III. SZÍN.
Ugyanott. Szoba Shylock házában.
Jessica és Lancelot.
JESSICA.
Mint fáj, hogy így atyámat elhagyod!
E ház pokol, s te, vidám ördöge,
Unalma ízét sokszor elvevéd.
De isten áldjon, fogd ez aranyat,
S ha nem sokára látod új urad
Vendégi közt Lorenzót vacsorán,
Add át, de titkon, e levélt neki,
S isten veled. – Ne lásson szóbeszéd közt
Atyám együtt.
Mint fáj, hogy így atyámat elhagyod!
E ház pokol, s te, vidám ördöge,
Unalma ízét sokszor elvevéd.
De isten áldjon, fogd ez aranyat,
S ha nem sokára látod új urad
Vendégi közt Lorenzót vacsorán,
Add át, de titkon, e levélt neki,
S isten veled. – Ne lásson szóbeszéd közt
Atyám együtt.
LANCELOT.
Isten veled! – Pótolják könnyüim nyelvemet. Pogány nők legszebbike, legédesebb zsidó hölgy! Nagyon csalatkozom, ha valami keresztyén gazemberré nem válik érted, s el nem lop. De isten veled! e bohó cseppek kissé elfulasztják férfias kedélyemet; isten veled!
Isten veled! – Pótolják könnyüim nyelvemet. Pogány nők legszebbike, legédesebb zsidó hölgy! Nagyon csalatkozom, ha valami keresztyén gazemberré nem válik érted, s el nem lop. De isten veled! e bohó cseppek kissé elfulasztják férfias kedélyemet; isten veled!
JESSICA.
Isten veled, jó Lancelot.
Mily szörnyü bűn ez bennem, oh egek!
Saját atyámat így szégyenlenem.
De már ha lettem vére magzata,
Szivéé nem vagyok. Kedves Lorenzo!
Tartsd meg szavad, s bevégzem e tusát,
Isten veled, jó Lancelot.
Mily szörnyü bűn ez bennem, oh egek!
Saját atyámat így szégyenlenem.
De már ha lettem vére magzata,
Szivéé nem vagyok. Kedves Lorenzo!
Tartsd meg szavad, s bevégzem e tusát,
| Hü nőd leszek s hitedre térek át. | (El.) |
