIO.
Azaz hogy épen esküdni nem merek.
Azaz hogy épen esküdni nem merek.
TRANIO.
Akkor azt is rám fognád, hogy nem Lucentio vagyok.
Akkor azt is rám fognád, hogy nem Lucentio vagyok.
GREMIO.
De igen! téged Lucentionak ismerlek.
De igen! téged Lucentionak ismerlek.
BAPTISTA.
El a vén golyhóval! Börtönbe véle!
El a vén golyhóval! Börtönbe véle!
VINCENTIO.
Így sértik, így bántják az idegent:
Szörnyű gonoszság!
Biondello, Lucentio s Bianka jönnek.
Így sértik, így bántják az idegent:
Szörnyű gonoszság!
Biondello, Lucentio s Bianka jönnek.
BIONDELLO.
Oda vagyunk! Amott van ni! Tagadjátok meg, esküdjétek el! különben mindnyájan elveszünk.
Oda vagyunk! Amott van ni! Tagadjátok meg, esküdjétek el! különben mindnyájan elveszünk.
LUCENTIO (térdre esve).
Atyám, bocsáss meg!
Atyám, bocsáss meg!
VINCENTIO.
Élsz tehát, fiam!
Élsz tehát, fiam!
| (Biondello, Tranio s a Vándor elosonnak.) |
BIANKA (térdelve).
Bocsáss meg, oh atyám!
Bocsáss meg, oh atyám!
BAPTISTA.
Hol van Lucentio?
| Hát mit hibáztál? |
LUCENTIO.
Vincentio valóságos fia,
Ki lányod’ esküvel nőűl vevé,
Míg álszinek kápráztaták szemed’.
| Itt van Lucentio, |
Ki lányod’ esküvel nőűl vevé,
Míg álszinek kápráztaták szemed’.
GREMIO.
Bennünket így rászedni! mily gonosz csel!
Bennünket így rászedni! mily gonosz csel!
VINCENTIO.
Hol van Tranio, az átkozott gazember,
Ki szemben úgy pörölt s daczolt velem?
Hol van Tranio, az átkozott gazember,
Ki szemben úgy pörölt s daczolt velem?
BAPTISTA.
Mondd meg tehát, nem Cambión ez itt?
Mondd meg tehát, nem Cambión ez itt?
BIANKA.
Cambio Lucentióra változott.
Cambio Lucentióra változott.
LUCENTIO.
Szerelem csodája ez. Biankáért
Öltém magamra Tranio szinét,
Míg ő az én személyem’ játszta itt.
Szerencsésen el is jutottam végre
Boldogságom óhajtott révibe.
Mit Tranio tett, én vevém reá:
Bocsásd meg értem néki, jó atyám.
Szerelem csodája ez. Biankáért
Öltém magamra Tranio szinét,
Míg ő az én személyem’ játszta itt.
Szerencsésen el is jutottam végre
Boldogságom óhajtott révibe.
Mit Tranio tett, én vevém reá:
Bocsásd meg értem néki, jó atyám.
VINCENTIO.
De levágom a fattyú orrát, ki engem börtönbe akart vitetni.
De levágom a fattyú orrát, ki engem börtönbe akart vitetni.
BAPTISTA (Lucentionak)
Hanem hallja-e uram! Ön elvette leányomat a nélkül, hogy beleegyezésemet kérdezte volna.
Hanem hallja-e uram! Ön elvette leányomat a nélkül, hogy beleegyezésemet kérdezte volna.
VINCENTIO.
| Ne aggódjál, Baptista; elégtételt adunk; nyugodjál bele; de én sietek s megboszulom magamat e gazságért. | (El.) |
BAPTISTA.
| Én meg kifürkészem e gonoszság szövevényét. | (El.) |
LUCENTIO.
| Ne sáppadozz, Biankám! atyád kibékül. | (Lucentio s Bianka el.) |
GREMIO.
Csehűl vagyunk, mégis velök megyek,
Petruchio s Katalin közelednek.
Csehűl vagyunk, mégis velök megyek,
| Hogy legalább a konczban részt vegyek. | (El.) |
KATALIN.
Jer, édes férjem, lássuk, mi e pörpatvar vége.
Jer, édes férjem, lássuk, mi e pörpatvar vége.
PETRUCHIO.
Előbb csókolj meg Katám, eztán megyünk
Előbb csókolj meg Katám, eztán megyünk
KATALIN.
Mi! itt az utcza közepén?
Mi! itt az utcza közepén?
PETRUCHIO.
No hát szégyenelsz engem?
No hát szégyenelsz engem?
KATALIN.
Nem, édesem! Isten mentsen; de szégyenlem a csókot.
Nem, édesem! Isten mentsen; de szégyenlem a csókot.
PETRUCHIO.
No úgy hát csak vissza! Fiú, kantározhatsz.
No úgy hát csak vissza! Fiú, kantározhatsz.
KATALIN.
Ne! itt van a csókod: úgy-e kedves maradsz?
Ne! itt van a csókod: úgy-e kedves maradsz?
PETRUCHIO.
No hát nem jól van így? Lásd, édes jó Kata,
Jobb egyszer mint sosem; jobb későn, mint soha.
No hát nem jól van így? Lásd, édes jó Kata,
Jobb egyszer mint sosem; jobb későn, mint soha.
| (El.) |
